Ugrás a tartalomhoz

1945

Hivatkozások szerkesztése
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk az 1945. évről szól. Az 1945-ös számról szóló cikket lásd itt: 1945 (szám). Egyéb jelentéseiről lásd: 1945 (egyértelműsítő lap).
1945 más naptárakban
Gergely-naptár1945
Ab urbe condita2698
Bahái naptár101 – 102
Berber naptár2895
Bizánci naptár7453 – 7454
Buddhista naptár2489
Burmai naptár1307
Dzsucse-naptár34
Etióp naptár1937 – 1938
Hindu naptárak
Vikram Samvat2000 – 2001
Shaka Samvat1867 – 1868
Holocén naptár11945
Iráni naptár1323 – 1324
Japán naptár2605 (Jimmu-korszak)
Kínai naptár4641–4642
Kopt naptár1661 – 1662
Koreai naptár4278
Muszlim naptár1364 – 1365
Szeleukida naptár2256–2257
Örmény naptár1394
ԹՎ ՌՅՂԴ
Thai szoláris naptár2488
Zsidó naptár5705 – 5706

Évszázadok: 19. század – 20. század – 21. század

Évtizedek: 1890-es évek – 1900-as évek – 1910-es évek – 1920-as évek – 1930-as évek – 1940-es évek – 1950-es évek – 1960-as évek – 1970-es évek – 1980-as évek – 1990-es évek

Évek: 1940 – 1941 – 1942 – 1943 – 1944 – 1945 – 1946 – 1947 – 1948 – 1949 – 1950

Események

[szerkesztés]

Január

[szerkesztés]
A január 1-jével bevezetett hungarista címer
Német páncélosok a budai vár utcáin
Szovjet katonák Pesten
  • január 1.
    • A 23/1945 M.E. rendelettel hatályba lép az új címer és állampecsét használata. (A rendeletet azonban a Hivatalos Közlöny 1945. január 27-i számában hirdették ki. „Magyarország külön címere” – a hagyományos, koronás kiscímer – pajzsa mögé, illetve alá a Hungarista Mozgalomra utaló vörös H betűt és a pártjelvényként korábban pajzson is alkalmazott, zöld nyílvégű („nyilas”) keresztet helyezték.)[1]
    • Miskolc, Diósgyőr és Hejőcsaba egyesítése, „Nagy-Miskolc” létrejötte.
    • A Lengyel Nemzeti Felszabadító Bizottságból Edward Osóbka-Morawski és Władysław Gomułka vezetésével megalakul az ideiglenes (lublini) kormány.[2]
  • január 3. – Lengyelországban az Országos Nemzeti Tanács határozatot hoz Varsónak, mint az ország fővárosának újjáépítéséről.[2]
  • január 4.
    • A Rákos-pataknál, áttörve a második védelmi vonalat a szovjet csapatok éket vágnak, s egy tankokból álló előőrs befut a budapesti Bosnyák térre.
    • A Szovjetunió hivatalosan elismeri az ideiglenes lengyel kormányt.[2]
  • január 6. – Budapesten az ostrom és a hideg időjárás miatt az eddigi akadozó vízszolgáltatás végképp leáll. Már csak kijelölt közkutakból, magánkutakból és egyes házak pincéjében működőképesen maradt berendezésből tudnak vízhez jutni a hetek óta a pincékben élők.
  • január 12–15. – Megindul a szovjet 1. és 4. ukrán, az 1., 2. és 3. belorusz front csapatainak általános támadása a keleti front lengyelországi szakaszán.
  • január 16. – Budapest visszavonuló német védői felrobbantják a Ferenc József hidat.[3]
  • január 17.
  • január 18.
    • Német utászok felrobbanják Budapest egyetlen, még használható hídját, a Lánchidat, ezzel a főváros pesti oldalán megszűnnek a harcok. (A németek – a szovjet előrenyomulás lassítása céljából – kivétel nélkül felrobbantották a főváros hídjait.)[3]
    • Krakkó felszabadul.[2]
  • január 19. – A lengyelországi Łódź felszabadul.[2]
  • január 20.
    • Moszkvában Magyarország és a győztes nagyhatalmak képviselői megkötik a fegyverszüneti egyezményt. (A fegyverszüneti egyezményt – felhatalmazás alapján – az 525/1945. ME számú rendelettel hirdették ki, mely 1945 őszén emelkedett törvényerőre, mint az 1945. évi V. törvénycikk.)[5][6]
    • Megjelenik az első nyomtatott sajtótermék a magyar fővárosban. A "Szabadság" című újság órák alatt elfogy.
  • január 21.
  • január 22. – A budapesti Nemzeti Bizottság felhívást intéz a főváros lakosságához, amelyben munkába állásra szólítja fel a köztisztviselőket, és közli továbbá, hogy minden korábbi ún. zsidó törvény hatályát vesztette.
  • január 22–24. – A szovjet kormány kölcsönt folyósít Lengyelországnak külföldi kereskedelem céljaira.[2]
  • január 23.
    • A szlovák kormány és a parlament deklarálja az önálló államhoz, s a nemzeti önrendelkezéshez való jogot.
    • Szovjet bombázó repülőgépek, és a nehéztüzérség lövi folyamatosan Budapesten a budai várat.
  • január 24. – Ég a budai várpalota együttese, és még majd egy héten keresztül lángol.
  • január 25. – Budapesten, a pesti oldalon fekvő elöljáróságok megkezdik működésüket.
  • január 26.
    • Az Ideiglenes Nemzetgyűlés Politikai Bizottságának első ülése életre hívja az új, ideiglenes államfői testületet, a 3 tagú Nemzeti Főtanácsot. (A Nemzeti Főtanács felállításáról szóló 59/1945. Eln. számú rendelet.)[5]
    • Az Ideiglenes Nemzeti Kormány elfogadja a népbíróságok felállítására vonatkozó első jogszabályt, a 81/1945 M.E. sz. rendeletet, amelyet a Magyar Közlönyben február 5-én tettek közzé.[9]
  • január 27.
  • január 28. – A szovjet csapatok megszállják Litvániát.
  • január 30.
    • A Balti-tengeren a szovjet S–13-as tengeralattjáró elsüllyeszti a német „Wilhelm Gustloff” kiképzőhajót. (A hajón 10 ezernél is több menekült zsúfolódtak össze, s a tragédia után az őt kísérő két kisebb hajó csak 1239 embert tudott kimenteni.)[8]
    • Budapesten bevezetik éjszakára a kijárási tilalmat. Nagy-Budapest területére pedig még nappal sem lehet belépni, vagy onnan távozni.
  • január 31. – Csehszlovákia elismeri a Lengyel Köztársaság ideiglenes kormányát.[2]

Február

[szerkesztés]

Március

[szerkesztés]
A Vörös Hadsereg elől visszavonuló német csapatok elhagyják a Balaton felvidék térségét 1945 március elején

