Észak-Korea
.svg)
Észak-Korea, hivatalos nevén Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (hangul: 조선민주주의인민공화국, Csoszon Mindzsudzsui Inmin Konghvaguk, handzsa: 朝鮮民主主義人民共和國, RR: Joseon Minjuju-ui Inmin Gonghwaguk) kelet-ázsiai ország a Koreai-félsziget északi részén. Délen egy demilitarizált övezet, az Észak- és Dél-Korea közti ütközőzóna határolja, északon a Jalu és a Tumen folyók választják el Kínától, északkeleten pedig a Tumen egy szakasza Oroszországtól.
Az országra gyakran hivatkoznak sztálinista berendezkedésű államként, azonban ez helytelen, Észak-Korea ugyanis a dzsucse-eszmét követi, amit az ország első vezetője, Kim Ir Szen örökös elnök dolgozott ki. Kim Ir Szen ötvözte a koreai és a neokonfucianista hagyományokat a marxizmussal, a marxizmus–leninizmussal, a sztálinizmussal és a nacionalizmussal, ám az alapok egyértelműen a történelmi időkbe nyúlnak vissza: nemcsak az ország neve utal Csoszonra, az utolsó virágzó pánkoreai államra, hanem a főhatalom dinasztikus, nem primogenitúra-alapú örökítése, a hatalmat gyakorló dinasztiát körüllengő miszticizmus is csoszoni örökség, de Észak-Korea elzárása a külföldtől sem volt újdonság, hiszen elődállama történelmét izolacionizmus jellemzi egészen a 19. század végéig.
Kim Ir Szent 1994-es halála után dinasztikus módon fia, Kim Dzsongil örökös elnök követte a hatalomban, kinek 2011-es halálát követően Kim Dzsongun, Kim Dzsongil egyik fiatalabb fia vette át az ország vezetését.[3] A dzsucse-ideológia fő elve szerint az ország csak saját magára támaszkodhat, de szoros kapcsolatokat ápol más szocialista államokkal, például Vietnámmal, Laosszal, Mianmarral és Kínával. A Szovjetuniónak, mint Észak-Korea fő kereskedelmi partnerének a fölbomlása és az 1990-es évek éhínségei nyomán Kim Dzsongil az 1995-ös reformokkal a hadseregre összpontosító és azt támogató gazdaságot hozott létre.
Fővárosa, legnagyobb városa, valamint gazdasági, kulturális és politikai központja Phenjan.
A két koreai állam 1953-ban tűzszünetet kötött egymással. Megállapodásokat, illetve egyezményeket írtak alá a két állam jövőbeli esetleges egyesítésével, illetve viszonyával kapcsolatban, ugyanakkor hivatalos, kétoldalú békeszerződést azóta sem. 2018-ban a két koreai vezető megegyezett, hogy még abban az évben aláírják a háborút lezáró békeszerződést,[4] azonban ez nem történt meg. Az év május 5-én a közeledés jeleként az időzónát is a délen használthoz igazították, vagyis fél órával előre állították.[5]
Természetföldrajz
[szerkesztés]
Határok
[szerkesztés]
Az ország északi szárazföldi határát a Jalu (vagy Amnok) és a Tumen folyó alkotja, amelyek a Pektu-hegy környékén erednek. Az északi határ 1433 km hosszú: 1416 kilométer a kínai Csilin és Liaoning tartományokkal, a maradék 17 Oroszországgal érintkezik. A Pektu-hegy közeli határok pontos nyomvonala még nem tisztázott. A partvonal hossza 2495 km.
A második világháború végén a Koreai-félszigetet a 38. szélességi fok mentén szovjet és amerikai megszállási zónákra osztották. A fegyverszünet után a demilitarizált övezet vált az Észak- és Dél-Korea közötti határrá. Ez a rendkívül védett, 4 km széles zóna keletről nyugatra szeli át a félszigetet 241 km hosszan, ebből 238 km fut a szárazföldön.
A kormány a tengerbe 370 kilométer mélyen benyúló szakaszt követel magáénak, ahová engedély nélkül külföldi hajóknak és repülőgépeknek belépni tilos.
Domborzat
[szerkesztés]
A 120 540 négyzetkilométer területű Észak-Korea a Koreai-félsziget északi részén fekszik. Területének mindössze 130 négyzetkilométerét borítja víz. A szárazföldeken három ország alkot vele közös határt; Kína és Oroszország északon és Dél-Korea délen, amitől két kilométer széles demilitarizált övezet választja el. Nyugaton a Koreai-öböl és a Sárga-tenger határolja. Az ország ezen része a Sárga-tenger felé lépcsőzetes lejtő, valamint síkságokkal tagolt dombvidék. A keleti határt képező Japán-tenger partvidéke mentén a Thebek-hegység húzódik. Japán délkeletre fekszik az országtól, a Japán-tenger másik partján.
Legmagasabb pontja a Pektu-hegy, amely 2744 méter magas. Legalacsonyabb pontja a Japán-tenger partvidéke mentén található. A legjelentősebb folyók a Jalu és a Tumen.[6]
Vízrajz
[szerkesztés]Észak-Korea északi és keleti hegyvonulatai alkotják az ország legtöbb folyójának vízgyűjtő területét. A legtöbb folyam nyugati irányban halad és a Sárga-tengerbe torkollik. A leghosszabb a Jalu (vagy más néven az Amnok) folyó, amely 790 km hosszú. Teljes hosszúságából 678 km-en hajózható. A Tumen folyó, az egyetlen jelentős, Japán-tengerbe ömlő folyó 521 km hosszú, de csak 85 km-en alkalmas vízi közlekedésre a meredek lejtése miatt. A harmadik leghosszabb észak-koreai folyam a Phenjant kettészelő, 397 km hosszú Tedong. A gleccsertevékenység hiánya és a földkéreg stabilitása miatt a tavak általában kicsik. Észak-koreai adatok alapján az országban 124 termál- és gyógyvízforrás van.
Éghajlat
[szerkesztés]A 38. és 43. északi szélességi fok között elhelyezkedő Észak-Korea éghajlata kontinentális jellegű, négy, jól elkülöníthető évszakkal. Az északi, hegyes területeken zord éghajlati viszonyok uralkodnak. Télen az időjárás leggyakrabban hideg, az ég felhőtlen. A Szibéria felől fújó szelek számos alkalommal okoznak heves hóviharokat. Phenjanban a januári legmagasabb és legalacsonyabb átlaghőmérséklet napközben −3 °C és −13 °C. Csapadék decembertől februárig átlagosan 37 napon hullik. A nyarak rövidek, forrók, magas a páratartalom és nem ritka a csapadék a Csendes-óceán felől nedves levegőt szállító déli és délkeleti monszunok miatt. A fővárosban az átlagos legmagasabb és legalacsonyabb nyári hőmérséklet 29 °C és 20 °C. Az éves csapadékmennyiség fele a nyári időszakban hullik. A tavasz és az ősz átmeneti időszakát enyhe időjárás és enyhe légmozgás jellemzi. Az országot évente legalább egyszer trópusi ciklon sújtja.
Környezetvédelem
[szerkesztés]
A Szovjetunióból és Kínából beszerzett, elavult technológiát használva az ország a koreai háború után elkötelezte magát az iparosítás mellett. Ez az iparosítás és városiasodás számottevően károsította Észak-Korea ökológiáját, ám ennek mértékéről az információhiány miatt nem tudunk. A hasonló gazdaságpolitikát követő Lengyelország, Csehszlovákia és Románia levegője, vize és termőföldje rendkívül szennyezett lett az 1990-es évek elejére.
A Legfelsőbb Népi Gyűlés által 1986-ban elfogadott környezetvédelmi törvény egyik kitétele felvetette, hogy Észak-Koreának komoly környezetszennyezési problémái lehetnek. Német kiadványok alapján Nampo, Hamhung és Cshongdzsin a szennyezés által legveszélyeztetettebb városok. A légszennyezés átlagos, mivel az ipar és a lakosság az elektromosságot részesítik előnyben a fosszilis tüzelőanyagokkal szemben. A kínaihoz képest a levegő szennyezésének elfogadható mértéke részben a gépjárművek és a benzinhasználat tiltásának következménye. Az országos vízszennyezés nagysága ismeretlen, azonban Phenjanban és környékén nem jelentős.
