Dél-afrikai Unió
A Dél-afrikai Unió a mai Dél-afrikai Köztársaság elődállama volt, melyet 1910. május 31-én Fokföld, Transvaal Köztársaság, Oranje Szabadállam és Natal brit gyarmatok egyesítésével hoztak létre.
| Dél-afrikai Unió | |||
| Brit domínium | |||
| 1910. május 31. – 1961. május 31. | |||
| |||
_(orthographic_projection).svg) | |||
| A Dél-afrikai Unió Délnyugat-Afrikával (világoszöld; a mai Namíbia) | |||
| Mottó: Ex Unitate Vires Nemzeti himnusz: Die Stem van Suid-Afrika God Save the King/God Save the Queen | |||
| Általános adatok | |||
| Fővárosa | Fokváros, Pretoria, Bloemfontein, Pietermaritzburg | ||
| Hivatalos nyelvek | angol, afrikaans, holland | ||
| Beszélt nyelvek | német, xhosa, zulu, szotó, cvána | ||
| Vallás | holland református, anglikán, afrikai törzsi vallások | ||
| Kormányzat | |||
| Államforma | unitárius parlamentáris alkotmányos monarchia | ||
| Uralkodó | V. György (1910–1936) VIII. Eduárd (1936) VI. György (1936–1952) II. Erzsébet (1952–1961) | ||
| Dinasztia | Windsor-ház | ||
| Kormányfő | Louis Botha (első), Hendrik Verwoerd (utolsó) | ||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Dél-afrikai Unió témájú médiaállományokat. | |||
.svg)
.svg)
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
Az első világháborút követően Dél-Afrika győztes hatalomként és a versailles-i békeszerződés aláírójaként a Népszövetség alapító tagja volt. Délnyugat-Afrikát, melyet 1920-ban nyert el Németországtól, népszövetségi mandátumterületként kormányozta. Habár ötödik tartományának tekintette, formálisan sosem annektálta a területet.
Csakúgy, mint Kanada, Ausztrália vagy Új-Zéland, a Dél-afrikai Unió is egy önkormányzó domínium volt a Brit Birodalomban. Az 1926-os Birodalmi Konferencia részleges, majd az 1931-es westminsteri statútum teljes önállóságot biztosított a domíniumoknak a birodalmon belül, 1947-ben, a modern Nemzetközösség megalakulásával pedig nemzetközösségi királysággá alakult, és 1961-ig az is maradt, amikor Dél-Afrika fehér lakosai egy népszavazáson a köztársaság mellett döntöttek az unióval szemben. A monarchiát 1961. május 31-én váltotta le a köztársaság, és Dél-Afrika elhagyta a Nemzetközösséget.
Történelem
[szerkesztés]A Nemzeti Konvenció és az Unió megalakulása
[szerkesztés]A Nemzeti Konvenció egy többalkalmas alkotmányozó gyűlés volt, melyeket 1908 és 1909 között Durbanben, Fokvárosban és Bloemfonteinben tartottak.[1] A gyűléseken 33 képviselő vett részt, Fokföldet 12, Transvaalt nyolc, a Szabadállamot és Natalt öt-öt, Dél-Rodéziát pedig három delegált tag képviselte (Dél-Rodézia végül nem csatlakozott az unióhoz). Ezen gyűlések eredményeként született meg a brit parlament által jóváhagyott South Africa Act, ami 1910. május 31-i hatályba lépésével Dél-Afrika első alkotmánya lett.
Az első világháború
[szerkesztés]1914 augusztusában a brit kormány hadüzenetet küldött Németországnak. Annak ellenére, hogy Dél-Afrika domíniumi státuszának köszönhetően magas szintű autonómiát élvezhetett a Brit Birodalmon belül, nem tehette meg, hogy kimarad a háborúból – jogilag a brit parlament a dél-afrikai felett állt.[2] 1914 és 1918 között 250 000 dél-afrikai szolgált az ország hadseregében, több ezer pedig közvetlenül a brit haderőben.[3] A háború kitörésekor Louis Botha miniszterelnök úgy gondolta, hogy a háború kiváló alkalom arra, hogy a domínium területét gyarapítsa.[4] Dél-Afrika Európába, Egyiptomba, Palesztinába és Német Kelet-Afrikába is küldött expedíciós erőket,[5] Német Délnyugat-Afrikát pedig 1915-ben elfoglalta. A versailles-i békeszerződés aláírásával az unió gyámsága alá helyezték Délnyugat-Afrikát népszövetségi mandátumterületként, Dél-Afrika pedig a Népszövetség alapító tagja lett.