Április

[szerkesztés]
  • április 1.
    • Amerikai csapatok szállnak partra Okinaván.
    • A Vörös Hadsereg áttöri Bécs külső erdőövezetét.
  • április 2. – Kezdetét veszi Bécs ostroma. (Az ostrom április 13-ig tartott.)
  • április 3. – Angelo Rotta pápai nunciust kiutasítják az országból, ezért visszatér Budapestről Rómába.
  • április 4.
    • A Vörös Hadsereg eléri Magyarország utolsó települését, Nemesmedvest. (1989-ig Felszabadulás néven nemzeti ünnep.)
    • A szovjet tájékoztatási iroda egy jelentést ad ki, mely szerint „a 2. és 3. ukrán hadseregcsoportok befejezték Magyarország egész területének felszabadítását a német megszállóktól”.[5]
    • Az előrenyomuló szovjet csapatok beveszik Pozsonyt.[12]
    • A szociáldemokrata Zdeněk Fierlinger vezetésével megalakul a csehszlovák kormány.
  • április 5.
    • A Zdeněk Fierlinger vezette csehszlovák kormány jóváhagyja a „kassai kormányprogram” néven ismertté vált dokumentumot, amely a cseh-szlovák viszony rendezése mellett a német és magyar kisebbségek felszámolását is célul tűzi ki.[12]
    • Moszkva felmondja a szovjet-japán semlegességi szerződést.
    • Valutareform Jugoszláviában.[16]
    • Petsarat herceg vezetése alatt – japán támogatással – kikiáltják az egyesült Laosz „függetlenségét”.[18]
  • április 9. – Vörös Hadsereg győzelmével befejeződik Königsberg ostroma.
  • április 10. – Amerikai csapatok harc nélkül foglalják el Hannover városát.
  • április 11. – Szovjet–jugoszláv barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezmény.[16]
  • április 14. – Hosszú ostrom után Amerikai kézre kerül Köln.
  • április 13. – A Függetlenségi 48-as és Kossuth Párt – a pártot 1928 óta elnöklő Nagy Vince vezetésével – beolvad az FKGP-be.
  • április 16.
    • A „Goya” motoros hajót elsüllyeszti az L-3 jelzésű szovjet, aknatelepítő tengeralattjáró. (A fedélzetén lévő 6220 menekülő emberből 165 élte túl a támadást.)[8]
    • A Zsukov marsall vezette 1. Belorusz Front tüzérségi tűz alá veszi Berlint. (A félórás tüzérségi előkészítés után indított szovjet előrenyomulás közvetlenül a seelowi magaslatok előtt elakadt.)[13]
  • április 18. – Bécs helyőrsége leteszi a fegyvert a szovjetek előtt.
  • április 19–26. – Brit csapatok megostromolják és elfoglalják Brémát.
  • április 21.
    • Az amerikai hadsereg cseh területre ér.[12]
    • A szovjet csapatok – miután hatalmas veszteségek árán áttörik a seelowi dombok kitűnően szervezett védelmét – betörnek a német főváros északkeleti kerületeibe.[13]
    • Lengyelország és a Szovjetunió kormányai 30 évre szóló lengyel–szovjet barátsági, kölcsönös segítségnyújtási és együttműködési szerződést kötnek.[2]
  • április 22. – Budapesten díszelőadást tartanak az Operaházban abból az alkalomból, hogy az ideiglenes kormány Debrecenből Budapestre költözött. (Bartók Béla zenéje már sok éve nem csendülhetett fel hivatalosan a hazai közönség előtt.)
  • április 23.
    • Az Ideiglenes Nemzeti Kormány – rendeleti úton – március 15-ét nemzeti ünnepé, április 4-ét a felszabadulás ünnepévé, május 1-jét pedig a munka ünnepévé nyilvánítja.[19]
    • Hermann Göring táviratozik Hitlernek, amelyben azt javasolja, hogy átveszi a birodalom irányítását, amíg a Führer a külvilágtól elvágva Berlinben tartózkodik. (Hitler árulásként élte meg a légierő főparancsnokának lépését.)[13]
    • Heinrich Himmler Lübeckben, a svéd követség pincéjében Folke Bernadotte gróffal folytat megbeszéléseket a német fegyverszünet lehetőségéről. (A gróf elvállalja, hogy értesíti kormányát Himmler javaslatáról.)[20]
  • április 25.
    • Szovjet és amerikai csapatok találkoznak az Elbánál. Torgau városa közelében az I. Amerikai Hadsereg, 5. hadtestének előretolt osztaga, a 69 gyaloghadosztály katonái felveszik a kapcsolatot, a Vörös Hadsereg 58. számú gárdahadosztályával.[21]
    • A németek kénytelenek kivonulni Finnország területéről, ezzel véget ér a lappföldi háború.
    • Az 1. Belorusz Front és a Konyev marsall vezette 1. Ukrán Front egyesül a Berlintől nyugatra található Ketzin körzetében, s ezzel bezárul az ostromgyűrű a Harmadik Birodalom központja körül.[13]
  • április 26. – Az 1. és a 2. lengyel hadsereg csatlakozik a berlini hadműveletek végrehajtásához a Vörös Hadsereg oldalán.
  • április 28.
    • Mussolinit olasz partizánok kivégzik.
    • A szövetségesek nyilvánosságra hozzák Heinrich Himmler békeajánlatát. (Hitler dührohamot kap, majd egyaránt megfosztja minden hivatalától Himmlert is, és Göringet is.)[22]
  • április 29. – Valamikor hajnali 1 és 3 óra között Hitler feleségül veszi Eva Braunt, majd magához rendeli egyik titkárnőjét, Gertraud Jungét, és lediktálja politikai végrendeletét. (Ebben a haditengerészet vezetőjét, Karl Dönitzet nevezi meg utódjának.)[13]
  • április 29–30. – Prágában megalakul a Cseh Nemzeti Tanács, melynek elnökévé Albert Pražákot választják.[12]
  • április 30.