Történelem
[szerkesztés]
Korea a második világháború végén felszabadult a japán megszállás alól. Az ENSZ határozata alapján Koreát a 38. északi szélességi fok mentén kettéosztották egy szovjet és egy amerikai megszállási zónára. 1945 augusztusában szovjet fennhatóságú ideiglenes kormányzatot hoztak létre Phenjanban, amely a szovjetbarát Koreai Népi Demokratikus Köztársaság 1948-as megalapításáig állt fenn. Észak-Korea vezetője Kim Ir Szen lett. A kettészakadt ország fő célja az újraegyesítés volt. Dél-Korea jelentős amerikai segítséget kapott, a félszigetre amerikai harci alakulatok érkeztek az ingatag dél-koreai kormány megsegítésére. Észak-Korea reménye, hogy egy délen lezajló kommunista hatalomátvétel után egyesül az ország, szertefoszlott. Az északi kormány 1949-ben kezdett fontolóra venni egy esetleges erőszakos egyesítést, de a Szovjetunió támogatását nem tudták megszerezni. Miután 1949 júniusában kivonták az amerikai csapatokat Dél-Koreából és októberben kikiáltották a Mao Ce-tung vezette Kínai Népköztársaságot, amely hajlandó volt segíteni Észak-Koreának, a Szovjetunió Sztálin vezetésével engedélyt adott dél megszállására. 1950. június 25-én Kim Ir Szen csapatai átlépték a határvonalat és Szöul felé vették az irányt: megkezdődött a koreai háború, a hidegháború első komolyabb konfliktusa. Az ENSZ lobogója alatt több ország, köztük az Egyesült Államok Dél-Korea megsegítésére sietett és hamar visszaverték az északiak támadását. Kína belépésével fokozatosan egyenlővé váltak az erőviszonyok, a frontvonal a határvonal mentén állandósult. 1953-ban Észak- és Dél-Korea fegyverszünetet kötött, a két Korea azonban technikailag 2007-ig háborúban állt egymással.
A háború után Dél-Korea hadserege fokozatosan fejlettebbé és jobban kiképzetté vált. A békeszerződést számos határmenti hadművelet és merénylet tette próbára. Észak-Korea többször, így 1968-ban, 1974-ben és 1983-ban is megkísérelte megölni az aktuális dél-koreai vezetőket.[forrás?]
Észak-Korea Kim Ir Szen („a Nagy Vezér”) vezetése alatt állt 1948-tól 1994. július 8-án bekövetkezett haláláig. Hatalmának első két évtizedében Észak-Korea gyorsan iparosodott, korábban iparilag fejlett országnak számított Ázsiában. Halála után fiát, Kim Dzsongilt nevezték ki a Koreai Munkapárt főtitkárának (1994. október 8.). 1998-ban a törvényhozó testület megerősítette őt a Nemzeti Védelmi Bizottság elnöki pozíciójában, valamint az „állam legfelsőbb személyének” nyilvánította őt. Az ország nemzetközi kapcsolatai jelentősen javultak, és ennek eredményeként 2000 júniusában megtartották az első Észak-Dél csúcstalálkozót. Az Egyesült Államokkal való kapcsolatát jelentősen megterheli, hogy az ország nemrégiben újraindította nukleáris programját.
Kim Dzsongil uralma alatt (az 1990-es évektől) az ország gazdasága jelentős hanyatlásnak indult, az élelmiszerhiány általánossá vált. A segélyszervezetek szerint több millió ember éhezik, emiatt számos észak-koreai lépte át illegálisan a kínai határt, hogy élelmet szerezzen.
Észak-Korea külügyminisztériuma 2013. március elején bejelentette, hogy az 1953-ban kötött fegyverszünet betartását magára nézve „nem tartja kötelezőnek”. Martin Nesirky, Pan Gimun szóvivőjének kijelentése szerint: „A fegyverszüneti megállapodás feltételei egyik fél számára sem teszik lehetővé, hogy attól egyoldalúan szabaddá tegyék magukat”.[7][8][9][10][11][12] Március 30-án Észak-Korea bejelentette a hadiállapotot Dél-Korea ellen.[13]
Államszervezet és közigazgatás
[szerkesztés]Alkotmány, államforma
[szerkesztés]
Észak-Korea alkotmánya szerint szocialista állam, ahol jelen van Kim Ir Szen, az államalapító, valamint fia és örököse, Kim Dzsongil személyi kultusza, illetve a Dzsucse és a Szongun, tehát az „önerőre támaszkodás” és a „katonaság az első” politika. Kim Ir Szen 1994-ben bekövetkezett halála után nem neveztek ki senkit utódjául, hanem a köztársaság örökös elnökének kiáltották ki. Az ország államformáját nem hivatalosan „szocialista örökletes monarchiának” lehet mondani,[14] ahol a Kim-dinasztia uralkodik.[15]
Észak-Korea megalakulása óta három alkotmánya volt. A jelenleg érvényben levőt 1998. szeptember 5-én fogadták el, az előzőket 1948-ban és 1972-ben. Az alkotmány szabályozza a kormányzat működését és a Koreai Munkapárt jogköreit a kormányzással kapcsolatban.
Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás
[szerkesztés]
Észak-Koreát hivatalosan 4 ember vezeti.
- Formálisan az Örökös Elnök (공화국의 영원한 주석; Eternal President) az állam vezetője, aki 1994-ben bekövetkezett halála óta Kim Ir Szen.
- A Legfelsőbb Vezető (위대한 령도자; Supreme Leader) 2011 decembere óta Kim Dzsongun (), aki nagyapjával nem egyenrangú, de azonos feladatkörű posztot tölt be. Egyben ő a Koreai Munkapárt és a Koreai Néphadsereg főmarsallja, és az Államügyi Bizottság elnöke.
- A miniszterelnök (총리; Premier) elsősorban a gazdaságpolitikáért felelős. 2013 áprilisában új miniszterelnököt neveztek ki Pak Pongdzsu () személyében, ő lett az ország 12. kormányfője.
- A Legfelsőbb Népi Gyűlés Prezídiumának Elnöke (최고인민회의 상임위원회 위원장; President of the Presidium of the Supreme People's Assembly), aki 1998 szeptembere óta Kim Jongnam ().
2009-ben eltávolítottak minden kommunista ideológiára utaló elemet az ország alkotmányából, 2012-ben eltávolították a Kim Ir Szen térről Lenin arcképét, illetve Kim Dzsongun megszüntette a kommunizmust, és bevezette a „félkapitalizmust”.[16][17][18]
A törvényhozás szerve a Legfelsőbb Népi Gyűlés, az ország egykamarás parlamentje. Tagjai a 687 választókörzet küldöttei, őket 5 évente választják meg. Minden küldött a Demokratikus Front a Szülőföld Egyesítéséért nevű pártkoalíciót képviseli, amelybe a Koreai Munkapárt is tartozik. Rendszerint csak évente párszor ülésezik, ekkor általában jóváhagyják az uralkodó párt döntéseit. Bár a Népi Gyűlés feladata a törvényhozás, gyakran átruházza ezt a hatalmat a kisebb, de erősebb elnökségre, amelyet a tagjai közül választanak. Az elnökség dönt akkor is, amikor a Gyűlésnek épp nincs ülésszaka.
Politikai pártok és viszonyok
[szerkesztés]Észak-Korea pártállam. Az uralkodó párt a Demokratikus Front a Szülőföld Egyesítéséért, amely a Koreai Munkapárt és két kisebb politikai erő, a Koreai Szociáldemokrata Párt és a Cshondoista Cshongu Párt koalíciójából jött létre. Ezek a pártok nevezik ki a Legfelsőbb Népi Gyűlés összes képviselőjét.
Az Amnesty International kétszázezer politikai fogolyról számol be, akik koncentrációs táborokhoz hasonló körülmények közt élnek.[19]
.jpg)
Közigazgatási beosztás
[szerkesztés]| Sz. | Magyar név | Koreai név | Térkép |
|---|---|---|---|
| Közvetlenül irányított városok | 
| ||
| 1 | Phenjan (főváros) | 평양 직할시 | |
| Különleges közigazgatású régiók | |||
| 2 | Raszon | 라선특별시 | |
| 3 | Keszong iparvidék | 개성 공업 지구 | |
| 4 | Gyémánt-hegység turistarégió | 금강산 관광 지구 | |
| 5 | Sinidzsu különleges közigazgatású régió | 신의주 특별 행정구 | |
| Tartományok | |||
| 6 | Csagang | 자강도 | |
| 7 | Észak-Phjongan | 평안 북도 | |
| 8 | Dél-Phjongan | 평안 남도 | |
| 9 | Dél-Hvanghe | 황해 남도 | |
| 10 | Észak-Hvanghe | 황해 북도 | |
| 11 | Kangvon | 강원도 | |
| 12 | Dél-Hamgjong | 함경 남도 | |
| 13 | Észak-Hamgjong | 함경 북도 | |
| 14 | Rjanggang * | 량강도 | |
| * Dél-Koreában „Janggang” néven szerepel. | |||
Védelmi rendszer
[szerkesztés]
Kim Dzsongun a hadsereg főparancsnoka és az Államügyi Bizottság elnöke. Az ország fegyveres erői a Koreai Néphadsereg nevet viselik. Négy részre oszlik: ezek a szárazföldi erők, a haditengerészet, a légierő és a rakétavezérlő ügynökség. Az Egyesült Államok Külügyminisztériuma szerint az észak-koreai haderő az ötödik legnagyobb a világon, a személyi állomány mérete meghaladja az 1,2 milliót. A 17–54 év közötti férfi lakosság 20%-a a hadsereg katonája.
