Ugrás a tartalomhoz

Nemzetiszocialista Német Munkáspárt

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.
Nemzetiszocialista Német Munkáspárt
Mottó: Ein Volk, ein Reich, ein Führer!
(Egy nép, egy birodalom, egy vezér!)
Adatok
ElnökAnton Drexler
Adolf Hitler
Elnökségi tagokMartin Bormann
Utolsó vezetőKarl Dönitz (elnökként)
Alapítva1920. február 24.
Feloszlatva1945. október 10.
ElődpártNémet Munkáspárt
SzékházNáciNémetország, München, "Barna ház"
Ifjúsági tagozatHitlerjugend
Német Lányok Ligája
Paramilitáris szervezetSturmabteilung
Schutzstaffel
PártújságVölkischer Beobachter
Tagok számakb. 60 (1920)
8,5 millió (1945)
Ideológianemzetiszocializmus
Politikai elhelyezkedésszélsőjobboldal
Parlamenti jelenlét1930-1945
Hivatalos színei
  fekete
  fehér
  piros
  barna
A Wikimédia Commons tartalmaz Nemzetiszocialista Német Munkáspárt témájú médiaállományokat.
A párt jelképe, a horogkereszt

A Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (németül Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei kiejtéseⓘ, röviden: NSDAP) német szélsőjobboldali [1][2] politikai párt, amely 1933 és 1945 között vezette Németországot. A náci (Nazi) kifejezés a német „Nationalsozialist” (nemzetiszocialista) szó rövidített alakjából származik.

A párt Adolf Hitler vezetésével jutott hatalomra 1933-ban, főleg a németek militarizmusára és az első világháború utáni megaláztatások miatti revansvágyra apellálva. Az NSDAP hatalomra jutása után totális diktatúrát vezetett be, és megalapította a Harmadik Birodalmat. A NSDAP volt az egyetlen legális politikai erő a náci Németországban a weimari köztársaság bukása után 1933-tól a második világháború végéig, 1945-ig.

Az NSDAP elveiből és tetteiből egy új politikai ideológia, a nácizmus alakult ki. A világháború után a pártot betiltották, vezetőit pedig perek – köztük a fő nürnbergi per – keretében emberiségellenes bűntettekért ítélték el.

Út a hatalomig

[szerkesztés]
 Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek.

1918. november 10-én II. Vilmos lemondott, majd Hollandiába távozott. Ebert vezetésével mérsékelt szociáldemokratákból álló kormány alakult. November 11-én a franciaországi Compiegne-ban Németország fegyverszünetet kötött. Az új állam nehézségei: a hatalom legalizálása.

1919. januárban választásokat tartottak, majd februárban Weimarban összeült az alkotmányozó nemzetgyűlés, amely 1919. július 31-én elfogadja az alkotmányt, így létrejön a weimari Németország. Az alkotmány főbb pontjai:

  • Németország szövetségi köztársaság lett.
  • Az állam élére elnök került, viszonylag tág jogkörrel. Jogában állt kineveznie a kancellárt, rendkívüli helyzetekben figyelmen kívül hagyhatta a kormányt, illetve jogában állt rendeletekkel kormányozni.
  • A szövetségi állam törvényhozó hatalma a Reichstag lett, ez volt a birodalmi gyűlés.
  • Deklarálták a demokráciát és az emberi és polgári szabadságjogokat.

A nyomorgás folyamatos szélsőjobboldali puccskísérletekhez vezetett. A puccsok Berlinben kezdődtek, majd Brémában folytatódtak.

1919 áprilisában azonban megalakult a Bajor Tanácsköztársaság is.

1923-ban Hamburgban kitört az utolsó munkásfelkelés.

1923. január 11-én francia és belga csapatok szállták meg a Ruhr-vidéket, hogy kikényszerítsék a jóvátételt (Ruhr-válság). Mivel a németeknek sem diplomáciai, sem katonai ereje nem volt, céltalan sztrájkokba kezdtek. A német gazdaság ebbe belerokkant, és a franciáknak is ráfizetés volt a megszállás. A válság alatt új kormány került hatalomra Gustav Stresemann vezetésével. Stresemann teljesítési politikát képviselt: folyamatosan fizették a jóvátételt, ill. fel akarták számolni Németo. nemzetközi elszigeteltségét.

