Nílusi víziló
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Vízilócsorda a zambiai Luangwa-völgyben
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Sebezhető      
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hippopotamus amphibius Linnaeus, 1758 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 Pirossal az egykori, zölddel a jelenlegi
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Nílusi víziló témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Nílusi víziló témájú médiaállományokat és Nílusi víziló témájú kategóriát. |
A nílusi víziló (Hippopotamus amphibius) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a vízilófélék (Hippopotamidae) családjába tartozó faj.
Nemének egyetlen élő és egyben típusfaja is.
Származása
[szerkesztés]Nevük ellenére nem a lovak a legközelebbi rokonai, de nem is a disznófélék, bár sokáig a legtöbben így vélték, egyebek közt a bikák röfögésre emlékeztető hangja miatt. A DNS-ek összehasonlításából meglepetésre kiderült, hogy legközelebbi rokonaik a cetek (Cetacea); emiatt manapság a vízilovakat és a ceteket a Whippomorpha nevű alrendbe foglalják össze.[1][2] Még meglepőbb azonban, hogy Ernst Haeckel 1866-ban kiadott törzsfája a vízilovakat a cetek közeli rokonaiként ábrázolja. Máig sem tudni, Häeckel hogyan jutott erre a (helyes) következtetésre.
Előfordulása
[szerkesztés]Az utolsó jégkorszak előtt Észak-Afrikában és Európában is sok helyütt éltek. Hidegebb éghajlaton is honosak voltak, ha a víz télen sem fagyott be. Ma már Egyiptomból is eltűnt, ahol a történelmi időkben még nagy számban megtalálható volt. Bár nílusi vízilónak hívjuk, mára már a Nílusból is kihalt. Ma már csak nagyobb tavakban, gyenge sodrású folyamokban él, illetve ezek partján.
Uganda, Szudán, a Kongói Demokratikus Köztársaság északi részének, Etiópia, Gambia, Tanzánia, Mozambik, Botswana, Dél-afrikai Köztársaság, Zambia és Zimbabwe tavaiban, folyóiban lelhető fel.
Kolumbiába betelepítették.
Megjelenése
[szerkesztés]
Átlagosan 3,5 méter hosszú, és 1,5 méter marmagasságú, nőstényeknél 1300 kilogramm, hímeknél 1500 kilogramm testtömegű állat. Az öregebb hímek ennél jóval nagyobbra is megnőhetnek, tömegük a 2660–3200 kilogrammot is elérheti. A legnagyobb példány, amelyről hiteles adatok állnak rendelkezésre, a Müncheni Állatkertben élt, tömege 4500 kg volt, a vadon élő példányok azonban nem érnek el ekkora méretet. Teste csaknem teljesen csupasz, de a farok végén egyfajta szőrbojt figyelhető meg, és erős szőrszálak vannak a szájnyílás környékén is. Hatalmas szájában több fog is agyarrá módosult, amelyek nem ritkán 40–70 centiméter hosszúra is megnőhetnek.
A hímek egész életük során nőnek, míg a nőstények 25 éves korukra általában elérik végleges méretüket. A tehenek kisebbek, mint a bikák. Nagy tömegük ellenére is gyorsabban futnak az embernél.
A szemük, a fülük és az orruk is a koponya tetején található, így nem kell kiemelni a fejüket a vízből, hogy lássanak, halljanak, illetve levegőt tudjanak venni. Így védekeznek a napsütés ellen, valamint egyéb módon, amit szokás olykor „véres verejtéknek” nevezni, noha ez se nem vér, se nem verejték. Ez az anyag színtelenül választódik ki az állat testfelületére, ott narancssárgás-vöröses színű lesz percek alatt, majd végül bebarnul.
Sok jellemzőjük van, ami a speciális vízi életmódra utal. A csupasz test, a faggyúmirigyek hiánya, az úszóhártya stb.
Életmódja
[szerkesztés]Nappal tipikusan alszanak, éjszaka aktívak, ekkor keresik táplálékukat. Szinte kizárólag növényeket esznek, de újabb kutatások szerint olykor állati eredetű táplálék is kerül a többrekeszes gyomrukba. Aszály idején képesek akár 50 km-t is megtenni naponta, hogy táplálékot keressenek. Átlagosan 50 kg-ot esznek naponta.