A Maritz-felkelés
[szerkesztés]A Maritz-felkelés 1914. szeptember 15-én tört ki a brit uralom ellen, azonban a lázadókat már 1915 februárjában leverték. A lázadás kiváltó oka az volt, hogy a búrok tudatában még frissek voltak a második búr háború emlékei, és egy, a brit koronától szabad Dél-Afrika létrehozása volt a céljuk. Az unió 101, a felkelők 353 embert vesztettek.[6]
A két világháború között: a westminsteri statútum
[szerkesztés]Az 1926-os londoni Birodalmi Konferencián a Brit Birodalom és a domíniumok vezetői a Balfour-nyilatkozatban rögzítették, hogy az Egyesült Királyság és a domíniumok „autonóm közösségek a Brit Birodalmon belül, egyenlőek státuszukban, semmilyen módon nem alárendeltjei egymásnak bel- és külügyeikben, bár egyesíti őket a közös hűség a Koronához és szabad szövetségük mint a Brit Nemzetközösség tagjai”,[7] az 1931-es westminsteri statútum aláírásával a birodalom autonóm közösségei pedig kijelentették, hogy egyik domínium sincs alárendelve a brit parlamentnek, illetve az abban elfogadott törvényeknek, kivéve, ha a domínium a törvény önmagára való kiterjesztését kérte.
A második világháború
[szerkesztés]A háború előestéjén Dél-Afrika sajátos politikai dilemmával küzdött. Az unió Nagy-Britannia közeli szövetségese, államfője pedig a brit király, miniszterelnöke viszont James Hertzog – az afrikánerpárti és britellenes Nemzeti Párt (Nasionale Party, NP) vezetője – volt. Akkoriban az NP nem önállóan, hanem a Jan Smuts által vezetett és britpárti Dél-afrikai Párttal (South African Party) koalícióban kormányzott - közös pártjuk neve az Egyesült Párt (United Party/Verenigde Party) volt. Miután Adolf Hitler csapatai lerohanták Lengyelországot 1939. szeptember 1-jén, az Egyesült Királyság két nappal később hadat üzent Németországnak. Heves viták szóltak a fokvárosi parlamentben a háborúpártiak és annak ellenzői között. Végül szeptember 4-én az Egyesült Párt többsége úgy döntött, hogy meneszti a háborúellenes Hertzogot és Smutsöt helyezi a miniszterelnöki székbe. Az új miniszterelnök szeptember 6-án jelentette be Dél-Afrika hadiállapotát Németországgal.[8] Körülbelül 334 ezer dél-afrikai vett részt a harcokban világszerte, közülük 11 023-an estek el a harcok során a Commonwealth War Graves Commission adatai szerint.[9]
Az apartheid kezdete és a monarchia utolsó napjai
[szerkesztés]A háború után a legtöbb angolajkú Jan Smutsöt és az SAP-t, az afrikaans-ajkú lakosság pedig inkább a Daniël François Malan által vezetett NP-t támogatta, mely az 1948-as választásokat meg is nyerte, így nekiláthatott egy erősebb apartheid-rendszer kiépítéséhez. Miután Malan az 1953-as választás után egy évvel lemondott, és az őáltala szorgalmazott apartheid rendszer mellett egy szigorúbb szegregációs elvet, a baasskapot támogató keményvonalasabb politikus, Hans Strijdom került a miniszterelnöki székbe. Regnálása alatt az addig sem túl jó kapcsolat – a Brit Birodalom tagjaival, főként az Egyesült Királysággal – tovább romlott, lévén Strijdom az egyik leghangosabb szószólója volt a köztársaságpártiaknak. Az 1958-as választásokon, a Nemzeti Pártnak sikerült, párttörténetében először, kétharmados többséget szereznie, viszont a kormányfő egyre romló egészségével, majd 1958. augusztus 24-én hirtelen bekövetkezett halálával megtorpanni látszott az ország a köztársasággá válás útján. Strijdom utódja, a korábban bennszülöttügyi miniszteri posztot betöltött Hendrik Verwoerd lett, aki nagy meglepetést okozva bejelentette, hogy referendumot fognak kiírni a köztársaság kérdéséről.[10] Háromnegyed év múlva, 1960. október 5-én a Dél-afrikai Unió – szigorúan fehér bőrű – lakosai részt vehettek egy népszavazáson, ahol országuk jövőjéről dönthettek: kitartanak az unió mellett, vagy szakítanak a monarchiával és a Nemzetközösséggel. Az eredmény rendkívül szoros volt és az afrikáner érdekek érvényesültek: a nép 52,29%-a a köztársaság mellett tette le voksát. Dél-Afrika 1961. május 31-én alakult köztársasággá, s hagyta el a Nemzetközösséget – kereken 51 évvel az Unió alapítása után.
