Ugrás a tartalomhoz

MV Goya

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Goya (hajó) szócikkből átirányítva)
MV Goya
Hajótípusteherhajó
ÜzemeltetőA Kriegsmarine zászlaja Kriegsmarine
Pályafutása
ÉpítőAkers Mekaniske Verksted
Megrendelés1908. július 31.
Építés kezdete1939
Vízre bocsátás1940
Szolgálatba állítás1940
Szolgálat vége1945. április 16.
Sorsa1945. április 16-án megtorpedózta és elsüllyesztette az L-3 szovjet tengeralattjáró
Általános jellemzők
Hossz146 méter
Szélesség17 méter
Összsúly5230 bruttó regisztertonna t
Üzemanyagdízelolaj
Teljesítmény5700 kW
Sebesség18 csomó
A Wikimédia Commons tartalmaz MV Goya témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Az MV Goya egy német teherhajó volt, mely 6000-nél is több Wehrmacht-katonát – köztük számos sebesültet, valamint sok civil menekültet – szállított, amikor 1945. április 16-án egy szovjet tengeralattjáró elsüllyesztette. A hajó legtöbb utasa vízbe fulladt, így a Goya elsüllyesztését az egyik legnagyobb tengeri katasztrófának tartják.

Története

[szerkesztés]

A Goya eredetileg teherhajónak épült Oslóban, 1940-ben. 131 méter hosszú és 17 méter széles volt, végsebessége elérte a 18 csomót. Norvégia német megszállását követően a Goya is a németek kezébe került.

A menekülés

[szerkesztés]

1945-ben a Goyát menekültszállító-hajónak álcázták, hogy a Wehrmacht katonáit biztonságosan nyugatra szállíthassa a Balti-tenger keleti partjáról. 1945. április 16-án a Goya elindult a Hel-félszigetről, hogy átkeljen a Balti-tengeren és nyugatabbra szállítsa a fedélzetén lévőket. A hajón rengeteg német katona tartózkodott, akik a Vörös Hadsereg csapatai elől menekültek, köztük a 35. Harckocsi Ezred katonái. Az utaslista szerint 6100-an voltak a hajón, de a valós szám ennél valószínűleg jóval magasabb, ugyanis számos civil is utazott a hajón, akik a hajó minden rendelkezésre álló helyét kihasználták.

A rajtaütés

[szerkesztés]

Amint a hajó elhagyta a Hel-félszigetet, és kiért a danzigi-öbölből, az L-3 nevű szovjet, aknatelepítő tengeralattjáró észrevette. 23:52 körül az L–3 parancsnoka, Vlagyimir Konovalov kiadta a tűzparancsot.

A torpedótalálat után hét perccel a Goya 78 méteres mélységig süllyedt, a fedélzetén lévő, több mint 6000 személy pedig megfulladt vagy megfagyott a jéghideg vízben. Az áldozatok pontos száma valószínűleg sohasem fog kiderülni. A hajó utasai közül mindössze 165 fő élte túl a katasztrófát. Az áldozatok számát tekintve valószínűleg ez a második legsúlyosabb német tengeri veszteség a második világháború során (az első a Wilhelm Gustloff katasztrófája).

A szovjet tengeralattjáró-parancsnok, Vlagyimir Konovalov kapitány megkapta a Szovjetunió legrangosabb katonai kitüntetését, a Szovjetunió Hőse érdemrendet.

A roncs felfedezése

[szerkesztés]

A Goya elsüllyedése után 58 évvel, a roncsot 2003. április 16-án fedezték fel egy nemzetközi expedíció keretében. Az expedíciót Ulrich Restemeyer vezette, és többek közt 3 dimenziós szonár segítségével találták meg a hajót. A roncs 76 méter mélyen feküdt a Balti-tengerben, és viszonylag jó állapotban maradt.

Röviddel a felfedezés után a roncsot hivatalosan is háborús sírhelynek nyilvánította a lengyel tengerészeti hivatal. A hajóroncshoz emiatt 500 méteres körzetben tilos lemerülni.

Források

[szerkesztés]
  • Mark Steinberg, Jevrei v vojnah tiszjacseletyij, Moszkva, Jeruzsálem: Gesharim, 2005, p. 302.

További információk

[szerkesztés]