Ugrás a tartalomhoz

1960-as dél-afrikai népszavazás

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
1960-as dél-afrikai népszavazás
KezdeményezőHendrik Verwoerd, és Dél-Afrika kormánya
Dátum1960. október 5.
Afrikaans: Is u ten gunste van 'n Republiek vir die Unie?
(Támogatja-e Ön a köztársaságot az Unió helyett?)
Eredmények
Választójogosult1 800 426 fő
Szavazatok1 634 240 (100%) db
érvényes szavazat1 626 336 (99,52%) db
érvénytelen szavazat7 904 (0,48%) db
Igen szavazat850 458 (52,29%) db
Nem szavazat775 878 (47,71%) db
  Igen   Nem
  Igen
  Nem

Dél-Afrikában 1960. október 5-én népszavazást tartottak a köztársasággá válásról. A nagyrészt afrikánerek által támogatott Nemzeti Párt, amely 1948-ban került hatalomra, nyíltan köztársaságpárti volt, valamint II. Erzsébetet, mint Dél-Afrika királynőjét a brit imperializmus egyik eltávolítandó maradványának tekintette. Az éveken át húzódó vitázások után végül Hendrik Verowerd a néhai Hans Strijdom kormányának segítségével a Parlamentben elfogadtatott egy javaslatot a referendum megtartásáról, mely 1960. október 5-én volt esedékes. Szűk többséggel, de a köztársaságpárti tábor nyert, mindazonáltal az ország köztársasággá válása csak háromnegyed évvel később, 1961. május 31-én történhetett meg.[1][2][3]

Háttere

[szerkesztés]
A Die Transvaler címlapja, az "igen" szavazat győzelmét hirdetve

Afrikáner republikanizmus

[szerkesztés]

A két búr köztársaság, a Dél-Afrika Köztársasága (más néven Transvaal) és Oranje Szabadállam veresége ellenére a köztársasági hangulat továbbra is erős maradt a Dél-afrikai Unióban az afrikánerek körében. D. F. Malan szakított J. B. M. Hertzog miniszterelnök Nemzeti Pártjával, amikor az egyesült Jan Smuts Dél-afrikai Pártjával, és megalakította a Gesuiwerde Nasionale Party-t ("Megtisztított Nemzeti Pártot"), amely egy afrikáner irányítás alatt álló dél-afrikai köztársaságot kívánt létrehozni. Ezt támogatta a titkos Afrikaner Broederbond szervezet, amelynek elnöke, L. J. du Plessis kijelentette:[4]

A nemzeti kultúra és a nemzeti jólét nem bontakozhat ki teljesen, ha Dél-Afrika népe alkotmányosan nem szakít meg minden külföldi köteléket. A kulturális és gazdasági igények után az afrikánereknek népünk alkotmányos szükségleteinek kell szentelniük a figyelmet. Ehhez a célhoz hozzá kell adni egy teljes mértékben független, valódi "afrikaans" kormányformát Dél-Afrikában... egy olyan kormányzati formát, amely saját államfőnkben, csont a csontunkból, hús a húsunkból inspirál bennünket ellenállhatatlan egység és erő elérésére.[5]

1940-ben Malan Hertzoggal együtt megalapította a Herenigde Nasionale Party-t (vagy "Újraegyesített Nemzeti Párt"), amely vállalta, hogy harcolni fog egy "szabad független köztársaságért, amely elválasztja Dél-Afrikát a brit koronától és a Birodalomtól", és "lépésről lépésre eltávolít minden olyan anomáliát, amely akadályozza nemzeti szabadságunk kiteljesedését."[6]

Hendrik Verwoerd, a Die Transvaler szerkesztője, majd Dél-Afrika miniszterelnöke 1958 és 1966 között

Még abban az évben a Broederbond által kinevezett bizottság összeült, hogy kidolgozza a köztársaság alkotmányát; jelen voltak a Nemzeti Párt jövőbeli kabinetminiszterei, mint Hendrik Verwoerd, Albert Hertzog és Eben Dönges.[7]

1942-ben az afrikaans nyelvű Die Burger és Die Transvaler újságok közzétették a köztársasági alkotmány tervezetének részleteit, amely egy államelnököt írt elő, akit csak a "Burgers" néven ismert fehér állampolgárok választanak meg, aki „csak Istennek tartozik felelősséggel... a hivatala során tettekért", amelyet egy kizárólag tanácsadói jogkörrel rendelkező Közösségi Tanács segít. Emellett az afrikaans lenne az ország hivatalos nyelv, az angol pedig "kiegészítő" nyelvként "szolgálhat".[8]

A nemzetközösségi tagság folytatásával kapcsolatban a Broederbond álláspontja az volt, hogy „köztársasági célunk sarkalatos eleme marad a Nemzetközösségből való mielőbbi távozás”.[9]

VI. György király és családja dél-afrikai látogatása során 1947-ben az afrikaans nyelvű Die Transvaler újság, amelynek Verwoerd szerkesztője volt, figyelmen kívül hagyta a királyi körutat, és csak Johannesburg "forgalmas utcáira" hivatkozott. Ezzel szemben a szélsőjobboldali Ossewabrandwag lapja nyíltan elítélte a körutat, és kijelentette, hogy "e monarchia nevében 27 000 búr nőt és gyermeket gyilkoltak meg az aranyért".[10][11]

A Nemzeti Párt újra hatalmon

[szerkesztés]

1948-ban a most D. F. Malan által vezetett Nemzeti Párt került hatalomra, bár a választások során nem a köztársaság mellett kampányolt, hanem a Nemzetközösségben maradást részesítette előnyben, és ezzel azokat az afrikánereket vonzotta, akik egyébként az Egyesült Pártra szavaztak volna. A köztársasági kérdés lekicsinyelésére és a faji kérdésekre való összpontosításra vonatkozó döntést Nicholaas Havenga, az Afrikaner Párt (AP) vezetője igencsak befolyásolta, egyrészt mivel választási szövetséget alakított Nemzeti Párttal, másrészt mert az AP nélkül a Nemzeti Párt kisebbségi korműnyba szorult volna a Népgyűlésben.[12][13]

Malan utódja a miniszterelnöki székben, Hans Strijdom volt szintén lekicsinyelte a köztársasági kérdést, és kijelentette, hogy 1958-nál előbb semmilyen lépést nem fognak tenni ennek érdekében. Később azonban megerősítette pártja elkötelezettségét a köztársaság, valamint az egységes nemzeti zászló mellett. Strijdom kijelentette, hogy azt a kérdést, hogy Dél-Afrika a Nemzetközösségen belüli vagy kívüli köztársaság lesz, "az akkor uralkodó körülmények figyelembevételével" fogják eldönteni. Elődjéhez hasonlóan Strijdom is kinyilvánította a párt azon meggyőződését, hogy a köztársaságot csak "a nép széles akarata" alapján lehet kikiáltani.[14][15][16][17]

