Ugrás a tartalomhoz

Lovas István (újságíró)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lovas István
Született1945. július 17.
Budapest
Elhunyt2018. június 11. (72 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Gyermekeiöt gyermek
Foglalkozása
Iskolái
  • Pázmány Péter Katolikus Egyetem (1969, teológia)
  • Calgaryi Egyetem (1977–1978, politikatudomány)
  • McGill Egyetem (1979–1980, politikatudomány, BA)
  • Kaliforniai Egyetem, Los Angeles (1981–1983, politikatudomány, MA)
  • Párizsi Politikai Tanulmányok Intézete (doktorátus)
  • [1]
    SírhelyeFarkasréti temető

    SablonWikidataSegítség

    Lovas István (Budapest, 1945. július 17. – Budapest, 2018. június 11.)[1][2] magyar publicista, politológus, fordító.

    Életrajz

    [szerkesztés]

    1945-ben született Budapesten.

    Fiatal korában köztörvényes bűntettek és politikai ügyek miatt is összeütközésbe került a hatóságokkal. 1962-ben Budapesten a bíróság bűnösnek mondta ki a fiatalkorú Lovast „erőszakos nemi közösülés bűntettében mint bűnsegédet”, továbbá bűnösnek találta lopás, orgazdaság és tiltott határátlépés kísérletének bűntettében is.[3]

    1965. február 9-én a Budapesti Fővárosi Bíróság „összeesküvésben való részvétel és hazatérés megtagadása” miatt 3 év 2 hónapi szabadságvesztésre ítélte. A rendszerváltás után 1994. január 19-én az ítéletet a Fővárosi Bíróság 9. B. 17/1994/2. szám alatti végzésében semmissé nyilvánította.[4]

    1969-ben három hónapot járt a Központi Hittudományi Akadémiára, ahonnan a bekért erkölcsi bizonyítványában feltüntetett politikai bűncselekmények miatt eltanácsolták.[5] Tanulmányait – a politológia területén – 1977–79 között a Calgaryi Egyetemen 1979–80-ban a montreali McGill Egyetem(wd)en és 1981–83 között a Los Angeles-i UCLA egyetemen végezte, doktorátusát pedig a Párizsi Politikatudományi Intézetben kapta.[1]

    1976-ban kanadai menyasszonyával történt házassága után a helsinki egyezmény értelmében Kanadába költözhetett. 1984 és 1990 között a Szabad Európa Rádió szerkesztője volt Münchenben, illetve tudósítója New Yorkban.

    1990 júliusában tért haza, és barátjával, Méhes Csabával létrehozta az „Alapítvány a Kommunizmus Áldozataiért” szervezetet. Több éven át az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda és más fordító irodák számára készített fordításokat 9 nyelvből.

    1992-től a Pesti Hírlapba kezdett írni, majd számos más napi- és hetilapban publikált, beleértve a Napi Magyarországot, a Magyar Demokratát, a Magyar Fórumot és a Magyar Nemzetet. 1992-től 1994-ig Csúcs László, a Magyar Rádió elnöki posztját betöltő alelnökének tanácsadója volt.

    1997-től 2006-ig a Magyar Rádió Vasárnapi Újság című műsorában olvasta fel jegyzeteit, amit Such György, az újonnan kinevezett elnök hivatalba lépése első napján ígéretéhez híven megszüntetett.[6]

    1998 és 2002 között Csermely Péternek, a Magyar Televízió hírigazgatójának tanácsadója, az MTV Akadémia ötletgazdája, egyik szervezője, illetve tanára volt. 1999–2002 között a Miniszterelnöki Hivatal tanácsadója volt külföldi sajtóügyekben. 2000 és 2003 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem médiaszakán volt vendégelőadó.

    2001 júniusától a Magyar ATV „Sajtóklub” című műsorát vezette, amelyet a Medgyessy-kormány hatalomba lépése után levettek a képernyőről. 2004 és 2014 között a Magyar Nemzet brüsszeli tudósítója volt.

    Utolsó éveiben a Magyar Hírlapban, a Magyar Időkben, a Magyar Demokratában publikált, állandó résztvevője volt az Echo TV Sajtóklub című műsorának, és heti nemzetközi sajtószemlét ismertetett a Karc FM rádióban.

