Ugrás a tartalomhoz

Führer

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Német Birodalom
führere és kancellárja
Der Führer und Kanzler des Deutschen Reiches
Adolf Hitler 1934. augusztus 2. – 1945. április 30.
Adolf Hitler
1934. augusztus 2. – 1945. április 30.
Adatok
Országnáci Német Birodalom
MegszólításMein Führer
ElsőAdolf Hitler
UtolsóAdolf Hitler
ÖrökösHermann Göring
(kijelölt utód)
Karl Dönitz (mint államfő)
Joseph Goebbels
(mint kormányfő)
Rezidencia
Lista
  • Adlerhorst (A Sasfészek)
    Anlage Mitte
    Anlage Riese
    Anlage Süd
    Berghof (A Farkasodú)
    Bärenhöhle
    Felsennest
    Frühlingssturm
    Führerbunker
    Olga
    Tannenberg
    Wasserburg
    Werwolf (A Vérfarkas)
    Wolfsschlucht
HelyetteseFührer-helyettes
TípusÁllamfő
Kormányfő
Főparancsnok
Hivatal kezdete1934. augusztus 2.
Hivatal vége1945. április 30.
ElődBirodalmi elnök (mint államfő)
Kancellár (mint kormányfő)
UtódBirodalmi elnök (mint államfő)
Kancellár (mint kormányfő)

A Führer német szó, jelentése magyarul vezér/vezető. Adolf Hitler vezetői címeként és megszólításaként vált nemzetközileg ismertté, mintája Benito Mussolini duce címe volt. Először a Völkischer Beobachter használta a szót Hitlerre egyik 1921-es számában.[1] A címet azonban mások is használták ebben az időben, például Ernst Thälmann 1926-tól.[2] A Thälmann életéről készített 1955-ös film alcímében is megjelenik a Führer kifejezés (Führer seiner Klasse, osztályának vezére).[3]

A nemzetiszocialista hatalomátvétel és Paul von Hindenburg elnök halála után, 1934. augusztus 2-án Hitler Vezér és birodalmi kancellárként egyesítette az államfői és kormányfői posztot. Egyúttal ő lett a Harmadik Birodalom legfőbb bírója, a hadsereg főparancsnoka, és az ő kezében összpontosult mind a törvényhozó, mind a végrehajtó hatalom. Az összes miniszter és hivatalnok neki tartozott felelősséggel, valamint a hadsereg rá esküdött fel. Mindezek ellenére a propaganda igyekezett úgy beállítani, hogy a Führer csupán első az egyenlők között, és a korlátlan hatalmat csakis a népért gyakorolja. A nagy hatalommal együtt megvalósult a Führerprinzip, vagyis a vezérelv elmélete is, és mindent Hitler akaratának rendeltek alá.[4]

Változatai

[szerkesztés]

A náci párt Führere

[szerkesztés]

Adolf Hitler a címet a náci párt fejeként vette föl, és 1921-ben de jure szerezte meg, amikor feldühödött a pártalapító, Anton Drexler azon terve miatt, hogy egyesüljön egy másik antiszemita szélsőjobboldali nacionalista párttal, és kilépett a pártból. Drexler és a párt Végrehajtó Bizottsága ezután elfogadta Hitler azon követelését, hogy visszatérésének feltételéül tegyék őt a párt "diktatórikus jogkörrel" rendelkező elnökévé.[5]

Führer és kancellár

[szerkesztés]

1933-ban Paul von Hindenburg birodalmi elnök kinevezte Hitlert Reichskanzlernek (a birodalom kancellárjának).

Egy hónappal később a Katolikus Középpárt képviselőinek a náci párttal való szavazásról szóló döntése lehetővé tette a nácik uralta Reichstag számára, hogy megszerezze a felhatalmazási törvény elfogadásához szükséges minősített (kétharmados) többséget, amely lehetővé tette a kormány számára a törvények kihirdetését. A törvény a későbbiekben rendszeresen maga Hitler által kiadott személyes rendeletek hivatalos jogi indoka lett.

Führer és a Német Birodalom kancellárja

[szerkesztés]

Egy nappal Hindenburg halála előtt Hitler és kormánya kiadta a „Német Birodalom államfőjéről szóló törvényt”, amely kimondta, hogy Hindenburg halálakor az elnöki tisztséget össze kell vonni a kancellári tisztséggel.[5] Így Hindenburg halála után Hitler Führer und Reichskanzler (Führer és birodalmi kancellár) lett – bár végül a Reichskanzlert kihagyták a mindennapi használatból, és csak a hivatalos dokumentumokban őrizték meg. Hitler ezért anélkül vette át az elnöki hatalmat, hogy magát a hivatalt elvállalta volna – látszólag azért, mert tiszteletben tartotta Hindenburgnak, mint az első világháború hősies személyének eredményeit. A felhatalmazási törvény kifejezetten tiltotta a birodalmi elnök pozícióját vagy jogkörét érintő jogszabályokat, de az első, 1933 novemberében megválasztott egypárti Reichstag Hitler kancellári kinevezésének első évfordulóján, 1934. január 30-án törvényt fogadott el, amely eltörölte azokat. Ezt követően augusztus 19-én népszavazás erősítette meg a törvényt.[5]

Führer és a Nagynémet Birodalom kancellárja

[szerkesztés]

A címet 1942. július 28-án „der Führer und Reichskanzler des Großdeutschen Reiches”-re (a Nagynémet Birodalom Führere és kancellárja) változtatták.

Führer és a Wehrmacht legfelsőbb parancsnoka

[szerkesztés]
Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

A Német Birodalom és a Nemzet Führere

[szerkesztés]

A katonáknak hűséget kellett esküdniük Hitlernek, mint „Führer des deutschen Reiches und Volkes” (a Német Birodalom és a Nemzet vezetője).[6] Politikai testamentumában Hitler Führer der Nation-ként (a nemzet vezetőjeként) is emlegette magát.

Hasonló címek

[szerkesztés]

Sok politikus akadt a történelem során, aki a Führerhez hasonló címet vett fel, hogy kifejezze hatalmát. A második világháború idején ez főleg fasiszta államokban és jobboldali diktatúrákban volt jellemző, ám a hidegháború idején több kommunista politikus is használta ezeket.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Vitári Zsolt: Az NSDAP születése. Új párt a köztársaság ellen, 1919-1925. nemettortenelem.tti.btk.pte.hu. [2015. július 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 26.)
  2. ↑ Rubicon: Párthadseregek a weimari köztársaságban, XXII. évfolyam 217. szám, 2011/05, ISSN 0865-6347, 21–24. old.
  3. ↑ Der ostzonale Thälmann-Film. Zeit Online. (Hozzáférés: 2015. április 21.)
  4. ↑ Pólay Elemér: A német nemzeti szocialista jogfelfogás és a római jog, 1939
  5. ↑ a b c Evans, Richard J.. A Harmadik Birodalom eljövetele; p. 180. (2003). ISBN 0-14-303469-3 
  6. ↑ Joseph W. Bendersky (2007).A náci Németország tömör története: 1919–1945
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Führer&oldid=27860524”