Amikor 1958-ban Strijdom elhalálozott, és Verwoerd lett a miniszterelnök, beszédet mondott a parlamentben, amelyben kijelentette, hogy:

Valóban ez volt az alapja az évek során folytatott harcunknak: az imperializmus elleni nacionalizmus. Ez a harc 1910 óta: köztársaság a monarchikus kapcsolattal szemben... Mi egyértelműen és nyíltan kiállunk a köztársaság megfelelő módon és időben történő létrehozása mellett.[18]

1960-ban Verwoerd bejelentette, hogy csak a fehérek körében kíván népszavazást tartani a köztársaság létrehozásáról, és az erről szóló törvényjavaslatot ugyanazon év április 23-án terjesztették a parlament elé. A népszavazási törvényt 1960. június 3-án hagyták jóvá. Verwoerd itt kjelentette, hogy a változtatást támogató egyszerű többség döntő lenne.[19][20][21]

Mielőtt 1958-ban Verwoerd lett volna a miniszterelnök, Strijdom 21-ről 18 évre csökkentette a szavazási korhatárt. Az afrikénerek, akik nagyobb valószínűséggel támogatták a Nemzeti Pártot, mint az angolul beszélő fehérek, és a tetejébe sokkal magasabb volt a fiatalok aránya, mint az angolajkúaknál. A választói névjegyzékben a délnyugat-afrikai, mai Namíbia fehér szavazói is szerepeltek. Akárcsak Dél-Afrikában, az afrikánerek és a német nemzetiségűek a területen többen voltak mint az angol családi háttérrel rendelkezők.[22][23][24][25]

Abban a reményben, hogy elnyerje a köztársaságot ellenzők – nemcsak az angolul beszélő fehérek, hanem az Egyesült Pártot továbbra is támogató afrikánerek támogatását, – Verwoerd azt javasolta, hogy az alkotmányos változtatások minimálisak legyenek, és a királynőt egyszerűen egy államelnök váltsa fel az államfői poszton, amelynek hivatala nem végrehajtó, hanem ceremoniális feladatköröket ellátó poszt lenne.[26]

A Változás Szelei

[szerkesztés]

Korábban, az év februárjában Harold Macmillan brit miniszterelnök beszédet mondott a fokvárosi parlamentben (mely később a Változás Szelei néven vált ismertté) amelyben az afrikai dekolonizáció elkerülhetetlenségéről beszélt, és nem nyíltan bár, de érezhetően szembehelyezkedett Dél-Afrika apartheidpolitikájával szemben. Ez arra késztette Verwoerdot, hogy kijelentse a parlamentben:[27]

Ezt nem a Dél-afrikai Köztársaságnak mondták, hogy "ebben a tekintetben nem fogunk támogatni titeket." Ez egy figyelmeztetés volt mindannyiunknak, angolul és afrikaansul beszélőknek, republikánusoknak és köztársaságelleneseknek. Mindannyiunk számára világos volt, hogy ezek miatt az ügyek miatt a saját lábunkra kell állnunk.[28]

Sok angolul beszélő fehér, aki Nagy-Britanniát "spirituális" otthonának tekintette, kiábrándult és elveszettnek érezte magát, köztük Douglas Mitchell, az Egyesült Párt natali Tagozatának vezetője. Annak ellenére, hogy ellenezte Verwoerd köztársasági terveit, Mitchell hevesen ellenezte Macmillan beszédének számos pontját is.[29][30]

Natal

[szerkesztés]

Natalban, az egyetlen tartományban, ahol a fehérek többsége angolul beszélt, erős volt a köztársaságellenesség; 1955-ben a Föderális Párt kiadott egy röpiratot Az ügy a Köztársaság ellen néven, míg a Köztársaságellenes Liga nyilvános tüntetéseket szervezett. Az Arthur Selby, a Szövetségi Párt elnöke által alapított Liga létrehozta a 33 000 natali lakos által aláírt Natali Szövetséget, a köztársaság ellenében. Durbanben 2000 fős, Pietermaritzburgban 1500 fős tömegeket vonzva a Liga Natal legnagyobb politikai szervezetévé vált, 28 helyi szervezettel a tartományban, Selby pedig 80 000 aláírót kért a Szövetséghez. Az 1912-es Ulster-szövetség ihlette a Natal-szövetség alapító nyilatkozatának szövegét, mely így szólt:[31][32][33]

Lelkiismeretünkben meg vagyunk győződve arról, hogy egy köztársaság katasztrofálisan hatna Natal és egész Dél-Afrika anyagi jólétére, felforgatná szabadságunkat és rombolná állampolgárságunkat, mi, akik neve itt szerepel aláírásként, férfiak és nők Natal, Őfelsége II. Erzsébet királynő hűséges alattvalói, ezennel ünnepélyes szövetségre kötelezzük magunkat, ezekben a veszélyekkel teli időkben, hogy karöltve állunk ki a korona védelmében, és minden lehetséges eszköz igénybevételében ami szükséges ahhoz, hogy legyőzzük azt a jelenlegi szándékot, hogy egy köztársaságot hozzanak létre Dél-Afrikában. És abban az esetben, ha egy köztársaságot ránk kényszerítenek, továbbra is ünnepélyesen és kölcsönösen megfogadjuk, hogy megtagadjuk annak legitimitását. Biztosan bízva abban, hogy Isten megvédi az igazat, nevünket ideírjuk. ISTEN ÓVJA A KIRÁLYNŐT.

A tartomány angol nyelvű napilapja, a Natal Witness a népszavazás napján arra figyelmeztette olvasóit, hogy:

Nem a Köztársaság ellen szavazni annyi, mint segíteni azoknak, akik kiszakítanának minket a kikötéseinkből, és egy alattomos és feltérképezetlen tengerbe sodródnának, éppen abban az időben, amikor a változás szele hurrikán erejűvé vált.[34][35]

Négerek

[szerkesztés]

A fekete dél-afrikaiak, akiktől nem voltak jogosultak részvételre a népszavazáson, nem ellenezték önmagában a köztársaság létrehozását, de az új alkotmányban az egy személy, egy szavazat elvének közvetlen elutasítását látták, amint azt a Szabadság Charta kifejti. Annak ellenére, hogy ellenezte a monarchiát és a Nemzetközösséget, az Afrikai Nemzeti Kongresszus igyekezett mozgósítani az ellenzéket a köztársasággal szemben, mivel az ANC ezt Verwoerd kísérletének tekintette, hogy megszilárdítsa a fehérek hatalmát.[36][37]

A kampány

[szerkesztés]

Igen

[szerkesztés]
Szavazólap[38][39]

