MV Goya

MV Goya
Hajótípus	teherhajó
Üzemeltető	Kriegsmarine
Pályafutása
Építő	Akers Mekaniske Verksted
Megrendelés	1908. július 31.
Építés kezdete	1939
Vízre bocsátás	1940
Szolgálatba állítás	1940
Szolgálat vége	1945. április 16.
Sorsa	1945. április 16-án megtorpedózta és elsüllyesztette az L-3 szovjet tengeralattjáró
Általános jellemzők
Hossz	146 méter
Szélesség	17 méter
Összsúly	5230 bruttó regisztertonna t
Üzemanyag	dízelolaj
Teljesítmény	5700 kW
Sebesség	18 csomó
A Wikimédia Commons tartalmaz MV Goya témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Az MV Goya egy német teherhajó volt, mely 6000-nél is több Wehrmacht-katonát – köztük számos sebesültet, valamint sok civil menekültet – szállított, amikor 1945. április 16-án egy szovjet tengeralattjáró elsüllyesztette. A hajó legtöbb utasa vízbe fulladt, így a Goya elsüllyesztését az egyik legnagyobb tengeri katasztrófának tartják.

Története

A Goya eredetileg teherhajónak épült Oslóban, 1940-ben. 131 méter hosszú és 17 méter széles volt, végsebessége elérte a 18 csomót. Norvégia német megszállását követően a Goya is a németek kezébe került.

A menekülés

1945-ben a Goyát menekültszállító-hajónak álcázták, hogy a Wehrmacht katonáit biztonságosan nyugatra szállíthassa a Balti-tenger keleti partjáról. 1945. április 16-án a Goya elindult a Hel-félszigetről, hogy átkeljen a Balti-tengeren és nyugatabbra szállítsa a fedélzetén lévőket. A hajón rengeteg német katona tartózkodott, akik a Vörös Hadsereg csapatai elől menekültek, köztük a 35. Harckocsi Ezred katonái. Az utaslista szerint 6100-an voltak a hajón, de a valós szám ennél valószínűleg jóval magasabb, ugyanis számos civil is utazott a hajón, akik a hajó minden rendelkezésre álló helyét kihasználták.

A rajtaütés

Amint a hajó elhagyta a Hel-félszigetet, és kiért a danzigi-öbölből, az L-3 nevű szovjet, aknatelepítő tengeralattjáró észrevette. 23:52 körül az L–3 parancsnoka, Vlagyimir Konovalov kiadta a tűzparancsot.

A torpedótalálat után hét perccel a Goya 78 méteres mélységig süllyedt, a fedélzetén lévő, több mint 6000 személy pedig megfulladt vagy megfagyott a jéghideg vízben. Az áldozatok pontos száma valószínűleg sohasem fog kiderülni. A hajó utasai közül mindössze 165 fő élte túl a katasztrófát. Az áldozatok számát tekintve valószínűleg ez a második legsúlyosabb német tengeri veszteség a második világháború során (az első a Wilhelm Gustloff katasztrófája).

A szovjet tengeralattjáró-parancsnok, Vlagyimir Konovalov kapitány megkapta a Szovjetunió legrangosabb katonai kitüntetését, a Szovjetunió Hőse érdemrendet.

A roncs felfedezése

A Goya elsüllyedése után 58 évvel, a roncsot 2003. április 16-án fedezték fel egy nemzetközi expedíció keretében. Az expedíciót Ulrich Restemeyer vezette, és többek közt 3 dimenziós szonár segítségével találták meg a hajót. A roncs 76 méter mélyen feküdt a Balti-tengerben, és viszonylag jó állapotban maradt.

Röviddel a felfedezés után a roncsot hivatalosan is háborús sírhelynek nyilvánította a lengyel tengerészeti hivatal. A hajóroncshoz emiatt 500 méteres körzetben tilos lemerülni.

Források

• Mark Steinberg, Jevrei v vojnah tiszjacseletyij, Moszkva, Jeruzsálem: Gesharim, 2005, p. 302.

További információk

• A Goya keresése Archiválva 2007. március 15-i dátummal a Wayback Machine-ben (németül)