Ugrás a tartalomhoz

1945

Hivatkozások szerkesztése
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk az 1945. évről szól. Az 1945-ös számról szóló cikket lásd itt: 1945 (szám). Egyéb jelentéseiről lásd: 1945 (egyértelműsítő lap).
1945 más naptárakban
Gergely-naptár1945
Ab urbe condita2698
Bahái naptár101 – 102
Berber naptár2895
Bizánci naptár7453 – 7454
Buddhista naptár2489
Burmai naptár1307
Dzsucse-naptár34
Etióp naptár1937 – 1938
Hindu naptárak
Vikram Samvat2000 – 2001
Shaka Samvat1867 – 1868
Holocén naptár11945
Iráni naptár1323 – 1324
Japán naptár2605 (Jimmu-korszak)
Kínai naptár4641–4642
Kopt naptár1661 – 1662
Koreai naptár4278
Muszlim naptár1364 – 1365
Szeleukida naptár2256–2257
Örmény naptár1394
ԹՎ ՌՅՂԴ
Thai szoláris naptár2488
Zsidó naptár5705 – 5706

Évszázadok: 19. század – 20. század – 21. század

Évtizedek: 1890-es évek – 1900-as évek – 1910-es évek – 1920-as évek – 1930-as évek – 1940-es évek – 1950-es évek – 1960-as évek – 1970-es évek – 1980-as évek – 1990-es évek

Évek: 1940 – 1941 – 1942 – 1943 – 1944 – 1945 – 1946 – 1947 – 1948 – 1949 – 1950

Események

[szerkesztés]

Január

[szerkesztés]
A január 1-jével bevezetett hungarista címer
Német páncélosok a budai vár utcáin
Szovjet katonák Pesten
  • január 1.
    • A 23/1945 M.E. rendelettel hatályba lép az új címer és állampecsét használata. (A rendeletet azonban a Hivatalos Közlöny 1945. január 27-i számában hirdették ki. „Magyarország külön címere” – a hagyományos, koronás kiscímer – pajzsa mögé, illetve alá a Hungarista Mozgalomra utaló vörös H betűt és a pártjelvényként korábban pajzson is alkalmazott, zöld nyílvégű („nyilas”) keresztet helyezték.)[1]
    • Miskolc, Diósgyőr és Hejőcsaba egyesítése, „Nagy-Miskolc” létrejötte.
    • A Lengyel Nemzeti Felszabadító Bizottságból Edward Osóbka-Morawski és Władysław Gomułka vezetésével megalakul az ideiglenes (lublini) kormány.[2]
  • január 3. – Lengyelországban az Országos Nemzeti Tanács határozatot hoz Varsónak, mint az ország fővárosának újjáépítéséről.[2]
  • január 4.
    • A Rákos-pataknál, áttörve a második védelmi vonalat a szovjet csapatok éket vágnak, s egy tankokból álló előőrs befut a budapesti Bosnyák térre.
    • A Szovjetunió hivatalosan elismeri az ideiglenes lengyel kormányt.[2]
  • január 6.
    • Budapesten az ostrom és a hideg időjárás miatt az eddigi akadozó vízszolgáltatás végképp leáll. Már csak kijelölt közkutakból, magánkutakból és egyes házak pincéjében működőképesen maradt berendezésből tudnak vízhez jutni a hetek óta a pincékben élők.
    • Megkezdődik a bánsági és szatmári svábok kényszermunkára szállítása a Szovjetunióba.[3]
  • január 12–15. – Megindul a szovjet 1. és 4. ukrán, az 1., 2. és 3. belorusz front csapatainak általános támadása a keleti front lengyelországi szakaszán.
  • január 16. – Budapest visszavonuló német védői felrobbantják a Ferenc József hidat.[4]
  • január 17.
  • január 18.
    • Német utászok felrobbanják Budapest egyetlen, még használható hídját, a Lánchidat, ezzel a főváros pesti oldalán megszűnnek a harcok. (A németek – a szovjet előrenyomulás lassítása céljából – kivétel nélkül felrobbantották a főváros hídjait.)[4]
    • Krakkó felszabadul.[2]
  • január 19. – A lengyelországi Łódź felszabadul.[2]
  • január 20.
    • Magyarország és a győztes nagyhatalmak képviselői megkötik a fegyverszüneti egyezményt.[6] (A fegyverszüneti egyezményt – felhatalmazás alapján – az 525/1945. ME számú rendelettel hirdették ki, mely 1945 őszén emelkedett törvényerőre, mint az 1945. évi V. törvénycikk.)[7][8]
    • Megjelenik az első nyomtatott sajtótermék a magyar fővárosban. A "Szabadság" című újság órák alatt elfogy.
  • január 21.
  • január 22. – A budapesti Nemzeti Bizottság felhívást intéz a főváros lakosságához, amelyben munkába állásra szólítja fel a köztisztviselőket, és közli továbbá, hogy minden korábbi ún. zsidó törvény hatályát vesztette.
  • január 22–24. – A szovjet kormány kölcsönt folyósít Lengyelországnak külföldi kereskedelem céljaira.[2]
  • január 23.
    • A szlovák kormány és a parlament deklarálja az önálló államhoz, s a nemzeti önrendelkezéshez való jogot.
    • Szovjet bombázó repülőgépek, és a nehéztüzérség lövi folyamatosan Budapesten a budai várat.
  • január 24. – Ég a budai várpalota együttese, és még majd egy héten keresztül lángol.
  • január 25. – Budapesten, a pesti oldalon fekvő elöljáróságok megkezdik működésüket.
  • január 26.
    • Az Ideiglenes Nemzetgyűlés Politikai Bizottságának első ülése életre hívja az új, ideiglenes államfői testületet, a 3 tagú Nemzeti Főtanácsot. (A Nemzeti Főtanács felállításáról szóló 59/1945. Eln. számú rendelet.)[7]
    • Az Ideiglenes Nemzeti Kormány elfogadja a népbíróságok felállítására vonatkozó első jogszabályt, a 81/1945 M.E. sz. rendeletet, amelyet a Magyar Közlönyben február 5-én tettek közzé.[11]
  • január 27.
  • január 28. – A szovjet csapatok megszállják Litvániát.
  • január 30.
    • A Balti-tengeren a szovjet S–13-as tengeralattjáró elsüllyeszti a német „Wilhelm Gustloff” kiképzőhajót. (A hajón 10 ezernél is több menekült zsúfolódtak össze, s a tragédia után az őt kísérő két kisebb hajó csak 1239 embert tudott kimenteni.)[10]
    • Budapesten bevezetik éjszakára a kijárási tilalmat. Nagy-Budapest területére pedig még nappal sem lehet belépni, vagy onnan távozni.
  • január 31. – Csehszlovákia elismeri a Lengyel Köztársaság ideiglenes kormányát.[2]