A köztársaságpárti kampány a fehérek egységének szükségességére összpontosított az afrikai brit dekolonizáció és az egykori belga Kongó függetlenné válását követő véres polgárháborúba való kitörése miatt, amely Verwoerd szerint hasonló káoszt okozhat Dél-Afrikában. Azzal is érvelt, hogy Dél-Afrika kapcsolatai a brit monarchiával zűrzavarhoz vezettek az ország státuszát illetően, és az egyik hirdetés ezt hirdette: „Legyünk most igazi köztársaság, ahelyett, hogy a kettő államforma között ragadnánk és maradnánk”.[40][41]

Az egyik kampányplakát az angol nyelvű plakátokon a „To re-unite and keep South Africa white, a Republic now szlogent használta, míg afrikaans nyelven a szlogen a következő volt: Ons republiek nou, om Suid-Afrika blank te hou („Köztársaságot most, hogy Dél-Afrika fehér maradjon"). Egy másik plakáton két összekulcsolt kéz szerepelt, „Az ön népe, az én népem, a mi köztársaságunk” szlogennel.[42][43]

Sir De Villiers Graaff, az Egyesült Párt vezére

Nem

[szerkesztés]

Az ellenzéki Egyesült Párt (VP) aktívan kampányolt a „nem” szavazás mellett, azzal érvelve, hogy Dél-Afrika tagsága a Nemzetközösségben, amellyel kiváltságos kereskedelmi kapcsolatokat ápol, veszélybe kerülne, és nagyobb elszigeteltséghez vezetne. Az egyik hirdetés rámutatott, hogy a Nemzetközösség piacaihoz való hozzáférés évi kétszázmillió fontot ér (kb 4,3 milliárd font 2022-ben). Egy másik azt hirdette: "Szükséged van barátokra. Ne hagyd, hogy Verwoerd elveszítse mindet". Sir De Villiers Graaff, a VP vezetője arra szólította fel a választókat, hogy utasítsák el a köztársaságot, "hogy a Brit Nemzetközösségben maradhassunk, és így megvédve magunkat a kommunizmustól és a vérszemet kapott afrikai nacionalizmustól".[44][45][46][47]

Egy köztársaságot támogató szavazókat megszólító hirdetés kijelentette: "A kérdés nem a monarchia vagy a köztársaság, hanem a demokrácia vagy a diktatúra".[48]

Eredmények

[szerkesztés]

Tartományonként

[szerkesztés]
Tartomány Igen Nem Érvénytelen Összesen Jogosult Részvétel

(%)

Szavazatok % Szavazatok %
Fokföld 271,418 50.15 269,784 49.85 2,881 544,083 591,298 92.02
Natal 42,299 23.78 135,598 76.22 688 178,585 193,103 92.48
Oranje Szabadállam 110,171 76.72 33,438 23.28 798 144,407 160,843 89.78
Délnyugat-Afrika 19,938 62.39 12,017 37.61 280 32,235 37,135 86.80
Transvaal 406,632 55.58 325,041 44.42 3,257 734,930 818,047 89.84
Forrás: Government Gazette Extraordinary (6557)

Választókerületenként[49]

[szerkesztés]
Tartomány Választókerület Igen Nem Érvénytelen Összesen Jogosult Részvétel

(%)

