Ugrás a tartalomhoz

Dél-afrikai Köztársaság

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dél-afrikai Köztársaság
Republiek van Suid-Afrika
iRiphabhuliki yaseNingizimu Afrika
iRiphabhulikhi yeNingizimu Afrika
Repabliki ya Afrika-Borwa
Rephaboliki ya Afrika Borwa
Rephaboliki ya Aforika Borwa
Riphabliki ya Afrika Dzonga
iRiphablikhi yoMzantsi-Afrika
Riphabuḽiki ya Afurika Tshipembe
iRiphabliki yeSewula Afrika
A Dél-afrikai Köztársaság zászlaja
A Dél-afrikai Köztársaság zászlaja
A Dél-afrikai Köztársaság címere
A Dél-afrikai Köztársaság címere
FővárosaPretoria
Bloemfontein
Fokváros
d. sz. 29°, k. h. 24°29.000000°S 24.000000°EKoordináták: d. sz. 29°, k. h. 24°29.000000°S 24.000000°E
Legnagyobb városJohannesburg
Államformaköztársaság
Vezetők
ElnökCyril Ramaphosa
AlelnökDavid Mabuza
A Nemzeti Tanács elnökeAmos Masondo
A Nemzeti Gyűlés szóvivőjeThandi Modise
Hivatalos nyelvafrikaans
angol
conga
cvána
déli ndebele
déli szoto
északi szoto
szvázi
venda
xhosza
zulu
Tagság
Lista
Népesség
Népszámlálás szerint62 027 503 fő (2022. febr. 2.)[1]
Népsűrűség50,8 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület1 221 037 km²
Időzóna
(UTC)
Pénznemdél-afrikai rand
Nemzetközi gépkocsijelZA
Hívószám+27
Segélyhívó telefonszám112
Internet TLD.za
Villamos hálózat230 volt
Elektromos csatlakozó
  • Europlug
  • AC power plugs and sockets: British and related types
  • BS 546
  • IEC 60906-1
Közlekedés irányabal
A Wikimédia Commons tartalmaz Dél-afrikai Köztársaság témájú médiaállományokat.

A Dél-afrikai Köztársaság az afrikai kontinens déli szegletében található. Északon Botswana és Zimbabwe, északnyugaton Namíbia, északkeleten Mozambik és Szváziföld határolják, nyugaton az Atlanti-óceán, keleten az Indiai-óceán mossa partjait.

Afrika egyik legfejlettebb állama. Egy önálló királyság található az ország területén belül: Lesotho. Az ország abban a különleges helyzetben van, hogy 3 fővárosa is van: Pretoria, a közigazgatási főváros, Bloemfontein, az igazságszolgáltatás központja és Fokváros, a politikai főváros; legnépesebb városa pedig Johannesburg.

Dél-Afrika többnemzetiségű társadalom, amely kultúrák, nyelvek és vallások széles skáláját öleli fel. Az alkotmány tizenegy hivatalos nyelvet ismer el, ami a negyedik legmagasabb szám a világon.[2] A sokszínű és multikulturális társadalom miatt időnként „szivárvány nemzetnek” is nevezik,[3] ahol a kontinensen a legnagyobb a keveredés a fekete, a fehér és az ázsiai népesség között.

Az ország azon kevesek közé tartozik Afrikában, ahol soha nem volt államcsíny; a feketék túlnyomó többsége azonban csak 1994-ben kapott választójogot. Az apartheid vége óta az életminőség jelentősen javult, de a bűnözés,[4] a szegénység és az egyenlőtlenség továbbra is kirívó.[5][6]

Az újonnan iparosodott országok közé számít, Afrika második legnagyobb gazdaságával,[7][8] és a kontinensen a legtöbb világörökségi helyszínnel.

A BRICS-országok közé tartozik és az egyetlen afrikai ország, amely a G20 gazdasági hatalmai közé tartozik. Itt található az Afrikai Unió parlamentjének egyik székhelye (Johannesburgban). Az Egyesült Nemzetek Szervezetének egyik alapító tagja és tagja a Nemzetközösségnek is.

Földrajz

[szerkesztés]
térkép szerkesztése

Domborzat

[szerkesztés]
Dél-Afrika földrajzi nagytájai

Partvonala majdnem 3000 km hosszú és rendkívül szabályos, csak a déli szakasza tagolt, ahol az Agulhas (Tű)-fok, a kontinens legdélebbi pontja található a Jóreménység fokától kb. 150 km-re délkeletre.

Az ország legjellemzőbb sajátossága a nagy tengerszint feletti magasság.

A tengerparti sáv általában keskeny, a partvonal természetes kikötőkben szegény, a domborzat a szárazföld belseje felé meredeken emelkedik.

Felszíne két alapvető területi egységre osztható:

  • belső fennsík (Dél-afrikai-magasföldek), ami átlagosan 1000–1400 méterrel van a tengerszint felett;
  • a fennsík és a partvonal között húzódó terület.

A felföldből, melynek csapadékvizeit nyugat felé az Orange, kelet felé pedig a Limpopo folyó vezeti el, és amely északnak és nyugatnak a Kalahári-medencét fogja körbe, afelé fokozatosan süllyed. Belőle magányos hegykúpok és hosszan elnyúló hegyvonulatok emelkednek ki.

A felföld déli részén húzódik a Felső-Karroo-plató, az ún. karroo (karru-) formáció névadó területe. Az 1000-1500 méter magasságú fennsíkot dél felé tartó mély völgyek szabdalják fel. Éghajlata meleg, félsivatagi.

A felföld keleti részén a Highveld (Búr-magasföld), amely a Drakensberg magas csúcsaitól nyugatra, a Kalaháritól délkeletre, 1200 méternél magasabban fekvő terület. Éghajlata az India-óceán felől érkező nedves passzátszelek hatására monszun jellegű, nyári csapadékkal. Évi átlagos csapadék 600–800 mm. Fátlan vidéke talán egyetlen tája Afrikának, ahol a klíma indokolja a sztepp kifejezés használatát.

A felföld északkeleti részén a Lowveld (Alacsonyföld) található. Ez a Kalahári-medencét körülvevő magasföldkoszorúnak a Limpopo völgye felé lealacsonyodó (1000 méter alatti) területe.

A belső fennsíkot, (felföldet, magasföldeket) félkörívben a Rodgers- vagy Nagy-lépcsőnek nevezett (angol: Great Escarpment) hegyvonulat övezi. Ez az óceán felé meredek, majdnem függőleges fallal szakad le. Legmonumentálisabb része, a Drakensberge. Ennek több csúcsa meghaladja a 3000 métert. Itt található a 3446 méteres Injasuti, az ország legmagasabb pontja is. Innen délnyugatra, Fokföld tartomány déli részén két medencét kereteznek a hegyek: a Nagy-lépcső és annak fokföldi előhegyei, vagyis a Fok-hegység hegyei (Swartberg(e), Langeberg stb.). Ezek között terül el a Little (Kis) Karroo, illetve ezektől északra a Great (Nagy) Karroo, másképp a Felső-Karroo-plató. A felföldtől délnyugatra, távolabb a magányos Tábla-hegy homokkő tömege emelkedik ki a Fokföldi-síkságból; lábánál, a Tábla-öbölben fekszik Fokváros.