Február

[szerkesztés]

Március

[szerkesztés]
A Vörös Hadsereg elől visszavonuló német csapatok elhagyják a Balaton felvidék térségét 1945 március elején

Április

[szerkesztés]
  • április 1.
    • Amerikai csapatok szállnak partra Okinaván.
    • A Vörös Hadsereg áttöri Bécs külső erdőövezetét.
  • április 2. – Kezdetét veszi Bécs ostroma. (Az ostrom április 13-ig tartott.)
  • április 3. – Angelo Rotta pápai nunciust kiutasítják az országból, ezért visszatér Budapestről Rómába.
  • április 4.
    • A Vörös Hadsereg eléri Magyarország utolsó települését, Nemesmedvest. (1989-ig Felszabadulás néven nemzeti ünnep.)
    • A szovjet tájékoztatási iroda egy jelentést ad ki, mely szerint „a 2. és 3. ukrán hadseregcsoportok befejezték Magyarország egész területének felszabadítását a német megszállóktól”.[7]
    • Az előrenyomuló szovjet csapatok beveszik Pozsonyt.[14]
    • A szociáldemokrata Zdeněk Fierlinger vezetésével megalakul a csehszlovák kormány.
  • április 5.
    • A Zdeněk Fierlinger vezette csehszlovák kormány jóváhagyja a „kassai kormányprogram” néven ismertté vált dokumentumot, amely a cseh-szlovák viszony rendezése mellett a német és magyar kisebbségek felszámolását is célul tűzi ki.[14]
    • Moszkva felmondja a szovjet-japán semlegességi szerződést.
    • Valutareform Jugoszláviában.[23]
    • Petsarat herceg vezetése alatt – japán támogatással – kikiáltják az egyesült Laosz „függetlenségét”.[27]
  • április 9. – Vörös Hadsereg győzelmével befejeződik Königsberg ostroma.
  • április 10. – Amerikai csapatok harc nélkül foglalják el Hannover városát.
  • április 11. – Szovjet–jugoszláv barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezmény.[23]
  • április 13.
  • április 14. – Hosszú ostrom után Amerikai kézre kerül Köln.
  • április 16.
    • A „Goya” motoros hajót elsüllyeszti az L-3 jelzésű szovjet, aknatelepítő tengeralattjáró. (A fedélzetén lévő 6220 menekülő emberből 165 élte túl a támadást.)[10]
    • A Zsukov marsall vezette 1. Belorusz Front tüzérségi tűz alá veszi Berlint. (A félórás tüzérségi előkészítés után indított szovjet előrenyomulás közvetlenül a seelowi magaslatok előtt elakadt.)[17]
  • április 18. – Bécs helyőrsége leteszi a fegyvert a szovjetek előtt.
  • április 19–26. – Brit csapatok megostromolják és elfoglalják Brémát.
  • április 21.
    • Az amerikai hadsereg cseh területre ér.[14]
    • A szovjet csapatok – miután hatalmas veszteségek árán áttörik a seelowi dombok kitűnően szervezett védelmét – betörnek a német főváros északkeleti kerületeibe.[17]
    • Lengyelország és a Szovjetunió kormányai 30 évre szóló lengyel–szovjet barátsági, kölcsönös segítségnyújtási és együttműködési szerződést kötnek.[2]
  • április 22. – Budapesten díszelőadást tartanak az Operaházban abból az alkalomból, hogy az ideiglenes kormány Debrecenből Budapestre költözött. (Bartók Béla zenéje már sok éve nem csendülhetett fel hivatalosan a hazai közönség előtt.)
  • április 23.
    • Az Ideiglenes Nemzeti Kormány – rendeleti úton – március 15-ét nemzeti ünnepé, április 4-ét a felszabadulás ünnepévé, május 1-jét pedig a munka ünnepévé nyilvánítja.[29]
    • Hermann Göring táviratozik Hitlernek, amelyben azt javasolja, hogy átveszi a birodalom irányítását, amíg a Führer a külvilágtól elvágva Berlinben tartózkodik. (Hitler árulásként élte meg a légierő főparancsnokának lépését.)[17]
    • Heinrich Himmler Lübeckben, a svéd követség pincéjében Folke Bernadotte gróffal folytat megbeszéléseket a német fegyverszünet lehetőségéről. (A gróf elvállalja, hogy értesíti kormányát Himmler javaslatáról.)[30]
  • április 25.
    • Szovjet és amerikai csapatok találkoznak az Elbánál. Torgau városa közelében az I. Amerikai Hadsereg, 5. hadtestének előretolt osztaga, a 69 gyaloghadosztály katonái felveszik a kapcsolatot, a Vörös Hadsereg 58. számú gárdahadosztályával.[31]
    • A németek kénytelenek kivonulni Finnország területéről, ezzel véget ér a lappföldi háború.
    • Az 1. Belorusz Front és a Konyev marsall vezette 1. Ukrán Front egyesül a Berlintől nyugatra található Ketzin körzetében, s ezzel bezárul az ostromgyűrű a Harmadik Birodalom központja körül.[17]
    • Mussolini maroknyi hívével és szeretőjével, Clara Petaccival az Alpokon át próbál elmenekülni. (A kaland tragikus véget ér, amikor Olaszország német katonának álcázott egykori vezérét partizánok tartoztatták fel.)[32]
  • április 26. – Az 1. és a 2. lengyel hadsereg csatlakozik a berlini hadműveletek végrehajtásához a Vörös Hadsereg oldalán.
  • április 28.
    • Mussolinit olasz partizánok – rejtélyes körülmények között, szeretőjével, Clarával együtt – kivégzik. (Földi maradványaikat másnap Milánóba vitték és ledobták a Loreto térre, ahol a hisztérikus tömeg visszataszító atrocitások után egy állványra akasztotta fel azokat.)[32]
    • A szövetségesek nyilvánosságra hozzák Heinrich Himmler békeajánlatát. (Hitler dührohamot kap, majd egyaránt megfosztja minden hivatalától Himmlert is, és Göringet is.)[33]
  • április 29. – Valamikor hajnali 1 és 3 óra között Hitler feleségül veszi Eva Braunt, majd magához rendeli egyik titkárnőjét, Gertraud Jungét, és lediktálja politikai végrendeletét. (Ebben a haditengerészet vezetőjét, Karl Dönitzet nevezi meg utódjának.)[17]
  • április 29–30. – Prágában megalakul a Cseh Nemzeti Tanács, melynek elnökévé Albert Pražákot választják.[14]
  • április 30.