Szavazatok % Szavazatok %
Fokföld Albany 2,448 23.02 8,184 76.98 47 10,679 11,606 92.01
Aliwal 5,243 58.14 3,775 41.86 53 9,071 9,583 94.66
Beaufort West 6,223 77.81 1,775 22.19 45 8,043 8,919 90.18
Bellville 8,387 62.73 4,984 37.27 57 13,428 14,548 92.30
Ceres 6,596 77.00 1,970 23.00 53 8,619 9,416 91.54
Constantia 1,638 13.60 10,405 86.40 30 12,073 13,277 90.93
Cradock 5,615 66.76 2,796 33.24 41 8,452 9,140 92.47
De Aar—Colesberg 5,846 70.60 2,434 29.40 52 8,332 9,052 92.05
Fort Beaufort 4,910 55.46 3,943 44.54 52 8,905 9,327 95.48
George 7,842 76.83 2,365 23.17 51 10,258 10,969 93.52
Gordonia 5,925 70.72 2,453 29.28 71 8,449 9,289 90.96
Graaff-Reinet 5,576 68.55 2,558 31.45 66 8,200 8,876 92.38
Green Point 1,784 16.52 9,018 83.48 39 10,841 12,350 87.78
Hottentots-Holland 5,688 56.19 4,434 43.81 57 10,179 10,876 93.59
Humansdorp 6,269 65.04 3,369 34.96 52 9,690 10,298 94.10
Cape Town Gardens 3,706 31.08 8,217 68.92 47 11,970 13,467 88.88
Kimberley North 6,438 59.89 4,312 40.11 12 10,762 11,885 90.55
Kimberley South 6,067 54.33 5,099 45.67 87 11,253 12,292 91.55
King Wiiliam’s Town 3,104 29.20 7,525 70.80 27 10,656 11,294 94.35
Kuruman 6,225 69.11 2,782 30.89 50 9,057 9,747 92.92
Maitland 3,866 35.48 7,029 64.52 44 10,939 12,099 90.41
Malmesbury 7,463 74.44 2,562 25.56 92 10,117 10,790 93.76
Moorreesburg 6,636 74.54 2,267 25.46 67 8,970 9,738 92.11
Mossel Bay 6,939 75.02 2,311 24.98 71 9,321 9,984 93.36
Namakwaland 6,686 76.51 2,053 23.49 140 8,879 9,912 89.58
East London North 2,294 18.95 9,812 81.05 116 12,222 12,993 94.07
East London City 2,662 23.85 8,499 76.15 53 11,214 12,391 90.50
Oudtshoorn 7,342 78.05 2,065 21.95 73 9,480 10,438 90.82
Paarl 7,314 69.08 3,273 30.92 81 10,668 11,498 92.78
Parow 9,300 75.73 2,980 24.27 68 12,348 13,582 90.91
Pinelands 2,143 18.26 9,593 81.74 16 11,752 12,687 92.63
Piketberg 7,385 86.04 1,198 13.96 48 8,631 9,286 92.95
Port Elizabeth North 7,143 57.67 5,244 42.33 61 12,448 13,586 91.62
Port Elizabeth Central 4,149 36.30 7,280 63.70 43 11,472 12,576 91.22
Port Elizabeth South 2,645 21.63 9,583 78.37 33 12,261 13,217 92.77
Port Elizabeth West 3,926 28.17 10,009 71.83 55 13,990 14,734 94.95
Prieska 5,209 61.12 3,313 38.88 45 8,567 9,154 93.59
Queenstown 5,257 49.43 5,378 50.57 14 10,649 11,112 95.83
Rondebosch 1,622 13.43 10,456 86.57 36 12,114 13,301 91.08
Sea Point 1,077 9.01 10,877 90.99 38 11,992 12,798 93.70
Simonstown 2,591 21.92 9,229 78.08 57 11,877 13,017 91.24
Somerset East 6,025 68.87 2,723 31.13 101 8,849 9,375 94.39
Salt River 1,936 20.85 7,349 79.15 64 9,349 10,610 88.11
Stellenbosch 8,086 67.82 3,836 32.18 27 11,949 13,194 90.56
Swellendam 5,602 59.77 3,771 40.23 70 9,443 10,103 93.47
Transkeian Territories 2,316 25.93 6,616 74.07 103 9,035 9,698 93.16
Uitenhage 8,938 65.98 4,609 34.02 77 13,624 14,624 93.16
False Bay 6,517 58.42 4,638 41.58 42 11,197 12,408 90.24
Vasco 7,138 63.41 4,119 36.59 56 11,313 12,660 89.36
Vryburg 6,408 68.57 2,937 31.43 59 9,404 10,303 91.27
Worcester 6,793 66.63 3,402 33.37 20 10,215 11,287 90.50
Wynberg 2,480 22.85 8,375 77.15 22 10,877 11,932 91.16
Natal Drakensberg 3,801 41.54 5,349 58.46 50 9,200 9,956 92.41
Durban—Berea 1,010 8.34 11,098 91.66 22 12,130 12,916 93.91
Durban—Musgrave 823 6.93 11,053 93.07 42 11,918 12,769 93.34
Durban North 1,282 10.09 11,426 89.91 27 12,735 13,507 94.28
Durban Point 1,554 12.33 11,049 87.67 28 12,631 14,156 89.23
Durban Central 1,445 13.16 9,538 86.84 21 11,004 12,120 90.79
Durban-Umbilo 1,766 15.62 9,537 84.38 45 11,348 12,386 91.62
Durban Umlazi 2,706 23.15 8,983 76.85 32 11,721 12,675 92.47
Natal South Coast 1,669 17.70 7,761 82.30 14 9,444 10,206 92.53
Newcastle 5,793 59.98 3,865 40.02 54 9,712 10,446 92.97
Pietermaritzburg District 1,890 17.84 8,705 82.16 84 10,679 11,496 92.89
Pietermaritzburg City 3,689 29.12 8,978 70.88 84 12,751 13,866 91.96
Pinetown 1,705 15.90 9,016 84.10 46 10,767 11,520 93.46
Umblatuzana 3,887 29.05 9,495 70.95 50 13,432 14,473 92.81
Vryheid 5,613 63.87 3,175 36.13 55 8,843 9,554 92.56
Zululand 3,666 35.81 6,570 64.19 34 10,270 11,057 92.88
Oranje Szabadállam Bethlehem 7,689 82.56 1,624 17.44 87 9,400 10,400 90.38
Bloemfontein District 8,773 84.33 1,630 15.67 29 10,432 11,803 88.38
Bloemfontein East 8,390 68.12 3,926 31.88 23 12,339 14,438 85.46
Bloemfontein West 8,468 65.35 4,490 34.65 22 12,980 14,551 89.20
Fauresmith—Boshof 7,174 82.08 1,566 17.92 45 8,785 9,333 94.13
Harrismith 6,969 82.04 1,526 17.96 43 8,538 9,195 92.85
Heilbron 8,328 78.42 2,292 21.58 85 10,705 11,751 91.10
Kroonstad 7,913 79.11 2,090 20.89 54 10,057 11,057 90.96
Ladybrand 6,315 76.25 1,967 23.75 146 8,428 9,154 92.07