Május

[szerkesztés]
Wilhelm Keitel aláírja a német fegyverletételét
Az alig húsz esztendős német nemzetiszocialista ideológia következménye: a német városok többsége romokban
  • május 1.
    • Amerikai csapatok vonulnak Weilheimbe, Horthy Miklóst hadifogolynak nyilvánítják és Augsburgba szállítják.[24]
    • Magyarországon először ünneplik meg hivatalosan május 1-jét. (A fővárosban, a Hősök terén közel félmillió ember jelenik meg.)
    • Megszólal az újra működő Magyar Rádió.
    • Megindul rendszeres járatként a 6-os villamos a Nagykörúton, Budapesten.
    • A Harmadik Birodalom utolsó kancellárja Dr. Joseph Goebbels feleségével együtt öngyilkosságot követ el.
    • A jugoszláv hadsereg szabadítja fel Triesztet. (Konfliktus az angolszász hatalmakkal.)[16]
  • május 2.
    • A berlini helyőrség leteszi a fegyvert – miután reggel 6 órakor Helmuth Weidling tábornok, a város parancsnoka megadja magát, s a harc beszüntetésére szólítja fel embereit –, a német fővárost elfoglalja a Vörös Hadsereg.[13]
    • A theresienstadti koncentrációs tábor területén a cseh ellenállás 52 vezetőjét kivégzik a németek.[12]
    • Liechtenstein befogad 462, a Wehrmacht kötelékében harcoló orosz menekültet.[25]
  • május 3.
    • A brit csapatok ellenállás nélkül elfoglalják Hamburgot.
    • A szovjet hadsereg befejezi Szlovákia elfoglalását.
    • Tito partizánjai bevonulnak – az olasz kapituláció után német megszállás alá került – Fiumébe.[26]
  • május 4.
    • A hollandiai, a dániai és északnyugati német haderők megadják magukat Montgomery vezérezredesnek.
    • Karl Dönitz főtengernagy, a Német Birodalom elnöke utasítja az U-Boot-parancsnokokat a fegyverletételre.[27]
  • május 5.
  • május 5–8. – Prágában felkelés tör ki a német megszállók ellen. (Európában a német megszállás alól utolsóként felszabadított főváros.)
  • május 6.
  • május 7.
    • Németország öt évi, nyolc hónapi és hét napi háború után feltétel nélkül megadja magát, amelyet német részről Alfred Jodl tábornok ír alá Reimsben az ún. Vörös Iskolaházban Eisenhower tábornok főhadiszállásán. Németország tehát feltétel nélküli kapitulál a nyugati szövetségesek előtt.[29]
    • Hermann Göring birodalmi marsall a feleségével és lányával együtt – úton az amerikai hadsereghez, a Radstadt melletti úton – amerikai fogságba esik.[30]
  • május 8.
    • A németek megadják magukat a szovjeteknek is. Berlinben a Karlshorst városrész volt műszaki tiszti iskola "B" épületében (Zsukov berlini főhadiszállásán) német részről Keitel, Stumpf, és Frieburg tábornokok aláírják a kapitulációt a szövetséges erők és a Vörös Hadsereg főparancsnoksága előtt.[31]
    • A partizánhadsereg bevonul Zágrábba.[28]
    • Ifjabb Horthy Miklóst az amerikai csapatok kiszabadítják a koncentrációs táborból.[24]
    • A Szlovák Köztársaság vezetése megadja magát az amerikai hadseregnek, és ezzel – jogilag – az államalakulat megszűnik létezni.[32]
  • május 9.
    • A szovjet csapatok bevonulnak Prágába.[12]
    • A szovjet csapatok elfoglalják az utolsó német kézen lévő kikötőt, Danzigot.
    • Magyarországon megszűnik az esti elsötétítés rendelete.
  • május 10.
    • Magyarországon hatályba lép az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendelete a csendőrség feloszlatásáról és az államrendőrség megszervezéséről.[33]
    • A Moszkvában megalakult Nemzeti Front kormánya Prágába érkezik.[12]
  • május 12. – Klement Gottwald csehszlovák miniszterelnök-helyettes, a Csehszlovák Kommunista Párt (CSKP) elnöke rádiófelhívást intéz az ország lakosságához, felszólítva azt a kassai kormányprogram támogatására.[12]
  • május 14. – A Karl Renner osztrák miniszterelnök kinyilatkoztatja Ausztria függetlenségét, és egyben bejelenti, hogy minden korábbi nemzeti-szocialista rendelkezés érvényét veszti.
  • május 15.
    • A visszavonuló horvát katonák és civilek többsége eléri a mai osztrák-szlovén határt, és Bleiburg mellett többségük átkel Ausztriába.[28]
    • Jugoszlávia egész területe felszabadul, de a közel 800 szétszóródott fegyveres csoport – csetnikek, albán felkelők, usztasák – felszámolása még évekig tart.[16]
    • A csehszlovák kormány első ülése Prágában, ahol többek között a kisebbségi kérdéssel és a nemzeti bizottságokban történő választásokkal foglalkoznak.[34]
  • május 16. – Edvard Beneš csehszlovák elnök visszaérkezik Prágába.[34]
  • május 18.
    • A Magyar Rádió megindítja a napi vízállásjelentések sugárzását.[35]
    • A Szlovák Nemzeti Tanács elnöksége megtiltja, hogy magyar nemzetiségű polgárok a politikai pártok tagjai legyenek.[34]
  • május 19.
  • május 20. – A Bohumil Boček csehszlovák tábornok kijelenti, hogy az új csehszlovák hadsereg szervezete és szerkezete azonos a Vörös Hadsereg irányítási elveivel.[36]
  • május 22. – Bremervörde és Hamburg között, Barnstedt falu közelében egy brit járőr feltartóztatja és elfogja Heinrich Himmlert, az SS birodalmi vezetőjét, aki másnap ciánkáli-kapszulával öngyilkosságot követ el.[37]
  • május 23.
    • A csehszlovák kormány a bel-, a had- és a külügyminiszter részvételével hármas bizottságot hoz létre, hogy szervezze meg és hajtsa végre a németek és a magyarok kitoloncolását.[34]
    • Brit katonák – főhadiszállásán, a Flensburg melletti mürwiki tengerésziskolában – letartóztatják Karl Dönitz-et és kabinetjének tagjait, valamint államigazgatási hivatalnokokat és törzstiszteket.[38]
  • május 24. – A Magyar Katolikus Püspöki Kar kibocsátja az „Adja Isten, hogy az új birtokosok boldogulása vigasztalja az egyházat veszteségeiért és gondjaiért” kezdetű közös pásztorlevelet.
  • május 25.
    • A csehszlovák kormány – többek között – a náci szervezetek vagyonának elkobzásáról, az árulók és a kollaboránsok földbirtokainak felosztásáról tárgyal.[34]
    • A jugoszláv csapatok – amelyek a hónap közepe óta megszállva tartják Dél-Karintiát és Klagenfurtot – a nyugati szövetségesek követelésére kivonulnak ezekről a területekről. (Tito az Atlanti Chartára hivatkozva követeli Karintia szlovének lakta részének Jugoszláviához csatolását.)[16]
  • május 27. – A Csehszlovák Szociáldemokrata Párt akcióbizottságának prágai ülésén a Nemzeti Front bel- és külpolitikájáról tárgyalnak, és megválasztják az új pártvezetőséget, melynek élére Zdeněk Fierlinger kerül.[34]
  • május 29. – A Moszkvában kötött egyezmény értelmében Csehszlovákia átengedi a Szovjetuniónak Kárpát-Ukrajnát.
  • május 30. – Brünnben kezdetét veszi a városban maradt német lakosság – mintegy húszezer fő – azonnali erőszakos kitelepítése. (A gyalogmenetben útnak indított németek közül számosan nem bírták a megpróbáltatásokat. Lásd: „brünni halálmenet”.)[34]