Május

[szerkesztés]
Wilhelm Keitel aláírja a német fegyverletételét
Az alig húsz esztendős német nemzetiszocialista ideológia következménye: a német városok többsége romokban
  • május 1.
    • Amerikai csapatok vonulnak Weilheimbe, Horthy Miklóst hadifogolynak nyilvánítják és Augsburgba szállítják.[35]
    • Magyarországon először ünneplik meg hivatalosan május 1-jét. (A fővárosban, a Hősök terén közel félmillió ember jelenik meg.)
    • Megszólal az újra működő Magyar Rádió.
    • Megindul rendszeres járatként a 6-os villamos a Nagykörúton, Budapesten.
    • A Harmadik Birodalom utolsó kancellárja Dr. Joseph Goebbels feleségével együtt öngyilkosságot követ el.
    • A jugoszláv hadsereg szabadítja fel Triesztet. (Konfliktus az angolszász hatalmakkal.)[23]
  • május 2.
    • A berlini helyőrség leteszi a fegyvert – miután reggel 6 órakor Helmuth Weidling tábornok, a város parancsnoka megadja magát, s a harc beszüntetésére szólítja fel embereit –, a német fővárost elfoglalja a Vörös Hadsereg.[17]
    • A theresienstadti koncentrációs tábor területén a cseh ellenállás 52 vezetőjét kivégzik a németek.[14]
    • Liechtenstein befogad 462, a Wehrmacht kötelékében harcoló orosz menekültet.[36]
  • május 3.
    • A brit csapatok ellenállás nélkül elfoglalják Hamburgot.
    • A szovjet hadsereg befejezi Szlovákia elfoglalását.
    • Tito partizánjai bevonulnak – az olasz kapituláció után német megszállás alá került – Fiumébe.[37]
  • május 4.
    • A hollandiai, a dániai és északnyugati német haderők megadják magukat Montgomery vezérezredesnek.
    • Karl Dönitz főtengernagy, a Német Birodalom elnöke utasítja az U-Boot-parancsnokokat a fegyverletételre.[38]
  • május 5.
  • május 5–8. – Prágában felkelés tör ki a német megszállók ellen. (Európában a német megszállás alól utolsóként felszabadított főváros.)
  • május 6.
  • május 7.
    • Németország öt évi, nyolc hónapi és hét napi háború után feltétel nélkül megadja magát, amelyet német részről Alfred Jodl tábornok ír alá Reimsben az ún. Vörös Iskolaházban Eisenhower tábornok főhadiszállásán. Németország tehát feltétel nélküli kapitulál a nyugati szövetségesek előtt.[40]
    • Hermann Göring birodalmi marsall a feleségével és lányával együtt – úton az amerikai hadsereghez, a Radstadt melletti úton – amerikai fogságba esik.[41]
  • május 8.
    • A németek megadják magukat a szovjeteknek is. Berlinben a Karlshorst városrész volt műszaki tiszti iskola "B" épületében (Zsukov berlini főhadiszállásán) német részről Keitel, Stumpf, és Frieburg tábornokok aláírják a kapitulációt a szövetséges erők és a Vörös Hadsereg főparancsnoksága előtt.[42]
    • A partizánhadsereg bevonul Zágrábba.[39]
    • Ifjabb Horthy Miklóst az amerikai csapatok kiszabadítják a koncentrációs táborból.[35]
    • A Szlovák Köztársaság vezetése megadja magát az amerikai hadseregnek, és ezzel – jogilag – az államalakulat megszűnik létezni.[43]
  • május 9.
    • A szovjet csapatok bevonulnak Prágába.[14]
    • A szovjet csapatok elfoglalják az utolsó német kézen lévő kikötőt, Danzigot.
    • Magyarországon megszűnik az esti elsötétítés rendelete.
  • május 10.
    • Magyarországon hatályba lép az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendelete a csendőrség feloszlatásáról és az államrendőrség megszervezéséről.[44]
    • A Moszkvában megalakult Nemzeti Front kormánya Prágába érkezik.[14]
  • május 12. – Klement Gottwald csehszlovák miniszterelnök-helyettes, a Csehszlovák Kommunista Párt (CSKP) elnöke rádiófelhívást intéz az ország lakosságához, felszólítva azt a kassai kormányprogram támogatására.[14]
  • május 14. – A Karl Renner osztrák miniszterelnök kinyilatkoztatja Ausztria függetlenségét, és egyben bejelenti, hogy minden korábbi nemzeti-szocialista rendelkezés érvényét veszti.
  • május 15.
    • A visszavonuló horvát katonák és civilek többsége eléri a mai osztrák-szlovén határt, és Bleiburg mellett többségük átkel Ausztriába.[39]
    • Jugoszlávia egész területe felszabadul, de a közel 800 szétszóródott fegyveres csoport – csetnikek, albán felkelők, usztasák – felszámolása még évekig tart.[23]
    • A csehszlovák kormány első ülése Prágában, ahol többek között a kisebbségi kérdéssel és a nemzeti bizottságokban történő választásokkal foglalkoznak.[45]
  • május 16. – Edvard Beneš csehszlovák elnök visszaérkezik Prágába.[45]
  • május 18.
    • A Magyar Rádió megindítja a napi vízállásjelentések sugárzását.[46]
    • A Szlovák Nemzeti Tanács elnöksége megtiltja, hogy magyar nemzetiségű polgárok a politikai pártok tagjai legyenek.[45]
  • május 19.
  • május 20. – A Bohumil Boček csehszlovák tábornok kijelenti, hogy az új csehszlovák hadsereg szervezete és szerkezete azonos a Vörös Hadsereg irányítási elveivel.[47]
  • május 22. – Bremervörde és Hamburg között, Barnstedt falu közelében egy brit járőr feltartóztatja és elfogja Heinrich Himmlert, az SS birodalmi vezetőjét, aki másnap ciánkáli-kapszulával öngyilkosságot követ el.[48]
  • május 23.
    • A csehszlovák kormány a bel-, a had- és a külügyminiszter részvételével hármas bizottságot hoz létre, hogy szervezze meg és hajtsa végre a németek és a magyarok kitoloncolását.[45]
    • Brit katonák – főhadiszállásán, a Flensburg melletti mürwiki tengerésziskolában – letartóztatják Karl Dönitz-et és kabinetjének tagjait, valamint államigazgatási hivatalnokokat és törzstiszteket.[49]
  • május 24. – A Magyar Katolikus Püspöki Kar kibocsátja az „Adja Isten, hogy az új birtokosok boldogulása vigasztalja az egyházat veszteségeiért és gondjaiért” kezdetű közös pásztorlevelet.
  • május 25.
    • A csehszlovák kormány – többek között – a náci szervezetek vagyonának elkobzásáról, az árulók és a kollaboránsok földbirtokainak felosztásáról tárgyal.[45]
    • A jugoszláv csapatok – amelyek a hónap közepe óta megszállva tartják Dél-Karintiát és Klagenfurtot – a nyugati szövetségesek követelésére kivonulnak ezekről a területekről. (Tito az Atlanti Chartára hivatkozva követeli Karintia szlovének lakta részének Jugoszláviához csatolását.)[23]
  • május 27. – A Csehszlovák Szociáldemokrata Párt akcióbizottságának prágai ülésén a Nemzeti Front bel- és külpolitikájáról tárgyalnak, és megválasztják az új pártvezetőséget, melynek élére Zdeněk Fierlinger kerül.[45]
  • május 29. – A Moszkvában kötött egyezmény értelmében Csehszlovákia átengedi a Szovjetuniónak Kárpát-Ukrajnát.
  • május 30. – Brünnben kezdetét veszi a városban maradt német lakosság – mintegy húszezer fő – azonnali erőszakos kitelepítése. (A gyalogmenetben útnak indított németek közül számosan nem bírták a megpróbáltatásokat. Lásd: „brünni halálmenet”.)[45]