Odendaalsrus 8,517 75.11 2,823 24.89 44 11,384 13,277 85.74
Smithfield 6,997 81.10 1,631 18.90 58 8,686 9,247 93.93
Vredefort 7,343 81.08 1,713 18.92 45 9,101 10,158 89.59
Welkom 9,437 67.01 4,647 32.99 50 14,134 16,147 87.53
Winburg 7,858 83.85 1,513 16.15 67 9,438 10,332 91.35
Délnyugat-Afrika Etosha 3,692 70.82 1,521 29.18 55 5,268 6,004 87.74
Karas 2,933 58.37 2,092 41.63 44 5,069 5,533 91.61
Middelland 3,347 61.09 2,132 38.91 36 5,515 6,247 88.28
Namib 2,911 59.35 1,994 40.65 51 4,956 5,600 88.50
Omaruru 3,341 65.79 1,737 34.21 45 5,123 6,063 84.50
Windhoek 3,714 59.38 2,541 40.62 49 6,304 7,688 82.00
Transvaal Alberton 8,154 68.48 3,753 31.52 32 11,939 13,457 88.72
Benoni 4,400 40.38 6,497 59.62 36 10,933 12,266 89.13
Bethal-Middelburg 5,977 66.35 3,031 33.65 54 9,062 9,897 91.56
Bezuidenhout 2,279 21.44 8,352 78.56 35 10,666 12,031 88.65
Boksburg 6,871 54.22 5,801 45.78 63 12,735 13,798 92.30
Brakpan 6,796 61.72 4,215 38.28 22 11,033 12,496 88.29
Brits 7,038 77.67 2,023 22.33 81 9,142 10,018 91.26
Christiana 6,760 73.17 2,479 26.83 68 9,307 9,931 93.72
Edenvale 7,265 59.26 4,994 40.74 46 12,305 13,932 88.32
Ermelo 5,745 64.30 3,190 35.70 100 9,035 9,907 91.20
Florida 4,808 40.00 7,212 60.00 16 12,036 12,823 93.86
Geduld 7,640 64.07 4,284 35.93 40 11,964 13,520 88.49
Germiston 6,848 66.87 3,393 33.13 53 10,294 11,940 86.21
Germiston District 3,972 33.11 8,026 66.89 62 12,060 13,353 90.32
Groblersdal 7,129 79.98 1,784 20.02 56 8,969 9,811 91.42
Heidelberg 7,072 72.95 2,622 27.05 39 9,733 10,880 89.46
Hercules 9,502 84.92 1,687 15.08 30 11,219 13,095 85.67
Hillbrow 1,285 11.64 9,757 88.36 33 11,075 12,683 87.32
Hospital 2,162 23.78 6,929 76.22 30 9,121 11,012 82.83
Houghton 1,153 9.85 10,555 90.15 31 11,739 12,721 92.28
Innesdal 8,283 72.70 3,110 27.30 26 11,419 12,566 90.87
Jeppes 3,259 33.54 6,459 66.46 47 9,765 11,647 83.84
Johannesburg North 1,488 12.26 10,652 87.74 23 12,163 13,067 93.08
Kempton Park 8,577 66.97 4,231 33.03 68 12,876 14,276 90.19
Kensington 1,824 16.54 9,207 83.46 15 11,046 12,130 91.06
Klerksdorp 9,452 70.17 4,018 29.83 19 13,489 15,192 88.79
Krugersdorp 7,107 63.95 4,007 36.05 66 11,180 12,787 87.43
Langlaagte 6,853 61.76 4,244 38.24 50 11,147 12,340 90.33
Lichtenburg 7,333 79.55 1,885 20.45 31 9,249 10,094 91.63
Losberg 6,231 63.87 3,525 36.13 73 9,829 10,864 90.47
Lydenburg—Barberton 5,589 65.35 2,964 34.65 130 8,683 9,558 90.85
Maraisburg 7,412 70.81 3,055 29.19 41 10,508 12,332 85.21
Marico 5,756 68.56 2,640 31.44 39 8,435 9,073 92.97
Mayfair 6,278 65.49 3,308 34.51 74 9,660 11,256 85.82
Nelspruit 6,359 66.21 3,246 33.79 18 9,623 10,548 91.23
Nigel 6,883 64.74 3,749 35.26 29 10,661 11,660 91.43
North East Rand 2,875 24.29 8,959 75.71 32 11,866 12,805 92.67
North West Rand 6,700 57.42 4,969 42.58 37 11,706 12,711 92.09
Orange Grove 889 7.42 11,086 92.58 51 12,026 12,671 94.91
Parktown 1,038 8.89 10,640 91.11 29 11,707 12,491 93.72
Pietersburg 6,925 74.67 2,349 25.33 71 9,345 10,440 89.51
Potchefstroom 8,288 74.13 2,893 25.87 77 11,258 12,767 88.18
Pretoria District 7,086 65.28 3,768 34.72 33 10,887 11,845 91.91
Pretoria East 9,834 69.65 4,286 30.35 44 14,164 15,537 91.16
Pretoria—Rissik 5,664 44.89 6,954 55.11 26 12,644 13,848 91.31
Pretoria Central 6,958 71.46 2,779 28.54 14 9,751 11,607 84.01
Pretoria—Sunnyside 7,774 57.59 5,724 42.41 42 13,540 15,080 89.79
Pretoria West 8,453 75.12 2,799 24.88 54 11,306 13,324 84.85
Prinshof 7,709 67.28 3,749 32.72 35 11,493 13,540 84.88
Randfontein 6,918 64.37 3,830 35.63 77 10,825 11,911 90.88
Roodepoort 8,074 66.18 4,126 33.82 49 12,249 13,314 92.00
Rosettenville 2,631 22.95 8,833 77.05 46 11,510 12,834 89.68
Rustenburg 6,398 68.26 2,975 31.74 45 9,418 10,323 91.23
Soutpansberg 6,859 73.52 2,470 26.48 74 9,403 10,332 91.01
Springs 4,525 39.08 7,053 60.92 73 11,651 12,790 91.09
Standerton 6,003 64.00 3,376 36.00 66 9,445 10,286 91.82
Turffontein 3,974 35.06 7,360 64.94 70 11,404 12,772 89.29
Vanderbijl Park 9,497 74.63 3,229 25.37 35 12,761 13,877 91.96
Ventersdorp 6,695 67.64 3,203 32.36 91 9,989 11,026 90.59
Vereeniging 6,833 57.63 5,024 42.37 55 11,912 12,948 92.00
Von Brandis 2,319 24.54 7,131 75.46 50 9,500 11,210 84.75
Wakketstroom 6,443 73.22 2,357 26.78 63 8,863 9,545 92.85
Waterberg 7,576 85.97 1,236 14.03 38 8,850 9,652 91.69
Westdene 6,960 65.09 3,733 34.91 28 10,721 11,936 89.82
Witbank 6,439 68.07 3,020 31.93 34 9,493 10,683 88.86
Wolmaransstad 7,192 74.98 2,400 25.02 29 9,621 10,564 91.07
Wonderboom 8,368 82.74 1,746 17.26 70 10,184 11,667 87.29
Yeoville 1,195 10.58 10,100 89.42 43 11,338 12,749 88.93