Vízrajz

[szerkesztés]

Az ország leghosszabb folyója az Orange (vagy Oranje). Teljes hossza 2092 km, vízgyűjtő területe 1 020 000 km2. A Drakensberge (Sárkány)-hegységben a 3299 m magas Mont aux Sour csúcs környékén ered, majd Lesotho területén áthaladva folyik nyugati irányban. Namíbia és a Dél-Afrikai Köztársaság között határfolyót képez, s az Alexander-öbölnél éri el az Atlanti-óceánt. Legjelentősebb jobb oldali mellékfolyója a Vaal, míg a bal oldaliak közül a Brak méltó említésre. Az Orange közepes vízhozama a torkolatnál 800 m³/s. Az állam másik nagy folyója a Limpopo, ami Crocodil folyó néven a Witwatersrand-hegységben ered. Bal oldali mellékfolyójával, a Maricóval történő egyesülése után változik a folyó neve Limpopóra. 460 km hosszan a Dél-Afrikai Köztársaság és Botswana, illetve Zimbabwe határfolyója. Az Indiai-óceánt Mozambikon keresztül éri el. A Limpopo jobb oldali mellékfolyói a torkolat felé haladva: a Mogol, a Palala, a Mogalakwena és a Sand. Az ország egyéb folyói közül az Atlanti-óceánba ömlik a Buffels és az Olifants. Az Indiai-óceán a végcélja a következő folyóknak kelet felé haladva: Breede, Gourits, Groote, Sondags, Great Fish, Great Kei, Umzibwubu, Mkamanzi, Umgeni, Tugela.

Víztározók: a Vaal-folyón a Vaal-víztározó és a Bloemhofi-víztározó; az Olifants-folyón Transvaal-tartományban a Loskop-víztározó; az Oranje-folyón a Hendrik Verwoerd-víztározó.

Itt található a világ második legmagasabb vízesése, a 948 méter magas Tugela-vízesés. Jelentős vízesése még az Orange-folyón az Augrabies-vízesés.[9]

Éghajlat

[szerkesztés]
Éghajlati térkép a Köppen-féle osztályozás alapján (angol)

Az ország a mérsékelten meleg szubtrópusi övezetben fekszik; a nyugati part előtt a hideg Benguela-áramlat, a déli, valamint a keleti partok előtt a meleg Agulhas-, illetve Mozambiki-áramlat azonban jelentős hatással van a hőmérsékletre és a csapadék mennyiségére. Ennek következtében Fokvárosban 12 °C, Durbanban 18 °C, a tengerparttól távolabbi Johannesburgban pedig 10 °C az átlagos téli, júniusi hőmérséklet; a nyári (januári) átlaghőmérséklet nyugaton 21 °C, a keleti tengerparton és a felföldön 25 °C. A felföldön jelentős a napi és az évi hőmérséklet-ingadozás (a fagyos napok száma elérheti az évi 150-et). A csapadék nyáron hullik, kivétel a Fokföld, melynek éghajlata mediterrán jellegű. Az évi csapadék mennyisége keletről nyugatra csökken. A délkeleti peremhegységben több mint 2000 mm, míg Bushmanlanden alig 50 mm; a felföld keleti részén 500–800 mm, a nyugati aszályos vidékeken és a két esőárnyékos Karroo-medencében 100–250 mm. A belső területeken gyakoriak az aszályok.

Fokváros éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C)26,126,525,423,020,318,117,517,819,221,323,524,921,9
Átlagos min. hőmérséklet (°C)15,715,614,211,99,47,87,07,58,710,613,214,911,4
Átl. csapadékmennyiség (mm)151720416993827740301417515
Havi napsütéses órák száma3372972922332051751932122242773093343088
Forrás: World Meteorological Organization


Durban éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C)28,028,028,026,025,023,023,023,023,024,025,027,025,2
Átlagos min. hőmérséklet (°C)21,021,020,017,014,011,011,013,015,017,018,020,016,5
Átl. csapadékmennyiség (mm)134113120735928396273981081021009


Johannesburg éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C)25,525,024,021,019,016,016,719,523,023,824,225,021,9
Átlagos min. hőmérséklet (°C)14,714,013,010,37,24,04,06,29,311,212,714,010,0
Átl. csapadékmennyiség (mm)1259090551310552770117105712
Havi napsütéses órák száma2502252402402752672852852802702502633130
Forrás: World Meteorological Organization, NOAA


Élővilág, természetvédelem

[szerkesztés]
Állatok
Strucc, Jóreménység foka Nemzeti Rezervátum
Strucc, Jóreménység foka Nemzeti Rezervátum
Oroszlán a Kruger Nemzeti Parkban
Oroszlán a Kruger Nemzeti Parkban
Orrszarvúk a Pilanesberg Nemzeti Parkban
Orrszarvúk a Pilanesberg Nemzeti Parkban
Paradicsomdaru, az ország nemzeti madara
Paradicsomdaru, az ország nemzeti madara
Betelepített tigris antilopokat üldöz
Betelepített tigris antilopokat üldöz
Zebra a Madikwe Vadrezervátumban
Zebra a Madikwe Vadrezervátumban
Pápaszemes pingvinek a Jóreménység fokán
Pápaszemes pingvinek a Jóreménység fokán
Méhészborz
Méhészborz
Mozambiki köpködőkobra
Mozambiki köpködőkobra
Kígyászkeselyű
Kígyászkeselyű

Állatvilága rendkívül gazdag. Jellegzetes afrikai faunájában sok a bennszülött faj, illetve alfaj. A nagy testű állatokat az oroszlán, fehér és fekete orrszarvú, elefánt, kafferbivaly, leopárd, zebra, a barna, a foltos és a cibet-hiéna, valamint a víziló képviseli. Ezekkel az állatokkal többnyire csak a nemzeti parkokban találkozhatunk. Megtalálható még a sivatagi hiúz, a szervál, a jávorantilop, a nagykudu. Elterjedtek az emlősök közül a bennszülött mohos fülesmaki és óriás fülesmaki. Nagyon változatos a madárvilág is. Sok helyen vannak mérges kígyók (puffogó vipera, zöld- és fekete mamba), skorpiók. A természetes ellenségeik visszaszorulása miatt újra elszaporodtak a vándorsáskák, melyek óriási károkat okoznak a növényzetben. A rovarevők rendjéből jellegzetes az endemikus aranyvakondok családja.