Június

[szerkesztés]
  • június 2. – Megegyezéssel zárulnak a csehszlovák kormány és a Szlovák Nemzeti Tanács elnöksége között május 31-e óta folyó tárgyalások. (A megállapodás rögzíti, hogy az SZNT a szlovák nemzet legfőbb képviselője, és Szlovákia területén a törvényhozás és a végrehajtó hatalom hordozója. A tárgyalásokon körülhatárolják azokat a gazdasági, társadalmi, kulturális és egyéb ügyeket, amelyek központi irányítás alá tartoznak.)[45]
  • június 7. – Antonín Zápotocký-t, a CSKP vezető politikusát a Szakszervezetek Központi Tanácsa elnökévé választják.[45]
  • június 8. – A nyugati szövetségesek engedélyezik, hogy a Németországban fogva tartott lengyelek visszatérhessenek hazájukba.[2]
  • június 9. – Zilahy Lajost választották meg a Magyar-Szovjet Művelődési Társaság elnökének.
  • június 12.
    • Budapesten megkezdődik a fokozatosan helyreállított vezetékrendszerekben a gázszolgáltatás. Elsőként a belvárosi V. kerület bekapcsolása történik meg.
    • Eltörlik Budapesten a hídpénzt. A dunai átkelésekért a korábbiakkal ellentétben ezen túl nem kell fizetni sem oda, sem vissza.
  • június 16. – A szlovák kommunisták tanácskozásán állást foglalnak Szlovákia magyaroktól való gyors és határozott megtisztítása mellett.[45]
  • június 19.
    • A csehszlovák elnök dekrétumot ad ki a náci háborús bűnösök, az árulók és a kollaboránsok megbüntetéséről, a rendkívüli népbíróságok és a nemzeti bíróság megalakításáról. (A dekrétum jogi alapot jelent a magyarüldözés kiszélesítéséhez, számos ártatlanul vádolt magyar lakos elítéléséhez, kiüldözéséhez.)[45]
    • A Benes dekrétum szellemében a csehszlovák hadsereg 17. gyalogezrede Karol Pazur parancsnoksága alatt Přerovnál meggyilkol 120 nőt, 71 férfit és 75 gyermeket, csehországi deportálásból Dobsinára vonattal hazatérő kárpát-németet és magyart.[50]
  • június 20. – Az ún. duinói szerződés ideiglenesen meghatározza Trieszt térségében a demarkációs vonalat.[23]
  • június 21. – Csehszlovák elnöki dekrétum a németek, a magyarok, az árulók és a kollaboránsok földbirtokainak elkobzásáról és felosztásáról. (A felosztás később a földreform első szakaszát jelentette.)[45]
  • június 24. – A magyar fővárosban hosszú idő után újból elindul a földalatti első szerelvénye.
  • június 25. – A négy győztes hatalom javaslatára San Franciscóban helyet biztosítanak Lengyelország számára is az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) alapokmányának aláírására.[2]
  • június 26.
    • Pozsonyban a szlovákiai politikai élet két meghatározó pártjának, a Szlovák Kommunista Pártnak és a Demokrata Pártnak a képviselői nyilatkozatban rögzítik, hogy elkötelezettek a kassai kormányprogram, a cseh és a szlovák nemzet egyenjogúsága, a Szovjetunióval való szoros együttműködés és a szlovák nemzeti felkelés iránt.[45]
    • San Franciscóban elfogadják az ENSZ alapokmányát. (A szervezet október 24-én kezdi meg működését formálisan is.)
  • június 28.
    • Lengyelországban Edward Osóbka-Morawski vezetésével megalakul a nemzeti egység ideiglenes kormánya. (A két miniszterelnök-helyettes Władysław Gomułka és Stanisław Mikołajczyk. A kormány 21 tagjából 6–6 a Lengyel Munkáspárt, a Lengyel Szocialista Párt, a Parasztpárt – illetve különböző parasztszervezetek – képviselője, 2 a Demokrata Párté, 1 pedig párton kívüli.)[2]
    • A Francia Köztársaság ideiglenes kormánya de jure elismeri a Lengyel Köztársaság ideiglenes nemzeti egységkormányát.[2]
    • Ismét járnak a balatoni hajók. Menetrend szerint közlekedik a komp Szántódnál.
  • június 29. – Csehszlovákia és a Szovjetunió képviselői Moszkvában megállapodást írnak alá Kárpátaljának a Szovjetunióhoz való csatlakozásáról. (Csehszlovákia elismeri Kárpátalja „önrendelkezési jogát”, és ezzel jelentősen megkönnyíti a Szovjetunió nagyhatalmi érdekeinek érvényesülését a térségben.)[45]
  • június 30. – Kárpátalja „csatlakozik” a Szovjetunióhoz.[51]

