Ugrás a tartalomhoz

Kővárhely

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Podhradie (okres Topoľčany) szócikkből átirányítva)
Kővárhely (Podhradie)
Nagytapolcsány vára
Nagytapolcsány vára
Kővárhely zászlaja
Kővárhely zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásNagytapolcsányi
Rangközség
Első írásos említés1245
PolgármesterMilan Štefkovič
Irányítószám955 01
Körzethívószám038
Forgalmi rendszámTO
Népesség
Teljes népesség283 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség10 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság434 m
Terület30,10 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 39′ 38″, k. h. 18° 03′ 04″48.660556°N 18.051111°EKoordináták: é. sz. 48° 39′ 38″, k. h. 18° 03′ 04″48.660556°N 18.051111°E
Kővárhely weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kővárhely témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Kővárhely (szlovákul Podhradie) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Nagytapolcsányi járásában.

Nagytapolcsány vára
Tapolcsány várának makettje a dinnyési Várparkban

Fekvése

[szerkesztés]

Nagytapolcsánytól 15 km-re északnyugatra fekszik.

Története

[szerkesztés]

A község határában már az i. e. 700 körüli időben, a korai vaskor idején éltek emberek. Az i. e. 450 körüli időkig a hallstatti kultúra népének települése állt itt. Az Úhrad hegy keleti lejtőjén a lausitzi kultúra népének erődítménye állt, ahonnan számos lelet került elő.

A falu első írásos említése 1245-ben IV. Béla király oklevelében történik, amikor a birtokot a Gut-Keled nembeli István nyitrai ispánnak adja. 1283-tól a nagyhatalmú felvidéki főúr, Csák Máté birtoka.

A falu határában állnak Tapolcsány várának romjai. A vár a 13.–14. század fordulóján épülhetett a Csákok birtokán. 1318-tól említik, ekkor Csák Mátéé, majd 1321-től a királyé. Az 1440-es években a husziták egyik támaszpontja. A 17. században késő reneszánsz stílusban átépítették. A 19. században egyes részeit újjáépítették, de azóta folyamatosan pusztul.

A falu a 16. században az Országh, majd a Losonczy család birtoka. 1598-ban 41 lakóház állt a községben. A 17. század eleji adóösszeírások szerint Kőváralja a nagyobb falvak közé tartozott, ami annak köszönhető, hogy a vár közelsége miatt általában megmenekült a fosztogatásoktól és mint szolgálófalu adómentességet élvezett. A fenyegetettségtől akkor menekült meg végleg, amikor 1683-ban Érsekújvárt sikerült visszafoglalni a töröktől. A 18. század elején lakói részt vettek a Rákóczi-szabadságharcban. 1714-ben Berényi Péter lett a birtokosa. A nagytapolcsányi uradalom legnépesebb településének számított, 30 jobbágy és 22 zsellércsalád lakott a községben. 1778-ban 66 házában 487 lakos élt, 1787-ben már 80 háza és 595 lakosa volt. 1828-ban 52 házát 363-an lakták. Az 1831-es kolerajárványnak több mint száz lakos esett áldozatául.

Fényes Elek szerint "Podhrágy, (Kőváralja), tót f., Nyitra vmegyében, Bajnához északra 1 1/2 órányira: 343 kath., 6 zsidó lak., s egy hegyen lévő omladozott várral. F. u. gr. Erdődy Józsefnő. Ut. p. N.-Tapolcsán." [1] Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben

A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nagytapolcsányi járásához tartozott.

Népessége

[szerkesztés]

A falunak 1910-ben 446, többségében szlovák anyanyelvű lakosa volt, jelentős német kisebbséggel.

2001-ben 292 lakosából 291 szlovák volt.

2011-ben 304 lakosából 302 szlovák volt.

2021-ben 283 lakosából 275 szlovák, (+1) egyéb és 8 ismeretlen nemzetiségű volt.[2]

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Nagytapolcsány vára (13. század).
  • Modern római katolikus temploma.
  • Erdei vasút.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ma7.sk

Források

[szerkesztés]


Külső hivatkozások

[szerkesztés]