Eredeti neve Német Munkáspárt (DAP) volt. A bajorországi Münchenben alakult párt egyike volt az akkor létező számos pártnak. Szociális programja nem volt határozott irányvonalú. A párt kiemelkedése a többi kis politikai csoport közül akkor kezdődött, mikor Adolf Hitler belépett a pártba, és tehetséges vezérszónoknak bizonyult. Hitler először hadsereg ügynökeként került kapcsolatba a DAP-val. Mikor megismerkedett annak politikai elképzeléseivel, eldöntötte, hogy belép (1919).

A DAP-t ekkor még Anton Drexler vezette. A párton belül Adolf Hitler felemelkedését a szónoklatai által szerzett népszerűsége és Ernst Röhm (müncheni szabadcsapatok századosa) „rohamcsapata” biztosította, aki ekkoriban még teljes mértékben támogatta Hitlert. Hitler szerepe olyan gyorsan nőtt, hogy 1920. február 24-én már ő terjesztette elő a párt programját, amiben már ekkor szerepel a zsidók állampolgári jogainak megvonása, és az ekkor szélsőjobboldali körökben általánosan elfogadott nézet, miszerint követelték a versailles-i békeszerződés felmondását.

Szerepének növekedését jelezte, hogy a DAP az ő kezdeményezésre vette fel a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt nevet. Ezután a párt szinte a párton belüli korlátlan jogkörrel ruházta fel, amivel a párt vezére (Führer) lett, így innentől nem tartottak szavazásokat, Hitler szava döntött minden kérdésben (1921. július 29.) Ekkor jött létre az SA (Sturmabteilung – Rohamosztag), ami a párt első fegyveres szervezete volt, bár ekkor még „Torna és Sportrészleg” fedőnévvel szerepelt. Vezetői az eddig is hasonló feladatokat ellátó Ernst Röhm és Hermann Göring voltak.

1923-tól a pártban már egyértelműen az a szemlélet uralkodott, hogy a hatalom megszerzésének módja a fegyveres puccs. Ennek jegyében innentől állandósultak az utcai provokációk, amik elsősorban a baloldali szervezetek, főleg a kommunisták ellen irányultak. A párt gyűlésein is mindennaposak voltak a verekedések. Közben Hitler támogatókat szerzett a vezető körökből, akik anyagi és politikai alapot biztosítottak a párt működéséhez.

Ez a folyamat novemberben érte el a végkifejletét egy sikertelen puccskísérletben (sörpuccs), amelynek célja a berlini birodalmi kormány megbuktatása volt (az országban ekkor az állandó provokációk miatt rendkívüli állapot volt érvényben). A puccs során Hitler az SA segítségével letartóztatta Kahr bajor miniszterelnököt, de célját a hadsereg közbelépése miatt nem érte el.

Hitlert ezután hazaárulás vádjával bíróság elé állították, de az általános közhangulat és kapcsolatai miatt alig 13 hónapos börtönbüntetést kellett letöltenie. Ezalatt írta meg könyvét, a Mein Kampfot, ami a párt ideológiai alapjait biztosította a továbbiakban.

A pártot betiltották, de a weimari köztársaság gyengesége miatt már az 1924-es választásokon is elindult. Ez jelezte a párt új irányvonalát is, miszerint a hatalmat a továbbiakban puccs helyett választások útján kívánták megszerezni. 1929-ig kiépítették országos szervezetüket és bár az 1924-es és 1928-as választásokon csak néhány százaléknyi szavazatot kaptak, a taglétszámuk egyre nőtt, és megalakult a másik fegyveres csoportjuk, ami elitalakulat jelleggel a párt és a Führer személyes védelmét látta el. Neve ennek megfelelően Schutzstaffel (SS; védőosztag) lett. Tovább növelte a párt erejét, hogy egyre jelentősebb tőkés csoportok támogatását élvezték. Bár a választási eredményei miatt ekkor még nem volt meghatározó politikai erő, de többen már ekkor felismerték a veszélyt, amit a náci párt a fennálló rendre jelentett, így a kommunisták is, akikkel továbbra is rendszeresek voltak az utcai összecsapásaik.

1929 fordulópont volt a párt történetében is. A gazdasági válság és az állandósult utcai munkás összecsapások – amelyek egyik fő provokátora továbbra is az SA – és tüntetések miatt az elkeseredett, kiábrándult és megfélemlített tömegek egyre nagyobb számban álltak az NSDAP mögé.

