Tőkésújfalu
| Tőkésújfalu (Klátova Nová Ves) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szlovákia | ||
| Kerület | Trencséni | ||
| Járás | Simonyi | ||
| Rang | község | ||
| Első írásos említés | 1310 | ||
| Polgármester | Iveta Randziaková | ||
| Irányítószám | 958 44 | ||
| Körzethívószám | 038 | ||
| Forgalmi rendszám | PE | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1611 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 46 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 198 m | ||
| Terület | 35,04 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 48° 33′ 51″, k. h. 18° 18′ 21″48.564167°N 18.305833°EKoordináták: é. sz. 48° 33′ 51″, k. h. 18° 18′ 21″48.564167°N 18.305833°E | |||
| Tőkésújfalu weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tőkésújfalu témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Tőkésújfalu (szlovákul Klátova Nová Ves) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Simonyi járásban.
Fekvése
[szerkesztés]Simonytól 10 km-re délnyugatra.
Története
[szerkesztés]A község területén a régészeti leletek tanúsága szerint már az újkőkorszakban és a hallstatt-korban is éltek emberek. A régészek a várkastély területén lausitzi kultúra idejéből származó cserépmaradványokat is találtak. A település Sánc nevű részén, a korai vaskorban földvár állt, ahonnan szintén kerültek elő cserépmaradványok.
A mai települést 1310-ben „Herdevics nunc Nova Villa” néven a nyitrai káptalan oklevele említi először. 1316-ban Károly Róbert király oklevelében „Hordaychech, que nune Noua Villa vocatur”, 1324-ben „Herdowychych antiquo nomine, nunc vero Wyfolu” alakban szerepel a korabeli forrásokban. Az oklevelekből látható, hogy a helyén állt Herdevics falu elpusztult és később Újfalu néven építették újjá. A Divéky család itteni ágának birtoka, majd a Bacskády, Marczibányi, Hunyady, Migazzi családoké és 1884-től a morva származású Haupt-Stummer családé volt. A 15. században vámja is volt a Szécsényi család birtokában. 1553-ban 5 és fél portával adózott. 1778-ban malom, kastély, 3 nemesi kúria, 29 jobbágy és 35 zsellérháztatás volt a településen, ahol 205 lakos élt. 1828-ban 128 háza és 890 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. A 18. század végén 3 kovács, 2 kőműves, 2 mészáros, csizmadia, fazekas, szűcs és szabó képviselte a kézműipart a településen.
Vályi András szerint "ÚJFALU. Tőkés Újfalu. Nyitra Várm. földes Urai Batskády, és több Urak, lakosai katolikusok; Ispotállya is van; határja jól termő."[2]
Fényes Elek szerint "Tőkés-Ujfalu, Nyitra m. tót falu, ut. p. N. Zsámbokréthez egy órányira. Számlál 809 kath., 19 evang., 62 zsidó lak. Kath. paroch. templom; synagoga; kastély; tágas határa meglehetős; erdő s jó legelő. F. u. Marczibányi."[3]
Nyitra vármegye monográfiája szerint "Tőkés-Ujfalu, Nagy-Bossánytól keletre, 5 kilométerre, a kolosi völgyben fekvő tót község, 875 r. kath. vallásu lakossal. Postája van, táviró- és vasúti állomása Nagy-Bossány. A XIV. század elején „Herdovics” név alatt találunk e községről emlitést. Ekkor nyitrai várbirtok volt. Kath. temploma 1788-ban épült. Kegyura a vallásalap. Nevezetessége báró Haupt-Stummer Lipót nagyszabásu, díszesen berendezett kastélya, gyönyörü parkja, mintagazdasága és lótenyésztése. A kastélyt – régi alakjában – a Bacskádyak építtették; azután a Marczibányi család, majd a Migazzy család tulajdonába jutott. A jelenlegi tulajdonos 1892-ben nagy költséggel átépíttette az akkor ódon és szűk kastélyt, mely ma úgy külsőleg, mint belső beosztásánál és berendezésénél fogva egyike a legszebb kastélyoknak. Különösen szép a magas, tágas roccoco-modorban díszített nagy terem, mely sinos téli kertbe nyílik. A tulajdonos neje, báró Haupt-Stummer Auguszta, a helységben minden követelménynek megfelelő kisdedóvót tart fenn nagylelkü áldozatkészséggel. Van itt még egy kitünő anyagot adó kőbánya. A hozzácsatolt Szádok egyike a vármegye legrégibb községeinek. A XIV. század elején nyitrai várbirtok volt és mint ilyen, „Chyzuch” néven van feljegyezve. 