Június

[szerkesztés]
  • június 2. – Megegyezéssel zárulnak a csehszlovák kormány és a Szlovák Nemzeti Tanács elnöksége között május 31-e óta folyó tárgyalások. (A megállapodás rögzíti, hogy az SZNT a szlovák nemzet legfőbb képviselője, és Szlovákia területén a törvényhozás és a végrehajtó hatalom hordozója. A tárgyalásokon körülhatárolják azokat a gazdasági, társadalmi, kulturális és egyéb ügyeket, amelyek központi irányítás alá tartoznak.)[34]
  • június 7. – Antonín Zápotocký-t, a CSKP vezető politikusát a Szakszervezetek Központi Tanácsa elnökévé választják.[34]
  • június 8. – A nyugati szövetségesek engedélyezik, hogy a Németországban fogva tartott lengyelek visszatérhessenek hazájukba.[2]
  • június 9. – Zilahy Lajost választották meg a Magyar-Szovjet Művelődési Társaság elnökének.
  • június 12.
    • Budapesten megkezdődik a fokozatosan helyreállított vezetékrendszerekben a gázszolgáltatás. Elsőként a belvárosi V. kerület bekapcsolása történik meg.
    • Eltörlik Budapesten a hídpénzt. A dunai átkelésekért a korábbiakkal ellentétben ezen túl nem kell fizetni sem oda, sem vissza.
  • június 16. – A szlovák kommunisták tanácskozásán állást foglalnak Szlovákia magyaroktól való gyors és határozott megtisztítása mellett.[34]
  • június 19.
    • Helyreáll a forgalom a romokban heverő Déli pályaudvar és Kelenföld között Budapesten.
    • A csehszlovák elnök dekrétumot ad ki a náci háborús bűnösök, az árulók és a kollaboránsok megbüntetéséről, a rendkívüli népbíróságok és a nemzeti bíróság megalakításáról. (A dekrétum jogi alapot jelent a magyarüldözés kiszélesítéséhez, számos ártatlanul vádolt magyar lakos elítéléséhez, kiüldözéséhez.)[34]
    • A Benes dekrétum szellemében a csehszlovák hadsereg 17. gyalogezrede Karol Pazur parancsnoksága alatt Přerovnál meggyilkol 120 nőt, 71 férfit és 75 gyermeket, csehországi deportálásból Dobsinára vonattal hazatérő kárpát-németet és magyart.[39]
  • június 20. – Az ún. duinói szerződés ideiglenesen meghatározza Trieszt térségében a demarkációs vonalat.[16]
  • június 21. – Csehszlovák elnöki dekrétum a németek, a magyarok, az árulók és a kollaboránsok földbirtokainak elkobzásáról és felosztásáról. (A felosztás később a földreform első szakaszát jelentette.)[34]
  • június 24. – A magyar fővárosban hosszú idő után újból elindul a földalatti első szerelvénye.
  • június 25. – A négy győztes hatalom javaslatára San Franciscóban helyet biztosítanak Lengyelország számára is az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) alapokmányának aláírására.[2]
  • június 26.
    • Napi rendszerességgel közlekednek a Dunántúl főbb városaiba vasúti személyszállító szerelvények. Pécs, Szombathely, Nagykanizsa és a főváros közötti személyforgalom helyreáll.
    • Pozsonyban a szlovákiai politikai élet két meghatározó pártjának, a Szlovák Kommunista Pártnak és a Demokrata Pártnak a képviselői nyilatkozatban rögzítik, hogy elkötelezettek a kassai kormányprogram, a cseh és a szlovák nemzet egyenjogúsága, a Szovjetunióval való szoros együttműködés és a szlovák nemzeti felkelés iránt.[34]
    • San Franciscóban elfogadják az ENSZ alapokmányát. (A szervezet október 24-én kezdi meg működését formálisan is.)
  • június 28.
    • Lengyelországban Edward Osóbka-Morawski vezetésével megalakul a nemzeti egység ideiglenes kormánya. (A két miniszterelnök-helyettes Władysław Gomułka és Stanisław Mikołajczyk. A kormány 21 tagjából 6–6 a Lengyel Munkáspárt, a Lengyel Szocialista Párt, a Parasztpárt – illetve különböző parasztszervezetek – képviselője, 2 a Demokrata Párté, 1 pedig párton kívüli.)[2]
    • A Francia Köztársaság ideiglenes kormánya de jure elismeri a Lengyel Köztársaság ideiglenes nemzeti egységkormányát.[2]
    • Ismét járnak a balatoni hajók. Menetrend szerint közlekedik a komp Szántódnál.
  • június 29. – Csehszlovákia és a Szovjetunió képviselői Moszkvában megállapodást írnak alá Kárpátaljának a Szovjetunióhoz való csatlakozásáról. (Csehszlovákia elismeri Kárpátalja „önrendelkezési jogát”, és ezzel jelentősen megkönnyíti a Szovjetunió nagyhatalmi érdekeinek érvényesülését a térségben.)[34]
  • június 30. – Sztálin döntése bejelentésre kerül: geo-stratégiai okból Kárpátalja „csatlakozik” a Szovjetunióhoz, így Magyarország és a Szovjetunió között közvetlen határzóna létesül.[40]

Július

[szerkesztés]
Brit és szovjet katonák 1945. július 5-én a berlini birodalmi kancellária (Reichskanzlei) azon romos balkonján, amelyről Adolf Hitler a beszédeit tartotta
  • július 2.
    • Az amerikai csapatok őrizetbe veszik Hóman Bálint egykori vallás- és közoktatásügyi minisztert, több gyűjtőhelyen keresztül Salzburgba viszik.[41]
    • A magyar fővárosban megindul az első rendszeres autóbuszjárat, amely az Apponyi tér (ma: Ferenciek tere) és a Gellért tér között közlekedik, reggel hét és este tíz óra között. (A járaton nagy a zsúfoltság.)
  • július 5. – Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Kína elismerik a lengyel ideiglenes nemzeti egységkormányt.[2]
  • július 6. – A szovjet és a lengyel kormány egyezményt ír alá a lengyel nemzetiségű állampolgároknak a Szovjetunióból, az orosz, ukrán, belorusz és litván polgároknak Lengyelországból történő hazatelepítése ügyében.[2]
  • július 7–8. – Turócszentmártonban tartják a Szlovákia politikai életben vezető szerepet játszó, a kommunista hatalmi törekvésekkel szemben álló Demokrata Párt I. kongresszusát, ahol a párt elnökévé Jozef Lettrich-et választják.[34]
  • július 11. – Budapesten a Kiskörúton is megindul a menetrend szerinti villamosközlekedés.
  • július 12. – A háborút követően megrendezésre kerül Magyarországon az első könyvnap.
  • július 14.
    • A szövetséges flotta megkezdi Japán bombázását.
    • Magyarországon rendeletre eltörlik valamennyi hivatalos okiratról a „Mi a vallása” rovatot.
  • július 15. – Budapesten aláírják a 200 millió dollár összegű magyar–szovjet jóvátételi egyezményt.[5]
  • július 16. – Felrobbantják az első atombombát a White Sands Proving Groundon. (A Trinity (Szentháromság) fedőnevű kísérleti robbantás helye a Los Alamos közelében fekvő Alamogordo légibázis volt. Ez augusztus 6-áig titokban maradt, amikor egy B–29-es bombázó ledobta az első bombát háborús célokkal Hirosima városára.)
  • július 17.–augusztus 2. – A három nagyhatalom vezetője (Sztálin, Truman és Churchill, majd helyette Attlee) Potsdamban értekezletet tartanak, melyen a békeszerződés részleteit is megtárgyalják. (Egyezményben rögzítik és garantálják Lengyelország határait, és elrendelik a Lengyelországban élt német lakosság áttelepítését. Az újjászületett lengyel állam területe 312 700 km², 77 ezer km²-rel kisebb, mint 1939-ben.)[2]
  • július 21. – Átalakítják az Ideiglenes Nemzeti Kormányt. (Az új kabinetből hiányzik Vásáry István, Valentiny Ágoston és Faragho Gábor.)[42]
  • július 25. – Magyarországon elkészül az első hajó a Ganz-hajógyárban a helyreállítások után.
  • július 24. – A csehszlovák kormány határozatot hoz Szlovákia fokozott megsegítéséről, mindenekelőtt a közlekedés, az építésügy és a földművelés területén.[34]
  • július 26. – Harry S. Truman elnök, Churchill, Csang Kaj-sek ultimátumot intéznek Japánhoz.
  • július 30. – A Hasimoto Mocsicura parancsnokolta I–58-as tengeralattjáró Japán partjainál elsüllyeszti a USS Indianapolist. (A titkos bevetésen lévő nehézcirkáló szállította Tinian szigetére az első működőképes atombombát.)[43]
  • július 31. – Megindult Magyarországon majd háromnegyed év szünet után a rendszeres távolsági autóbusz közlekedés a fővárosból Kecskemét és Gyöngyös városokba, az Oktogon térről induló sárga MÁVAG autóbuszokkal.