Királyprotea, az ország nemzeti virága

Az ország flórája szintén változatos. Bár az égetéses erdőirtás és a túlzott legeltetés jelentősen megváltoztatta az eredeti növényzetet. Összefüggő örökzöld erdők ma már csak délen, a tengerparti övezetben, és keleten, a peremhegység legcsapadékosabb keleti lejtőin akadnak. Mindössze az ország területének 3%-át borítja erdő. A felföldön leginkább legelők vannak: északnak haladva egyre több az ernyős akácia és a majomkenyérfa. Az északkeleti tengerpartot pálmák és mangrove szegélyezik. Fokföld különleges, fajtákban gazdag növényzetében méter magas hangafélék, tölgyek, eukaliptuszok és berkenyefélék, például proteák találhatók. A passzátok öntözte délkeleti partvidéken esőerdő-öv húzódik pálmafákkal, aloéval és vadbanánnal. A déli tengerparton és a partközeli hegységben fokföldi típusú mediterrán növényzet él. Különleges az úgynevezett Knysna-erdő, de a legtöbb helyen már csak a keménylevelű, örökzöld növényekből álló másodlagos bokros növényzet található. A Dél-Afrikai Köztársaság nemzeti virága a királyprotea.

Nemzeti parkjai

[szerkesztés]
A Royal Natal Nemzeti Park a Drakensbergben

Természeti világörökségei

[szerkesztés]

A világ természeti örökségének része:

Történelem

[szerkesztés]
Ősi busman sziklarajzok, Drakensberg
Az első európai (holland) gyarmatosítók érkezése Fokföldre, 1652-ben. (festmény, Charles Davidson Bell)

A talált leletek alapján a Dél-afrikai Köztársaság területén kb. negyedmilliárd évvel ezelőtt már ősállatok éltek.

Kb. 20-40 000 évvel ezelőtt a Dél-afrikai Köztársaság területén khoikhoi és szan törzsek, éltek kis csoportokban, amelyek tagjai kezdetleges szerszámokat használva vadásztak, halásztak. Ezekből a csoportokból alakultak ki a busmanok, akiknek a mai napig élnek leszármazottaik a Kalahári-medencében.

A terület első felfedezői a portugálok voltak:

1652-ben alapították a hollandok Fokvárost kereskedőtelepként, amelyet 1814-ben Anglia vásárolt meg. Ekkor alakult az első jelentős angol kolónia, Port Elizabeth.

Keleti terület

[szerkesztés]

Az ország keleti részére a voortrekkerek, azaz a továbbvándorlók kerültek, a búrok pedig az ország belseje felé igyekeztek.

Az 1834 és 1840 között tartó vándorlásokat nagy treknek nevezték el.

A zuluk és a búrok között folyamatosak voltak a háborúskodások, míg 1838. december 16-án a Blood River (Véres-folyó) melletti csatában a búrok legyőzték a zulukat.

A búrok 1838-ban alapították első köztársaságukat Natalia néven, amely 1842-ben angol gyarmat lett. Ekkor a búrok visszavonultak, de a zuluk támadták az angolokat. Az angolok hosszú csatában több ezres veszteséggel foglalták el a mai KwaZulu-Natal területét.

Északi terület

[szerkesztés]

Míg az angolok keleten KwaZulu-Natalért küzdöttek, északon két önálló köztársaságot alapítottak az afrikánerek:

A terület értékét a Kimberleyben lévő gyémánt és a Johannesburgban fellelt arany növelte.

Az angol-búr háborúk

[szerkesztés]

1899-ben kitört a második angol-búr háború. A csata során 14 000 afrikai bennszülött vált áldozattá, míg az angol koncentrációs táborokban 28 000 búr vesztette életét. 2,5 év után a búrok megadták magukat.

A búr háborúban (18801902) Anglia megfosztotta a búr államokat függetlenségüktől.

1902-ben a Transvaal Köztársaság, a vereenigingi békeszerződés aláírásával angol gyarmat lett.

1910-ben Fokföld, Transvaal, Oranje és Natal brit koronagyarmatok egyesítésével – domíniumként – megalapították a Dél-afrikai Uniót, amelynek államfője az aktuális brit uralkodó, akit az országban főkormányzó (Governor-General of South Africa) képviselt, első miniszterelnöke pedig Louis Botha tábornok lett. 1914-ben búr felkelők létrehoztak egy átmeneti dél-afrikai búr köztársaságot, de ezt a britek és helyi támogatóik néhány hónapon belül szétverték. A Dél-afrikai Unió 1926-tól a Brit Nemzetközösség tagja volt, perszonálunióban Nagy-Britanniával.

A Dél-afrikai Köztársaság megalapítása

[szerkesztés]
"Csak fehérek használhatják" – felirat az apartheid időszakából

1961-ben egy népszavazás után, melyen csekély többséggel (52,29 % köztársaság, 47,71 % monarchia) kikiáltották az ország függetlenségét, kiléptek a Brit Nemzetközösségből, II. Erzsébet királynő dél-afrikai uralkodói tisztsége megszűnt, a Dél-afrikai Unió helyett létrejött a Dél-afrikai Köztársaság.

Az országban az élet minden területén – gazdaságban, politikában, kultúrában – az apartheid, azaz a faji megkülönböztetés érvényesült. Minden terület a fehérek kezében összpontosult. Új törvényeket hoztak a 40-es évektől, amelyek a feketéket háttérbe szorították. Ez a rendszer azonban az 1990-es évek elején összeomlott, több száz törvényt hatályon kívül helyeztek és 1994-ben már a fekete lakosság is részt vehetett a választásokon. 1994. május 10-én Nelson Mandela lett a Dél-afrikai Köztársaság első demokratikusan megválasztott elnöke.

Az apartheid rendszer bukása után

[szerkesztés]

Az apartheid utáni Dél-Afrikában az emberek milliói, többnyire feketék, továbbra is szegénységben élnek. Korábban ritka volt a szegény fehér ember - a számuk nagyon megnőtt. Sokan az apartheid rendszer hatásának tulajdonítják ezt, de egyre többen vannak olyanok, akik szerint a fennálló kormányzat rossz pénzügyi és költségvetési politikája az oka annak, hogy egyre egyenlőtlenebbül oszlik el a gazdagság, a gazdasági növekedés eredményét kevesen élvezhetik.

Az AIDS-betegség járványszerű méreteket öltött. A kormányzat tehetetlen vele szemben, az átlagosan várható élettartam drasztikusan zuhant 1994 óta.

Államszervezet és közigazgatás

[szerkesztés]

Alkotmány, államforma

[szerkesztés]
A parlament Fokvárosban
A kormány hivatalos székhelye Pretoriában

Az 1994-ben életbe lépett alkotmány szerint államformája kétkamarás törvényhozással rendelkező többpártrendszerű parlamentáris köztársaság. A kétkamarás parlament a négyszáz fős nemzetgyűlésből és a kilencven tagú szenátusból áll. A nemzetgyűlés felét az országos pártlistákról, másik felét a tartományi pártlistákról választják. A szenátust a négy régi tartomány (Fokföld, Natal, Oranje, Transvaal) és a tíz Bantusztánból kialakított kilenc új tartomány tíz-tíz küldötte alkotja. Az államfőt, aki egyben a kabinet elnöke, és a végrehajtó hatalom legfőbb irányítója, a nemzetgyűlés választja meg. A törvényhozás központja Fokváros. A törvényeket mindkét kamarának el kell fogadnia.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

[szerkesztés]

A feketék ellenállásukat első ízben az 1912-ben megalakított Dél-afrikai Őslakosok Pártjával fejezték ki, amely később Afrikai Nemzeti Kongresszus lett.