Észak-Koreában a legmagasabb az egy főre jutó katonai személyzet száma: minden 25 lakosra jut egy katona. Az országé egyike a legnagyobb különleges erőknek, amelyeket háború idején az ellenséges vonalak mögötti szabotázsra képeztek ki. A Néphadsereg katonáinak nagy része a dél-koreai határon, az erősen védett demilitarizált övezet mentén állomásozik. A szárazföldi erőknek nagy számú felszerelései vannak, több mint 4000 harckocsi, 2500 páncélozott szállító harcjármű, 17 000 tüzérségi üteg és 11 000 légvédelmi ágyú áll rendelkezésére, a haditengerészetnek legalább 915 hajója van, a légierő repülőgépeinek száma meghaladja az 1700-at. A felszerelés második világháborús járművek és kézifegyverek, hidegháborús, valamint modernebb szovjet fegyverek keveréke.[20][21]
Nukleáris programja
[szerkesztés]Észak-Korea éveken át dolgozott nukleáris programján. A programot élelmiszer- és fűtőolaj-segítség fejében többször is felfüggesztették, majd – jellemzően az egyezmények megszegésére, illetve amerikai és dél-koreai katonai fenyegetésre hivatkozva – újrakezdték.
Az ország első atombombáját 2006. október 9-én robbantotta fel. A bomba ereje jóval kisebb volt a tipikus, maghasadáson alapuló (urán- vagy plutóniumalapú) bombákénál, feltehetőleg a bomba „befulladt” (a hasadóanyagot nem sikerült elég hosszú ideig egyben tartani ahhoz, hogy kellő mennyiségben részt vegyen a maghasadásban).[22]
2009. május 25-én Észak-Korea sikeresen végrehajtotta második kísérleti, föld alatti atomrobbantását. Az ügy miatt még aznap rendkívüli ülést tartott az ENSZ Biztonsági Tanácsa. A KCNA hivatalos phenjani hírügynökség szerint a kísérleti atomrobbantás az észak-koreai nukleáris elrettentő erő erősítését célzó lépések részét képezi, ami az ország védelmét szolgálja.[23][24]
A harmadik föld alatti kísérleti atomrobbantás 2013. február 12-én történt a Pungje-ri kísérleti telepen (Észak-Hamgjong tartomány, Kildzsu megye). A robbanás ereje 6-9 kilotonna TNT-nek felelt meg, és kb. 5,1-es magnitúdójú (MMS) földrengést okozott. A KCNA észak-koreai hírügynökség jelentése szerint a „kísérlethez egy miniatürizált nukleáris eszközt” használtak.[25] (A Hirosimára, illetve Nagaszakira 1945-ben ledobott atombombák 16, illetve 21 kilotonnásak voltak.)
Mivel az atombombák célba juttatásához repülő eszközökre is szükség van, Észak-Korea intenzíven fejleszti nagy hatótávolságú ballisztikus rakétatechnológiáját is. A kísérletek hivatalosan egy műholdfellövési program (Kvangmjongszong) keretében zajlanak. Az első sikeres műhold (Kvangmjongszong-3 II. egység) fellövése 2012. december 11-én történt, egy háromlépcsős Unha-3 hordozórakéta segítségével a Szohe rakétakilövő telepről.
2016. január 6-án helyi idő szerint délelőtt 10 órakor (magyar idő szerint hajnali fél 3-kor) hidrogénbombát tesztelt Észak-Korea, a Koreai Központi Hírügynökség jelentése szerint sikerrel, ugyanakkor szakértők szerint valójában nem hidrogén, hanem fúzióval megerősített atombombát robbanthattak, ráadásul a nukleárisfegyver-teszt nem sikerült.[26] A robbanás méretéről árulkodik, hogy még a magyarországi Szeizmológiai Obszervatóriumban is mérni tudták.[27]
2016. szeptember 9-én ismét atomfegyvert tesztelt, immáron ötödik alkalommal.[28]
2018. április 21-én a két Korea első embereinek találkozóján az ország vezetője , Kim Dzsongun megígérte a nukleáris fegyverkezési program felfüggesztését.[29]
Demográfia
[szerkesztés]
| Népességi mutatók[30] | ||
|---|---|---|
| Népesség | 25 115 311 fő | (2016) |
| Népességnövekedés | 0,53% | (2016) |
| Várható élettartam | férfiak: 66,6 év nők: 74,5 év |
(2016) |
| Írástudatlanság | 0% | (2016) |
| Férfiak/nők aránya | 0,94 | (2016) |
Népességváltozás
[szerkesztés]
| Lakosok száma | 11 424 179 | 12 864 685 | 15 214 618 | 16 953 627 | 18 488 002 | 20 194 361 | 22 016 518 | 23 248 059 | 23 349 859 | 25 490 965 |
| 1960 | 1966 | 1972 | 1978 | 1984 | 1990 | 1996 | 2002 | 2008 | 2017 |
Legnépesebb települések
[szerkesztés]- Phenjan (평양), 3 171 800 fő
- Hamhung (함흥시, 咸興市), 821 200 fő
- Cshongdzsin (청진시, 淸津市), 674 000 fő
- Nampho (남포 특별시), 655 100 fő
Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás
[szerkesztés]A Koreai-félszigetet először a tunguzok népesítették be, akik Ázsia északnyugati részéből érkeztek erre a területre (akárcsak Mandzsúriát), a koreaiak és a mandzsúriaiak még ma is mutatnak hasonlóságokat.
Észak-Korea buddhista és konfucianista vallási örökséggel rendelkezik, de kimutatható a kereszténység és a cshondoizmus hatása is. Az ország hivatalosan ateista, és bár a 2010-ben módosított alkotmány 68. paragrafusa szerint hivatalosan továbbra is vallásszabadság van, ugyanezen paragrafus szerint senki nem használhatja a vallást idegen hatalom céljaira vagy az állam, illetve a társadalmi rend kárára. Az Egyesült Államok Külügyminisztériuma Észak-Koreát a világ vallásszabadság szempontjából különösen aggasztó helyzetű 8 országa közé sorolja. A Nemzetközi Vallásszabadság Bizottság 2013-as jelentése szerint a kormány szorosan ellenőriz minden vallási tevékenységet, és a Kim családot dicsőítő, vallásos jellegű szélsőséges személyi kultuszt tart fenn; minden más vallást a dzsucse ideológia vetélytársának tekintenek. A nem engedélyezett vallási tevékenységet tiltják, az engedélyezettet szoros felügyelet alatt tartják.
1988-ban az állam országos szervezeteket hozott létre a buddhisták, a cshondoisták, a protestánsok és a katolikusok számára, ezek azonban csak a nemzetközi nyomás enyhítését célozzák. A buddhista szentélyeket a kulturális örökség részeként tartják fenn, vallási tevékenység nélkül; bizonyos buddhista szertartások engedélyezettek. Phenjanban az 1990-es évek óta egy katolikus, két protestáns és egy orosz ortodox templom épült, de ezek szoros felügyelet alatt vannak, és lényegében a külföldi vallásos segélyszervezetek és látogatók felé szolgálnak kirakatként, valamint utóbbi az országban élő orosz közösséget szolgálja. Az országban katolikus papság nincsen jelen. A titkos protestáns vallási életben, illetve a jövendőmondásban részt vevőkre bebörtönzés, kínzás és kivégzés vár. Ezreket tartanak fogva hitükért büntető kényszermunkatáborokban. Az állam tart a vallásosság Kínából való beszivárgásától, ezért az onnan visszatelepülőket részletesen kivallatják, a rendőrség és a nemzetbiztonság emberei beépülnek kínai protestáns közösségekbe, sőt ál-összejöveteleket is szerveznek, hogy lebuktassák a hívőket. A nyílt elnyomás ellenére növekszik az illegális vallási tevékenység.[31]
A koreaiak származásukat és nyelvüket tekintve egységesek. Habár Észak-Koreában nincsenek bennszülött kisebbségek, az országban él egy kis kínai közösség (kb. 50 000 fő).
Oktatási rendszer
[szerkesztés]Észak-Koreában az oktatásügy az állam szigorú ellenőrzése alatt áll. Az oktatás ingyenes, 4 és 15 év között kötelező. Az iskolarendszer 4 fokozatból áll: 2 éves óvodából (amelyből csak a második év kötelező), 4 éves általános iskolából (népiskola), 6 éves középiskolából és a már nem kötelező felsőfokú oktatásból, egyetemekből és főiskolákból. Az ország több mint 300 felsőfokú intézményét csaknem 1,9 millió hallgató látogatta.
