Hjalmar Schacht

Hjalmar Schacht
Született	1877. január 22. Tinglev Municipality
Elhunyt	1970. június 3. (93 évesen) München
Állampolgársága	német
Házastársa	1. Bertha Emma Clara Luise Sowa (1874–1940) 2. Mauzika „Manci” Vogler (1907–1999)
Gyermekei	négy gyermek: Inge, Jens Hjalmar, Cordula, Konstanze
Foglalkozása	közgazdász bankár politikus
Iskolái	Kieli Egyetem Lajos–Miksa Egyetem Gelehrtenschule des Johanneums Párizsi Egyetem Humboldt Egyetem Lipcsei Egyetem
Kitüntetései	NSDAP arany párt jelvénye
Sírhelye	Ostfriedhof
Hjalmar Schacht aláírása
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Hjalmar Schacht témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A nürnbergi perben, 1946

Horace Greeley Hjalmar Schacht (Tingleff, Schleswig-Holstein, 1877. január 22. – München, 1970. június 3.) német politikus és bankár, a Reichsbank elnöke, a Német Birodalom gazdasági minisztere.

Élete

William Leonhard Ludwig Maximillian Schacht német kereskedő és dán felesége, Constanze Justine Sophie von Eggers bárónő fiaként született. Első két nevét a néhány évvel korábban elhunyt amerikai politikus és kiadó Horace Greeley tiszteletére kapta. A Hjalmar skandináv név. Viszonylag szegény család volt, szülei utolsó pénzüket adták ki, hogy Schacht és két bátyja (egyik fivére Eddy Schacht orvos (1872–1952), aki 1946-ban Baden-Baden polgármestere volt) Gelehrtenschule des Johanneumsba, Hamburgba mehessenek, ahol Schacht 1895-ben érettségizett. Amikor a szülők jövedelmi helyzete javult, Schacht beiratkozhatott a Kieli Egyetem orvostudományi karára. A második félévben áttért a germanisztikára. A harmadik félévben – immár a Müncheni Egyetemre iratkozott be – az akkoriban fontos közgazdaságtant Lujo Brentano előadásain tanulta. Ezeket a lipcsei, a berlini és a Kieli Egyetemeken és a párizsi Sorbonne-on is tanulta. Az 1898 nyári szemeszteren visszatért Kielbe, és ott doktorált (1899-ben Wilhelm Hasbach politológusnál, „Az angol merkantilizmus elméleti tartalma” című dolgozatával). Mivel Kielben nem volt külön politikatudományi kar, mint a Német Birodalom sok más egyetemén, Schacht filozófiából doktorált (PhD.). Míg dolgozata a cum laude (dicséretes) címet kapta, összesített osztályzata kevésbé volt jó, mert a szóbeli vizsgán a gazdaság és a politika mellett a kötelező filozófia tárgyat is vizsgálták, amelyben Schacht – saját bevallása szerint – szinte teljesen megbukott. 1900-ban a Zentralstelle zur Vorbereitung von Handelsverträgennél lett asszisztens, majd 1901-ben annak cégvezetője lett. Két év múltán a Dresdner Bank referensévé, majd 1908-ban helyettes igazgatójává lépett elő.

Az első világháború alatt gyenge szeme miatt felmentést kapott a hadi szolgálat alól, és leginkább a katonai adminisztrációban tevékenykedett. 1916-ban a Nationalbank für Deutschland igazgatója, 1920-tól tulajdonosa lett. 1923 decemberében a Reichsbank igazgatóságának elnökévé nevezték ki. Alig néhány hónap alatt hírnevet szerzett a német politikában, és a német márka megmentőjeként emlegették. 1930-ban lemondott tisztségéről, mivel nem értett egyet a kormány irányvonalával.

1931-ben találkozott első ízben Hitlerrel, akinek sikerült őt követőjévé tennie. Az 1932-es választások során Hitler kancellársága érdekében küzdött. 1933-ban ismét a Reichsbank vezetője lett. A pénzügyi politikában olyan lépéseket tett, amelyek a háborúra való felkészülés jegyében lehetővé tették a náci rendszernek a munkahelyteremtést. 1934. június 30-tól a gazdasági miniszteri posztot is ő töltötte be.

Politikai pozíciója kezdettől fogva Hitlertől függött, akinek azonban 1936-tól kezdve már nem nagyon volt rá szüksége. Néhányszor felemelte szavát a kormány egyes intézkedései, és a zsidóüldözés ellen, de nem talált meghallgatásra. Mivel gazdasági miniszteri hatásköréből egyre több került át Hermann Göringhez, 1937. november 26-án leköszönt tisztségéről, és 1939. január 20-án a jegybankelnökségről is. Ennek ellenére tárca nélküli miniszterként továbbra is a rendszert támogatta, 1943-ban azonban a kabinetből is eltávolították.

Ettől kezdve nem titkolta a rendszerrel szembeni kritikus álláspontját. Az 1944. július 20-i merényletet követően annak ellenére bebörtönözték, hogy nem volt részes benne. Börtönben volt 1945-ben is, amikor a nürnbergi per vádlottjaként a nemzetközi bíróság elé került, ahol felmentették, bár a szovjet bírák terhére rótták, hogy Franciaország német megszállásakor egy filmhíradóban Hitlernek gratulált. Több nácitlanítási eljárás után végül 1948. szeptember 2-án szabadult. Ezt követően bankárként, publicistaként és külföldi kormányok tanácsadójaként tevékenykedett.

Magánélete

Miután Schacht megvetette a lábát a magánszektorban, és jól keresett, 1903-ban feleségül vette Bertha Emma Clara Luise Sowát (1874–1940), egy nyomozófelügyelő lányát. 1903-ban megszületett Inge lánya (Hilger van Scherpenberg felesége), 1910-ben pedig Jens Hjalmar fia († 1945). 1938-ban a pár különvált, részben politikai okok miatt, mert Luise egyre inkább nemzetiszocialistává vált, miközben Schacht egyre inkább összeütközésbe került Hitlerrel. Luise 1940-ben halt meg, súlyos betegségben. 1941. március 6-án Schacht feleségül vette a nála 30 évvel fiatalabb Mauzika „Manci” Voglert (1907–1999), akinek tőle Cordula és Konstanze nevű lányai születtek.

Források

• Albert Fischer: Schacht, Horace Greeley Hjalmar. in: Neue Deutsche Biographie 22. Berlin: Duncker & Humblot. 2005, 489–491. o. Online elérés

További információk

• John Weitz: Hitler bankárja; fordította: Németh Dorottya; Kossuth, Budapest, 1998
• Guido Knopp: Hitler menedzserei; közreműködött: Stefan Brauburger, Mario Sporn; fordította: Farkas Tünde; Mérték, Budapest, 2008