Fogadtatása

[szerkesztés]

A választók részéről

[szerkesztés]

A Transvaal és Orange Free State egykori búr köztársaságaiban élő fehérek határozottan igennel szavaztak, csakúgy, mint Délnyugat-Afrikában. A köztársaság megalakulásának előestéjén a Die Transvaler kijelentette:

A mi köztársaságunk Isten, népünkre vonatkozó tervének elkerülhetetlen beteljesülése… egy terv, amely 1652-ben született, amikor Jan van Riebeeck megérkezett Fokföldre… amihez köztársaságaink 1902-es veresége szükséges lépés volt.[50]

Fokföld kis többséggel igen, míg Natal túlnyomó többségben nemmel szavazott; Durban North, Pinetown és Durban Musgrave választókerületeiben a köztársaság ellen szavaztak 89,7, 83,7 és 92,7 százalékkal. A népszavazás eredményét követően Douglas Mitchell, az Egyesült Párt natali vezetője kijelentette:[51]

Nekünk Natalban nem leszünk része ennek a Köztársaságnak. Muszáj ellenállnunk, ellenállni mindennek, ellenállni a nacionalista kormánynak. A lehető legerősebb erkölcsi alapon kivonom Natalt ebből a köztársaságból, amennyire csak lehet.[52]

Mitchell Natal küldöttségét vezette, amely nagyobb autonómiát keresett a tartomány számára, de sikertelenül. Más natali fehérek odáig mentek, hogy az Unióból való kiválást kérték, valamint Kelet-Fokföld tartomány egyes részeit. Mitchell azonban elutasította a függetlenség gondolatát, mint „öngyilkosságot”, bár nem zárta ki, hogy a jövőben ezt kérje.[53][54][55]

Az angolul beszélő fehérek megbékítő gesztusaként, és elismerve, hogy egyesek támogatták őt a népszavazáson, Verwoerd két angolul beszélő tagot nevezett ki kormányába.