Az írástudók aránya 15 év felett 99%, hasonlóan a legtöbb fejlett és fejlődő országhoz. 2000-ben nyilvánosságra hozott észak-koreai adatok szerint több mint 2,2 millió gyerek járt óvodába, 1,6 millió általános iskolába és 2,1 millió középiskolába.
2007-ben Észak-Korea megkezdte oktatási rendszerének reformját. Nagyobb hangsúlyt fektetnek az idegen nyelvek oktatására és a számítógépekkel való munkára, előnyben fogják részesíteni a kreativitást a memorizálással szemben.[32]
Egészségügy
[szerkesztés]Észak-Koreában 2016-ban a várható élettartam 70,4 év volt. Míg Észak-Korea alacsony jövedelmű országnak minősül, a halálozási okok szerkezete eltér a többi alacsony jövedelmű országétól, közelebb található a világátlaghoz. A nem fertőző betegségek – például a szív- és érrendszeri, illetve a rákos megbetegedések – a teljes halálesetek kétharmadát teszik ki.[33]
Egy 2013-as tanulmány szerint a fertőző betegségek és az alultápláltság felelős az észak-koreai halálesetek 29%-áért. Ez a szám magasabb, mint a magas jövedelmű országokban és Dél-Koreában, azonban fele az egyéb alacsony jövedelmű országokban tapasztalható 57%-os értéknek.[33]
A kardiovaszkuláris betegségek okozzák a legtöbb halálozást az országban. A nem fertőző betegségekkel kapcsolatos kockázati tényezők magukban foglalják a városiasodott, az idősödő társadalmat, a dohányzás és az alkoholfogyasztás magas arányát a férfiak körében.[33]
Az országban egyetemes, ingyenes biztosítási rendszer működik. Az orvosi ellátás minősége jelentősen változik régiónként, a legtöbb esetben alacsony. Gyakori a súlyos felszerelés-, gyógyszer- és érzéstelenítőhiány. A WHO szerint az egy főre eső egészségügyi kiadás mértéke az egyik legalacsonyabb a világon. A betegségek megelőzésének módja a sport és a testmozgás népszerűsítése és az országos, havi orvosi ellenőrzések. A fertőző betegségek terjedésének megelőzése érdekében a nyilvános helyeket is rendszeresen tisztítják. Minden személy rendelkezik egy egészségügyi kártyával, amely az adott ember teljes orvosi történetét tartalmazza.
Emberi jogok
[szerkesztés]Gazdaság
[szerkesztés]Általános adatok
[szerkesztés]Az ország gazdasága az iparra összpontosít, ami központilag irányított, merev autarkikus tervgazdaság. Kuba mellett Észak-Koreáé a két teljesen központosított, állami tulajdonú gazdaság egyike.
A zárt gazdálkodási forma azt jelenti, hogy gyakorlatilag nincs kapcsolat a külvilággal, ezzel a gazdaság jelentős növekedési potenciáltól esik el. A lakosság fele mélyszegénységben él. Néhány feltételezés szerint az észak-koreai gazdaság a stratégiai elhelyezkedés, az olcsó, fiatal és jól képzett munkaerőnek köszönhetően akár évente 6–7%-kal is bővülhetne a megfelelő intézkedések és reformok mellett.[34]
.jpg)
Az 1960-as és 1970-es években az ország gazdasága jelentős mértékben fejlődött, az 1970-es évekig néhány elemző szerint erősebb és fejlettebb volt, mint a szomszédos Dél-Koreáé. A kormány kezében lévő ipar termeli az ország iparcikkeinek döntő többségét. Amióta Kim Dzsongil bevezette a hadsereget előnyben részesítő politikáját, a szongunt, az ország az ipari termelésben a nehéz hadiiparra és annak termékeire összpontosít. A vezetők ezzel a politikával kívánták életben tartani a gazdaságot az éhínségek és a mezőgazdaság katasztrofális helyzete ellenére, ám az ország évente mindössze 1-2%-os növekedést tud produkálni.[35] Az észak-koreai gazdaságról szóló adatok azonban csak durva becslések, mivel az ország nem ad ki semmilyen hivatalos információt és a vezetés titkolózása nehézzé teszi az értékelést. A nemzetközileg elfogadott adatok szerint Észak-Korea évente 5 milliárd dollárt költ a világ negyedik legnagyobb haderejének fenntartására 20,9 milliárd dolláros bruttó hazai termékéből, miközben Dél-Korea 852,74 milliárd dolláros bruttó hazai termékéből 15,47 milliárd dollárt költ a védelmi erőkre.[36] 2002-ben néhány gazdasági reform (mint a szongun) miatt megnőtt az infláció és vele együtt az alapvető élelmiszerek és ipari termékek ára.
.jpg)
.jpg)
Az 1990-es években Észak-Korea számos természeti katasztrófa, gazdasági bizonytalanság, rengeteg éhínség és a keleti blokk (amelybe az ország tartozott a hidegháború alatt) felbomlásának szemtanúja lehetett. Ezek mind közrejátszottak abban, hogy a gabonafélék rendkívüli hiánya lépett fel, ami Észak-Koreában 1990 és 2000 között csaknem 2 millió embert ölt meg.[37] 1999-ben a nemzetközi segélyek csökkentették ezeknek a haláleseteknek a számát, de a nélkülözés miatti halálozási ráta még a mai napig igen magas, sőt mindennapos. Észak-Korea pedig tovább folytatta nukleáris programját, ami az élelmiszer- és ipari segélyek szállításának megszakítását eredményezte. 2005 tavaszán a Világélelmezési Program jelentése szerint újra élelmiszerhiány állhatott fel a szocialista államban. Ennek megakadályozására az ország vezetése több millió városlakót küldött rizsfarmokra a betakarítási és termesztési munkák megsegítésére. 2005-ben a Kína által élelmiszersegélyekre felajánlott 577 000 tonna élelmiszer 92%-a Észak-Koreába érkezett, ami az országba küldött segély 59%-át tette ki.[38] Dél-Korea volt a második legtöbbet adományozó állam 2005-ben, a segélyek 36%-ával. Ezek ellenére az észak-koreai lakosság 22%-a alultáplált és a jelenlegi adatok szerint az éhínség tovább folytatódik.[39] Meg nem erősített információk szerint a segélyeket a korrupt tisztek és párttagok a maguk részére sajátítják ki.
2006-ban az Amnesty International jelentése szerint az észak-koreai kormány, az UNICEF és a Világélelmezési Program által végzett felmérés kimutatta, hogy az észak-koreai gyerekek 7%-a súlyosan alultáplált, 34%-a kórosan alultáplált és 23%-a rendkívül sovány. Ez különösen igaz a vidéken élő gyermekekre. Rendszeres és kielégítő táplálékhoz főleg a fővárosban élő pártfunkcionáriusok és a párthoz kötődő személyek gyerekei és családtagjai jutnak. Miközben a szűk politikai elit életszínvonala magas, a falvakban a nyomor leírhatatlan, az éhínség miatt a szülők sokszor egyszerűen kidobják a gyermekeiket. Lelencek, árvák és fiatal felnőttek szinte hatalmas tömegei kóvályognak országszerte fedél nélkül. Többségük lopásból próbálja fenntartani magát, de így is sokan közülük idővel belepusztulnak az éhezésbe és a betegségekbe.
Észak-Korea ma is kap élelmiszersegélyeket Kínától, Dél-Koreától és az Amerikai Egyesült Államoktól a nukleáris programjának beszüntetéséért cserébe. 2005 júniusában az Egyesült Államok bejelentette, hogy 50 000 tonna élelmiszert küld Észak-Koreába,[40] miközben 2004-ben 50 000, 2003-ban pedig 100 000 tonna segélyt nyújtott. 2005. szeptember 19-én Észak-Koreának élelmiszerküldeményt ígért Dél-Korea, az Egyesült Államok, Japán, Oroszország és Kína kormánya, szintén a nukleáris program leállítása ellenében. Kína a jelentős élelmiszersegélyek mellett kőolajat is exportál Észak-Koreába, a világpiacinál jóval alacsonyabb áron. Ez az országba érkező összes kőolaj szállítmány 80-90%-át teszi ki.