.jpg)
A Dél-afrikai Unió és Dél-Rodézia
[szerkesztés]Az 1922-es csatlakozási referendum
[szerkesztés]Dél-Rodéziának lehetősége nyílt csatlakozni az unióhoz, azonban a nép ezt az 1922-ben tartott népszavazáson elutasította. Egyesek a dél-rodéziai önkormányzást, mások az unióba való belépést részesítették előnyben. Sir Charles Coghlan, aki Dél-Rodézia miniszterelnöke is volt egy időben, úgy gondolta, hogy az unióba való belépés „Rodéziát Dél-Afrika Ulsterévé tenné”.[11] A referendum eredménye szerint a dél-rodéziaiak 59,4%-a elutasította a csatlakozást az unióhoz, míg 40,6%-uk a belépés mellett voksolt.
Galéria
[szerkesztés]-
Dél-afrikai 1 pennys érme V. György király portréjával, 1960-ig a brit uralkodó képmása szerepelt a dél-afrikai érmék előoldalán. -
Dél-afrikai 1 fontos bankjegy 1922-ből. A dél-afrikai font fennállása során paritásban volt a brit font sterlinggel. -
Margit és Erzsébet hercegnő egy délnyugat-afrikai bélyegen az 1947-es királyi látogatásnak emléket állítva -
A Dél-afrikai Unió narancssárga-fehér-kék zászlaja előtt használt lobogója a Union Jackkel és a címerrel -
Az unió illusztrált térképe
.svg)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ South African National Convention (1908-1909): Minutes of proceedings with annexures (selected) of the South African national convention, held at Durban, Cape Town and Bloemfontein, 12th October, 1908, to 11th May 1909 : printed and pub. pursuant to a resoultion of the House of assembly, dated the 28th November, 1910. Hozzáférés: 2021. október 28.
- ↑ D. Stevenson: 1914-1918 : the history of the First World War. D. Stevenson. 2005. ISBN 978-0-14-190434-4 Hozzáférés: 2021. október 28.
- ↑ "South African forces in the British Army – The Long, Long Trail".. (Hozzáférés: 2021. október 28.)
- ↑ Katz, David Brock (2015. december 2.). „Pre-war Military Planning and War Aims (Union of South Africa)Pre-war Military Planning and War Aims (Union of South Africa)” (angol nyelven). 1914-1918-Online International Encyclopedia of the First World War. DOI:10.15463/IE1418.10695.
- ↑ South African Expeditionary Force - Wikipedia, the Free Encyclopedia. (Hozzáférés: 2021. október 28.)
- ↑ Oliver Janz: 1914-1918-online: The International Encyclopedia of the First World War. 2019. 201–217. o. Hozzáférés: 2021. október 28.
- ↑ A Balfour-nyilatkozat átirata (.pdf). (Hozzáférés: 2021. október 28.)
- ↑ Military History Journal - Vol 11 No 5 - June 2000. The first two years of war: The development of the Union Defence Forces (UDF) September 1939 to September 1941. (Hozzáférés: 2021. október 28.)
- ↑ A Commonwealth War Graves Commission weboldala. (Hozzáférés: 2021. október 28.)
- ↑ 21 January 1960: Dr Verwoerd announces referendum on independence - SAfm: This Day in History (angol nyelven). omny.fm. (Hozzáférés: 2022. augusztus 18.)
- ↑ An Irish empire? : aspects of Ireland and the British Empire. Keith Jeffery. 1996. ISBN 0-7190-3873-1 Hozzáférés: 2021. október 28.