1960. március 21-én egy fekete tüntetés alakult ki, amelyből fegyveres mozgalom lett, amely során az egyik vezető – Nelson Mandela – börtönbe került, míg a másik – Oliver Thambo – megszökött.

Az 1989-es év hozott elsőként a Dél-afrikai Köztársaság történetében jelentős változást, amikor F. W. de Klerk került hatalomra.

1990-ben megszüntette az apartheidet és véget vetett Mandela raboskodásának.

1993-ban De Klerk és Mandela Nobel-békedíjat kaptak.

1994. április 27-ére kitűzték az első demokratikus választásokat, amelyen a Nelson Mandela vezette ANC győzött, aki koalíciós kormányt alakított a Nemzeti Párt és az Inkhata Szabadság Párt részvételével.

A rendszerváltás után sok fehér elhagyta az országot, a gazdaság visszaesett, a bűnözés megnőtt.[10]

Az ANC hatalomra kerülése után az ENSZ által nyilvántartott ún. HDI index ("Human Development Index") drámaian visszaesett.[11]

„A gyilkosságoknak leginkább kitett csoport a világon, bőrszíntől függetlenül, a dél-afrikai farmerek, akiket gyakran több órás kínzások után mészárolnak le. 100 000 farmerre évente 313 gyilkosság jut, amely négyszer több, mint az egyéb kisebbségeket érintő hasonló arány, és kétszer több, mint az iraki háborús övezetben. A dél-afrikai polgárok egy rejtett, hadüzenet nélküli háborúban élnek, amely főleg az egyéni gazdálkodókat érinti, illetve teszi létüket lehetetlenné.”[12] Dél-Afrikában, a hivatalos statisztikák szerint, évente kb. 50 000 embert gyilkolnak meg, de a valós adat - a kormány statisztikai manipulációja miatt - ennek kétszerese lehet.

Az ANC, a Dél-Afrikai Kommunista Párt, és más hasonló szervezetek rendezvényein (Nelson Mandela, valamint a jelenlegi vezetők részvételével) gyakran eléneklik az „Öljétek meg a búrokat!” kezdetű „mozgalmi dalt”.,[13][14]

Egyes radikális búrok nem nyugodtak bele az ANC uralmába, és például 2002-ben bombatámadásokat intéztek közlekedési vonalak és más létesítmények ellen.[15]

Politikai pártok

[szerkesztés]

A főbb pártok:

  • Afrikai Kereszténydemokrata Párt (African Christian Demokratic Party, ACDP, alapítva 1993-ban);
  • Afrikai Nemzeti Kongresszus (African National Congress, ANC, alapítva 1912-ben);
  • Demokratikus Szövetség (Dél-afrikai Köztársaság) (Democratic Alliance, DA, alapítva 2000-ben);
  • Inkatha Szabadság Párt (Inkatha Freedom Party, IFP, alapítva 1990-ben);
  • Szabadságfront Plusz (Freedom Front Plus, FF+, alapítva 1997-ben);
  • Pánafrikai Kongresszus (Pan-African Congress, PAC, alapítva 1959-ben);

Közigazgatási beosztás

[szerkesztés]
A Dél-Afrikai Köztársaság tartományai (színezve) és a kerületek (számozva)
  Nyugat-Fokföld
  Kelet-Fokföld
  KwaZulu-Natal
  Észak - Fokföld
  Szabadállam (tartomány)
  Északnyugati tartomány
  Gauteng
  Mpumalanga
  Limpopo

Az ország az alkotmány értelmében kilenc, önálló törvényhozással és kormányzattal rendelkező tartományra oszlik. Ezek a következők (zárójelben a székhelyek):

A kilenc tartomány összesen 52 kerületre oszlik.

A Dél-afrikai Köztársaság tengerentúli területe

[szerkesztés]

Védelmi rendszer

[szerkesztés]

Népesség

[szerkesztés]
Dél-Afrika népsűrűségi térképe

Népességének változása

[szerkesztés]
A népesség alakulása 2011 és 2022 között
Lakosok száma
51 770 560
55 653 654
55 445 000
57 725 600
59 622 350
60 142 978
62 027 503
2011201620172018202020212022
Adatok: Wikidata

Általános adatok

[szerkesztés]

A népesség eloszlása mind területileg, mind etnikailag nagyon egyenetlen. Az ország nyugati és északi része gyéren lakott, a lakosság főként a keleti és a déli területeken összpontosul. A terület kétharmada lakatlan, a népsűrűség keletről nyugatra haladva csökken. Dél-Transvaalban 300 fő/km², míg a leggyérebben lakott Észak-Fokföldön 2 fő/km². A feketék nagyjából fele homelandekben él; negyedrészük a „fehér” városok peremén, saját településeiken, mintegy 20%-uk vidéki, „fehér” körzetek lakosa. A fehérek 90%-a él városokban; a városiasodás országos aránya 56%. Az ország legsűrűbben lakott vidéke Pretoria-Johannesburg-Vereeniging összefüggő agglomerációja. A kor szerinti megoszlás nagyon eltérő: a feketék 38%-a, a fehéreknek viszont csak 28%-a fiatalabb 15 évesnél. Az évi természetes szaporodás 1985 és 1995 között 2,4% volt. A születéskor várható élettartam 63 év. 2017-ben a felnőtt lakosság 12,95%-a volt analfabéta.[16]

Legnépesebb települések

[szerkesztés]

Etnikai, nyelvi megoszlás

[szerkesztés]
Dél-Afrika fő nyelvei régiók szerint
  conga
  cvána
  venda
  khosza
  zulu

Az országban sok száz nyelvet és nyelvjárást beszélnek. A főbb nyelvek: angol, afrikaans, zulu (30,1%), szvázi (3,4%), ndebele (2%), déli-szotó (10%), északi-szotó, conga (5,6%), cvána (10,3%), pedi (11,9%), venda (2,9%) és khosza (xhosza) (22,3%).

A fehérek 59,1%-a afrikaans, 39,3%-a angol, 0,1%-a khosza anyanyelvű. 1,1% valamilyen nem-hivatalos nyelvet beszél.

Az országban 4000 fős magyar kisebbség él, többségük az 1956-os forradalom után menekült Dél-Afrikába.[17]

2003-as adatok szerint a lakosság 21,5%-a (5,3 millió ember) HIV-fertőzött.[18]

A 19. század elején a lakosság összetétele a következő volt:

  • 26 000 fő fehér
  • 30 000 fő rabszolga, akiket a Távol-Keletről hurcoltak oda
  • 20 000 fő bennszülött

A lakosság összetétele a 2001-es cenzus szerint:

  • afrikai/fekete 79%
  • fehér 9,6%
  • egyéb 8,9%
  • indiai/ázsiai 2,5%

Népcsoportok: zulu 24%, keverék 11%, búr 10%, északi szotó 10%, sosza (xhosza) 10%, déli szotó 7%, angol 6%, cvána 6%, egyéb 16%.