Az élelmek elkobzása (padlássöprés) és a szárazságok miatt súlyos az éhezés Észak-Koreában. Az éhínség következtében felütötte a fejét a kannibalizmus az országban, főleg a fejletlenebb vidéken. Például egy éhező férfi elkeseredésében megölte és megette két gyermekét, a férfit 2012 májusában kivégezték. Szintén ez évben és hónapban végeztek ki egy férfit, aki saját munkatársát ölte meg és ette meg, majd a maradványait birkahúsként próbálta értékesíteni.[41][42][43][44]
2002 júliusában Észak-Korea kapitalista gazdasági formával kezdett el kísérletezni a Keszong Iparvidéken.[45] Azóta már néhány más különleges közigazgatású régiót is kialakítottak, mint például Sinidzsunál, a kínai határvonal mentén. A rendelkezésre álló adatok szerint Phenjanban a mobiltelefonok száma a 2002-es 3000-ről 2004-re 20 000-re nőtt,[46] bár 2004 júniusában a mobiltelefonok használatát a kormány ismét betiltotta. Néhány, a legfelsőbb észak-koreai vezetés szerint „kapitalista elem” az országban a különleges zónákon kívülre is elterjedt (például hirdetőtáblák találhatók számos autópálya mentén). Az országba látogatók keszoni és phenjani szabadtéri piacokról is beszámoltak, ahol a gazdák szabadon árusíthatják termékeiket. Az állam által készíttetett propagandafilmeken gyakran mutatnak nagy mennyiségű árukészlettel feltöltött boltokat, ahol külföldi árut is lehet kapni, illetve vidámparkokat és mintagazdaságokat. A titokban, titkosügynökök által készített felvételekből és disszidensek jelentéseiből azonban kiderül, hogy ezek a boltok és gazdaságok egyáltalán nem üzemelnek, mert a termékeket nem lehet megvásárolni. Valójában látványközpontok, kirakatként funkcionálnak a belső és külső közvélemény megtévesztésére. A korábban, vagy az újonnan létesült szórakozóhelyeket, szabadidőközpontokat (mint például sípályákat) a pártvezetés, a katonai vezetők és a pártkáderek használják.
A dél-koreai Egyesítési Minisztérium alapján Észak-Korea bruttó hazai termelése 1999-ben 6,2%-kal, 2001-ben már csak 1,3%-kal, 2002-ben 3,2%-kal, 2003-ban 1,2%-kal és 2004-ben 1,8%-kal nőtt.
2013-ban Észak-Korea bejelentette, hogy okostelefont gyárt Arirang néven. Szakértők szerint a telefont valószínűleg Kínában gyártják, Észak-Koreában csak felcímkézik.[47][48]
2015-ben az 1968-as magyarországihoz hasonló óvatos piaci reformokat vezettek be, amely enyhítette az állami vállaltok kontrollját és nagyobb mozgásteret engedett a irányítóik önálló döntéshozatalában. Legálissá vált a "háztáji", azaz az egyéni gazdálkodók beszolgáltatott mennyiségen felüli termés felhalmozása. A gazdasági reformok ugyanakkor nem vonzottak be jelentős külföldi működőtőkét és beruházói szándékokat.
Az országnak jelentős szén-, vasérc-, magnezit-, arany-, cink-, rézérc, mészkő-, grafit-, volfrám- és ritkaföldfém-nyersanyagforrásai vannak. Kína után a második legnagyobb magnezittartalékkal rendelkezik, volfrámból pedig a világon hatodik helyen áll. A ritkaföldfémekre óriási szükségük van a modern elektronikai eszközök gyártóinak, az űriparnak, a nukleáris technológiáknak és nem utolsósorban a hadiiparnak is.[49]
A politikai berendezkedése és atomfegyver programja miatt ENSZ-szankciók, embargók és nemzetközi kereskedelmi blokádok sújtják az országot. A saját valutájának csekély a tőzsdepiaci értéke. Hitelt egyik banktól sem kaphat. Ahhoz, hogy a tartós államháztartási hiány ellensúlyozására amerikai dollárhoz jusson és a csekély fejlődéshez, továbbá a helyi elit életszínvonalának fenntartásához importképes maradjon, az elmúlt években bevételi forrást jelentő tényezővé növekedett a feketemunka, a feketegazdaság, a kiberbűnözés és a szervezett bűnözés aránya. Az államcsőd elkerülése érdekében a keményvonalas kommunista vezetés következetesen huny szemet többek között a rendszerszintű pénzhamisítás, a fegyver- és drogcsempészet, továbbá az emberkereskedelem felett.[50][51]
Gazdasági ágazatok
[szerkesztés]
Az észak-koreai gazdaság meghatározó ágazata az ipar 43,1%-kal, ezt követik 33,6%-kal a szolgáltatások és 23,6%-kal a mezőgazdaság.[52] Az ipar főként a harci eszközök gyártásán alapszik, de fontos a gépgyártás, a textilipar, a bányászat, a fémkohászat, a vegyipari termékek előállítása, az élelmiszer-feldolgozás és a turizmus is.
Mezőgazdaság
[szerkesztés]- Legfontosabb termesztett növények: rizs, kukorica, burgonya, kölesfélék, árpa, búza, szójabab, dohány
- Legfontosabb tenyésztett állatok: sertés, szarvasmarha, juh, kecske, selyemhernyó
A koreai háború után romokban heverő mezőgazdaság fellendítése rendkívül nehéz feladat volt. Az ország csekély természeti forrásai korlátozták a mezőgazdasági növekedést. Az éghajlat, a terepviszonyok, a termőföld minősége nem megfelelő a gazdálkodásos életmódhoz. Az összterület mindössze 18%-a, azaz 22 000 négyzetkilométer művelhető, mivel az ország nagy része egyenetlen, hegyes vidék. A csapadékmennyiség régiónként és évszakonként szabálytalanul váltakozik. Észak-Korea nagy részében az éves csapadék fele a három nyári hónapban hullik. Az időjárás nagyban függ a tengerszint feletti magasságtól is. A 400 méter felett fekvő területek a kevés csapadék és a terméketlen talaj miatt a legeltetésen kívül alkalmatlanok bármilyen mezőgazdasági kihasználásra. Az előbb felsorolt tényezők kedveznek a rizstermesztésnek a melegebb, öntöző- és árvízvédelmi rendszerekkel felszerelt területeken. Ahol azonban ezek hiányoznak, ott a gazdálkodók kénytelenek az országban közkedvelt rizst egyéb gabonafélékkel és más növényekkel helyettesíteni.
A gazdálkodás a három nyugati tengerparti tartományban összpontosul, ahol hosszabb a tenyészidő, a terület kedvező magassága, a csapadék egyenletes eloszlása és a jó minőségű termőtalaj kedvezően hat a mezőgazdaságra. A keleti parton szintén egy hasonlóan alkalmas, keskeny öv fut végig a három keleti régióban. A belső tartományok azonban túl hegyesek, hidegek és szárazak a gazdálkodáshoz. Ezek a hegyek tartalmazzák Észak-Korea fakészleteinek nagy részét, a csúcsok lábánál pedig haszonállatok legeltetése és gyümölcstermesztés folyik.
Mivel a dzsucse, az állam hivatalos ideológiája az önellátáson alapul, az ország mezőgazdaságának a teljes lakosságot el kellene látnia. A kormány egyik célja a városi és a vidéki rétegek közti különbségek csökkentése, ami a mezőgazdaság folyamatos fejlesztését igényli. Az ország stabilitása egy folyamatos ütemben növekedő mezőgazdasági termeléstől és egy jól átgondolt árszabályozási rendszertől függ.
Az észak-koreai mezőgazdasággal legátfogóbban foglalkozó mű Kim Ir Szen Szocialista Agrárkérdés Országunkban című könyve, amelyben az író a kormány lehetőségeit feszegeti a mezőgazdaság terén. Kim alkotásában kihangsúlyozta a vidék technológiai és oktatásügyi fejlesztésének fontosságát, a köztulajdon és a közös vezetés kialakításának elkerülhetetlenségét. Az iparosítással 1945-ről 1990-re 63,5%-ról 26,8%-ra csökkentek a mezőgazdaságból származó bevételek. A foglalkoztatottak száma is csökkent, 1960 és 1989 között 23%-kal.
Kereskedelem
[szerkesztés]Észak-Korea legjelentősebb kereskedelmi partnerei Kína és Dél-Korea. A Kínával folytatott kereskedelem 2003-ban 38%-os növekedést mutatott és ezzel 1,02 milliárd dollárra nőtt, Dél-Korea pedig 12%-os növekedést és 724 millió dollárnyi emelkedést könyvelhetett el.
- Lásd még: Észak-Korea ipara, Észak-Korea energiapolitikája
Hiába a nemzetközi szankciók tiltása, az ország 2017-ben is kereskedett szénnel Kínával.[53]
Közlekedés
[szerkesztés]Az országnak 23 000 km-es közúthálózata és 8533 km-es (ebből 3194 km villamosított) vasúthálózata van.[54]
A legfontosabb kikötők Nampho és Hungnam. Az ország egyetlen nemzetközi repülőtere a Phenjanban lévő Szunani nemzetközi repülőtér.