Augusztus

[szerkesztés]
Hiroshima látképe az augusztus 6-i atomtámadás után
Az augusztus 9-én Nagasakira
ledobott atombomba több mint
23 000 embert ölt meg
  • augusztus 2.
    • Beneš dekrétumai megfosztják állampolgárságuktól a csehszlovákiai németeket és magyarokat.[44]
    • A győztes hatalmak potsdami értekezletén Lengyelország nyugati határát az Odera-Neisse folyók alkotta vonalban határozzák meg.
  • augusztus 5–7. – A jugoszláv Népfront alakuló kongresszusa. (A mozgalom elnöke Tito.)[16]
  • augusztus 6.
  • augusztus 7.
    • 20 000 sertéssel megkezdi működését a hazai közellátás javítása érdekében létrehozott nagytétényi hizlalda.[45]
    • A Việt Minh gerillái felveszik a Vietnámi Felszabadító Hadsereg nevet.[18]
  • augusztus 8.
  • augusztus 9.
    • Az Egyesült Államok 11 óra 1 perckor atombombát dob Nagaszakira: 23 ezer ember hal meg azonnal.
    • Az Actio Catholica országos elnöksége Új Ember címmel katolikus hetilapot indít. (Felelős szerkesztője Pénzes Balduin bencés tanár.)
    • A Szovjetunió hadserege átlépi a Japán által megszállva tartott koreai, mandzsu határszakaszt.
  • augusztus 10. – Jugoszlávia Népfelszabadító Antifasiszta Tanácsa (AVNOJ) ideiglenes parlamentté alakul, kiegészülve 39, nem kompromittálódott régi képviselővel. (Elfogadják a választási törvényt, melyben megvonják a csetnik és usztasa egységek, ill. a német Kulturbund tagjainak választójogát.)[16]
  • augusztus 11–12. – A Szlovák Kommunista Párt zsolnai konferenciáján Viliam Široký-t, a sztálini vonal képviselőjét választják az újjáalakított KB elnökévé.[44]
  • augusztus 13. – A Tian Trao-i Nemzeti Kongresszuson megalakítják a Vietnámi Nép Felszabadító Bizottságát, melynek vezetője Ho Si Minh lett.[18]
  • augusztus 14. – Hirohito császár a rádióban bejelenti Japán kapitulációját, a szövetségesek összesen több mint hétmillió főnyi csapatot fegyvereznek le.
  • augusztus 15.
    • A vietnámi kormány átveszi a hatalmat egész Kokinkína (az egyesült Vietnám) felett.[18]
    • Korea felszabadul a japán megszállás alól.[46]
  • augusztus 16.
    • A veszprémi egyházmegye apostoli kormányzója Bánáss László.
    • Az 1944. július 26-i határegyezmény és más előzetes megállapodások alapján megkötik a lengyel–szovjet államhatárról szóló egyezményt. (A határvonal, kis eltérésekkel Lengyelország javára, a Curzon-vonalnak felel meg.)[2]
  • augusztus 18. – Lemond Milan Grol jugoszláv miniszterelnök-helyettes, a Demokrata Párt elnöke, tiltakozásul a polgári jogok korlátozása ellen.[16]
  • augusztus 19–20. – A budapesti amerikai misszió Salzburgból visszahozza Budapestre a Szent Jobbot. (A következő napon tízezrek vesznek részt a Szent Jobb körmeneten.)
  • augusztus 20.
  • augusztus 22. – Stanisław Mikołajczyk saját pártjaként megalapítja a Lengyel Néppártot (PSZ), melynek tagjai többnyire a Parasztpárt jobbszárnyából kerülnek ki.[2]
  • augusztus 23. – Jugoszláviában törvényt fogadnak el a földreformról és a telepítésekről. (Államosítják a 45 hektár feletti területeket, ill. az egyházak, kolostorok és alapítványok földjeit.)[16]
  • augusztus 24.
    • Harry S. Truman elnök leállítja a Szovjetunióba irányuló, és a háborúban rendszeressé váló "lend and lease" szállításokat
    • Újból megnyílik a teljesen helyreállított Budapest-Hegyeshalom vasúti fővonal.
  • augusztus 25.
    • Vietnámban lemond Bao Dai császár és átadja a hatalmat a Việt Minh befolyás alatt álló „demokratikus köztársasági” kormánynak.[18]
    • Jugoszláviában elfogadják a nép és az állam ellen elkövetett bűntettekről szóló törvényt, amely lehetővé teszi a hazaárulók vagyonának elkobzását. (Ez a törvény teremti meg az ipar államosításának alapját.)[16]
  • augusztus 26. – Az amerikai csapatok bevonulnak Tokióba.
  • augusztus 27. – A budapesti rakparton közlekedő 2-es villamos útvonalának részleges helyreállítását követően, megindul a rendszeres forgalom a Rudolf tér és az Eskü tér közötti szakaszon.
  • augusztus 28.
    • Aláírják a magyar-román árucsere-forgalmi egyezményt.
    • Horthy Miklóst első ízben hallgatják ki a nürnbergi háborús bűnösök ügyével kapcsolatban.[24]
  • augusztus 29. – Ho Si Minh nyeri el a vietnámi ideiglenes kormány vezetői posztját, amelynek 14 tagja közül 9 kommunista volt.[18]

Szeptember

[szerkesztés]
A USS Missouri fedélzetén Sigemicu Mamoru japán külügyminiszter aláírja a japán kapitulációt

