Ugrás a tartalomhoz

Nadány

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nadány (Nedanovce)
Nadány - temetői kápolna
Nadány - temetői kápolna
Nadány zászlaja
Nadány zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületTrencséni
JárásSimonyi
Rangközség
Első írásos említés1344
PolgármesterJozef Jakubík
Irányítószám958 43
Körzethívószám038
Forgalmi rendszámPE
Népesség
Teljes népesség612 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség93 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság180 m
Terület7,00 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 35′ 35″, k. h. 18° 17′ 30″48.593056°N 18.291667°EKoordináták: é. sz. 48° 35′ 35″, k. h. 18° 17′ 30″48.593056°N 18.291667°E
Nadány weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nadány témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nadány (1898-ig Nedanócz, szlovákul Nedanovce) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Simonyi járásban.

Fekvése

[szerkesztés]

Simonytól 7 km-re délnyugatra fekszik.

Története

[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint a község területét már a korai kőkorszakban is lakták.

Első írásos említése 1344-ből származik. A nyitrai vár uradalmához tartozott, 1352-től az Apponyi család birtoka. 1553-ban uradalmi major és 12 porta állt a településen. Lakói mezőgazdasággal foglalkoztak, emellett főként gyümölcstermesztésből, káposztatermesztésből és fuvarozásból éltek. 1715-ben 13 adózó háztartása volt. 1778-ban 3 nemesi, 20 jobbágy, 12 zsellér háztartása található itt 347 lakossal. A 18. századtól jelentős szőlőtermesztéssel és borászattal is rendelkezett. A 19. században báró Gregor Friesenhof osztrák diplomata lett a község birtokosa. 1828-ban 67 házában 467 lakos élt.

Vályi András szerint "NEDANÓCZ. Tót falu Nyitra Várm. lakosai katolikusok, fekszik Krasznónak szomszédságában, és annak filiája, földgye, réttye jó, piatzozása Nagy Tapolcsányon, Bánon, Oszlányon."[2]

Fényes Elek szerint "Nedanocz, tót falu, Nyitra vmegyében, Ó-Krasznó vagy Széplak mellett: 459 kath., 8 zsidó lak. F. u. a posoni seminarium. Ut. p. Nagy-Ripény."[3]

1873 és 1883 között meteorológiai állomás és szeszfőzde működött a községben.

A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nyitrazsámbokréti járásához tartozott.

Népessége

[szerkesztés]

1880-ban 533 lakosából 492 szlovák és 1 magyar anyanyelvű volt.

1890-ben 507 lakosából 497 szlovák és 3 magyar anyanyelvű volt.

1900-ban 635 lakosából 605 szlovák és 16 magyar anyanyelvű volt.

1910-ben 744 lakosából 666 szlovák és 73 magyar anyanyelvű volt.

1921-ben 713 lakosából 694 csehszlovák volt.

1930-ban 710 lakosából 701 csehszlovák volt.

1991-ben 624 lakosából 620 szlovák volt.

2001-ben 606 lakosából 601 szlovák és 3 magyar volt.

2011-ben 648 lakosából 638 szlovák és 3 magyar volt.

Neves személyek

[szerkesztés]

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Temetőkápolnája a 19. században épült neoromán stílusban.
  • A falu haranglába szintén 19. századi.
  • A községben a régi népi építészet számos szép példája megtalálható.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]