Az NSDAP választási gyűlése egy berlini sportcsarnokban 1932-ben

A válság eredményeképpen 1930-ban megbukott a szociáldemokrata kormány. A helyzet stabilizálására bevezették az elnöki kormányzást, és választásokat tartottak, amin az NSDAP első jelentősebb eredményét érte el. A képviselői helyek 18%-át szerezte meg, ezzel a második legjelentősebb politikai erővé vált. Ezután Hitler és pártja szövetséget kötött a vezető tőkésekkel (Harzburgi Front; 1931). A válság elmélyülése miatt újabb választást tartottak. Bár a lakosság teljes létbizonytalanságban élt és a munkanélküliség tömeges méretűvé vált, a NSDAP mégis több tízmillió márkát volt képes költeni a választási kampányára a támogató vezető gazdasági elitnek köszönhetően. A programjuk nem változott, nyíltan antiszemita, antikommunista volt, és a fennálló demokratikus rend megdöntését tűzte ki célul, ez egyben a versailles-i békeszerződés semmibe vételét is jelentette. Ezt további demagóg ígéretekkel egészítették ki.

Az eredmény nem maradt el: ekkor a képviselői helyek 38%-át szerezték meg, amellyel a legnagyobb párttá váltak. Viszont a győzelem nem volt egyértelmű, mivel a jelentős erővé érő kommunisták és a még mindig erős szociáldemokraták együtt képesek lettek volna ellenzékbe szorítani a náci pártot, de a munkáspártok összefogása elmaradt, így a politikai válság tovább tartott. Megoldásként az akkori miniszterelnök, Papen, akit Hindenburg köztársasági elnök nevezett ki, egy jobboldali koalíció tervét vázolta fel, ahol az NSDAP és a Centrumpárt alkotná a kormányzó erőt. Hindenburg végül, jobb meggyőződése ellenére, a kormányválság lezárásának érdekében, elfogadta ezt a javaslatot. Így 1933. január 30-án Hitler lett a kancellár és alakított kormányt, igaz, ekkor még a weimari alkotmány keretei között.

Az NSDAP Németország élén

[szerkesztés]

Hatalmon a NSDAP továbbra is erőszakos politikát folytatott, és a Reichstag épületének felgyújtását alkotmányos rend elleni támadásként értékelve, ürügyként használták a polgári és szabadságjogok korlátozásához. Ezután politikai tisztogatások és leszámolások a kezdődtek Hitler belső és külső ellenfeleivel szemben.

Hitler viszonya Röhmmel eddigre megromlott. Ennek egyik oka volt, hogy Röhm szerette volna, ha a Birodalom hivatalos hadserege az SA lett volna, viszont ez a vezető katonai körök ellenkezését váltotta volna ki. Hitler nem kockáztatott egy esetleges puccsot, ezért ellentét alakult ki a pártvezetésen belül.

"Megoldásként" Hitler 1934. június 30-án éjszaka („hosszú kések éjszakája”) egy Rajna-vidéki épületben tartózkodó SA vezetőket álmukból felverte, Münchenbe szállíttatta és kivégeztette. Röhm „kegyelmet” kapott és saját kezével végezhetett magával. A külső politikai ellenfelekkel a különleges hatalommal felruházott Hitler gyorsan és igen erőszakosan bánt el, a NSDAP-n kívül minden pártot betiltott.

Azonban minél inkább behálózta a náci párt a német társadalom minden területét, a tényleges pártszervezet annál inkább elvesztette a jelentőségét a rezsim hatalmi struktúrájában. Hitler uralma erőteljesen személyközpontú maradt és alárendeltjei, mint például Himmler és Goebbels hatalma sokkal inkább az ő kegyeitől, szándékainak megfelelő értelmezésétől függött, mintsem a pártban elfoglalt pozíciójuktól. A sztálini idők Szovjetunió Kommunista Pártjától eltérően az NSDAP-nak nem volt tényleges vezető testülete vagy meghatározott döntéshozatali mechanizmusa, mint amilyen a kommunisták pártkongresszusa vagy központi bizottsága volt. Formálisan Hess által vezetett pártkancellária irányította a pártot, ám tényleges befolyása nem volt, mivel maga Hess is csekély jelentőségű figura maradt. Miután 1941-ben egy félresikerült békekötési kísérlet céljából Nagy-Britanniába repült, Martin Bormann követte tisztségében. Vele nyerte el a pártkancellária régebbi hatalmát, legfőképpen azért, mert maga Hitler támogatta és politikai titkáraként alkalmazta Bormannt. A rendszerben a tényleges hatalmat Hitler titkársága, a Himmler vezette SS és Goebbels propagandaminisztériuma gyakorolta.