Július

[szerkesztés]
Brit és szovjet katonák 1945. július 5-én a berlini birodalmi kancellária (Reichskanzlei) azon romos balkonján, amelyről Adolf Hitler a beszédeit tartotta
  • július 2.
    • Az amerikai csapatok őrizetbe veszik Hóman Bálint egykori vallás- és közoktatásügyi minisztert, több gyűjtőhelyen keresztül Salzburgba viszik.[52]
    • A magyar fővárosban megindul az első rendszeres autóbuszjárat, amely az Apponyi tér (ma: Ferenciek tere) és a Gellért tér között közlekedik, reggel hét és este tíz óra között. (A járaton nagy a zsúfoltság.)
  • július 5.
  • július 6. – A szovjet és a lengyel kormány egyezményt ír alá a lengyel nemzetiségű állampolgároknak a Szovjetunióból, az orosz, ukrán, belorusz és litván polgároknak Lengyelországból történő hazatelepítése ügyében.[2]
  • július 7–8. – Turócszentmártonban tartják a Szlovákia politikai életben vezető szerepet játszó, a kommunista hatalmi törekvésekkel szemben álló Demokrata Párt I. kongresszusát, ahol a párt elnökévé Jozef Lettrich-et választják.[45]
  • július 11. – Budapesten a Kiskörúton is megindul a menetrend szerinti villamosközlekedés.
  • július 12. – A háborút követően megrendezésre kerül Magyarországon az első könyvnap.
  • július 14.
    • A szövetséges flotta megkezdi Japán bombázását.
    • Magyarországon rendeletre eltörlik valamennyi hivatalos okiratról a „Mi a vallása” rovatot.
  • július 15. – Budapesten aláírják a 200 millió dollár összegű magyar–szovjet jóvátételi egyezményt.[7]
  • július 16. – Felrobbantják az első atombombát a White Sands Proving Groundon. (A Trinity (Szentháromság) fedőnevű kísérleti robbantás helye a Los Alamos közelében fekvő Alamogordo légibázis volt. Ez augusztus 6-áig titokban maradt, amikor egy B–29-es bombázó ledobta az első bombát háborús célokkal Hirosima városára.)
  • július 17.–augusztus 2. – A három nagyhatalom vezetője (Sztálin, Truman és Churchill, majd helyette Attlee) Potsdamban értekezletet tartanak, melyen a békeszerződés részleteit is megtárgyalják. (Egyezményben rögzítik és garantálják Lengyelország határait, és elrendelik a Lengyelországban élt német lakosság áttelepítését. Az újjászületett lengyel állam területe 312 700 km², 77 ezer km²-rel kisebb, mint 1939-ben.)[2]
  • július 21. – Átalakítják az Ideiglenes Nemzeti Kormányt. (Az új kabinetből hiányzik Vásáry István, Valentiny Ágoston és Faragho Gábor.)[54]
  • július 23. – Megkezdődik a Henri Pétain marsall elleni per a francia Legfelsőbb Bíróság előtt.[55]
  • július 25. – Magyarországon elkészül az első hajó a Ganz-hajógyárban a helyreállítások után.
  • július 24. – A csehszlovák kormány határozatot hoz Szlovákia fokozott megsegítéséről, mindenekelőtt a közlekedés, az építésügy és a földművelés területén.[45]
  • július 26. – Harry S. Truman elnök, Churchill, Csang Kaj-sek ultimátumot intéznek Japánhoz.
  • július 30. – A Hasimoto Mocsicura parancsnokolta I–58-as tengeralattjáró Japán partjainál elsüllyeszti a USS Indianapolist. (A titkos bevetésen lévő nehézcirkáló szállította Tinian szigetére az első működőképes atombombát.)[56]
  • július 31. – Megindult Magyarországon majd háromnegyed év szünet után a rendszeres távolsági autóbusz közlekedés a fővárosból Kecskemét és Gyöngyös városokba, az Oktogon térről induló sárga MÁVAG autóbuszokkal.

Augusztus

[szerkesztés]
Hiroshima látképe az augusztus 6-i atomtámadás után
Az augusztus 9-én Nagasakira
ledobott atombomba több mint
23 000 embert ölt meg

Szeptember

[szerkesztés]
A USS Missouri fedélzetén Sigemicu Mamoru japán külügyminiszter aláírja a japán kapitulációt

Október

[szerkesztés]

November

[szerkesztés]