Október

[szerkesztés]
  • október 1. – Elnöki dekrétum az általános munkakötelezettségről Csehszlovákiában.[44]
  • október 2. – Csehszlovákiában megalakul az árulók és a kollaboránsok elítélésére hivatott nemzeti bíróság.[44]
  • október 7. – Mindszenty József ünnepélyes székfoglalása az esztergomi bazilikában.
  • október 9. – Párizsban az esküdtszék halálra ítélte Lavalt, a Henri Philippe Pétain vezette Vichy-kormány volt miniszterét.
  • október 10.
  • október 11. – Kirobban a kínai polgárháború, miután a Kuomintang és a Kínai Kommunista Párt között szakadás jön létre[49]
  • október 15. – Lengyelországot felveszik az ENSZ tagállamai közé.[2]
  • október 16–21. – A Román Kommunista Párt I. Országos Konferenciája, ahol a párt első titkárának Gheorghe Gheorghiu-Dejt választják.
  • október 17. – Damaszkinosz athéni érsek, Görögország kormányzója átmeneti kormányt lakit. (A kormány november 1-jéig marad hivatalban.)[52][53]
  • október 18. – Edvard Beneš csehszlovák elnök dekrétumot ad ki a prágai és a brünni német főiskolák megszüntetéséről.[44]
  • október 18–21. – Prágában megtartják a CSSZDP XX. kongresszusát, ahol kinyilvánítják, hogy a párt szocialista elveket követ, és híve a Nemzeti Fronton belüli együttműködésnek. (Ekkor még nem kerül szóba a párt „egyesítése” a CSKP-vel. Elnökké ismét Zdeněk Fierlingert választják.)[44]
  • október 19. – Elnöki dekrétum az új pénzegység, a csehszlovák korona bevezetéséről, mely felváltja a még mindig forgalomba lévő protektorátusi koronát és a magszünt Szlovák Köztársaság pénzét.[44]
  • október 22. – Budapestre érkezik a magyar háborús bűnösök harmadik csoportja. (Közöttük található, Zöldi Márton az újvidéki valamint a hatvani mészárlások parancsnoka, Temesváry László aki a Magyar Nemzeti Bank aranykészletének német kézre juttatását felügyelte, Görgey Vince volt SS-őrnagy, Málnássy Ödön nyilaskeresztes ideológus, aki Hitler eszméit ültette át a pártideológiává, valamint a tömeges deportálások koordinátora Árbócz János csendőrezredes.)[54]
  • október 23. – A megszálló szovjet csapatok főparancsnoksága magyar kezelésbe adja át a Magyar Államvasutak, a MÁV ügyvezetését.[55]
  • október 24.
    • Byrnes bejelenti, hogy az ENSZ alapokmánya, valamint a Nemzetközi Bíróság statutuma nemzetközi jogi hatállyal életbe lépett, s ezzel hivatalosan is életre kelt az Egyesült Nemzetek Szervezete, és megkezdte működését. (Az ENSZ első főtitkára a norvég Trygve Lie.)
    • Beneš csehszlovák köztársasági elnök dekrétumot ír alá a bányák, a kulcsfontosságú ipar, a magánkézben lévő biztosítók és az élelmiszeripar államosításáról. (Az államosítás több mint háromezer üzemet érint, mely rendkívül meggyengíti a nagypolgárság és a külföldi tőke pozícióit.)[44]
  • október 25. – Elnöki dekrétum Csehszlovákiában az „ellenség vagyonának” elkobzásáról és a nemzeti újjáépítési alap létrehozásáról.[44]
  • október 27.
    • Beneš elnök dekrétuma a nemzet becsülete ellen elkövetett bűnök megtorlásáról, ez az ún. retribúciós dekrétum.[44]
    • Jugoszláviában életbe lép a paraszti adósságok végleges eltörléséről szóló törvény.[16]
  • október 28. – Megkezdi tevékenységét az ideiglenes csehszlovák nemzetgyűlés. (Megerősíti Benešt a köztársasági elnöki tisztében, míg a nemzetgyűlés elnökévé Josef David nemzeti szocialista párti politikus választják.)[44]
  • október 29. – A fővárosi Zeneakadémia épületében megkezdődik az első magyar háborús bűnökkel vádolt személy, Bárdossy László főtárgyalása a népbíróság előtt. (Ebben a perben tanúként egyebek között Szálasi Ferencet is kihallgatják.)[56]

November

[szerkesztés]

December

[szerkesztés]
  • december 1. – A jugoszláv nemzetgyűlés vita nélkül legalizálja az AVNOJ által hozott törvényeket.[16]
  • december 2. – A már krónikussá váló szénhiány miatt leáll a csepeli Weiss Manfréd gyár.
  • december 3. – A Csehszlovák kormány meghívására Gyöngyösi János külügyminiszter Prágába érkezik. (A tárgyalások homlokterében a csehszlovák–magyar lakosságcsere áll.)
  • december 6. – Harry S. Truman elnök kinevezi Amerika új budapesti nagykövetét Arthur Schönfeld személyében.
  • december 6–13. – Ülésezik a Lengyel Munkáspárt I. kongresszusa, ahol kongresszusi határozatban körvonalazzák a gazdasági fejlődés lehetőségeit, illetve a párt vidéken és az ifjúság körében végzendő munkáját. (A kongresszuson elfogadják a párt szabályzatát és megválasztják a párt szerveit. A főtitkár Władysław Gomułka.)[58]
  • december 9. – A Csehszlovák Nemzeti Szocialista Párt konferenciáján jóváhagyják a párt akcióprogramját, és a párt élére Petr Zenkl kerül.[44]
  • december 12. – Budinszky Lászlót, a Szálasi kormány volt igazságügy miniszterét a népbíróság halálra ítéli.
  • december 16. – Magyarországon életbe lép az államhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről szóló 1945. évi XI. törvénycikk.[61] (A törvény három fejezetből – úgymint a Nemzetgyűlésből, a Nemzeti Főtanácsból és a magyar felelős minisztériumból – állt, melyek tartalmazták a három államhatalmi szerv felépítését és rendezték egymáshoz való viszonyát.)[5]
  • december 17. – Elbocsátják a nürnbergi fegyházból Horthy Miklóst, visszatérhet családjához Bajorországba.[24]
  • december 20. – A Brit Alsóház elfogadja az Angol Bank államosításáról szóló törvényjavaslatot.
  • december 29. – A győztes nagyhatalmak többszöri felszólítására megjelenik és életbe lép a magyarországi német nemzetiségű lakosságnak Németországba való áttelepítéséről szóló rendelet. (A Népgondozó Hivatal adatai szerint 1946 januárjától decemberéig Magyarországról 135 655 német nemzetiségű személyt telepítettek ki Németország amerikai megszállási övezetébe, 1947 tavaszától pedig mintegy 50 000 embert a szovjet zónába.)[5][62]

Határozatlan dátumú események

[szerkesztés]

Az év témái

[szerkesztés]

Államok vezetőinek listája 1945-ben

[szerkesztés]

1945 a tudományban

[szerkesztés]

1945 a légi közlekedésben

[szerkesztés]

1945 a vasúti közlekedésben

[szerkesztés]

