Ugrás a tartalomhoz

Kinorány

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kinorány (Chynorany)
Kinorány zászlaja
Kinorány zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületTrencséni
JárásSimonyi
Rangközség
Első írásos említés1387
PolgármesterMária Lachkovičová
Irányítószám956 33
Körzethívószám038
Forgalmi rendszámPE
Népesség
Teljes népesség2725 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség266 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság175 m
Terület10,35 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 36′ 30″, k. h. 18° 16′ 25″48.608333°N 18.273611°EKoordináták: é. sz. 48° 36′ 30″, k. h. 18° 16′ 25″48.608333°N 18.273611°E
Kinorány weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kinorány témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Kinorány (szlovákul Chynorany) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Simonyi járásban.

Fekvése

[szerkesztés]

Simonytól 8 km-re nyugatra fekszik.

Története

[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint a község területén már az i. e. 6000 körüli időben is éltek emberek. Az i. e. 2900-ig terjedő időből számos cserépmaradvány került elő.

A 11. században szláv település állt ezen a helyen, mely a nyitrai várhoz tartozott. 1243-ban a településen lévő birtokaikat 4 személy elcseréli.[2]

1387-ben Luxemburgi Zsigmond adománylevelében még "Heren" alakban említik. 1395-ben "Hynyeren", "Henyeren" alakban szerepel a király oklevelében. 1396-ban "Hemerien" néven említik. Mai nevén csak 1773-ban bukkan fel az írott forrásokban "Chinoran" alakban. 1395-től az esztergomi érsekség birtoka. 1446-ban és 1447-ben, a huszita háborúk során többször kirabolták. 1531-ben 33 adózó porta állt a községben, 6 ház lakatlan volt. 1553-ban malma és 35 portája létezett. 1598-ban az összeírás szerint 62 háza állt. 1640-ben feldúlta a török, két temploma ekkor pusztult el. 1663-ban a töröknek adózott Érsekújvárra. 1715-ben 73, 1720-ban 61 háztartása volt. 1787-ben az első népszámlálás szerint 107 lakóház található Kinorányban, melyben 205 család élt, a lakosok száma 1117 volt. A 18. században sóraktár, malom és sörfőzde működött a területén. Több kézműves is élt a településen, 3 szabó, 3 bognár, 3 csizmadia, 2 szűcs, 2 mészáros és egy kovács. 1828-ban 181 házában 1272 lakos élt, akik földművesek, fuvarosok voltak. 1840-ben és 1863-ban az egész falu leégett. 1894-ben alapították takarékszövetkezetét, 1905-ben pedig gazdaszövetkezete alakult meg. 1906-ban lengyár kezdte meg működését. Téglagyár is üzemelt a településen.

A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nyitrazsámbokréti járásához tartozott.

Népessége

[szerkesztés]

1910-ben 2147, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 2720 lakosából 2684 szlovák volt.

2011-ben 2754 lakosából 2580 szlovák.

Híres emberek

[szerkesztés]
  • Itt született 1708-ban Terlanday János rozsonai választott püspök, pécsi Szent Ágostonnak prépostja, a nyitrai káptalan tagja és főesperes, püspöki vikárius.
  • Itt született 1851-ben Séda Ernő római katolikus pap, író.
  • Itt született 1862-ben Molnár Vince tanár. A vakok oktatásában folytatott jeles tevékenységet.
  • Itt született 1894-ben Valentín Beniak szlovák költő, műfordító.
  • Itt született 1921-ben František Púchovský szlovák matematikus.
  • Itt született 1938-ban Vojtech Masný olimpiai ezüstérmes csehszlovák válogatott szlovák labdarúgó, csatár.
  • Itt született 1943-ban Ivan Korec szlovák matematikus, pedagógus.

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1789-ben épült.
  • A Kármelhegyi Szűzanya tiszteletére szentelt kápolnája 1936-ban épült.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Mária Ďurková 2008: Vznik a vývoj najstaršej zvolenskej šľachty. Historický časopis 56/1, 7.

Források

[szerkesztés]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]