A 2022. évi adatok szerint az ország lakossága 62 027 503 fő, amelyből etnikai szempontból 81,4% fekete, 8,2% kevert, 7,3% fehér, 2,7% ázsiai, 0,4% egyéb.[19]

A népesség fele városlakó. A nagyobb városokban az országos átlagnál nagyobb arányban vannak fehér lakosok, így például a 2010-es évtizedben Johannesburg (12,3%), Fokváros (16,2%), Durban (15,3%), Pretoria (52,45%), Gqeberha, Port-Elisabeth (37,8%), Vereeniging (33,1%), East London (16%), Bloemfontein (29,8%).

Dél-Afrikában 11 hivatalos nyelvet használnak, ezek: angol, afrikaans (búr), zulu, pedi, conga, xhosza, szvázi, ndebele, déli- szotó, északi-szotó, tsonga (vagy shangaan), tswana és a venda.

Vallási megoszlás

[szerkesztés]

Vallási megoszlás 2016-ban :[20]

Egészségügy, szociális rendszer

[szerkesztés]

Az egészségügyi ellátás a városokban nagyon jó, a vidéki körzetekben azonban sokkal kevésbé hozzáférhető. A fekete népességen belül az alultápláltságból fakadó halandóság és a gyermekhalandóság a népességen belül gyakoribb, mint a népesség más csoportjaiban. A kwashiorkor szinte népbetegségnek számít.

A szociális gondoskodás keretében nyugdíjat és családi segélyeket folyósítanak, a szociális ápolás az idősekre, a fogyatékosokra és a gyermekekre terjed ki.

Gazdaság

[szerkesztés]
Gyémántbánya, Cullinan

Afrika legiparosodott, technológiailag legfejlettebb és legdiverzifikáltabb gazdaságával rendelkezik.[21]

A Föld ásványkincsekben leggazdagabb országai közé tartozik. A világ aranytermelésének több mint 45%-át adja, valamint nagy mennyiségű uránt, gyémántot, platinát, vasat, vanádiumot, mangánt, krómot, rezet, azbesztet és kőszenet, grafitot, nióbiumot és kolumbitot bányásznak itt.

A gyémántnak mindkét fajtáját bányásszák, az ipari és az ékszergyémántot is. Nagy mélységű tárnákat létesítettek, mert a geotermikus gradiens értéke kisebb az átlagnál (átlag = 33 m/°C), ami azt jelenti, hogy csak több száz méterenként nő a hőmérséklet egy fokot.

Kőolajban és földgázban szegény ország, ezért behozatalra szorul. Az arab országoktól hajókon hozzák be és Natalból (Durban) küldik tovább az ország más részeibe.

Fontos ipari városok: Fokváros, Johannesburg és Richardsbay.

Általános adatok

[szerkesztés]

Gazdasága: ipari agrárország. A kereső lakosság 13%-a a mezőgazdaságban, 30%-a a kitermelő-, és a feldolgozóiparban, 57%-a a tercier szektorban dolgozik. Magas az idénymunkákban és a bányászatban a környező országokból származó vendégmunkások száma. Meghatározó az angol, amerikai és francia tőkéscsoportok szerepe, melyek a gyémántbányászat majdnem egészét, az aranybányászat kétharmadát, a bányászat egyharmadát, s a feldolgozóipar 50%-át tartják a kezükben. A világon a leggyorsabban ebben az országban térülnek meg a külföldi tőkebefektetések. A GDP 40%-át adja a bányászat és az ipar, a mezőgazdaság részaránya 5%.

Gazdasági adatok

[szerkesztés]

Az ország gazdasági adatai 2012-2017 között:[22]

Év GDP
(milliárd US$ PPP)
GDP per fő
(US$ PPP)
GDP növekedés
(reál)
Infláció
Munkanélküliség
Államadósság
(GDP %-ban)
2012 Növekedés659.3 Növekedés12,600 Növekedés2.3 % 5.6 % 24.9 % 41.0 %
2013 Növekedés686.6 Növekedés12,930 Növekedés2.5 % 5.8 % 24.7 % 44.1 %
2014 Növekedés711.8 Növekedés13,204 Növekedés1.8 % 6.1 % 25.1 % 46.7 %
2015 Növekedés728.8 Növekedés13,311 Növekedés1.3 % Növekedés 4.6 % 25.4 % 49.3 %
2016 Növekedés742.2 Növekedés13,345 Növekedés0.6 % 6.3 % 26.7 % 51.6 %
2017 Növekedés765.6 Növekedés13,544 Növekedés1.3 % 5.3 % 27.5 % 52.7 %

Gazdasági ágazatok

[szerkesztés]

Mezőgazdaság

[szerkesztés]
Dolgozók gyümölcsöt pakolnak exportra egy üzemben
Mezőgazdasági terület, Mpumalanga

A szélsőséges csapadékeloszlás kiszámíthatatlanná teszi a termést, az öntözés, bár szükséges lenne, nehezen megoldható, és a talajpusztulás szintén jelentős probléma. A birtokmegoszlás nagyon egyoldalú, a művelt területek 4/5-e a fehér farmerek tulajdonában van. Ezeken a több ezer hektár területű, mintegy 1 millió bantu részesbérlőt, illetve parasztot foglalkoztató, jól felszerelt farmokon. Legeltető gazdálkodás jellemző: juh- és szarvasmarha-tenyésztés, kukorica-, búza-,cukornád- és gyümölcstermesztés folyik. Amíg a fehérek nagyüzemei fejlett technikát alkalmaznak és piacra termelnek, addig az egykori bantusztánokban az önellátó kisparaszti gazdálkodás a jellemző, ahol túlnyomórészt kukoricát, burgonyát és zöldségféléket termelnek. Az országban 13 millió szarvasmarha, 30 millió juh, 6 millió kecske, 1,5 millió sertés van. A juhállomány 60%-át a kiváló gyapjat adó merinó, tizedét a karakül juhok teszik ki. A világ moher szükségletének felét fedezi az egy millió db-os angórakecske-állomány. Tejtermékekből, húsból és gyapjúból számottevő az export. Az ország területének 12%-a szántóföld, 2/3-a legelő, melyek minősége változó. Gyümölcs- és szőlőtermesztéssel Fokföld mediterrán éghajlatú tengerparti sávjában foglalkoznak. A narancstermés évi 580–690 ezer tonna, a szőlőtermesztésből évente 9–10 millió hektoliter bort állítanak elő, cukornádból évi átlagban 1,8–2 millió tonna finomított cukrot gyártanak, az ananásztermés évi átlaga 200–260 ezer tonna, a banáné 170–180 ezer tonna. A keleti területeken jelentős még a rizs- és a földimogyoró-termesztés. Számottevő a parti és a mélyvízi halászat, főleg a nyugati parton, ahol a hideg Benguela-áramlás planktonban gazdag vize nagy mennyiségű szardíniát, makrélát és barrakudát tart el. A zsákmány 2/3-a exportra kerül. Az erdőgazdálkodás jelentősége viszonylag csekély, de az ország faszükségletének nagyobb részét képes kielégíteni.