1945 a filmművészetben

[szerkesztés]
  • Miért harcoltunk? (1945) – amerikai dokumentumfilm. rendező: Frank Capra
  • The Lost Weekend (1945) (Férfiszenvedély) – amerikai film, rendező: Billy Wilder - 7 Oscar-díj jelölés (1946), 4 Oscar-díj,[63] a Cannes-i filmfesztivál nagydíja.
  • Mildred Pierce (1945) – amerikai film, rendező: Michael Curtiz - 6 Oscar-díj jelölés (1946), 1 Oscar-díj (Legjobb női főszereplő)
  • Brief Encounter (1945) (Kései találkozás) – angol film, rendezte: David Lean - 3 Oscar-díj jelölés (1947), a Cannes-i filmfesztivál nagydíja (1946), A New York-i Filmkritikusok díja (1946)[64]
  • Roughly Speaking (1945) – amerikai filmvígjáték, rendező: Michael Curtiz
  • Know Your Enemy: Japan (1945) – (Ismerd meg ellenséged: Japán) amerikai dokumentumfilm. Rendezők: Frank Capra, Joris Ivens
  • A tanítónő – magyar film (1945. szeptember 22.)[65] rendező: Keleti Márton
  • Hazugság nélkül (1945) – magyar film – rendező: Gertler Viktor
  • Aranyóra (1945) – magyar film – rendező: Ráthonyi Ákos[66]

1945 az irodalomban

[szerkesztés]

1945 a zenében

[szerkesztés]

1945 a politikában

[szerkesztés]

1945 a sportban

[szerkesztés]

1945 a televízióban

[szerkesztés]

1945 a jogalkotásban

[szerkesztés]

Születések

[szerkesztés]

Halálozások

[szerkesztés]

Nobel-díjasok

[szerkesztés]
  • A Nobel-díjat a svéd Alfred Nobel alapította, 1901 óta adják át, melyet a Svéd Királyi Tudományos Akadémia ítél oda a tudomány, az irodalom és humanitárius területen kimagasló eredményt elért magánszemélyeknek, illetve intézményeknek.
Fizikai Wolfgang Pauli osztrák fizikus
Kémiai Artturi Virtanen finn biokémikus
Orvosi-fiziológiai Sir Alexander Fleming skót orvos, Ernst Boris Chain angol biokémikus, Sir Howard Florey ausztrál patológus
Irodalmi Gabriela Mistral chilei költőnő
Béke Cordell Hull amerikai politikus