December

[szerkesztés]
  • december 1. – A jugoszláv nemzetgyűlés vita nélkül legalizálja az AVNOJ által hozott törvényeket.[23]
  • december 2. – A már krónikussá váló szénhiány miatt leáll a csepeli Weiss Manfréd gyár.
  • december 3. – A Csehszlovák kormány meghívására Gyöngyösi János külügyminiszter Prágába érkezik. (A tárgyalások homlokterében a csehszlovák–magyar lakosságcsere áll.)
  • december 6. – Harry S. Truman elnök kinevezi Amerika új budapesti nagykövetét Arthur Schönfeld személyében.
  • december 6–13. – Ülésezik a Lengyel Munkáspárt I. kongresszusa, ahol kongresszusi határozatban körvonalazzák a gazdasági fejlődés lehetőségeit, illetve a párt vidéken és az ifjúság körében végzendő munkáját. (A kongresszuson elfogadják a párt szabályzatát és megválasztják a párt szerveit. A főtitkár Władysław Gomułka.)[74]
  • december 9. – A Csehszlovák Nemzeti Szocialista Párt konferenciáján jóváhagyják a párt akcióprogramját, és a párt élére Petr Zenkl kerül.[57]
  • december 12. – Budinszky Lászlót, a Szálasi kormány volt igazságügy miniszterét a népbíróság halálra ítéli.
  • december 16. – Magyarországon életbe lép az államhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről szóló 1945. évi XI. törvénycikk.[77] (A törvény három fejezetből – úgymint a Nemzetgyűlésből, a Nemzeti Főtanácsból és a magyar felelős minisztériumból – állt, melyek tartalmazták a három államhatalmi szerv felépítését és rendezték egymáshoz való viszonyát.)[7]
  • december 17. – Elbocsátják a nürnbergi fegyházból Horthy Miklóst, visszatérhet családjához Bajorországba.[35]
  • december 22. – Az Amerikai Egyesült Államok hivatalosan elismeri Jugoszláviát.[78]
  • december 20. – A Brit Alsóház elfogadja az Angol Bank államosításáról szóló törvényjavaslatot.
  • december 29. – A győztes nagyhatalmak többszöri felszólítására megjelenik és életbe lép a magyarországi német nemzetiségű lakosságnak Németországba való áttelepítéséről szóló rendelet. (A Népgondozó Hivatal adatai szerint 1946 januárjától decemberéig Magyarországról 135 655 német nemzetiségű személyt telepítettek ki Németország amerikai megszállási övezetébe, 1947 tavaszától pedig mintegy 50 000 embert a szovjet zónába.)[7][79]

Határozatlan dátumú események

[szerkesztés]

Az év témái

[szerkesztés]

Államok vezetőinek listája 1945-ben

[szerkesztés]

1945 a filmművészetben

[szerkesztés]
  • Miért harcoltunk? (1945) – amerikai dokumentumfilm. rendező: Frank Capra
  • The Lost Weekend (1945) (Férfiszenvedély) – amerikai film, rendező: Billy Wilder - 7 Oscar-díj jelölés (1946), 4 Oscar-díj,[80] a Cannes-i filmfesztivál nagydíja.
  • Mildred Pierce (1945) – amerikai film, rendező: Michael Curtiz - 6 Oscar-díj jelölés (1946), 1 Oscar-díj (Legjobb női főszereplő)
  • Brief Encounter (1945) (Kései találkozás) – angol film, rendezte: David Lean - 3 Oscar-díj jelölés (1947), a Cannes-i filmfesztivál nagydíja (1946), A New York-i Filmkritikusok díja (1946)[81]
  • Roughly Speaking (1945) – amerikai filmvígjáték, rendező: Michael Curtiz
  • Know Your Enemy: Japan (1945) – (Ismerd meg ellenséged: Japán) amerikai dokumentumfilm. Rendezők: Frank Capra, Joris Ivens
  • A tanítónő – magyar film (1945. szeptember 22.)[82] rendező: Keleti Márton
  • Hazugság nélkül (1945) – magyar film – rendező: Gertler Viktor
  • Aranyóra (1945) – magyar film – rendező: Ráthonyi Ákos[83]

1945 az irodalomban

[szerkesztés]

1945 a jogalkotásban

[szerkesztés]

1945 a légi közlekedésben

[szerkesztés]

1945 a sportban

[szerkesztés]

1945 a tudományban

[szerkesztés]
  • július 15. az első kísérleti atomrobbantás (USA).
  • B10-vitamin szerkezetének leírása.

1945 a vasúti közlekedésben

[szerkesztés]
  • február 13. – A MÁV megindítja a rendszeres vasúti közlekedést, elsőként a gyorsan helyreállított, Debrecen–Budapest vonalon.
  • február 23. – Budapesten a nagy számú halott elszállítására rendszeres vonatjárat indul a belvárosi Rókus kórház és Kőbánya Új-köz temető közötti vonalon.
  • június 19. – Helyreáll a forgalom a romokban heverő Déli pályaudvar és Kelenföld között Budapesten.
  • június 26. – Napi rendszerességgel közlekednek a Dunántúl főbb városaiba vasúti személyszállító szerelvények. Pécs, Szombathely, Nagykanizsa és a főváros közötti személyforgalom helyreáll.
  • augusztus 24 – Újból megnyílik a teljesen helyreállított Budapest-Hegyeshalom vasúti fővonal.
  • október 23. – A megszálló szovjet csapatok főparancsnoksága magyar kezelésbe adja át a Magyar Államvasutak, a MÁV ügyvezetését.[84]

1945 a zenében

[szerkesztés]

Születések

[szerkesztés]

Halálozások

[szerkesztés]

Nobel-díjasok

[szerkesztés]
  • A Nobel-díjat a svéd Alfred Nobel alapította, 1901 óta adják át, melyet a Svéd Királyi Tudományos Akadémia ítél oda a tudomány, az irodalom és humanitárius területen kimagasló eredményt elért magánszemélyeknek, illetve intézményeknek.
Fizikai Wolfgang Pauli osztrák fizikus
Kémiai Artturi Virtanen finn biokémikus
Orvosi-fiziológiai Sir Alexander Fleming skót orvos, Ernst Boris Chain angol biokémikus, Sir Howard Florey ausztrál patológus
Irodalmi Gabriela Mistral chilei költőnő
Béke Cordell Hull amerikai politikus