A koebergi atomerőmű

Az ország energiatermelésének alapja a kőszénbányászat, mivel szénhidrogén szükségletének szinte egészét importból fedezi. A Dél-Transvaalban és Natal területén található szénvagyont 11 milliárd tonnára becsülik, a feketekőszén bányászatában a világ ötödik legnagyobb termelője. Energiaszükségletének 3/4-ét szénből, 1/5-ét kőolajból fedezi. A villamos energia 80%-a származik széntüzelésű hőerőművekből, 10-10%-át pedig a vízerőművek (Orange, Vaal, Sabie) és az atomerőművek (Duynefontein, Koeberg) adják. Az afrikai kontinens energiatermelésében részaránya 50% feletti, és a takarékossági programoknak köszönhetően az előállított energia jelentős részét exportálni is képes. Energiahálózatához több szomszédos ország is kapcsolódik. Aranybányái Witwatersrand, Welcom és Virginia környékén találhatók. A legnagyobb gyémántbányák Kimberleynél, Jagersfonteinnél és Pretoriánál vannak. A Dél-Afrikai Köztársaság adja a platinafémekből (ozmium, irídium, ródium, palládium) a világtermelés 55%-át, krómércből 37%-át. Az aranyon, a krómon és a platinafémeken kívül első helyen áll a vanádium, az ékszergyémánt, a vermikulit, az andaluzit termelésben. A szénhidrogéneket nem számítva az ország a Föld legnagyobb ásványi nyersanyagexportőre.

A feldolgozóiparban a gazdag ásványkincs vagyonra települt nehézipar dominál. Az ipari termelés értékének 20%-át teszi ki a vas-, acél- és színesfémkohászat. Johannesburg, Germiston és Vereeniging a hadiipar, a bányagépgyártás és a vastömegcikkgyártás központja, jelentős az autó-, hajó- és repülőgépgyártás Johannesburgban, Durbanban, Fokvárosban, Port Elizabethben és East Londonban, a mezőgazdasági gépgyártás Johannesburgban és Pretoriában. Fejlett az elektrotechnikai és elektronikai ipar. Transvaal és Orange határterületein (Sasolburg, Phalaborwa, Benoni) műbenzint, műgumit, gyógyszert, műanyagot, műszálat, műtrágyát gyártanak. A mezőgazdasági körzetek központjaiban számottevő az élelmiszerfeldolgozás és a textilipar.

Külkereskedelem

[szerkesztés]
Durban kikötője
  • Exporttermékek: arany, gyémánt, platina, szén, urán, gyapjú, déligyümölcs, kukorica, bőr, gépek és berendezések, vegyipari termékek.
  • Importtermékek: műszaki és tudományos berendezések és alkatrészek, gépek, járművek, élő állat, textília, papír, kőolaj, élelmiszer, közszükségleti cikkek.

Legfőbb kereskedelmi partnerek 2016-ban:[23]

Az országra jellemző egyéb ágazatok

[szerkesztés]

Közlekedés

[szerkesztés]
M70 jelzésű autópálya Johannesburg közelében

Közút

[szerkesztés]

A közel 200 000 km hosszú közúthálózat kb. harmada rendelkezik szilárd burkolattal.

Nemzetközi buszok indulnak Namíbia fővárosába, Windhoekba. A Translux utasai pedig Harare-be juthatnak el Johannesburgból.

Vasút

[szerkesztés]

A teherszállítás döntő része a 85%-ban villamosított vasúton történik. A vasútvonalak hossza 23 800 km. Az afrikai kontinens legdélebbi vasútállomása az ország Bredasdorp városának állomása.

Légiközlekedés

[szerkesztés]

Számottevő a belföldi légi közlekedés. Az ország 566 repülőtere közt számos nemzetközi repülőtér is található, a legnagyobb forgalmú Johannesburgban van (O. R. Tambo nemzetközi repülőtér). Az ország nemzeti légitársasága a South African Airways.

Vízi közlekedés

[szerkesztés]

A tengeri kikötők közül a jelentősebbek Richard's Bay, Durban, Fokváros és Port Elizabeth. Összesen 7 kikötő van az országban.

Telekommunikáció

[szerkesztés]
Hívójel prefix ZR-ZU, S8, Z8
ITU zóna 57
CQ zóna 38

Kultúra

[szerkesztés]
Képek a kultúráról
Sosza (xhosza) törzsi asszonyok hagyományos öltözetben Fokvárosban
Sosza (xhosza) törzsi asszonyok hagyományos öltözetben Fokvárosban
Ndebele asszonyok
Ndebele asszonyok
Asszony hagyományos öltözetben
Asszony hagyományos öltözetben
Zulu táncosok
Zulu táncosok
Zuluk hagyományos díszekben Natal régióban
Zuluk hagyományos díszekben Natal régióban
Gum boot (csizma) tánc
Gum boot (csizma) tánc
Dekorált házak a Drakensbergben
Dekorált házak a Drakensbergben
Street art, Fokváros
Street art, Fokváros
Johnny Clegg koncert
Johnny Clegg koncert
A hagyományos konyha
A hagyományos konyha
Operaház, Port Elizabeth
Operaház, Port Elizabeth
Presbiteriánus (Nederduits Gereformeerde Kerk) temploma, Wolmaransstad
Presbiteriánus (Nederduits Gereformeerde Kerk) temploma, Wolmaransstad
Church Square, Pretoria
Church Square, Pretoria

Az ország kulturális viszonyait az etnikai csoportok sokfélesége határozza meg. Egyező vonások mutatkoznak azonban a fekete és fehér művészek között az ellenállás és a száműzetés kultúrájában, ami az ellenzéki művészet diktatórikus elnyomásának és a szigorú cenzúrát gyakorolt kormányzat apartheidpolitikájának reakciójaként jött létre.

Oktatási rendszer

[szerkesztés]

Az alapfokú oktatás kötelező és ingyenes 16 éves korig.

Kulturális intézmények

[szerkesztés]

Kulturális világörökség

[szerkesztés]

Az UNESCO Dél-Afrikában a következő helyszíneket ismerte el, mint a világ kulturális örökségének részét:

Tudomány

[szerkesztés]

Művészetek

[szerkesztés]
Városháza, Fokváros
Bo Kaaps színes házai

Irodalom

[szerkesztés]