Az ANC és szövetségesei reakciója

[szerkesztés]

1961. március 25-én, válaszul a népszavazásra, az ANC kongresszust tartott Pietermaritzburgban, amelyen 1398 küldött vett részt az ország minden részéről. Határozatot fogadott el, amely kijelenti, hogy "semmilyen alkotmány vagy kormányforma, amelyet a lakosság abszolút többségét alkotó afrikai emberek részvétele nélkül határoznak meg, nem élvezhet erkölcsi érvényt vagy támogatást sem Dél-Afrikán belül, sem annak határain túl".[56][57]

Nemzeti Konvenciót és tömegtüntetések szervezését szorgalmazta a Nelson Mandela által "nem kívánt köztársaságnak" nevezett időszak előestéjén, ha a kormány nem hívja össze. Írta:[58]

A határozat ezen részének elfogadása nem jelentette azt, hogy a konferencia a monarchiát részesítette előnyben a köztársasági államformával szemben. Az ilyen megfontolások lényegtelenek és irrelevánsak voltak. A szóban forgó kérdés, amelyet a küldöttek újra és újra hangsúlyoztak, az volt, hogy egy kisebbségi kormány úgy döntött, hogy kikiáltja a Fehér Köztársaságot, amelyben az afrikai emberek életkörülményei tovább romlanak.[59]

Háromnapos általános sztrájkot hirdettek tiltakozásul a köztársaság kikiáltása ellen, de Verwoerd válaszul visszamondta a rendőrök pihenőre küldését, behívta a Polgári Erő 5000 fegyveres tartalékosát, és elrendelte a tüntetők letartóztatását.

A Nemzetközösség részéről

[szerkesztés]

Eredetileg a Nemzetközösség minden független országa domínium volt, amelynek államfője a mindenkori brit uralkodó volt. Az India köztársasággá válását megelőző 1949-es Londoni Nyilatkozat lehetővé tette a különböző államfővel rendelkező országok számára, hogy csatlakozzanak a Nemzetközösséghez vagy ott maradjanak, de csak a többi tag egyhangú beleegyezésével. Pakisztán (1956-ban) és később Ghána (1960-ban) kormánya élt ezzel az elvvel, és a Nemzeti Párt nem zárta ki, hogy Dél-Afrika továbbra is tagja legyen a Nemzetközösségnek, még ha a köztársaság mellett szavaznának is.[60]

A Nemzetközösség azonban 1960-ra új ázsiai és afrikai tagokat vett fel, akiknek uralkodói az apartheid állam tagságát a szervezet új demokratikus elveinek megsértésének tekintették. Julius Nyerere, Tanganyika akkori főminisztere jelezte, hogy országa, amelynek 1961-ben függetlenné kellett válnia, nem csatlakozik a Nemzetközösséghez, ha Dél-Afrika a tagja marad. A Nemzetközösségi Miniszterelnöki Konferenciát 1961 márciusában, egy évvel a tervezett időpont előtt hívták össze a kérdés megoldására. Válaszul sok tag kilépéssel fenyegetőzött, ha elfogadják Dél-Afrika tagsági kérelmét. Ennek eredményeként Dél-Afrika tagsági kérelmét visszavonták, ami azt jelenti, hogy 1961. május 31-én köztársasággá válásakor az ország nemzetközösségi tagsága egyszerűen megszűnt.[61][62]

Sok afrikáner üdvözölte ezt, mint a gyarmati múlttal való tiszta szakítást. Ezzel szemben Sir De Villiers Graaff megjegyezte, "milyen teljesen magányos és elszigetelt lett országunk", és újabb népszavazást kért a köztársaság kérdésében, azzal érvelve, hogy a Nemzetközösségi tagság megszűnése drámaian megváltoztatta a helyzetet. Arról a lelkes fogadtatásról, amelyet Verwoerd visszatérésekor kapott támogatóitól, Douglas Mitchell megjegyezte: "Örülnek, mert elvonultunk a világtól. Vajon ujjonganak-e majd, amikor a világ elvonul tőlünk?"[63][64][65]

Verwoerd a bejelentést követő beszédében ezt mondta:

Arra kérem a dél-afrikai angolul beszélő embereket, hogy ne hagyják magukat bántani, bár érzem a szomorúságukat. A keretek ugyan kiestek, de ami még fontosabb, az a barátság és az egy nemzetként való összefogás – fehér emberekként, akiknek együtt kell megvédeniük a jövőjüket. Most megvan még az esély az összefogásra – egy szabad ország összefogása olyan alapon, amely a Nagy-Britanniával való barátság vágya.[66]

Az apartheid végét követően Dél-Afrika újra csatlakozott a Nemzetközösséghez.[67]

A köztársaság felállítása

[szerkesztés]

Az államelnök beiktatása

[szerkesztés]
Bal oldalon: II. Erzsébet Dél-Afrika utolsó uralkodója
Jobb oldalon: Charles Robberts Swart, a Dél-afrikai Köztársaság első államelnöke

A Dél-afrikai Köztársaságot 1961. május 31-én kiáltották ki, így II. Erzsébet királynő megszűnt államfő lenni, és az Unió utolsó főkormányzója, Charles Robberts Swart lépett hivatalba első államelnökként. Swartot a parlament 139 igen szavazattal, 71 ellenében választotta meg államelnöknek.[68][69]

Jogi és heraldikai változások

[szerkesztés]
  • A „koronára” vonatkozó jogi hivatkozásokat az „államra” való hivatkozások váltották fel.[70]
  • A hűségeskü már nem a királynőnek, hanem a Dél-afrikai Köztársaságnak szólt.
  • A királyi jogászok főjogászok néven folytathatják tovább munkájukat.[71]
  • A "királyi" címet kiszedték néhány dél-afrikai hadsereg ezredének nevéből, mint például a Natali Karabélyosok egység nevéből. Néhány intézmény azonban megtartotta a "királyi" címet, például a Királyi Natal Nemzeti Park és a Dél-afrikai Királyi Társaság[72][73]
  • A Népgyűlés buzogányát, fején a koronával, egy új buzogányra cserélték, a négy tartomány címerével, valamint vitorlás hajókkal és ökrösszekerekkel.[74]

A köztársasági státuszra váltás ellenére Natal címerén továbbra is látható volt a korona, amelyet csak 1954-ben tettek fel a címerre, bár ez nem Szent Eduárd koronája, amellyel a királynőt megkoronázták, sem a Tudor korona, amit korábbi brit uralkodók viseltek.[75]

A monarchiára vonatkozó egyéb hivatkozásokat a köztársaság létrehozása előtt törölték:

  • 1952-ben a dél-afrikai haditengerészet hajóinak neve HMSAS (Őfelsége dél-afrikai hajója) SAS-ra (Dél-afrikai Hajó) változott.[76]
  • 1957-ben a koronát eltávolították a védelmi erők és a rendőrség jelvényeiről, az ország címerének címeréről és az unió oroszlánjával helyettesítették.[77]
  • 1958-ban az "O.H.M.S." (Az Őfelsége szolgálatában), amelyet a hivatalos postai küldeményeknél használnak, a "A kormány szolgálatában" szövegre cserélték.[78]

Alkotmányos változások

[szerkesztés]

A legszembetűnőbb különbség a köztársaság és az unió alkotmánya között az volt, hogy az államelnök lett a ceremoniális államfő, a királynő és a főkormányzó helyett. Az "államelnök" (afrikaans nyelven Staatspresident) címet korábban mind a Transvaal Köztársaság, mind az Oranje Szabadállam államfőinek megnevezésére használták.[79][80]