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Bertényi Iván: A „Szálasi-címer”. Rubicon, XXVI. évf. 281. sz. (2015) 71–73. o. ISSN 0865-6347
  2. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z aa ab Baló–Lipovecz : Lengyelország, 187. o.
  3. ↑ Balkán-kronológia : 174. o.
  4. ↑ a b Meruk József–Ungváry Krisztián: Budapest hídjai és a főváros ostroma. Rubicon, XXXI. évf. 356. sz. (2020) 11. o. ISSN 0865-6347
  5. ↑ Nyáry Krisztián: A hit vértanúja. BBC History, VII. évf. 8. sz. (2017. augusztus) 74. o.
  6. ↑ a b Magyarország története : 1006. o.
  7. ↑ a b c d e f Föglein Gizella: Jog és politika Magyarországon. 1944–1949. Jogtörténeti Szemle, 4. sz. (2005) 1–4. o. ISSN 0237-7284
  8. ↑ A Moszkvában, 1945. évi január hó 20. napján kötött fegyverszüneti egyezmény becikkelyezéséről szóló 1945. évi V. törvénycikk. In Magyar törvénytár. 1943-1945. évi törvénycikkek. 73–79. o.  
  9. ↑ a b Bognár Zoltán: Málenkij robot. 100 000 civil elhurcolása Budapestről és környékéről. Rubicon, XXVI. évf. 286. sz. (2015) 68–77. o. ISSN 0865-6347
  10. ↑ a b c d Nagy Béla, Farkas Ildikó: Az elhallgatott tragédia. História, 2. sz. (2002)
  11. ↑ a b Zinner Tibor: Népbíráskodás Magyarországon. 1945–1950. Rubicon, XXVI. évf. 281. sz. (2015) 64–70. o. ISSN 0865-6347
  12. ↑ a b Németh István: Antiszemitizmus a Mein Kampfban... és megvalósulása a Harmadik Birodalomban / Kronológia. Rubicon, XXVII. évf. 292. sz. (2016. március) 57. o. ISSN 0865-6347
  13. ↑ Forró Lajos: „Jelöletlen tömegsírok”. Magyarellenes jugoszláv atrocitások a [[Délvidék]]en, 1944. História, 8. sz. (2010)
  14. ↑ a b c d e f g h i j k l Baló–Lipovecz : Csehszlovákia, 143. o.
  15. ↑ Balkán-kronológia : 176. o.
  16. ↑ Nicolas Werth: Hogyan lett Sztálinból SZTÁLIN? Joszif Visszarionovics Sztálin. Rubicon, XXXV. évf. 403–40. sz. (2024) 32. o. ISSN 0865-6347
  17. ↑ a b c d e f g h i Feith László: Győzelem a gyanakvás árnyékában. Berlin, végállomás. Magyar Honvéd, XXVI. évf. 5. sz. (2015) 44–47. o. ISSN 0865-6932
  18. ↑ Feith László: Hadikrónika. Február. Magyar Honvéd, XXI. évf. 3. sz. (2010) 82. o.
  19. ↑ Magyarország története : 847. o.
  20. ↑ Balkán-kronológia : 178. o.
  21. ↑ Egy nap, egy mondat. Történelem 1944. december 1-jétől 1945. december 31-éig. A Hírlap Naptára, (1947) 22. o.Előfizetés szükséges
  22. ↑ Balkán-kronológia : 177. o.
  23. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o Baló–Lipovecz Jugoszlávia, 168. o.
  24. ↑ Magyarország története : 847–848. o.
  25. ↑ Balkán-kronológia : 179. o.
  26. ↑ Kovács András Zoltán: Stratégiai légi hadjárat Magyarország ellen. Az amerikai légierő magyarországi hadműveletei, 1944. április–1945. március. Rubicon, XXXI. évf. 352. sz. (2020) 12. o. ISSN 0865-6347
  27. ↑ a b c d e f g h Diószegi István – Harsányi Iván – Németh István: 1945–1995. Európán kívüli országok. 3. kötet Budapest: Korona. 1997. 185–199. o. = 20. századi egyetemes történet, ISBN 963-9036-13-7  
  28. ↑ Magyarország története : 844. o.
  29. ↑ Az ideiglenes nemzeti kormány 1945. évi 1.390. M. E. számú rendelete a nemzeti, felszabadulási és munka ünnepe napjának meghirdetéséről. Magyarországi Rendeletek Tára, LXXIX. évf. 1–6. sz. (1945) 114. o.
  30. ↑ Knopp 196. o.
  31. ↑ A második világháború képei II. kötet. Budapest: Európa. 1985. 325–327. o. ISBN 963-07-0045-X  
  32. ↑ a b Frédéric Le Moal: Vörösből fekete. Benito Mussolini. Rubicon, XXXV. évf. 403–404. sz. (2024) 43. o. ISSN 0865-6347
  33. ↑ Knopp : 196. o.
  34. ↑ Knopp : 343. o.
  35. ↑ a b c d e Horthy Miklós életpályájának krónikája. História, 5–6. sz. (2012)
  36. ↑ Miért fordította vissza Hitler a német rohamosztagot a liechtensteini határról? https://index.hu/kulfold/2021/04/02/hitler-liechtenstein-feldkirch-rohamosztag-herceg-ii.-ferenc-jozsef-/ Hozzáférés: 2021.04.03
  37. ↑ Friedl Ilona: Fiume. Identitás és kultúra. BBC History, V. évf. 5. sz. (2015. május) 50. o.
  38. ↑ Knopp : 349. o.
  39. ↑ a b c Sokcsevits Dénes: Bleiburg, a horvát Katiny. História, 8. sz. (2010)
  40. ↑ A. J. P. Taylor: A második világháború képes krónikája. Budapest: Akadémiai. 1988. 222. o. ISBN 963-05-4627-2  
  41. ↑ Knopp : 140. o.
  42. ↑ A második világháború képei. II. kötet Budapest: Európa. 1985. 325. o. ISBN 963-07-0045-X  
  43. ↑ Janek István: A szlovák Vodca. Egybábállam tündöklése és bukása. Rubicon, XXXV. évf. 405. sz. (2024) 32. o. ISSN 0865-6347
  44. ↑ Az ideiglenes nemzeti kormány 1945. évi 1.690. M. E. számú rendelete a csendőrség feloszlatásáról és az államrendőrség megszervezéséről. Magyarországi Rendeletek Tára, LXXIX. évf. 1–6. sz. (1945) 131–133. o.
  45. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q Baló–Lipovecz : Csehszlovákia, 144. o.
  46. ↑ Oprán Emese: Víz és társadalom Magyarországon, 1919-1990. História, 6–7. sz. (2010) 66. o.
  47. ↑ A Dunatáj: Történelmi, gazdasági és földrajzi adatok a Duntáj államainak életéből. III. kötet Szerk. Radisics Elemér. Budapest: Gergely. 1946. 600. o.  
  48. ↑ Knopp : 198-200. o.
  49. ↑ Knopp : 351. o.
  50. ↑ praguemonitor.com. [2017. február 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 13.)
  51. ↑ Egy nap, egy mondat (történelem 1944. dec. 1-jétől 1945. december 31-éig). A Hírlap Naptára, (1947) 26. o.Előfizetés szükséges
  52. ↑ Ujváry Gábor: Hóman Bálint rehabilitálása. Rubicon, XXVI. évf. 281. sz. (2015) 49–61. o. ISSN 0865-6347
  53. ↑ Nagy Gábor: Feltűrt ingujjal. HVG, XLVI. évf. 28. sz. (2024) 31. o. ISSN 1217-9647
  54. ↑ Szerencsés Károly: Volt-e esélye Magyarországnak a demokráciára 1945-ben? Az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány létrejötte és lehetőségei. Rubicon, XXVI. évf. 281. sz. (2015) 9–11. o. ISSN 0865-6347
  55. ↑ a b Bénédicte Vergez-Chaignon: A diktátor, aki vállalta a kollaborációt. Philippe Pétain. Rubicon, XXXV. évf. 403–404. sz. (2024) 79. o. ISSN 0865-6347
  56. ↑ Kecskeméti József: USS Indianapolis. Egy sötét folt a haditengerészet fehér egyenruháján (magyar nyelven). honvedelem.hu, 2010. augusztus 5. [2018. október 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. október 8.)
  57. ↑ a b c d e f g h i j k l Baló–Lipovecz : Csehszlovákia, 145. o.
  58. ↑ Balkán-kronológia : 185. o.
  59. ↑ Egy nap, egy mondat (történelem 1944. december 1-jétől 1945. december 31-éig). A Hírlap Naptára, (1947) 28. o.Előfizetés szükséges
  60. ↑ Herczegh Géza Gábor: A nácizmus magyarországi üldözötteinek nyújtandó kártalanítás néhány nemzetközi jogi kérdése. Állam- és Jogtudomány, X. évf. 1. sz. (1967) 25. o.
  61. ↑ Lévai Dániel: Roosevelt és Truman: a második világháborús amerikai külpolitikai tervezés és valóság Kelet-Ázsia kontextusában. Külügyi Szemle, XXII. évf. 4. sz. (2023) 22. o.
  62. ↑ Kocsis Piroska: A Rákosi Mátyás Hadikórház. Magyar orvosok Koreában, 1950-1957. Rubicon, XXX. évf. 330–331. sz. (2019) 94. o. ISSN 0865-6347
  63. ↑ Magyarország története : 849. o.
  64. ↑ A Dunatáj: Történelmi, gazdasági és földrajzi adatok a Duntáj államainak életéből. III. kötet Szerk. Radisics Elemér. Budapest: Gergely. 1946.  
  65. ↑ Bene Krisztián: Francia Indokína. A francia gyarmatbirodalom távol-keleti gyöngyszeme. Rubicon, XXXIV. évf. 385–386. sz. (2023) 117. o. ISSN 0865-6347
  66. ↑ a b Tények könyve '89. Szerk. Baló György, Lipovecz Iván. (hely nélkül): Computerworld Informatika. 1989. 75. o.  
  67. ↑ Magyarország története : 851–852. o.
  68. ↑ A Nemzet Vértanúinak emlékműve. Rubicon, XXIX. évf. 332. sz. (2019. április) 45. o. ISSN 0865-6347
  69. ↑ Németh István: Hitler útja a hatalomig. Párton belüli harcok a Führer-elv jegyében. Rubicon, XXVII. évf. 292. sz. (2016. március) 40. o. ISSN 0865-6347
  70. ↑ Balkán-kronológia : 188. o.
  71. ↑ Britannica Hungarica nagylexikon 5. (Christie–Davisson). Főszerk. Nádori Attila. [Budapest]: Kossuth. 2012. 375. o. ISBN 978-963-09-6799-0  
  72. ↑ a b Matz : 297. o.
  73. ↑ Jean-Christophe Buisson: A nagy blöff. Josip Broz Tito. Rubicon, XXXV. évf. 403–404. sz. (2024) 112. o. ISSN 0865-6347
  74. ↑ a b c Baló–Lipovecz : Lengyelország, 188. o.
  75. ↑ Bölöny József – Hubai László: Magyarország kormányai. 1848–2004. 5. bőv. és jav. kiadás. Budapest: Akadémiai. 2004. 103. o.  
  76. ↑ Sipos Péter: Imrédy Béla. In Sipos Balázs: Élet-kép sorozat. Budapest: Elektra. 2001. 130–131. o. ISBN 963-9205-76-1  
  77. ↑ 1945. évi XI. törvénycikk az államhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről (magyar nyelven). net.jogtar.hu. (Hozzáférés: 2021. november 23.)
  78. ↑ Balkán-kronológia : 189. o.
  79. ↑ A nemzeti kormány 1945. évi 12.330. M. E. számú rendelete a magyarországi német lakosságnak Németországba való áttelepítéséről. Magyarországi Rendeletek Tára, LXXIX. évf. 1–6. sz. (1945) 1027–1028. o.
  80. ↑ http://www.imdb.com/title/tt0037884/awards
  81. ↑ http://www.imdb.com/title/tt0037558/awards
  82. ↑ http://www.imdb.com/title/tt0038150/
  83. ↑ Kovács Ferenc - Pór Irén: Magyar Filmográfia I. - Színház- és Filmtudományi Intézet kiadása, Budapest, 1958.
  84. ↑ Egy nap, egy mondat (történelem 1944. december 1-jétől 1945. december 31-éig). A Hírlap Naptára, (1947) 31. o.