A beszélt nyelveknek megfelelően az országban angol, afrikaans és nyolc bantu nyelvű irodalom alakult ki. A bantu nyelvek közül a zulu, a sotho és a xhosza nyelvű irodalomban születtek jelentősebb alkotások. Az angol nyelvű dél-afrikai irodalom klasszikus műve Oliver Schreiner: Egy afrikai farm története című regénye (1883). Jó néhány szerzőnek a faji problematika a központi témája. Megemlítendő közülük Sarah Gertrude Millin ("Isten mostohagyermekei"), William Charles F. Plomer ("Turbott Wolfe"), Alan Paton ("...mert vigaszra szorulnak"), Dan Jacobson ("Tánc a napfényben") és Nadine Gordimer ("Idegen az idegenek között"). Ellenzéki magatartása miatt Plomer önként elhagyta hazáját, Jacobsont kiutasították, Patonnak bevonták az útlevelét. Szemben állt a kormányzattal az ország legismertebb mai drámaírója, Athol Fugard is. Sok fekete szerző is írt jelentős angol nyelvű műveket: például Alex LaGuma, Peter Abrahams, Es'kia Mphahlele és Lewis Nkosi. Afrikaans nyelvű irodalom főként a lírában és a verses drámában bontakozott ki. Gyakori téma volt az ország betelepítése és a búrok szabadságharca a britek ellen. (Ch. Louis Leipoldt, Cornelis Jacob Langenhoven). Az 1930-as években egy fiatal költőcsoport szakított ezzel a hagyománnyal és új mondanivalókat, formákat keresett (Nikolaas Petrus van Wyk Louw, Uys Krige, Dirk Johannes Opermann). A fiatalabb írónemzedék legjelentősebb képviselője Breytenbach, akit 1975-ben kilencévi börtönre ítéltek, majd 1982-ben Franciaországba toloncoltak. Nemzetközileg ismert regényíró André Brin is ("A vízilóbőr korbács").

A bantu nyelvek irodalma a fekete hagyományok és az európai hatások, a fehér misszionáriusokhoz való alkalmazkodás és a fehér elnyomók elleni tiltakozás közötti ellentmondásban fejlődött ki. Első önálló műve, Thomas Mofolo: Chaka című, sotho nyelvű történelmi regénye 1925-ben jelent meg. A Dhlomo testvérek - Rolfes R. R. Dhlomo és Herbert I. E. Dhlomo - irodalomtudósként és költőként szereztek hírnevet. A xhosza irodalom klasszikusa Samuel Edward Krune Mqhayi.

Lásd még Dél-afrikai költők, írók listája

Képzőművészet

[szerkesztés]

A városokban kialakult "township-művészet"-ben a fehérek stílusa és technikája keveredik a feketék hagyományos népművészetével. Képviselői közül számosan nemzetközileg is ismertek. Például Mslaba Dumile és Leonard Matsoso festők, vagy Lucas Sithole és Sidney Kumalo szobrászok. A kortárs dél-afrikai festészet jeles képviselői továbbá: Walter Battis, Alexis Preller és Bettie Cilliers-Barnard.

Amerikai hatásra az 1920-as évektől elterjedt, hamarosan népszerű és jelentőssé vált a dzsesszzene. A dél-afrikai fekete dzsessz a Witwatersrand bányavárosaiban élő munkásoktól származik. A marabi a szving egyik helyi formája volt, mely a zongora hangjait kavicsokkal teli konzervdobozok zörgésével kombinálta. A marabit a kwela követte, amelyben bádogsíp magas hangjai játszották a főszerepet. A dél-afrikai dzsessz a fénykorát az 1950-es években élte, amikor fehérek és feketék szvingeltek a johannesburgi Sophiatown kiváló zenészeinek muzsikájára. E zenészek a marabi és kwela ötvözésével alakították ki a rendkívül népszerű, új mbaquanga stílust.[24]

Nemzeti hatásokkal kiegészülve jött létre így az a könnyűzene, amelyet világszerte ismertté vált előadók vittek sikerre. Néhány név ezek közül: Hugh Masekela, Miriam Makeba, Letta Mbulu, Vusi Mahlasela, Robbi Robb. Az 1990-es évek elejétől a dél-afrikai könnyűzenét a kwaito, azaz a house és a hiphop helyi adaptációja uralja.

A komolyzene is jelen van az országban, a nagyobb városokban szimfonikus zenekarok és kisebb kamaraegyüttesek működnek. Az opera 1994 óta gyors változáson ment keresztül: az eredetileg csak fehér műfajt ma már fekete énekesek uralják, akik közül sokan a fokvárosi egyetem operaiskolájában végeztek.[24]

Hagyományok, néprajz

[szerkesztés]

Dél-Afrika legrégebbi művészeti alkotásai a busmanok évezredes sziklafestményei és sziklarajzai. A jellegzetes ember- és állatábrázolások sok helyütt föllelhetők, leggyakrabban a hegységekben, pl. a Drakensbergében s a fokföldi hegyek között fordulnak elő. A feketék újkori népművészetének hagyományos formái a kerámia, a faszobrászat, a gyöngydíszítés és a kunyhók falfestése.

Gasztronómia

[szerkesztés]
Bobotie (fűszeres darált hús) zöldségekkel, rizzsel és chutney-val

A hús a dél-afrikai konyha egyik fő alkotóeleme. A legnépszerűbb a bárány, amelyet a marhahús követ. A sertéshús nem túl gyakori, de a szarvas nagyon népszerű. Általánosságban elmondható, hogy mindenféle húst feldolgoznak és fogyasztanak. Az afrikai eredetű strucc húsát elsősorban exportálják. Egy tipikus dél-afrikai különlegesség a szárított hús, helyi nevén a biltong.

A zöldségeket ritkán fogyasztják köretként, ahogy ez Európában szokás, de általában a különféle ételek részét képezik. Népszerű a sütőtök, a sárgarépa, a bab, a kukorica és a hagyma. A burgonyát és a zöld salátát ritkán szolgálják fel. Érdemes megemlíteni a waterblommetjie-t (Aponogeton distachyos), amely a téli hónapokban betakarított vízinövény.

Dél-Afrikában alkoholos és alkoholmentes italokat is felszolgálnak étkezéskor. A bor különleges szerepet játszik. Különösen nagy jelentőségű a helyi termesztésből származó fehérbor. A Rooibos-tea és a sör is népszerű.

Turizmus

[szerkesztés]
Képek
Drakensberg
Drakensberg
Növényzet az esős évszakban, Namaqualand
Növényzet az esős évszakban, Namaqualand
Elefánt a Kruger Nemzeti Parkban
Elefánt a Kruger Nemzeti Parkban
Zsiráf a Kruger Parkban
Zsiráf a Kruger Parkban
Fokváros
Fokváros
Clifton 4th Beach, Fokváros
Clifton 4th Beach, Fokváros
Pretoria
Pretoria
Castle of Good Hope, Fokváros
Castle of Good Hope, Fokváros
Johannesburg
Johannesburg
Városháza, Pietermaritzburg
Városháza, Pietermaritzburg
Namakwaland
Namakwaland
Zulu táncosok
Zulu táncosok

Szállás

[szerkesztés]

Az ötcsillagos luxusszállodáktól a vadrezervátumokban található szalmafedeles kunyhókig nagy a szálláshelyek választéka. A turistaútvonalak mentén kiválóan fölszerelt motelek, karavánparkok, táborhelyek várják a vendégeket.