Az új alkotmány értelmében az afrikaans és az angol továbbra is hivatalos nyelvek maradtak, de az afrikaans hollandhoz viszonyított státusza megváltozott; mivel a dél-afrikai törvény az angol mellett a hollandot is hivatalos nyelvvé tette, és az 1925-ös Unió hivatalos nyelveiről szóló törvény értelmében a holland az afrikaanst is magában foglalja, az 1961-es alkotmány ezt megfordította azzal, hogy az afrikaanst az angol mellett hivatalos nyelvvé tette, és meghatározta, hogy az afrikaans a hollandot is magában foglalja.[81]

Az új decimális pénznemet, a randot, amelyen a királynő arcképe sem bankjegyeken, sem érméken nem szerepelt, 1961. február 14-én vezették be, három hónappal a köztársaság megalakulása előtt. Bevezetése előtt a kormány fontolóra vette a királynő fejének eltávolítását a dél-afrikai font pénzjegyeiről.[82][83]

Munkaszüneti napok

[szerkesztés]

A Dél-afrikai Köztársaság alkotmányos státuszának változása az ország munkaszüneti napjaiban is változást eredményezett, a július második hétfőjén megrendezett királynői születésnapot felváltotta az ún. "családi nap", míg az unió megalakulásának emléknapjából köztársasággá válás emlékapja lett (május 31).[84][85][86][87]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ South Africa: A War Won, TIME, 9 June 1961
  2. ↑ The Statesman's Year-Book 1975-76, J. Paxton, 1976, Macmillan, page 1289
  3. ↑ Hendrik Frensch Verwoerd. South African History Online. (Hozzáférés: 2013. március 9.) „On 5 October 1960 a referendum was held in which White voters were asked "Do you support a republic for the Union?" — 52 percent voted 'Yes'.”
  4. ↑ South Africa, Department of Information, 1986, page 131
  5. ↑ Ethnic Nationalism and State Power: The Rise of Irish Nationalism, Afrikaner Nationalism and Zionism, M. Suzman, Macmillan, 2016, page 151
  6. ↑ Christian Nationalism and the Rise of the Afrikaner Broederbond in South Africa, 1918-48, Charles Bloomberg, Macmillan, page 159
  7. ↑ Oxwagon Sentinel: Radical Afrikaner Nationalism and the History of the 'Ossewabrandwag, Christoph Marx, LIT Verlag Münster, 2009, page 405
  8. ↑ Afrikaner Politics in South Africa, 1934-1948, Newell M Stultz, University of California Press, 1974, page 82
  9. ↑ The Diplomacy of Isolation: South African Foreign Policy Making, Deon Geldenhuys, South African Institute of International Affairs, Macmillan, 1984, page 31
  10. ↑ Afrikaners: Their Last Great Trek, Graham Leach, Macmillan London, 1989, page 37
  11. ↑ The Lion and the Springbok: Britain and South Africa Since the Boer War, Ronald Hyam, Peter Henshaw, Cambridge University Press, 2003, page 280
  12. ↑ Turning Points in History, Book 4, Bill Nasson, Rob Siebörger, Institute for Justice and Reconciliation, 2004
  13. ↑ (1982) „The Anti-Republican League of the 1950s”. South African Historical Journal 14, 85–94. o. DOI:10.1080/02582478208671568. 
  14. ↑ STRIJDOM ABATES ZEAL FOR REPUBLIC; Premier Says He Will Not Try to Change South Africa's Status Before 1958, The New York Times, 15 September 1955
  15. ↑ STRIJDOM DETAILS REPUBLIC POLICY; South African Chief Pledges One Flag, One People, but Will Retain Race Laws, The New York Times, 20 December 1955
  16. ↑ South Africa and the World: The Foreign Policy of Apartheid, Amry Vandenbosch, University Press of Kentucky, 2015, page 180
  17. ↑ South African Republicanism, Toledo Blade, 30 January 1958
  18. ↑ The Rise of Afrikanerdom: Power, Apartheid, and the Afrikaner Civil Religion, T. Dunbar Moodie, University of California Press, 1975, page 283
  19. ↑ White Laager: The Rise of Afrikaner Nationalism, William Henry Vatcher, Praeger, 1965, pages 171-172
  20. ↑ Statutes of the Union of South Africa, Government Print. and Stationery Office, 1960, page xi
  21. ↑ Parliaments of South Africa, J J N Cloete, J.L. van Schaik, 1985, page 49
  22. ↑ Nationalism and New States in Africa: From about 1935 to the Present, Ali AlʼAmin Mazrui, Michael Tidy, Heinemann Educational Books, 1984, page 162
  23. ↑ South Africa: A Modern History, T. Davenport, C. Saunders, Palgrave Macmillan, 2000, page 416
  24. ↑ Afrikaner Politics in South Africa, 1934-1948, Newell M. Stultz, University of California Press, 1974, pp. 160-1 161
  25. ↑ General Elections in South Africa: 1943-1970, Kenneth A. Heard, Oxford University Press, 1974, ages 102-115
  26. ↑ The White Tribe of Africa, David Harrison, University of California Press, 1983, pp. 160-161
  27. ↑ Winds of Change secrets revealed, Independent Online, 5 October 2012
  28. ↑ The White Tribe of Africa, David Harrison, University of California Press, 1983, page 163
  29. ↑ Power, Pride & Prejudice: The Years of Afrikaner Nationalist Rule in South Africa, Henry Kenney J. Ball Publishers, 1991
  30. ↑ The Bell Tolls In Africa Archiválva 2016. október 26-i dátummal a Wayback Machine-ben., The Tablet, 5 March 1960
  31. ↑ Jeffery, Keith. An Irish Empire?: Aspects of Ireland and the British Empire. Manchester University Press, 199–201. o. (1996). ISBN 9780719038730 
  32. ↑ Natalians First: Separatism in South Africa, 1909-1961, Paul Singer Thompson, Southern Book Publishers, 1990, pages 154-156
  33. ↑ South African Historical Journal, Issues 14-18, South African Historical Society, 1982, page 90
  34. ↑ Whirlwind, Hurricane, Howling Tempest: The Wind of Change and the British World, Stuart Ward, in The Wind of Change: Harold Macmillan and British Decolonization, L. Butler, S. Stockwell, Springer, 2013, page 55
  35. ↑ The Road to Democracy in South Africa: 1960-1970 Archiválva 2016. október 12-i dátummal a Wayback Machine-ben., South African Democracy Education Trust, Zebra, 2004, page 216
  36. ↑ A Life for Freedom: The Mission to End Racial Injustice in South Africa, Denis Goldberg, University Press of Kentucky, 2015, page 50
  37. ↑ The Lion and the Springbok: Britain and South Africa Since the Boer War, Ronald Hyam, Peter Henshaw, Cambridge University Press, 2003, page 301
  38. ↑ Statutes of the Union of South Africa, Government Print and Stationery Office, 1960, page 666
  39. ↑ Guelke, Adrian. Rethinking the Rise and Fall of Apartheid. Basingstoke: Palgrave Macmillan, 101. o. (2005). ISBN 9780230802209 
  40. ↑ The History of South Africa, Roger B. Beck, Greenwood Publishing Group, 2000, page 147
  41. ↑ NOW IS THE TIME FOR OUR REPUBLIC!!, Various Referendum campaign posters for and against becoming a republic 1960, University of South Africa Institutional Repository, 17 May 2013
  42. ↑ Architect of Apartheid: H.F. Verwoerd, an Appraisal, Henry Kenney, J. Ball, 1980, page 199
  43. ↑ The Central African Examiner, Volume 4, page 177
  44. ↑ South Africa's Foreign Policy, 1945-1970, James P. Barber, Oxford University Press, 1973, page 120
  45. ↑ YOU WILL SUFFER IF WE LOSE COMMONWEALTH MARKETS, Various Referendum campaign posters for and against becoming a republic 1960, University of South Africa Institutional Repository, 17 May 2013
  46. ↑ YOU NEED FRIENDS, Various Referendum campaign posters for and against becoming a republic 1960, University of South Africa Institutional Repository, 17 May 2013
  47. ↑ Fresh Attack In Britain On Verwoerd, Sydney Morning Herald, 3 October 1960
  48. ↑ YOUR VOTE IS VITAL, Various Referendum campaign posters for and against becoming a republic 1960, University of South Africa Institutional Repository, 17 May 2013
  49. ↑ General Elections in South Africa, 1943-1970, Kenneth A. Heard, Oxford University Press, 1974, page 116
  50. ↑ Christian Nationalism and the Rise of the Afrikaner Broederbond in South Africa, 1918-48, Charles Bloomberg, Macmillan, 1989, page xxi
  51. ↑ Natalians First: Separatism in South Africa, 1909-1961, Paul Singer Thompson, Southern Book Publishers, 1990, page 167
  52. ↑ The Biography of Douglas Mitchell, Terry Wilks, King & Wilks Publishers, 1980, page 42
  53. ↑ Architect of Apartheid: H.F. Verwoerd, an Appraisal, Henry Kenney, J. Ball, 1980, page 202
  54. ↑ Secession Talked by Some Anti-Republicans, Saskatoon Star-Phoenix, 11 October 1960
  55. ↑ Natal Told Not to Be Hasty, The Age, 11 October 1960
  56. ↑ All-In African Congress Archiválva 2016. október 9-i dátummal a Wayback Machine-ben. African National Congress
  57. ↑ Nelson Mandela: The Struggle Is My Life, Popular Prakashan, 1990, page 97
  58. ↑ Nelson Mandela: A Life in Photographs, David Elliot Cohen, John D. Battersby, Sterling Publishing Company, Inc., 2009, page 61
  59. ↑ No Easy Walk to Freedom, Nelson Mandela, Heinemann, 1973, page 91
  60. ↑ The Conservative Government and the End of Empire 1957-1964: Economics, international relations, and the Commonwealth, Ronald Hyam, Stationery Office, 2000, page 409
  61. ↑ Murphy, Philip. Monarchy and the End of Empire: The House of Windsor, the British Government, and the Postwar Commonwealth. Oxford: OUP, 74. o. (2013. december 1.). ISBN 9780199214235 
  62. ↑ South Africa Vote Indicates Nation Will Break Ties To Commonwealth, Toledo Blade, 6 October 1960
  63. ↑ South Africa: Background to the Crisis, Michael Attwell, Sidgwick & Jackson, page 97
  64. ↑ Decision to quit was "inevitable", The Sun-Herald, 19 March 1961
  65. ↑ Douglas Mitchell (1896-1988): A Personal Memoir, Natalia, Volume 19, 1989, page 64
  66. ↑ The New Republic Glasgow Herald, 30 May 1961
  67. ↑ South Africa returns to the Commonwealth fold, The Independent, 31 May 1994
  68. ↑ South African Government, Anthony Hocking, Macdonald South Africa, 1977, page 8
  69. ↑ South African Law Journal, Volume 78, Juta, 1961, page 249
  70. ↑ Justice of the Peace and Local Government Review, Volume 125, Justice of the Peace Limited, 1961, page 1875
  71. ↑ The Oxford Companion to Law, David M. Walker, 1980, page 1162
  72. ↑ Web of Experience: An Autobiography, Jack Vincent, J. Vincent, 1988, page 38
  73. ↑ home page of Royal Society of South Africa web site
  74. ↑ The Mace of Parliament Archiválva 2016. november 5-i dátummal a Wayback Machine-ben., InSession, Parliament of the Republic of South Africa, January–February 2013
  75. ↑ Heraldry In Natal, The Natal Society's Annual Lecture delivered by the State Herald, Frederick Gordon Brownell, on Friday 27 March 1987, Natalia, page 18
  76. ↑ Scientiae Militaria, Volume 27, Faculty of Military Science (Military Academy), University of Stellenbosch, 1997, page 71
  77. ↑ The South African flag book: the history of South African flags from Dias to Mandela, A. P. Burgers, Protea Book House, 2008, page 166
  78. ↑ South African Republicanism, Reuters, Toledo Blade, 30 January 1958
  79. ↑ South African Treaties, Conventions, Agreements and State Papers, Subsisting on the 1st Day of September, 1898: Compiled by Order of the Right Honourable Sir J. Gordon Sprigg, Prime Minister, W. A. Richards & Sons, 1898, page 48
  80. ↑ Sketch of the Orange Free State of South Africa, Orange Free State. Commission at the International Exhibition, Philadelphia, 1876, pages 10-12
  81. ↑ Mixed Jurisdictions Worldwide: The Third Legal Family, Vernon V. Palmer, Cambridge University Press, 2001, page 141
  82. ↑ South African Republicanism, Reuters, Toledo Blade, 30 January 1958
  83. ↑ From Van Riebeeck to Madiba Archiválva 2020. február 20-i dátummal a Wayback Machine-ben., The Witness, 12 September 2012
  84. ↑ State of South Africa; Economic, Financial and Statistical Yearbook for the Union of South Africa, Closer Union Society, Da Gama Publishers, 1961, page 127
  85. ↑ Statutes of the Republic of South Africa, Part 2, Government Printer, 1961, page 1046
  86. ↑ Debates of the House of Assembly, Volume 76, Cape Times, 1952, page 10231
  87. ↑ Debates of the House of Assembly, Volume 77, Cape Times, 1952, page 1495

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 1960 South African republic referendum című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=1960-as_dél-afrikai_népszavazás&oldid=26211218”