A sekély vizeket kedvelik, és bár úgy tűnik, hogy úsznak, többnyire állnak a vízfenéken.
A kifejlett állatok 3-5 percenként jönnek fel a felszínre levegőt venni, ez a borjak esetében 2-3 perc. Ez a folyamat automatikus, olyannyira, hogy a víz alatt alszanak, és ekkor is a felszínre bukkannak a megfelelő időközönként anélkül, hogy felébrednének. Víz alá merüléskor orrnyílásukat bezárják.
Általában ártalmatlan állatok, de veszélyessé válhatnak, ha elvágják a vízhez visszavezető útvonalukat, vagy veszélyeztetve érzik kicsinyüket.
Szaporodása
[szerkesztés]Az egész év során képesek szaporodni, de februárban és augusztusban erősen megnő a vehembe esések száma, aminek következtében az esős időszakban, vagyis októberben és áprilisban legnagyobb az ellések száma. A tehén 3 napig folyat, ezalatt kell a bikának megtermékenyítenie.
A vemhesség 227-240 napig tart. Az újszülött a víz alatt jön a világra, 27 és 50 kg közti tömeggel. Torpedószerűen lökődnek ki anyjuk testéből. Szinte mindig egy utód születik, de megfigyeltek már ikerszülést is. A hímek 6 és 14, a nőstények 7 és 15 éves koruk között érik el az ivarérettséget. A borjak 6-9 hónapos korukig szopnak, többnyire a víz alatt, de megfigyeltek már parton szopó kicsiket is. A kis vízilovak rendszeresen láthatók a mamájuk hátán, ha a víz még túl mélynek bizonyul a számukra. Egyébként a víziló előbb tanul meg úszni, mint járni. Körülbelül 40 évig élnek.
Magyarország állatkertjeiben élő példányok
[szerkesztés]Magyarországon három állatkertben él nílusi víziló: Budapesten Tücsök és Jusztina, Debrecenben Szigfrid és Linda, Pécsett pedig Bálint és Ágnes.
Fővárosi Állat- és Növénykert
[szerkesztés]Az 1893-ban kialakított első vízilómedence a jelenlegi vízilókifutó és a flamingók kifutója közötti sétány helyén állt.[3] Az 1909 és 1912 közötti átépítés során megépült az „Elefántház” (hivatalosan Vastagbőrűek háza) és egy új medence.[3] A vízilovak 1912 óta az Elefántházban laknak,[4] de az ahhoz kapcsolódó új medence kicsinek bizonyult, ráadásul az állatokat sem lehetett benne jól látni.[3]
1932-ben Nadler Herbert és Anghi Csaba kezdeményezésére alakították ki a ma is használt medencét.[3] Az Elefántházat azóta többször korszerűsítették, a belső medencét 1999-ben felújították.[4] Érdekesség, hogy az Elefántház eredeti tornyát 1915-ben le kellett bontani, mert az Oszmán Birodalom azzal fordult a külügyminisztériumhoz, hogy a kupola sértő számukra. Mivel az első világháborúban a törökök a Monarchia szövetségeseként harcoltak, így a kérésüket teljesítették. 1999-ben a jelenlegi kupolát az eredeti tervek alapján építették meg (előtte óvatosságból egyeztettek a Budapesti Iszlám Közösséggel).[5]
A medencék feltöltéséhez az 1930-as évek vége óta a Széchenyi gyógyfürdő termálvizét használják: a 2-es kúttól (Szent István-forrás) csővezeték vezet a vízilovak külső és belső medencéjéhez (mivel a feltörő termálvíz túl forró volna, így hideg vízzel keverve).[4]
Korábban tudományos munkában is megjelent, hogy a budapesti vízilovak rendkívüli termékenysége „nem kis mértékben a Széchenyi fürdő termálvízének köszönhető”.[6] Napjainkban Hanga Zoltán úgy nyilatkozott, hogy bár nem bizonyítható, de „amióta belekeverik az állatok vizébe, egyértelműen számottevő a különbség a világ más állatkertjeinek termékenységével szemben”.[7]
Nagyerdei Kultúrpark
[szerkesztés]Debrecenben korábban a vízilovak medencéjét gyógyvízzel töltötték fel; a szomszédos fürdőt egy csővezeték kötötte össze a parkkal. Mivel a víz szállítására használt cső az ezredforduló táján tönkrement, így azóta megszűnt ez a lehetőség.[8]
