Ugrás a tartalomhoz

Sziklavárhely

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sziklavárhely (Hradište)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületTrencséni
JárásSimonyi
Rangközség
Első írásos említés1533
PolgármesterMiloš Baránik
Irányítószám958 54
Körzethívószám038
Forgalmi rendszámPE
Népesség
Teljes népesség1003 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség126 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság212 m
Terület8,17 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 41′ 00″, k. h. 18° 22′ 30″48.683333°N 18.375000°EKoordináták: é. sz. 48° 41′ 00″, k. h. 18° 22′ 30″48.683333°N 18.375000°E
Sziklavárhely weboldala
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Sziklavárhely (1899-ig Szkacsány-Hradistye, szlovákul Hradište) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Simonyi járásban.

Fekvése

[szerkesztés]

Simonytól 8 km-re északra, a Nyitrica-patak jobb partján fekszik.

Története

[szerkesztés]

A mai község területén a késő bronzkorban a lausitzi kultúra települése állt. Már a honfoglalás előtt földvár állt itt.

A falu és román kori temploma a 11. században keletkezett. Temploma a feltételezések szerint a legrégebbi a Felvidéknek ezen a részén, hiszen építését a 11. század második felére teszik. Első írásos említése II. András király 1232-ben kelt oklevelében található „Haranenicha” alakban. Ebben a király a Nedasóctól keletre, Szkacsány közelében fekvő falut az esztergomi keresztesek konventjének adja. Nevét valószínűleg az egykor itt állt Szkacsány váráról kapta, melyet 1410-től említenek a nyitrai püspökség váraként. A konvent 1424-ig birtokosa a településnek, azután a nyitrai püspökség tulajdonába került. 1553-ban a dézsmajegyzékben „Hradyscha” alakban említik, ekkor 12 portája adózott. Említést tesznek arról is, hogy a határában már 1406-ban erődítmény állt, mely hasonló Szkacsány várához, de annál régebbi építésű. 1689-ben "Hradistye" néven említik. 1715-ben szőlőskertje és 19 háza volt. 1729-ben 277-en, 1767-ben 214-en lakták. 1777-től a nyitrai káptalan faluja volt. 1778-ban 60 jobbágy és 3 zsellérház állt a községben.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „HRADISTYE. Tót falu Nyitra Várm. földes Ura Szent Iványi Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Zsámbokréthez nem meszsze, Berzenczének filiája, határja jeles, mint Szkacsáné.”[2]

1828-ban 48 háza és 336 lakosa volt. Lakói földműveléssel, állattartással, szövéssel és gabonakereskedelemmel foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Hradistye, tót falu, Nyitra vmegyében, Szkacsán fiókja: 388 kath. lak. F. u. a nyitrai káptalan. Ut. p. Nyitra-Zsámbokrét.”[3]

Hitelszövetkezetét 1889-ben alapították.

Borovszky Samu monográfiasorozatának Nyitra vármegyét tárgyaló része szerint: „Szkacsány-Hradistye, Szkacsánytól éjszakra, a Belanka-patak mellett, 487 tótajku, r. kath. vallásu lakossal. Postája Szkacsány, táviró- és vasúti állomása Nagy-Bélicz. Kath. temploma a XV. század elején épült és kőfallal van körülvéve. Kegyura a nyitrai káptalan. A község határában a Pravda nevü sziklatetőn valaha vár, vagy várszerü építmény állott, melynek szilárd alapfalai még ma is láthatók. A hagyomány szerint a vár tulajdonosának Pravda volt a neve. A sziklában a templom felé irányuló üregek vannak, viszont a templom alatt a sziklák felé vonuló barlang nyílik, melybe jó távolságra be lehet hatolni. A hagyomány szerint e barlang hajdan a várral volt összeköttetésben. 1533-ban a nyitrai püspök volt földesura a községnek.”[4]

1909-ben uradalmi téglagyár kezdte meg termelését. A trianoni diktátumig Nyitra vármegye Nyitrazsámbokréti járásához tartozott.

Népessége

[szerkesztés]

1880-ban 464 lakosából 433 szlovák, 13 német anyanyelvű és 18 csecsemő volt.

1900-ban 575 lakosából 562 szlovák és 13 német volt. Ebből 562 római katolikus és 13 zsidó vallású.

1910-ben 599-en, többségében szlovákok lakták, jelentős magyar kisebbséggel.

2001-ben 1070 lakosából 1057 szlovák volt.

2011-ben 1032 lakosából 1002 szlovák.

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Szent Barnabás tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 11. század második felében épült, később többször átépítették. Román kori keresztelőmedencéje ma Bajmócon látható.
  • Kőtábla az ősi (11.-12. századi) temető helyén.
  • A község fúvószenekara 1927-ben alakult.
  • Folklóregyüttesét 1937-ben alapították.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Nyitra vármegye.

Források

[szerkesztés]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Sziklavárhely&oldid=26716575”