Fő látnivalók

[szerkesztés]

Oltások

[szerkesztés]

Fertőzött területekről, például a szomszédos országokból beutazók számára kötelező a sárgaláz elleni védőoltás.[25][26] Az utazás alkalmából ajánlatos ellenőrizni az oltásnaptárnak[27] megfelelő szokásos oltásokat, mint például a felnőttek esetén a tetanusz, diftéria, polió, szamárköhögés, mumpsz, rózsahimlő, kanyaró (MMR oltóanyag) és a szezonális influenza elleni oltást.[25] Egyes területeken gyakoribbá váltak a kanyarómegbetegedések, köztük Pretoriában (Tshwane) és Johannesburgban.[25] Az utazás alkalmából ajánlatos a hepatitisz A, hosszabb tartózkodás esetén a hepatitisz B, a hastífusz és a tetanusz elleni védőoltás.[25]

A Kruger Nemzeti Parkba utazóknak a maláriafertőzés megelőzésére tablettákat kell szedniük.[28][29][30]

Anglia - Dél-Afrika krikett mérkőzés, Fokváros, 2005.
Windszörfösök a Jóreménység-foknál

Az ország legnépszerűbb sportágai a krikett, a rögbi és a labdarúgás.[31]

Labdarúgás

[szerkesztés]

A Dél-afrikai labdarúgó-válogatott körül óriási botrány tört ki amikor 1957-ben az Afrikai nemzetek kupáján diszkvalifikálták a csapatot, mert a csapat vezetői az apartheid miatt nem voltak hajlandók vegyes csapatot kiállítani. A válogatott egészen 1992-ig volt kizárva a versenyből. 1966-ban kizárták a FIFA-ból is, és csak 1990-ben tért vissza.

A 2010-es labdarúgó-világbajnokságnak Dél-Afrika adott helyet.

Eredmények

[szerkesztés]

Olimpia

[szerkesztés]

A Dél-afrikai Köztársaság eddig 20 aranyérmet szerzett az olimpiai játékok során, a legtöbbet atlétikában.

Formula–1

[szerkesztés]

A Dél-afrikai Köztársaságban 2 helyszínen is rendeztek futamokat 1968-1993-ig kisebb megszakításokkal Kyalamiban Johannesburgban és East Londonban a Prince George Cirtuit-on. Legismertebb versenyzőjük Jody David Scheckter (1950) dél-afrikai autóversenyző aki 1979-ben megnyerte a Formula–1-es világbajnokságot.

Rögbi

[szerkesztés]

A dél-afrikai rögbi válogatott más néven Springboks a világ legjobbjai közé tartozik. 1995-től többször nyerte el a világbajnoksági aranyérmet, illetve a Három Nemzeteknél megszerezte az első helyet. Az 1987-es és az 1991-es világbajnokságon az apartheid miatt nem vehetett részt.

Állami ünnepek

[szerkesztés]
Dátum magyar neve Angol neve
január 1. Újév New Year's Day
március 21. Az emberi jogok napja Human Rights Day
tavasz Nagypéntek Good Friday and Family Day
tavasz Húsvét (vasárnap és hétfő) Easter
április 27. Szabadság napja Freedom Day
május 1. A munka ünnepe Workers' Day
június 16. A fiatalok napja Youth Day
augusztus 9. A nők napja National Women's Day
szeptember 24. Az örökség napja Heritage Day
december 16. A megbékélés napja Day of Reconciliation
december 25–26. Karácsony Christmas Day and Boxing Day

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Census 2022 Statistical Release (angol nyelven). Statistics South Africa, 2023. október 10.
  2. South Africa Fast Facts. SouthAfrica.info, 2007. április 1. [2008. július 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. június 14.)
  3. South Africa: Unravelling the meaning behind Rainbow Nation, 6 travel destinations for ecological experiences. Hindustan Times. (Hozzáférés: 2024)
  4. Crime Index by Country 2024 Mid-Year. www.numbeo.com. (Hozzáférés: 2024. július 28.)
  5. South Africa's Unemployment Rate Increases to 23.5%”, Bloomberg, 2009. május 5. (Hozzáférés: 2010. május 30.) 
  6. HDI. UNDP. [2008. december 19-i dátummal az eredetiből archiválva].
  7. South Africa. World Bank. (Hozzáférés: 2021. július 23.)
  8. Waugh, David. Manufacturing industries (chapter 19), World development (chapter 22), Geography: An Integrated Approach. Nelson Thornes, 563, 576–579, 633, 640. o. (2000). ISBN 978-0-17-444706-1 
  9. Faragó Imre. Nagy képes földrajzi világatlasz, 4. kiadás (magyar nyelven), Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen (2008). ISBN 9789635966776 
  10. Fehér könyv. [2007. február 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. március 31.)
  11. UNDP HDR statisztikák. [2007. november 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. november 28.)
  12. StopboerGenocide.org[halott link]
  13. „Öljétek meg a búrokat!”. [2008. május 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. április 1.)
  14. Videóklip[halott link]
  15. A BBC híre a Búr Nemzet Harcosainak támadásáról
  16. South Africa Adult literacy rate, 1960-2019 - knoema.com (amerikai angol nyelven). Knoema. (Hozzáférés: 2020. december 16.)
  17. Gazsó Dániel: A magyar diaszpóra fejlődéstörténete pp. 11. (Hozzáférés: 2021. április 7.)
  18. CIA országjelentés (2007). [2020. június 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. április 1.)
  19. Census 2022 Statistical Release. Statistics South Africa. [2023. október 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. október 15.)
  20. "South Africa - Community Survey 2016". www.datafirst.uct.ac.za
  21. Canada, Global Affairs: Information and communication technology (ICT) market in South Africa. GAC , 2023. május 30. (Hozzáférés: 2024. január 29.)
  22. Report for Selected Countries and Subjects (amerikai angol nyelven). www.imf.org . (Hozzáférés: 2018. szeptember 11.)
  23. https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/sf.html Archiválva 2020. június 21-i dátummal a Wayback Machine-ben CIA World Factbook
  24. a b National Geographic: Dél-Afrika, 2009.
  25. a b c d Südafrika: Reise- und Sicherheitshinweise - Medizinische Hinweise - Impfschutz (német nyelven). Auswärtiges Amt. (Hozzáférés: 2010. március 20.)
  26. Countries1 with risk of yellow fever transmission2 and countries requiring yellow fever vaccination (PDF). INTERNATIONAL TRAVEL AND HEALTH, 2009 [2010. február 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. március 20.)
  27. Impfkalender, Epidemiologisches Bulletin Nr. 30 (PDF) (német nyelven), http://www.rki.de/ Robert Koch-Institut (RKI)] (2009). Hozzáférés ideje: 2010. március 20. 
  28. Malaria (angol nyelven). Sanparks.org - A Kruger National Park hivatalos oldala. (Hozzáférés: 2010. március 26.)
  29. Malaria Information Page >> Malaria prophylaxis for Sub-Saharan Africa (angol nyelven). Traveldoctor.co.uk - The Travel Doctor. [2016. június 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. március 26.)
  30. Africa - Vaccinations & Malaria Tablets >> South Africa (angol nyelven). Traveldoctor.co.uk. [2010. április 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. március 26.) Maláriaszerek területspecifikus megválasztása és adagolása.
  31. Archivált másolat. [2010. június 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 28.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:South Africa
A Wikimédia Commons tartalmaz Dél-afrikai Köztársaság témájú médiaállományokat.