-
Phenjan-Keszong autópálya - autók nélkül -
Az átlagembernek nincs autója, a legtöbben autóbusszal közlekednek -
Phenjan egy főútja -
Utcakép Phenjanban -
Metróállomás (Puhung) a fővárosban -
Vonat Phenjan és Sinidzsu között
.jpg)
Telekommunikáció
[szerkesztés]| Hívójel prefix | HM, P5-P9 |
| ITU zóna | 44 |
| CQ zóna | 25 |
Kultúra
[szerkesztés]Internet
[szerkesztés]2021 elején ez az egyetlen ország a világon, ahol az átlagemberek nem férhetnek hozzá az internethez.[55]
Kiépült ugyan a saját belső intranetjük, de csak a legtehetősebbek engedhetik meg maguknak.
Kulturális intézmények
[szerkesztés]
Az UNESCO által elismerten a Világ kulturális örökségének része a Kogurjo-síremlékek.
2018-ban Dél-Korea Észak-Koreával közösen jelölte az ősi koreai birkózást, a ssirumot az UNESCO szellemi kulturális örökség programjába, és a jelölést az UNESCO elfogadta.[56]
Tudomány
[szerkesztés]Észak-Korea kiemelt ügyként kezeli az elektronikus hadviselést és a CIA-val összemérhető képességű hackerek kifejlesztését, akik a déliek szerint már több alkalommal támadták szervezeteiket.[57]
Űrkutatás
[szerkesztés]Észak-Korea 2009. április 5-én kísérleti rakétaindítást hajtott végre, melynek során egy Tephodong-2 rakétát lőttek ki a Csendes-óceán irányába. A hivatalos bejelentés szerint műholdat kívántak pályára állítani, külföldi megfigyelők szerint azonban kísérleti rakétaindításról volt szó. A rakéta mintegy 3800 km-t tett meg, közben rövid ideig elérte a 80 km-es magasságot. A tervezettel ellentétben a szilárd hajtóanyagú harmadik fokozat begyújtásakor hiba történt, miután a második fokozat normál üzeme véget ért, a Japán Védelmi Minisztérium és az Amerikai Védelmi Minisztérium jelentése szerint. A jelentést radarokkal való követésre és az Amerikai Légierő korai műholdas riasztórendszerének adataira alapozták. A rakéta fejlett irányítási rendszerrel rendelkezett. A második fokozat Scud-ER rakétahajtóművet használt (ER: extended range = megnövelt hatótávolság).[58]
2012. december 12-én felbocsátották a Kvangmjongszong–3 2. egység (Chosŏn'gŭl: 《광명성―3》호 2호기; Hanja: 光明星3号2号機; magyar jelentése: „fényes csillag”, vagy „vezérlő csillag”) nevű műholdat. Észak-Koreának ez az első olyan műholdja, ami sikeresen elérte a világűrt és pályára állt. A műhold az április 13-i sikertelenül felbocsátott műhold tervezett helyére kerül.[59] Feladata földmegfigyelés.
Politikai és katonai megfigyelők szerint a felbocsátás valódi célja ballisztikus rakéta kipróbálása volt, aminek hatótávolsága mintegy 10 000 km, tehát akár az USA nyugati partvidékét is el tudja érni.[60]
Művészetek
[szerkesztés]Hagyományok, néprajz
[szerkesztés]
Az országban óriási személyi kultusz alakult ki Kim Ir Szen és Kim Dzsongil körül, és a legtöbb észak-koreai irodalmi alkotás, zenei mű, színházi előadás és film őket dicsőíti, bár vannak a politikától teljesen mentes alkotások, pl. animációs gyerekfilmek is.
Észak-Koreában igen népszerű esemény a Tömegjátékok, a legutolsó és egyben a legnagyobb az Arirang népdalról kapta a nevét. A két hónapon át tartó rendezvényen hetente hat éjszakán összesen több mint 100 ezer előadó lépett fel. A tömegjátékokon gimnasztikai és táncelőadások láthatók összehangolt koreográfiával, amelyek Észak-Korea történelmét és a Koreai Munkapárt forradalmát dicsőítik. Ezeket a játékokat Phenjanban tartják, különböző helyszíneken (amelyek a játékok méretétől is függenek), mint például a Rungnado Május Elseje Stadionban.
Az állam kultúráját hivatalosan a kormány védelmezi. A vezetés hatalmas kulturális központokként funkcionáló épületeket építtetett, ilyenek például a Nagy Népi Tanulás Palotája vagy a Népi Kultúra Palotája (mindkettő Phenjanban található). A fővároson kívül található az ország legnagyobb színháza, a hamhungi színház, és minden városban található központilag irányított színház és stadion.
Az 1910 és 1945 közötti megszállás alatt Japán asszimilációs politikát folytatott a területen, ami erősen megviselte a helyi kultúrát: a koreaiakat arra kényszerítették, hogy japánul tanuljanak, fogadják el a névrendszert és a sintó vallást, és megtiltották, hogy az iskolákban, hivatalokban és nyilvános helyeken koreaiul beszéljenek.[61] Számos koreai emlékművet és palotát romboltak le ez idő alatt, így például a Konkpogkunkot, és elpusztítottak minden fellelhető iratot, amelyekben Japánt rossznak ábrázolták.
2004 júliusában a Kogurjo-síremlékek felkerültek az UNESCO világörökségeinek listájára, és ezzel az első észak-koreai műemlékké váltak.
2012-ben megalakult az ország első lányegyüttese, a Moranbong.
Gasztronómia
[szerkesztés]
Észak-Korea esetében gyakran említi a média az éhínséget, az élelmiszerhiányt. Becslések szerint 2014-ben az észak-koreaiak mintegy 80%-ának nem volt lehetősége beszerezni az egészséges étkezéshez szükséges alapanyagokat.[62] Egyes hivatalnokok és az elithez tartozók azonban Phenjanban, a fővárosban hozzájutnak a tradicionális ételekhez és a külföldi konyhákhoz is, akárcsak a turisták, akik kiszolgálására több étterem is létesült. Ezek az éttermek az átlagemberek számára megfizethetetlenek, az ételek ára 7 dollártól akár 40 dollárig is terjedhet.[* 1] A hagyományos észak-koreai ételek kevésbé fűszeresek és csípősek, mint a dél-koreaiak, és az éttermek kínálata erős orosz kulináris hatást is mutat. A főváros két legnevesebb elit étterme az Ongnjugvan () (옥류관) és a Cshongnjugvan (청류관, ). Kedvelt étel a pulgogi (), a kifejezetten északi specialitásként számontartott rengmjon () (hideg tészta), a sinszollo () (egyfajta ragu), az onban (온반, csirke és rizs levesben), a cshogjethang () (초계탕, hideg csirkeleves) vagy a Hedzsu pibimbap () (pibimbap () vegyesen csirke- és sertéshússal).[62][63][64] Észak-Koreában másfélék az utcai ételek is, kapható például indzso kogi pap () (인조고기밥, szójából készült rizses hurka), tububap () (두부밥, rizs tofuval) és szunde () (순대, koreai véreshurka).[65]
-
Ryugyong Hotel Phenjanban -
Tömegparádé -
Hanbok, a hagyományos öltözet
.jpg)
.jpg)
Sport
[szerkesztés]
Észak-Korea az olimpiákon nem szerepel olyan sikeresen. Összesítve 14 arany- 13 ezüst- és 22 bronzérme van. Legsikeresebb sportágaik a súlyemelés és a birkózás. Labdarúgó világbajnokságon kétszer szerepeltek. Az első – sikeresebb – részvételük 1966-ban volt. Itt a negyeddöntőig jutottak, és ott a portugálok győzték le őket 5:3 arányban. Ezután sokat kellett várni az új részvételhez, amire 2010-ben került sor a dél-afrikai rendezvényen. A csoportkörben a braziloktól kaptak ki 2:1-re, ám ez csak a látszat volt. A második mérkőzésükön Portugália ellen meg sem közelítették az 1966-os teljesítményt, és 7:0-ra kikaptak. Ezután Elefántcsontpart verte meg őket 3:0-ra, és a vb-n – a nagy várakozások ellenére – utolsóak lettek.
Az észak-koreai csapat 2006 óta majdnem minden téli olimpián részt vesz (2014-ben nem). Jelentős sporteredményeket nemigen tud felmutatni, de részvételük sportdiplomáciai szempontból számottevő, különösen a dél-koreai Phjongcshangban, 2018-ban rendezett téli olimpián.[66]
Galéria
[szerkesztés]-
Phenjani park -
Politikai hirdetés a fővárosban -
Rendőrautó Phenjan belvárosában -
-
Kim Ir Szen szülőháza Mangjongde-ben
.JPG)
Megjegyzések
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Világbank-adatbázis. Világbank. (Hozzáférés: 2019. április 8.)