1413-ban már magyar nevével találkozunk, amikor „Zarkafalva” és később „Zarkaháza” volt. A XV. század közepe táján pedig „Sudokpataka” elnevezés alatt találjuk, melyből később egyszerüen „Sudok” és aztán Szádok lett. Plébániája, melyről 1332-iki okiratok is szólnak, rég megszünt; temploma, mely egyike a legrégiebbeknek, még fennáll. Magas hegytetőn, tiszta terméskőből 1152-ben épült, román kori részletekkel. Földesura a Bacskády-család volt és jelenleg Bacskády Jenőnek van itt nagyobb birtoka."[4]
A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nyitrazsámbokréti járásához tartozott. A háború után lakói a mezőgazdaságban, a helyi kőbányában, mészégetőben és a környék üzemeiben dolgoztak. 1944. november 16-án harcok folytak itt a partizánok és a német csapatok között.
Jánosfalu
[szerkesztés]A hozzá tartozó Jánosfalu (Janova Ves) 1295-től szerepel az írott forrásokban, eredetileg Felsőújfalu volt a neve. A 19. század második feléig a Bossányi család birtoka volt. Nevét egykori birtokosáról, Bossányi Jánosról kapta. 1444-ben már Janova néven említik. A 20. század elején a Haupt-Stummer család szecessziós kastélyt építtetett ide. 1906-ban dr. Edmund Nessner a kastély körül nagy dendrológiai parkot létesített. A települést 1976-ban csatolták Tőkésújfaluhoz.
Nyitra vármegye monográfiája szerint "Janófalu, a tőkés-ujfalusi völgyben, Chinorántól délkeletre fekvő tót község 315 r. kath. lakossal. Postája Tőkés-Ujfalu, táviró- és vasúti állomása Nagy-Bossány. A XV. században „Janova” és „Janfalva” nevek alatt, mint a Bossányiak birtoka szerepel. A községben levő úrilakot a Langhammer-család építtette. Jelenleg báró Pidol Károlynak van itt nagyobb birtoka."[4]
Szádok
[szerkesztés]Másik településrésze Szádok (Sadok) ősi település, melyet 1310-ben még "Chyzuch" alakban említenek először, majd mai nevén 1413-ban "Zárkofalva" néven szerepel először. 1443-ban "Sadokpathaka" a neve. Már a 13. század közepén templomos hely volt, a nyitrai váruradalom része. A templomot és a plébániát az 1332 és 1337 között kelt pápai tizedjegyzék is említi. 1310-ben részben a Bacskády, részben a Bossányi családé volt. 1553-ban 3 portája adózott. 1715-ben 2 háztartása volt. 1778-ban 86-an lakták. 1828-ban 13 házában 78 lakos élt, akik földművesek, fuvarosok, napszámosok voltak. A 19. század közepén csatolták Tőkésújfaluhoz.
Fényes Elek szerint "Szádok (Csiszitz), tót falu, Nyitra vgyében, a Nyitra vize mellett, 66 kath., 6 evang., 6 zsidó lak. F. u. többen. Ut. p. Nyitra."[3]
Népessége
[szerkesztés]1910-ben 1216, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.
2011-ben 1610 lakosából 1537 szlovák.
Nevezetességei
[szerkesztés]- Reneszánsz várkastélya a 16. század végén épült négytornyos emeletes kastélyként, a 18. században átépítették, majd 1800 körül és 1860-ban későbarokk stílusban alakították át. Sörgyár működött benne, majd magtárrá építették át és ennek során a nyugati oldalán bővítették. Ma az épület kulturális és szociális célokat szolgál. Az épület régészeti kutatása során az i. e. 6. és 7. századból a lausitzi kultúra emlékei kerültek elő.
