USS Bismarck Sea (CVE–95)
USS Bismarck Sea | |
Hajótípus | Kísérő repülőgép-hordozó |
Üzemeltető | Az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészete |
Hajóosztály | Casablanca |
Pályafutása | |
Építő | Kaiser Shipyards |
Építés kezdete | 1944. január 31. |
Vízre bocsátás | 1944. április 17. |
Szolgálatba állítás | 1944. május 20. |
Szolgálat vége | 1945. február 21. |
Sorsa | Kamikazék elsüllyesztették |
Általános jellemzők | |
Vízkiszorítás | 7800 BRT |
Hossz | 156,16 méter |
Szélesség | 19,89 m |
Merülés | 6,86 m |
Hajtómű | 4 db gőzkazán, 2 db öthengeres gőzgép |
Sebesség | 19 csomó |
Hatótávolság | 18 960 kilométer |
Fegyverzet | 1 darab 125 milliméteres löveg 16 darab 40 milliméteres ágyú 20 darab 20 milliméteres gépágyú |
Repülőgépek | 27 |
Legénység | 923 |
A Wikimédia Commons tartalmaz USS Bismarck Sea témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A USS Bismarck Sea az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészetének Casablanca osztályú kísérő repülőgép-hordozója volt, amelyet 1944-ben állítottak hadrendbe. A 7. Flotta kötelékében tevékenykedett, végül 1945. február 21-én japán kamikazék süllyesztették el Ivo Dzsimánál.
Pályafutása
[szerkesztés]A Bismarck Sea 1944 júliusában és augusztusában San Diego és a Marshall-szigetek között kísért konvojokat. Javítások és további gyakorlatok után a hajó csatlakozott Thomas C. Kinkaid tengernagy Karolina-szigeteknél állomásozó flottájához. 1944. november 14. és 23. között részt vett a Leyte-öbölbeli csatában, majd 1945. január 9. és 18. között a Lingayen-öbölbeli partraszállásban. Február 16-án megérkezett Ivo Dzsimához, hogy támogassa az inváziót.
1945. február 21-én két kamikaze repülőnek sikerült az erős légelhárító tűz ellenére megközelítenie a Bismarck Sea-t. Az egyik az első 40 milliméteres ágyú alatt a hajó jobb oldalába csapódott, átütötte a hangárfedélzetet és a raktárakban robbant fel. A tüzet csaknem sikerült megfékezni, amikor a második repülő belevágódott a liftaknába. A robbanás megsemmisítette a tűzoltórendszer vízellátását. Kevéssel ezután kiadták a parancsot a sérült hordozó elhagyására. A Bismarck Sea legénységéből 318-an haltak meg. A második világháború során több amerikai hordozó már nem süllyedt el.[1] A következő 12 órában három romboló és három kísérő romboló 605 embert mentett ki a vízből. Az Edmonds egymaga 378 tengerészt mentett ki. Legénységéből harmincan maguk is a vízbe ugrottak, hogy segítsenek a sebesült, kimerült tengerészeknek.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben az USS Bismarck Sea (CVE-95) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Brown, David. P. 140, Warship Losses of World War Two. Arms and Armour 1990; ISBN 0-85368-802-8