A háború és a bukás

[szerkesztés]
Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

A párt tagjai voltak

[szerkesztés]

Lásd: NSDAP-tagok kategóriát

Vezető párttagok

[szerkesztés]
Kép Név Élt Tisztség
Adolf Hitler (1889–1945) A Német Birodalom Führere
Heinrich Himmler (1900–1945) A Német Birodalom belügyminisztere
Joseph Goebbels (1897–1945) A Német Birodalom kancellárja
Karl Dönitz (1891–1980) A Német Birodalom elnöke
Rudolf Heß (1894–1987) A Führer helyettese
Hermann Göring (1893–1946) Poroszország miniszterelnöke
Joachim von Ribbentrop (1893–1946) A Német Birodalom külügyminisztere
Martin Bormann (1900–1945) A Nemzetiszocialista Német Munkáspárt pártminisztere
Baldur von Schirach (1907–1974) A Hitlerjugend vezetője
Hans Frank (1900–1946) A Lengyel Főkormányzóság főkormányzója
Ernst Röhm (1887–1934) SA vezérkarának főnöke
Erich Ludendorff (1865–1937)

További párttagok

[szerkesztés]

Mottók, szlogenek, kifejezések

[szerkesztés]
  • Sieg Heil! Sieg Heil! Sieg Heil!
    • „Szent a győzelem!” (Egy időben a Wehrmachton belüli köszönés is volt)
  • Ein Volk, ein Reich, ein Führer!
    • „Egy nép, egy birodalom, egy vezér!”
  • Deutschland, erwache!
    • „Németország, ébredj!” (Dietrich Eckart műveként ez volt a címe egy népszerű náci dalnak, és számos propagandaplakáton is megjelent)
  • Meine Ehre heißt Treue
    • „Becsületem a hűség" (Az SS jelmondata)
  • Die Juden sind unser Unglück!
    • „A zsidók a mi szerencsétlenségünk!” (a nemzetiszocialisták egyik fő jelmondata)
  • Lang lebe unser ruhmvoller Führer!
    • „Sokáig éljen dicső vezérünk!”
  • Heute Deutschland, morgen die Welt!
    • „Ma Németország, holnap a világ!”
  • Sicher ist der Jude auch ein Mann, aber der Floh ist auch ein Tier
    • „Természetesen a zsidó is ember, de a bolha is állat”
  • Gott mit uns!
    • "Velünk az Isten! (A Wehrmacht jelmondata, melyet a Wehrmacht katonai övcsatjaiba is belevéstek.)

Választási eredmények

[szerkesztés]
Bővebben: Német választási eredmények 1919–1933
dátum szavazatok száma (millió) arány képviselők száma
1924. május 4.
1,92
6,5%
32
1924. december 7.
0,91
3,0%
14
1928. május 20.
0,81
2,6%
12
1930. szeptember 14.
6,41
18,3%
107
1932. július 31.
13,75
37,4%
230
1932. november 6.
11,74
33,1%
196
1933. március 5.
17,28
43,9%
288

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Eatwell, Roger. Fascism : a history. New York: Penguin Books, xvii–xxiv, 21, 26–31, 114–40, 352. o. (1997. december 13.). ISBN 0-14-025700-4. OCLC 37930848 
  2. ↑ The Nazi Party (angol nyelven). United States Holocaust Memorial Museum . (Hozzáférés: 2022. október 20.)

További információk

[szerkesztés]
  • Jagow Dietrich: A Führer rohamosztaga / SA des Führers; Magyar-Német Társaság, Bp., 1943
  • Az NSDAP programja és világnézeti alapjai; ford. Szeltner Andor; Nemzetek Európája, Bp., 2006 (Nemzetek Európája zsebkönyvek)
  • Emma Baumacher [Takács Erika]: A nácizmus története; Fix-term, Bp., 2007
  • Emma Baumacher [Takács Erika]: A nácik története. A kezdetektől a bukásig; Könyvmíves, Bp., 2007
  • Sven Felix Kellerhoff: NSDAP. A párt és tagjai; ford. Simon-Szabó Ágnes; Lazi, Szeged, 2020
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nemzetiszocialista_Német_Munkáspárt&oldid=27454232”