- A szádoki római katolikus templom a 13. század közepén épült késő román stílusban, később gótikus stílusban építették át és az Angyalok Királynője tiszteletére szentelték fel. 1798 előtt megújították, 1803 után pedig szerkezetileg erősítették meg. 1958-ban, majd 1992-ben restaurálták. Főoltára 1772-ben épült. A jobb oldali hajó alatt a Bacskády, a bal oldalon a Gosztonyi, a szószék alatti részen a Huszár család sírboltja található. A templom körüli temetőbe a 11. századtól temetkeztek.
- Tőkésújfalu későbarokk kastélya a 18. század második felében épült barokk stílusban. A kastélyt a Huszár család építtette, későbbi tulajdonosai a Migazzi, Marczibányi családok, végül a Haupt-Stummer családé lett, akik a 19. század végén bővítették és későbarokk stílusban építették át. Utolsó tulajdonosa 1915 és 1945 között dr. Biedermann Tibor volt. 1945 után iskolaként működött, majd 1977-ben a Szlovák Statisztikai Hivatal tulajdona lett. 1986-óta középiskolaként működik.
- Jánosfalu kastélyának elődje a Bossányi család 16. századi reneszánsz kúriája volt, melyet a 18. században barokk kastéllyá építettek át. Birtokosa a 19. század második felében a Langhammer család lett, majd a 20. század elején Haupt-Stummer Lipót vásárolta meg legidősebb lánya, Gertrúd és annak férje, dr. Edmund Nessner számára. 1906-ban a kastélyt bővítették és átépítették. Nyugati irányban szecessziós villát építettek és hatalmas angolparkot alakítottak ki hozzá nagy halastóval, melyet a Hradska-patak táplált. A kastélyt férje halála után az özvegy az államnak adta és 1967-ben szanatóriumot létesítettek benne. Később az önkormányzat szerezte meg és 1998-ban nemzeti kulturális emlékhely lett.
- Tőkésújfalu reneszánsz katolikus temploma 1764-ben épült a korábbi, 1695-ös vizitáció alkalmával már említett templom helyén. A templom alatt a Hunyady és Marczibányi családok sírboltja található. A templomot 1848-ban megújították.
- Jánosfalu kápolnája helyén a 18. század végén még fa harangláb állt. A kápolnát 1851-ben építették és Szent Alajos tiszteletére szentelték fel. 1885. szeptember 4-én egy tűzvészben súlyos károkat szenvedett, leégett a tető és a torony is. A tetőt helyreállították és 1931-ben a tornyot is újjáépítették, majd 1986-ban megújították.
- A katolikus népiskola épülete 1886-ban épült Haupt-Stummer Lipót adományából.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ a b Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ a b Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Nyitra vármegye.
Források
[szerkesztés]- Ilkó Krisztina 2019: Nyitra-vidéki falképfestészet a középkorban.
- Zbigniew Robak – Karol Pieta: The new finds from Klátová Nová Ves.
- Martin Bóna – Ján Lukačka 2015: Kultúrno – historické pamiatky Stredného Ponitria. Topoľčany. ISBN 978-80-89173-45-7
- Lukačka, Ján 1993 (zost.): Klátova Nová Ves 1293-1993
Külső hivatkozások
[szerkesztés]
A Simonyi járás települései | ||
|---|---|---|
Simony (Partizánske) Apátlévna (Livinské Opatovce) · Bossány (Bošany) · Brogyán (Brodzany) · Jaskafalva (Ješkova Ves) · Kalacsna (Kolačno) · Kinorány (Chynorany) · Kiskeresnye (Malé Kršteňany) · Kisugróc (Malé Uherce) · Lévna (Livina) · Nadány (Nedanovce) · Nagykeresnye (Veľké Kršteňany) · Nagykolos (Veľký Klíž) · Nagyugróc (Veľké Uherce) · Nádlány (Nadlice) · Nyitrazsámbokrét (Žabokreky nad Nitrou) · Ószéplak (Krásno) · Pázsit (Pažiť) · Sándori (Ostratice) · Sziklavárhely (Hradište) · Szkacsány (Skačany) · Tőkésújfalu (Klátova Nová Ves) · Turcsány (Turčianky) |  | |