    2018. július 6-án búcsúztatták családtagjai, barátai, kollegái és tisztelői a budapesti Farkasréti temetőben. A temetésen beszédet mondott Bencsik András, a Magyar Demokrata főszerkesztője, Bayer Zsolt, a Magyar Idők főmunkatársa és Rajki László, a Szabad Európa Rádió egykori munkatársa.[7]

    Elismerései

    [szerkesztés]
    • Bocskai-díj (Bocskai Szövetség, Szatmárnémeti, 2001)
    • „Tárgyilagosság” díj (a Palesztin Állam budapesti nagykövetsége, 2002)
    • Szellemi Honvédelem díj (Magyar Nemzet újság, 2006)
    • Árpád Pajzs (Holdvilágárok alapítvány, 2009)
    • Eötvös József-sajtódíj (2011)
    • Ex Libris díj (2015)[8]
    • '56-os Pesti Srác díj (2016)[9]

    Közéleti viták

    [szerkesztés]

    2002-ben a sajtónyilvánosság előtt folytatott vitát a Magyar Nemzet hasábjain Lovas és az Élet és Irodalom szerzői: Fencsik Gábor[10] és Kenedi János. A vita a Kenedi és Fencsik által jegyzett cikkekkel[11] indult, melyben részletesen elemezték Lovas múltbéli konfliktusait a különböző országok hatóságaival és volt házastársával, melyre válaszul a Magyar Nemzet szintén több ellencikkel válaszolt.[12][13] Fél év múlva jelent meg a Lovas által jegyzett helyesbítő cikk, melyet – állítása szerint – a főszerkesztő csak kihagyásokkal volt hajlandó megjelentetni.[14]

    Művei

    [szerkesztés]
    • Jobbegyenes; Kairosz, Szentendre, 1999, ISBN 9639137626
    • Második jobbegyenes; Kairosz, Szentendre, 2000, ISBN 9639137936
    • Jobbcsapott; Kairosz, Szentendre, 2000, ISBN 963-9302-19-8
    • Bálint István–Bozóki Antal–Lovas István: Kosovo. Ki a bűnös? Események, kommentárok, dokumentumok; Családi Kör–Dolgozók Kft., Újvidék, 2001 (Különkiadványok. Dosszié sorozat)
    • "Liberális" kiütések; Kairosz, Szentendre, 2001, ISBN 963-9302-80-5
    • Népirtások a huszadik században; Kairosz, Szentendre, 2001
    • Jescso raz. Visszajöttek. Írások a Horn-kurzus idejéből; Kairosz, Bp., 2002
    • D-209 és kora; Kairosz, Bp., 2002
    • K. O.; Kairosz, Bp., 2002, ISBN 9789639406339
    • Kettős mércével; Kairosz, Bp., 2003, ISBN 9789639484276
    • Önnek nem hiányzik a válasz? Vasárnapi jegyzetek; Kairosz, Bp., 2004
    • Unortodox különcök. Malajzia, Izland és Magyarország sikeres válságkezelése; Kairosz, Bp., 2015

    Portréfilm

    [szerkesztés]
    • Nincs bocsánat… – Lovas István gondolatai, Fogel Frigyes portréfilmje, (2018)[15]

    Műsorai

    [szerkesztés]

    Emlékezete

    [szerkesztés]

    2019. október 4-én megalakult a Lovas István Társaság, amely azzal a céllal jött létre, hogy megőrizze és továbbadja mindazon értékeket, amelyeket az ország e népszerű újságírója képviselt.[16] A Társaság által alapított Lovas István-sajtódíjat (rövidebben: Lovas István-díj) 2019 novemberében adták át először.[17]

    Források

    [szerkesztés]
    1. a b c Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
    2. Elhunyt Lovas István
    3. Kenedi, János: A szavahihetőség és Lovas István. Élet és Irodalom, 2001/19. szám. (Hozzáférés: 2019. június 3.)
    4. 9.B.17/1994/2. számú végzés
    5. dr. Pósvári Sándor életrajzi interjúja Lovas Istvánnal az EuroAstrán, 1999
    6. MTI. „Such: Lovas Istvánra nem tartunk igényt”, HVG, 2006. augusztus 14. 
    7. Elbúcsúztatták Lovas Istvánt Archiválva 2018. július 6-i dátummal a Wayback Machine-ben pestisracok.hu
    8. https://magyarpatriotak.hu/ex-libris/
    9. Díjazott újságíró. www.magyarhirlap.hu. (Hozzáférés: 2020. szeptember 26.)[halott link]
    10. Fencsik Gábor: Lovas István amerikai periratai 1989–91
    11. Kenedi János / Fencsik Gábor. „A szavahihetőség és Lovas István / Lovas István amerikai periratai 1989-91”, Élet és Irodalom, 2001. május 11. 
    12. Szabó Zsolt. „Válasz az ÉS cikksorozatára”, Magyar Nemzet, 2001. június 22.. [2018. április 10-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2017. október 21.) 
    13. Baloldali sajtóhajsza egy újságíró ellen”, Magyar Nemzet, 2001. július 10.. [2018. április 10-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2017. október 21.) 
    14. Lovas István. „Válasz az ÉS-nek”, Élet és Irodalom, 2002. január 4.  (csak előfizetőknek elérhető)
    15. Nincs bocsánat. oroszlanosudvar.hu. (Hozzáférés: 2018. június 16.)
    16. Megalakult a Lovas István Társaság magyarnemzet.hu
    17. Novemberben adják át a Lovas-díjat demokrata.hu

    További információk

    [szerkesztés]