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Balkán-kronológia: Balkán-kronológia III: Válság és háború, 1919–1945. Szerk. Bagdi Róbert, Demeter Gábor, Bíró László, Zahorán Csaba. Budapest: Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet; Szófia: Institut za Istoricheski Izsledvaniya – Balgarska Akademiya na Naukite. 2022. = A Magyar-Bolgár Vegyes Történész Bizottság Kiadványai, 10. ISBN 978 963 416 312 1  
  • ↑ Baló–Lipovecz: Tények Könyve '92. Szerk. Baló György, Lipovecz Iván. Budapest: Ráció. 1992.  
  • ↑ Knopp: Guido Knopp: Hitler segédei. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963 547 382 6  
  • ↑ Magyarország története: Magyarország története. Főszerk. Romsics Ignác. Budapest: Akadémiai. 2011. ISBN 978 963 05 8543 9  
  • ↑ Matz: Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott, kormányzott?: Uralkodói táblák a világtörténelemhez : császárok, királyok, államfők, miniszterelnökök és pártvezérek. Ford. Hulley Orsolya. Átdolgozott, felújított kiadás. Budapest: Magyar Könyvklub. 2003. ISBN 963 547 849 6  
Commons:Category:1945
A Wikimédia Commons tartalmaz 1945 témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=1945&oldid=27869953”