Nyiry István (gépészmérnök, 1887–1945)

Nyiry István
Született	1887. október 8. Berettyóújfalu
Elhunyt	1945. március 8. (57 évesen)
Állampolgársága	magyar
Szülei	Nyiry István (gépészmérnök, 1845–1922)
Foglalkozása	gépészmérnök politikus
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1935–1939) magyarországi parlamenti képviselő (1939–1944)
Iskolái	Magyar Királyi József Műegyetem (–1913)
Sablon • Wikidata • Segítség

Nyiry István, Nyiri (Berettyóújfalu, 1887. október 8. – Kőszeg, 1945. március 8.) magyar gépészmérnök, országgyűlési képviselő.

Élete

1887-ben – más adat szerint 1881-ben vagy 1877-ben – született, idősebb Nyiry István és Tokaji Eszter fiaként, vallása református. A középiskoláit a késmárki evangélikus líceumban és a nagyváradi premontrei főgimnáziumban járta ki, majd 1913-ban gépészmérnöki oklevelet szerzett a budapesti műegyetemen. Pályáját belföldi gépgyárak alkalmazottjaként kezdte, majd 1911-ben bevonult a közös haditengerészethez, s mint tengerész mérnök csatahajókon, később a repülőflottánál teljesített szolgálatot. Katonai érdemeiért több ízben részesült a hadiflotta parancsnokság dicsérő elismerésében. Az első világháború végén szerelt le, főhadnagyi rendfokozatban.

A háború után szülővárosában telepedett le és átvette az apja által alapított malomüzem vezetését, amit – 1898-as születésű, felsőfokú ipariskolai végzettségű öccsével, Nyiry Sándorral közösen – országos tekintetben is a legjobbak közé, a csonka Bihar vármegye legnagyobb vállalatává fejlesztett. Technikai újításaik sorát azzal indították, hogy a Láng Gépgyárból egy 200 lóerős gőzgépet vásároltak, ezáltal üzemük gőzmalom lett. Erre alapozva fokozatosan növelték gépparkjukat: 1928-ban már 8 hengerszékkel, 5 pár kőjárattal, 3 sík- és 9 radiálszitával, továbbá egy teljes olajmalom-berendezéssel működtek, ami lehetővé tette naponta akár 3 vagon búza és további 1 vagon rozs megőrlését.

Szociális szempontból a vállalat nemcsak azért volt jelentős, mert egyre több munkahelyet teremtett – a dolgozói létszám a régi 12-17 főről 25-28 főre, a 40-es évek első felében 33-44 főre, sőt 1946-ra 51 főre nőtt –, de súlyt fektettek arra, hogy hadigondozottakat is alkalmazzanak. Sőt a technikai fejlesztések az 1930-as évekre már azt is lehetővé tették, hogy kormányzati rendelkezésekben meghatározott, ebédszünettel együtt napi 11 órás munkaidőt két órával lecsökkentsék, így a munkásoknak csak 7 órától délután 4 óráig kellett dolgozniuk. Szintén jóléti intézkedéseik közé tartozott az is, hogy a malomhoz tartozó, még apjuk által létesített fürdőrészleget 1924-ben felújították és higiénikusabbá, vonzóbbá tették.

A fentieken túl Nyiry István a család százholdas birtokán – elsősorban az öntözéssel és műtrágyázással kapcsolatban – kísérletek egész sorát végezte el, mintaszerű sertéshízlalót és -tenyészetet is létesített. Több társadalmi szervezetben is jelen volt. Az Országos Malomszövetségek társelnöke, a Magyar Haditengerész Egyesületnek alelnöke volt, de több más szerveződésben is viselt vezető tisztségeket. Tagja volt Bihar vármegye törvényhatósági bizottságának, Berettyóújfaluban pedig a városi képviselő-testületnek, illetve a református presbitériumnak és iskolaszéknek is.

Az országos politikai közéletbe 1935-ben kapcsolódott be, amikor a biharkeresztesi választókerület országgyűlési képviselővé választotta a Nemzeti Egység Pártja programjával. Felszólalásaiban egyebek mellett a társulati adó reformját, a kisipar fokozottabb védelmét és a háziipar kiszélesítését, továbbá a szociális reformok mihamarabbi megvalósítását sürgette. Mandátumot szerzett a következő, 1939-es parlamenti választáson is, ezúttal a Magyar Élet Pártja Bihar vármegyei listájáról.

Szívbénulás következtében vesztette életét 57 éves korában. Felesége Róth Matild Ida (Asszubeszterce, 1896. november 21. – Budapest, 1954. február 9.) háztartásbeli volt, 1918. december 6-án kötöttek házasságot Budapesten.

Források

• Életrajza a Magyar Országgyűlési Almanach 1939-1944-ben. Hungaricana, hozzáférés: 2024. február 23.