- ↑ Műholdas felvételekből derült ki, Észak-Koreában 15 millióan nyomorognak, 2020-03-18
- ↑ Kim Dzsongil rejtélyes fia veheti át a hatalmat (Index, 2010. szeptember 30.), Megjelent az első hivatalos fotó Kim Dzsongil fiáról (Index, 2010. szeptember 30.)
- ↑ „Békekötés lehetősége a két Korea között”, Sonline.hu, 2018. április 27.. [2018. május 5-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. május 29.)
- ↑ Egységes koreai időzóna
- ↑ Korea földrajza, Bill Caraway (2007). A Koreai történelmi projekt része. Kiadva 2007. augusztus 1-jén.
- ↑ Choe Sang-hun: North Korea Declares 1953 War Truce Nullified (angol nyelven) (HTML). nytimes.com/. The New York Times, 2013. március 11. (Hozzáférés: 2013. március 18.)
- ↑ South Korea warns North on armistice threat (angol nyelven). bbc.co.uk. BBC, 2013. március 12. (Hozzáférés: 2013. március 18.)
- ↑ Madison Park: North Korea declares 1953 armistice invalid (angol nyelven). cnn.com. CNN, 2013. március 11. (Hozzáférés: 2013. március 18.)
- ↑ MTI: ENSZ: Észak-Korea nem jogosult a fegyverszünet felmondására (magyar nyelven) (PHP). nepszava.hu. Népszava, 2012. március 12. [2014. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 18.)
- ↑ MTI: ENSZ: Észak-Korea nem jogosult a fegyverszünet felmondására (magyar nyelven). stop.hu. STOP!, 2013. március 11. [2013. március 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 18.)
- ↑ MTI: Észak-Korea nem mondhatja fel a fegyverszünetet (magyar nyelven). hir24.hu. Hír24, 2013. március 11. [2013. március 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 18.)
- ↑ MTI: Észak-Korea kihirdette a hadiállapotot (magyar nyelven) (HTML). origo.hu. Origo, 2013. március 30. (Hozzáférés: 2013. március 30.)
- ↑ Panoráma, 2010. október 24.
- ↑ Kim-dinasztia. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 24.)
- ↑ Archivált másolat. [2012. november 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. október 20.)
- ↑ Archivált másolat. [2013. május 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. október 20.)
- ↑ Archivált másolat. [2013. május 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. október 20.)
- ↑ Kétszázezer politikai fogoly van Észak-Koreában (Index, 2011. május 4.)
- ↑ Country Profile: North Korea. Library of Congress – Federal Research Division, 2007. (Hozzáférés: 2010. február 23.)
- ↑ Background Note: North Korea. Külügyminisztérium, Egyesült Államok, 2007. (Hozzáférés: 2010. február 23.)
- ↑ http://news.bbc.co.uk/2/hi/asia-pacific/8066615.stm BBC
- ↑ http://www.origo.hu/nagyvilag/20090525-eszakkorea-atomrobbantast-hajtott-vegre.html origo.hu: Atomrobbantást hajtott végre Észak-Korea (2009. május 25.)
- ↑ http://edition.cnn.com/2009/WORLD/asiapcf/05/24/nkorea.nuclear/index.html CNN
- ↑ Hír a hirado.hu honlapon. [2013. május 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 17.)
- ↑ Fúziós atombombát robbanthatott Észak-Korea. HVG, 2016. január 7. (Hozzáférés: 2016. január 7.)
- ↑ Magyarországon is érezhető volt az észak-koreai robbantás. HVG, 2016. január 7. (Hozzáférés: 2016. január 7.)
- ↑ Atomrobbantást hajtott végre Észak-Korea. Magyar Nemzet Online, 2016. szeptember 9. [2016. szeptember 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. szeptember 9.)
- ↑ Áttörés: Kim Dzsongun bejelentése
- ↑ CIA - The World Factbook -- Korea, North. CIA World Factbook, 2009. március 19. [2015. augusztus 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. március 25.)
- ↑ Annual Report 2013 [archivált változat] (pdf) (angol nyelven), Washington: United States Commission on International Religious Freedom, 3–4, 108–109. o.. Hozzáférés ideje: 2013. május 22. [archiválás ideje: 2013. szeptember 5.]
- ↑ Kim Minsze: North Korea: Education Revolution In Progress. The Daily NK, 2007. szeptember 14. (Hozzáférés: 2009. március 29.)
- ↑ a b c Lee, Yo Han; Yoon, Seok-Jun; Kim, Young Ae; Yeom, Ji Won; Oh, In-Hwan (1 May 2013). "Overview of the Burden of Diseases in North Korea".
- ↑ Michael Ha: [58 Anniversary Major Changes Are Coming to N. Korea]. The Korea Times, 2008. október 29. (Hozzáférés: 2009. december 6.)
- ↑ Homer T. Hodge: North Korea's military strategy (angol nyelven). Parameters, 2003. február 7. (Hozzáférés: 2007. december 26.)
- ↑ Research library: Korea, South (angol nyelven). ICONS Project, 2007. február 21. [2010. július 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. december 26.)
- ↑ May Lee; The Associated Press: Famine may have killed 2 million in North Korea (angol nyelven). CNN, 1998. augusztus 19. (Hozzáférés: 2007. december 26.)[halott link]
- ↑ James Brooke: North Korea, facing food shortages, mobilizes millions from the cities to help rice farmers (angol nyelven). The New York Times, 2005. június 1. (Hozzáférés: 2007. december 26.)
- ↑ Evan Williams: North Korea - secret revolution (angol nyelven). ABC, 2005. október 18. [2007. október 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. december 26.)
- ↑ US to ship 50 000 tons of food to North Korea (angol nyelven). VOAnews, 2005. június 22. [2008. november 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. december 26.)
- ↑ Rob Williams: North Korean cannibalism fears amid claims starving people forced to desperate measures (angol nyelven) (HTML). independent.co.uk. The Independent, 2013. január 28. (Hozzáférés: 2013. február 4.)
- ↑ Faine Greenwood: New rumors surface of famine-induced cannibalism in North Korea (angol nyelven). globalpost.com. GlobalPost, 2013. január 27. (Hozzáférés: 2013. február 2.)
- ↑ [origo]: Kannibálokat végeztek ki Észak-Koreában (magyar nyelven) (HTML). origo.hu. [origo], 2013. január 28. (Hozzáférés: 2013. február 4.)
- ↑ ATV: Növekszik a kannibalizmus Észak-Koreában (magyar nyelven). atv.hu. ATV, 2013. január 28. (Hozzáférés: 2013. február 4.)
- ↑ Howard W. French: North Korea to let capitalism loose in investment zone (angol nyelven). The New York Times, 2002. szeptember 25. (Hozzáférés: 2007. december 26.)
- ↑ Rebecca MacKinnon: Chinese cell phone breaches North Korean hermit kingdom (angol nyelven). YaleGlobal Online, 2005. január 17. (Hozzáférés: 2007. december 26.)
- ↑ North Korea’s “Arirang” smartphone is indeed a copy of a cheap Chinese brand. PhoneArena, 2014. április 6.
- ↑ North Korea 'makes home-grown' Arirang smartphone. BBC, 2013. augusztus 13. (Hozzáférés: 2016. január 8.)
- ↑ origo.hu: Felfoghatatlanul értékes kincsen ül az észak-koreai latorállam, 2018-06-23
- ↑ Mészáros R. Tamás - De miért nem halt még mindenki éhen Észak-Koreában? (Index.hu, 2016.05.21.)
- ↑ Mészáros R. Tamás - Észak-Korea a filmbe illő banki csalások mellett a világ legprofibb kriptovaluta-rablójává vált (Telex.hu, 2021.07.05.)
- ↑ CIA – The World Factbook – Korea, North. [2015. augusztus 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 18.)
- ↑ Észak-Korea kijátssza a szankciókat
- ↑ Faragó Imre. Nagy képes földrajzi világatlasz, 4. kiadás (magyar nyelven), Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen (2008). ISBN 9789635966776
- ↑ www.napi.hu: Győzelmet aratott Észak-Korea, bejött az erőszakoskodás. Napi.hu. (Hozzáférés: 2021. január 3.)
- ↑ Koreas win joint bid to recognise ancient wrestling as cultural gem (angol nyelven). BBC, 2018. november 26. (Hozzáférés: 2018. november 27.)
- ↑ „Az észak-koreai hackerek legalább olyan jók, mint a CIA szakértői” Archiválva 2011. május 9-i dátummal a Wayback Machine-ben (InfoRádió, 2011. május 6.)
