Konek Frigyes

Konek Frigyes
Született	1867. szeptember 17. Győr
Elhunyt	1945. január 27. (77 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	kémikus, vegyészmérnök, egyetemi oktató
Iskolái	Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Müncheni Műszaki Egyetem Lajos–Miksa Egyetem
Sablon • Wikidata • Segítség

Norvalli Konek Frigyes, Konek Frigyes István (Győr, 1867. szeptember 17. – Budapest, 1945. január 27.) kémikus, vegyészmérnök, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Tudományos munkásságának fő területe a szerves kémia, azon belül az alkaloidszintézis volt.

Életútja

Felsőfokú tanulmányokat a budapesti József Műegyetemen és a Müncheni Műszaki Egyetemen folytatott, végül a szintén müncheni Lajos–Miksa Egyetemen szerzett bölcsészdoktori oklevelet. 1893-tól 1895-ig a grazi Károly Ferenc Egyetemen oktatott tanársegédként. 1895-ben hazaköltözött, és a Budapesti Tudományegyetemen magántanári képesítést szerzett a szerves és alkaloidkémia tárgyköréből. Ezzel párhuzamosan 1896-tól a földművelésügyi minisztérium felügyelete alá tartozó Országos Magyar Királyi Kémiai Intézet és Központi Vegykísérleti Állomáson is dolgozott vegyészként. 1906-tól 1919-ig fővegyészi titulussal a technológiai osztály vezetője, majd az intézet kísérletügyi igazgatója volt. Mindeközben az oktatómunkát sem hanyagolta el, 1908-tól címzetes nyilvános rendkívüli tanári címmel oktatott, s 1919 után is tartott előadásokat a fővárosi egyetemen. Feleségével, Jansky Paulinával együtt hunyt el bombatalálat következtében 1945. január 27-én délután egy órakor Keleti Károly utca 15/b. szám alatti lakásán.

Munkássága

Kutatásai homlokterében a szintetikus szerves kémia különböző kérdései álltak, főként alkaloidkémiával foglalkozott. A farmakológia határterületén az egyes vegyületek szerkezete és élettani hatása közötti összefüggéseket is vizsgálta. Vuk Mihállyal közösen sikeresen szintetizálták a gyógyhatású azofén (vagy antipirin) különböző tio-származékait.

Tanulmányai főként hazai és külföldi szaklapokban jelentek meg.

Társasági tagságai és elismerései

1918-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Emellett rendes tagja volt a Német Kémiai Társaságnak (Deutsche Chemische Gesellschaft), valamint a Természetkutatók és Orvosok Németországi Társaságának (Gesellschaft Deutscher Naturforscher und Ärzte).

Főbb művei

• Kéntartalmú alkaloidok synthesiséről. In: Mathematikai és Természettudományi Értesítő XXV. 1907. 5. sz. 363–395. o.
• Chemiai configuratio – physiologiai hatás. In: Mathematikai és Természettudományi Értesítő XXXIX. 1922. 250–258. o. (Akadémiai székfoglalója)
• Lokálanesztétikai szintézisek. In: Mathematikai és Természettudományi Értesítő XLVI. 1929. 348–362. o.
• Mesterséges cukrok. In: Természettudományi Közlöny 1929.
• Észrevételek és adatok a nitrátion gravimetriás meghatározásához. In: Mathematikai és Természettudományi Értesítő LI. 1934. 294–304. o.
• Adatok a spartein és a vele rokon szerkezetű csillagfürt alkaloidok kémiájához. In: Mathematikai és Természettudományi Értesítő LVI. 1937. 2. sz. 449–465. o.
• Adatok a Cinchona cuprea alkaloidjainak kémiájához. In: Mathematikai és Természettudományi Értesítő LVI. 1937. 2. sz. 570–581. o.
• Alkaloidbetainek. In: Mathematikai és Természettudományi Értesítő LVII. 1938. 3. sz. 1004–1019. o.
• Új helyi érzéstelenítő hatású vegyületek (kokainpótlók) szintézise oxy-, illetve halogénketonsavakból. In: Mathematikai és Természettudományi Értesítő LXII. 1943. 1. sz. 109–126. o. (Szász Károllyal)

Források

• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 964. o.  
• Magyarország a XX. században IV.: Tudomány – Műszaki és természettudományok. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1999. 140. o.
• Magyar nagylexikon XII. (Len–Mep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 254. o. ISBN 963-9257-07-9  
• Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 1060. o. ISBN 963-547-414-8  
• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 II. (I–P). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 705. o.