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Bertényi Iván: A „Szálasi-címer”. In.: Rubicon. XXVI. évf., 281. (2015/4.) sz., 71-73. oldal, ISSN 0865-6347
  2. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z aa ab Baló–Lipovecz Lengyelország, 187. o.
  3. ↑ a b Meruk József–Ungváry Krisztián: Budapest hídjai és a főváros ostroma. In.: Rubicon. XXXI. évf., 356. (2020/12.) szám, 11. oldal, ISSN 0865-6347
  4. ↑ Nyáry Krisztián: A hit vértanúja. In.: BBC History – A világtörténelmi magazin. VII. évf., 8. sz., 74. p. – 2017. augusztus
  5. ↑ a b c d e f Föglein Gizella: Jog és politika Magyarországon. 1944–1949. In.: Jogtörténeti Szemle. 2005/4. szám, 1-4. oldal, ISSN 0237-7284
  6. ↑ A Moszkvában, 1945. évi január hó 20. napján kötött fegyverszüneti egyezmény becikkelyezéséről szóló 1945. évi V. törvénycikk. In.: Magyar törvénytár. 1943-1945. évi törvénycikkek. 73-79. oldal
  7. ↑ a b Bognár Zoltán: Málenkij robot. 100 000 civil elhurcolása Budapestről és környékéről. In.: Rubicon. XXVI. évf., 286. (2015/9.) sz., 68-77. oldal, ISSN 0865-6347
  8. ↑ a b c d Nagy Béla, Farkas Ildikó (2002). „Az elhallgatott tragédia” 2, Kiadó: História folyóirat. [2008. március 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. 
  9. ↑ a b Zinner Tibor: Népbíráskodás Magyarországon. 1945–1950. In.: Rubicon. XXVI. évf., 281. (2015/4.) sz., 64-70. oldal, ISSN 0865-6347
  10. ↑ a b Kronológia. In.: Rubicon. XXVII. évf., 292. (2016/3.) sz., 57. oldal, ISSN 0865-6347
  11. ↑ Forró Lajos (2010). „„Jelöletlen tömegsírok”. Magyarellenes jugoszláv atrocitások a Délvidéken, 1944.” 8. szám, Kiadó: História folyóirat. [2015. szeptember 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. 
  12. ↑ a b c d e f g h i j k l Baló–Lipovecz Csehszlovákia, 143. o.
  13. ↑ a b c d e f g h i Feith László: Győzelem a gyanakvás árnyékában. Berlin, végállomás. In.: Magyar Honvéd. XXVI. évf., 5. (2015/5.) sz., 44-47. oldal, ISSN 0865-6932
  14. ↑ Feith László: Hadikrónika. Február. In.: Magyar Honvéd. XXI. évf., 2010/3. sz., 82. p.
  15. ↑ a b A Hírlap 1947 Évi Naptára, Egy nap, egy mondat (történelem 1944. december 1-jétől 1945. december 31-éig -Légrády Testvérek Rt. Kiadása
  16. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q Baló–Lipovecz Jugoszlávia, 168. o.
  17. ↑ Kovács András Zoltán: Stratégiai légi hadjárat Magyarország ellen. Az amerikai légierő magyarországi hadműveletei, 1944. április–1945. március. In.: Rubicon. XXXI. évf., 352. (2020/9.) szám, 12. oldal, ISSN 0865-6347
  18. ↑ a b c d e f g h Diószegi István – Harsányi Iván – Németh István: 1945–1995. Európán kívüli országok. 3. kötet Budapest: Korona Kiadó. 1997. 185–199. o. = 20. századi egyetemes történet, ISBN 963-9036-13-7  
  19. ↑ Az ideiglenes nemzeti kormány 1945. évi 1.390. M. E. számú rendelete a nemzeti, felszabadulási és munka ünnepe napjának meghirdetéséről. In.: Magyarországi Rendeletek Tára (1945). LXXIX. évfolyam, I-VI. füzet, 114. oldal
  20. ↑ Knopp 196. o.
  21. ↑ A második világháború képei II. kötet. Budapest: Európa Könyvkiadó. 1985. 325–327. o. ISBN 963-07-0045-X  
  22. ↑ Knopp 196. o.
  23. ↑ Knopp 343. o.
  24. ↑ a b c d e (2012) „Horthy Miklós életpályájának krónikája” 5-6. szám, Kiadó: História folyóirat. 
  25. ↑ Miért fordította vissza Hitler a német rohamosztagot a liechtensteini határról? https://index.hu/kulfold/2021/04/02/hitler-liechtenstein-feldkirch-rohamosztag-herceg-ii.-ferenc-jozsef-/ Hozzáférés: 2021.04.03
  26. ↑ Friedl Ilona: Fiume. Identitás és kultúra. In.: BBC History – A világtörténelmi magazin. V. évfolyam, 5. szám, 50. oldal – 2015. május
  27. ↑ Knopp 349. o.
  28. ↑ a b c Sokcsevits Dénes (2010). „Bleiburg, a horvát Katiny” 8. szám, Kiadó: História folyóirat. [2015. augusztus 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. 
  29. ↑ A. J. P. Taylor: A második világháború képes krónikája. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1988. 222. o. ISBN 963-05-4627-2  
  30. ↑ Knopp 140. o.
  31. ↑ A második világháború képei. II. kötet. Budapest: Európa Könyvkiadó. 1985. 325 oldal. o. ISBN 963-07-0045-X  
  32. ↑ Janek István: A szlovák Vodca. Egybábállam tündöklése és bukása. In.: Rubicon. XXXV. évf., 405. (2024/10.) szám, 32. oldal, ISSN 0865-6347
  33. ↑ Az ideiglenes nemzeti kormány 1945. évi 1.690. M. E. számú rendelete a csendőrség feloszlatásáról és az államrendőrség megszervezéséről. In.: Magyarországi Rendeletek Tára (1945). LXXIX. évfolyam, I-VI. füzet, 131-133. oldal
  34. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q Baló–Lipovecz Csehszlovákia, 144. o.
  35. ↑ Oprán Emese (2010). „Víz és társadalom Magyarországon, 1919-1990.” 6-7. szám, 66. o, Kiadó: História folyóirat. 
  36. ↑ dr. Radics Elemér: A Dunatáj (adatok a Dunatáj államainak életéből) III. kötet. - Gergely R. rt. Kiadása, Budapest, 1946. - 600. oldal
  37. ↑ Knopp 198-200. o.
  38. ↑ Knopp 351. o.
  39. ↑ praguemonitor.com. [2017. február 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 13.)
  40. ↑ A Hírlap 1947 Évi Naptára, Egy nap, egy mondat (történelem 1944. dec. 1-jétől 1945. december 31-éig -Légrády Testvérek Rt. Kiadása - 26. oldal
  41. ↑ Ujváry Gábor: Hóman Bálint rehabilitálása. In.: Rubicon. XXVI. évf., 281. (2015/4.) sz., 49-61. oldal, ISSN 0865-6347
  42. ↑ Szerencsés Károly: Volt-e esélye Magyarországnak a demokráciára 1945-ben? Az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány létrejötte és lehetőségei. In.: Rubicon. XXVI. évf., 281. (2015/4.) sz., 9-11. oldal, ISSN 0865-6347
  43. ↑ Kecskeméti József: USS Indianapolis. Egy sötét folt a haditengerészet fehér egyenruháján (magyar nyelven). honvedelem.hu, 2010. augusztus 5. [2018. október 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. október 8.)
  44. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p Baló–Lipovecz Csehszlovákia, 145. o.
  45. ↑ A Hírlap 1947 Évi Naptára, Egy nap, egy mondat (történelem 1944. december 1-jétől 1945. december 31-éig -Légrády Testvérek Rt. Kiadása - 28. oldal
  46. ↑ Kocsis Piroska: A Rákosi Mátyás Hadikórház. Magyar orvosok Koreában, 1950-1957. In.: Rubicon. XXX. évf., 330-331. (2019/2-3.) sz., 94. oldal, ISSN 0865-6347
  47. ↑ dr. Radics Elemér: A Dunatáj (adatok a Dunatáj államainak életéből) III. kötet. - Gergely R. rt. Kiadása, Budapest, 1946.
  48. ↑ Bene Krisztián: Francia Indokína. A francia gyarmatbirodalom távol-keleti gyöngyszeme. In.: Rubicon. XXXIV. évf., 385-386. (2023/2-3.) szám, 117. oldal, ISSN 0865-6347
  49. ↑ a b Baló György - Lipovecz Iván: Tények könyve '89 - Computerworld Informatikai Kft. Kiadása 1989. - 75 oldal. ISSN 0238-3748
  50. ↑ Bödők Gergely: A Nemzet Vértanúinak emlékműve. In.: Rubicon. XXIX. évf., 332. (2019/4.) sz., 45. oldal, ISSN 0865-6347
  51. ↑ Németh István: Hitler útja a hatalomig. Párton belüli harcok a Führer-elv jegyében. In.: Rubicon. XXVII. évf., 292. (2016/3.) sz., 40. oldal, ISSN 0865-6347
  52. ↑ Nádori Attila et al.: Britannica Hungarica Nagylexikon. 5. köt., CHR-DAV, Kossuth Kiadó, Budapest, 2012. 375. p.
  53. ↑ a b Matz 297. o.
  54. ↑ Jövendő. I. évfolyam 10 szám., 1945. október 27. 5-6 oldal.
  55. ↑ A Hírlap 1947 Évi Naptára, Egy nap, egy mondat (történelem 1944. december 1-jétől 1945. december 31-éig -Légrády Testvérek Rt. Kiadása - 31. oldal
  56. ↑ nagykar.hu. [2010. március 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 2.)
  57. ↑ Káli Csaba: Elbitorlás, zsákmányszerzés. In.: Rubicon. XXVI. évf., 288. (2015/11.) sz., 35. oldal, ISSN 0865-6347
  58. ↑ a b c Baló–Lipovecz Lengyelország, 188. o.
  59. ↑ Bölöny József-Hubai László: Magyarország kormányai. 1848–2004. 5. bőv. és jav. kiad., Akadémiai Kiadó, Budapest, 2004. 103. p.
  60. ↑ Sipos Péter: Imrédy Béla. In Sipos Balázs: Élet-kép sorozat. Budapest: Elektra Kiadóház. 2001. 130–131. o. ISBN 963-9205-76-1  
  61. ↑ 1945. évi XI. törvénycikk az államhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről (magyar nyelven). net.jogtar.hu. (Hozzáférés: 2021. november 23.)
  62. ↑ A nemzeti kormány 1945. évi 12.330. M. E. számú rendelete a magyarországi német lakosságnak Németországba való áttelepítéséről. In.: Magyarországi Rendeletek Tára (1945). LXXIX. évfolyam, I-VI. füzet, 1027-1028. oldal
  63. ↑ http://www.imdb.com/title/tt0037884/awards
  64. ↑ http://www.imdb.com/title/tt0037558/awards
  65. ↑ http://www.imdb.com/title/tt0038150/
  66. ↑ Kovács Ferenc - Pór Irén: Magyar Filmográfia I. - Színház- és Filmtudományi Intézet kiadása, Budapest, 1958.

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Baló–Lipovecz: Baló György – Lipovecz Iván: Tények Könyve '92. Budapest: Ráció Kiadó Kft. 1992.  
  • ↑ Knopp: Guido Knopp: Hitler segédei. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963 547 382 6  
  • ↑ Matz: Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott, kormányzott? Ford. Hulley Orsolya. Budapest: Magyar Könyvklub. 2003. ISBN 963 547 849 6  
Commons:Category:1945
A Wikimédia Commons tartalmaz 1945 témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=1945&oldid=27546961”