- ↑ http://spaceflightnow.com/news/n0904/10northkorea/ North Korean rocket flew further than earlier thought - BY CRAIG COVAULT, SPACEFLIGHT NOW, Posted: April 10, 2009
- ↑ North Korea defies warnings to launch rocket. BBC, 2012. december 12. (Hozzáférés: 2012. december 12.)
- ↑ North Korea launches rocket in defiance of critics. Reuters, 2012. december 12. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 12.)
- ↑ Országtanulmány: Észak-Korea, Kongresszusi Könyvtár USA. Kiadva 2005. november 9-én.
- ↑ a b North Korea launches website dedicated to traditional cuisine. NY Daily News, 2014. július 23. (Hozzáférés: 2015. június 18.)
- ↑ a b Why Pyongyang's restaurant scene is thriving. The Guardian, 2014. június 11. (Hozzáférés: 2015. június 18.)
- ↑ Pyongyang Onban, a North Korean Chicken and Rice Specialty Recipe. About.com. [2015. június 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 18.)
- ↑ No tteokbokki in North Korea?. NKNEWS, 2015. június 3. (Hozzáférés: 2015. június 18.)
- ↑ Az észak-koreai sportolók phjongcshangi szereplése, 2018
Források
[szerkesztés]- Andrea Matles Savada: North Korea: A Country Study. Kongresszusi Könyvtár, USA, 1993
- CIA – The World Factbook -- Korea, North Archiválva 2020. május 18-i dátummal a Wayback Machine-ben
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]
- autarkia – közgazdasági önellátás
- An Cshol ()
- Tangszini opszumjon, csogukto optta
- Rjugjong Hotel
További információk
[szerkesztés]- Mészáros R. Tamás: De miért nem halt még mindenki éhen Észak-Koreában? (HTML). Index, 2016. május 21.
- A hvg.hu koreai melléklete (háttér, cikkek)
- How Pyongyang See USA (propaganda pictures) – Hogyan láttatja Észak-Korea az amerikai hadsereget
- Néhány információ az országról
- Látnivalók Észak-Koreában
- Hyeonseo Lee, David John: A lány hét névvel. Libri, 2015. ISBN 9789633103784
Riportok az ország 2010-es látogatása után
[szerkesztés]- Őrök és poloskák követik a külföldieket Észak-Koreában (Index, 2010. június 1.)
- Ceauşescu nyeretlen kezdő volt ehhez képest (Index, 2010. június 26.)
További riportok, filmek, képek
[szerkesztés]- Képriport John Bulmer fotóiból (magyarul)
- Észak-Korea – Élet a Minigaz tövében (Mandiner, 2011. április 3.)
- Képek (Flickr)
- (angolul) Egyórás útifilm három részben
- (angolul) Másfél nap felügyelet nélkül Észak-Koreában, YouTube-összefoglaló: 1. rész, 2. rész
- Észak-Korea, ahogy még csak kevesen láthatták
Kötetek
[szerkesztés]- Fodor Zsolt: Észak-Korea: nukleáris fegyverkezés és belpolitika; SVKI, Bp., 1999 (Védelmi tanulmányok)
- Stefan Bosbeijk: Észak-Korea 2002. Egy turistaút tükre; ford. Gazsi Miklós; magánkiadás, Bp., 2002 (Emlékmű könyvek)
- Csoma Mózes: Koreaiak Magyarországon az 1950-es években; Könyvpont–L'Harmattan, Bp., 2012
- Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból. Észak-Koreából a szabadságba; ford. Nagy Marcell, Rádai Andrea; HVG Könyvek, Bp., 2013
- Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól. Életek és sorsok Észak-Koreában; ford. Ferencz Tamás, Lénárd Henrik; Könyvmolyképző, Szeged, 2013
- Csoma Mózes: 1989. Diszkózene a Kvangbok sugárúton. Észak-Korea a rendszerváltozások évében; L'Harmattan, Bp., 2014
- Suki Kim: Nélküled mi sem vagyunk. Élet az észak-koreai diktatúra elit egyetemén; ford. Izing Róbert; HVG Könyvek, Bp., 2015
- Pak Janmi: Élni akartam. Egy észak-koreai lány útja a szabadság felé; ford. Gázsity Mila; Akadémiai, Bp., 2016
- Paul Fischer: Kim Dzsongil bemutatja. Észak-Korea és a világ legvakmerőbb emberrablásának hihetetlen és igaz története; ford. Izing Róbert; HVG Könyvek, Bp., 2016
- Gergely Tamás: Az én Koreám. Naplójegyzetek; Üveghegy, Százhalombatta, 2018
- Pak H. Dzsung: Békeszerető atomhatalom? Kim Dzsongun Észak-Koreája; ford. Szántai Zsolt; I. P. C. Könyvek, Bp., 2020
- Isikava Maszadzsi: Folyó a sötétben. A férfi, aki megszökött Észak-Koreából; ford. Nagy Boldizsár; Könyvmolyképző, Szeged, 2020 (Sötét örvény)
- Anna Fifield: Kim Dzsongun. Az észak-koreai diktátor felemelkedése és uralma; ford. Tábori Zoltán; Libri, Bp., 2020
| Történelem |  | ||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Gazdaság |
| ||||||
| Földrajz | |||||||
| Kultúra |
| ||||||
| Társadalom és politika |
| ||||||
| Közigazgatás |
| ||||||
_without_national_boundaries.svg) Dél-Ázsia | |
|---|---|
.svg) Délkelet-Ázsia | |
.svg) Délnyugat-Ázsia | |
.svg) Észak-Ázsia | |
.svg) Kelet-Ázsia | |
.svg) Közép-Ázsia | |
| Függő területek | |
| Vitatott státuszú területek | |
1 Földrajzilag Ázsiához tartozik, de gyakran Európához tartozónak számítják 2 Földrajzilag Ázsiához és Európához is tartozik 3 Földrajzilag Ázsiához tartozik, de gyakran Óceániához tartozónak számítják | |
Szocialista államok | ||
|---|---|---|
| Megszűnt szocialista államok | .svg){kind=small} Afgán Demokratikus Köztársaság (1978–1992) · .svg){kind=small} Albán Szocialista Népköztársaság (1944–1992) ·  Bajor Tanácsköztársaság (1919) · .svg){kind=small} Benini Népköztársaság (1972–1990) · .svg){kind=small} Bolgár Népköztársaság (1947–1990) ·  Csehszlovák Szocialista Köztársaság (1948–1990) ·  Demokratikus Kambodzsa (1975–1979) · .svg){kind=small} Etióp Népi Demokratikus Köztársaság (1987–1991) ·  Észtországi Munkáskommün (1918–1919) ·  Finn Demokratikus Köztársaság (1939–1940) · .svg){kind=small} Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság (1945–1963) · Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság (1963–1992) ·  Kambodzsai Népköztársaság (1979–1989) ·  Kongói Népköztársaság (1970–1992) · .svg){kind=small} Koreai Népköztársaság (1945–1946) ·  Lengyel Népköztársaság (1944–1989) · .svg){kind=small} Lett Szocialista Szovjetköztársaság (1918–1920) ·  Litvániai Szocialista Szovjetköztársaság (1918–1919) · .svg){kind=small}  Magyar Népköztársaság (1949–1989) · .svg){kind=small} Magyarországi Tanácsköztársaság (1919)  Mongol Népköztársaság (1924–1992) ·  Mozambiki Népköztársaság (1975–1990) · .svg){kind=small} Burma (1962–1988) ·  Perzsa Szovjet Szocialista Köztársaság (1920–1921) · .svg){kind=small} Román Szocialista Köztársaság (1947–1989) ·  Szlovák Tanácsköztársaság (1919) ·  Szomáli Demokratikus Köztársaság (1969–1991) ·  Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége (1922–1991) · .svg){kind=small} Tuvai Népköztársaság (1921–1944) ·  Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság (1967–1990) ·   Német Demokratikus Köztársaság (1949–1990) · .svg){kind=small} Vietnámi Demokratikus Köztársaság (1945–1976) |  |
| Jelenlegi szocialista államok |  Kínai Népköztársaság (1949–) ·  Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (1948–) ·  Kubai Köztársaság (1959–) ·  Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság (1975–) ·  Vietnámi Szocialista Köztársaság (1976–) | |
Észak-Korea közigazgatása | ||
|---|---|---|
| Régiók |  | |
| Tartományok | ||
| Különleges közigazgatású régió | Keszong iparvidék (2002–2016) · Gyémánt-hegység turistarégió (2002–2010) · Raszon Különleges Gazdasági Régió (1993–) · Sinidzsu Különleges Közigazgatási Régió (2002–2013) · Sinidzsu Különleges Gazdasági Régió (2013–) · különleges gazdasági övezetek | |
| Különleges igazgatású város | ||
| Közvetlenül irányított város | ||
| Tartományok székhelyei | ||
| Főbb városai | ||