Pécsi Állatkert és Akvárium-Terrárium
[szerkesztés]Az Akvárium-Terrárium 1985-ös Munkácsy Mihály utcába történő átköltöztetésével felszabadult az állatkert területén lévő régi épület. Közel 10 évvel később lett lehetőség az épület átépítésére, ekkor döntötték el, hogy vízilóházzá alakítják. Első lakója 1994-ben Bálint volt.[9]
Bálint mind a vízilóházban kialakított belső medencét, mind az ahhoz kapcsolódó kifutóját időről időre kinőtte, így azt a meglévő épület nyújtotta lehetőségeken belül többször is bővíteni kellett. A nyarakat nem a vízilóházban, hanem egy kis medencével ellátott külső kifutóban töltötte, de idővel már ez is szűkösnek bizonyult.[9]
Mivel éveken át folyt a vita az állatkert átépítése, esetleges áttelepítése témájában, így ennek lezárultáig nem volt lehetőség az állatkert fejlesztésére. A kérdés eldőlése után megkezdődhetett egy teljesen új, tágas medencével és hozzá tartozó szárazföldi résszel rendelkező, a régi vízilóházhoz kapcsolódó vízilókifutó építése, amely 2007-ben készült el. Az állatkert teljes átépítése során a régi vízilóház is átépítésre és kibővítésre került; rossz idő esetén a látogatók az épületben, biztonsági üvegen keresztül figyelhetik az állatokat.[9]
Kultúra
[szerkesztés]
A víziló bumfordi alakja miatt szintén gyakori szereplője az állatszereplős mesekönyveknek és rajzfilmeknek, ahol jellemző tulajdonságokként általában a nagy testmérete, tömege és a szája van kihangsúlyozva.
Az ókori Egyiptomban királyi időtöltés volt a vízilóvadászat, egyes feltételezések szerint Tutanhamon fáraó halálát egy félresikerült vízilóvadászat okozhatta. Számos ábrázoláson láthatóak vízilovak, nem csak a vadászat közben, hiszen amellett, hogy vadásztak rájuk, tisztelték is őket: az egyiptomi vallás egyik népszerű házi istenét, a terhes anyákat és a gyermekeket óvó Tauret istennőt krokodilfejjel és vízilótesttel ábrázolták.
Érdekesség
[szerkesztés]- 1893-ban került az első víziló a Budapesti Állatkertbe, amely állítólag a maga idejében Európa legnagyobb[10] vízilova volt, és tekintélyes kort ért meg, 1917 novemberében pusztult el.
- Vastag bőréből készül a hírhedt vízilóbőrkorbács, amely sok afrikai ország rendőrségénél még ma is rendszeresítve van.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Ursing, B.M. (1998). „Analyses of mitochondrial genomes strongly support a hippopotamus-whale clade”. Proceedings of the Royal Society 265 (1412), 2251–5. o. DOI:10.1098/rspb.1998.0567. ISSN 0962-8452. PMID 9881471. PMC 1689531.
- ↑ (2005) „The position of Hippopotamidae within Cetartiodactyla”. Proceedings of the National Academy of Sciences 102 (5), 1537–1541. o. DOI:10.1073/pnas.0409518102. PMID 15677331. PMC 547867.
- ↑ a b c d Megkezdődött a strandszezon a vízilovaknál
- ↑ a b c Vastagbőrű óriások
- ↑ Öt elképesztő sztori a pesti állatkertből
- ↑ Fischer Antal: A 120 éves Budapesti Állatkert rövid krónikája
- ↑ Miért a magyar vízilovak a legszaporábbak?. [2020. február 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 17.)
- ↑ Állati sztorik a termálfürdőkből
- ↑ a b c Boldog névnapot, Bálint!. [2020. február 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 16.)
- ↑ Zászlónk 1926. október 15. (42. old.)
További információk
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 28.)
- A budapesti Állatkert oldala a vízilóról
- Animal Diversity Web (angolul)
- A cetek és a víziló rokonságáról
