Ugrás a tartalomhoz

Nílus

Hivatkozások szerkesztése
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nílus
A Nílus Luxornál
A Nílus Luxornál
Közigazgatás
OrszágokBurundi, Kenya, Ruanda, Kongói Demokratikus Köztársaság, Tanzánia, Uganda, Eritrea, Etiópia, Dél-Szudán, Szudán, Egyiptom
Földrajzi adatok
Hossz6853 km
Forrásszint1134 m
Vízhozam1584 m³/s
Vízgyűjtő terület3 400 000 km²
ForrásNagy-tavak és Tana-tó
é. sz. 15° 38′ 24″, k. h. 32° 30′ 20″15.640139°N 32.505500°E
TorkolatFöldközi-tenger (Egyiptom)
é. sz. 31° 27′ 55″, k. h. 30° 22′ 00″31.465300°N 30.366700°E
Elhelyezkedése
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Nílus témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Nílus (arabul: النيل - an-Nīl) a Föld leghosszabb (egyes mérések alapján az Amazonas után a második leghosszabb)[1] folyója, hosszát 6695 és 6853 km közé teszik. Útja során a forrástól a torkolatig fő mellékfolyóival tizenegy ország (Burundi, Kenya, Ruanda, Kongói Demokratikus Köztársaság, Tanzánia, Uganda, Eritrea, Etiópia, Dél-Szudán, Szudán, Egyiptom) területén halad keresztül. Egyszerűen Nílusnak a Fehér-Nílus és a Kék-Nílus kartúmi egyesülési pontjától nevezik a folyamot. A Fehér-Nílus forrása bizonytalan, valahol a Nagy-tavak környékén található Közép-Afrikában. A Kék-Nílus az etiópiai Tana-tóból ered. A folyó északi részén szinte kizárólag sivatagi területeken halad át, majd Szudánon keresztül érkezik Egyiptomba, ahol óriási deltatorkolatot alkotva ömlik a Földközi-tengerbe. Rajta található a világ egyik legnagyobb vízerőműve, az egyiptomi Asszuáni-gát.

A folyam mentén alakult ki a civilizáció egyik bölcsője: az ókori Egyiptom mintegy négyezer évig állt fenn a Nílus völgyében. A terület a középkorban is megőrizte jelentőségét, Egyiptom sokáig az iszlám világ és a tágabb értelemben vett Közel-Kelet legerősebb állama volt, a kultúra és a tudomány világjelentőségű központja. Fővárosa, Kairó, a Nílus és egész Afrika legnagyobb metropolisza ma is az arab világ központja.

Nevének eredete, etimológia

[szerkesztés]

Két neve volt az ókori Egyiptomban: Hápi, amely név a folyó egyiptomi istenét, a termékenység és a megújulás istenét jelentette, valamint Iteru - ként is nevezték, a szó jelentése nagy folyó. A Nílus név a görög Neliosz-ból ered, ami folyóvölgy-et jelent.

A kőkor óta alapvető szerepet töltött be az egyiptomi kultúrában.

Forráságai

[szerkesztés]

Két fő forrásága van, a Fehér-Nílus és a Kék-Nílus. Az utóbbiból származik a Nílus vizének többsége, azonban az előbbi a hosszabb.

Híd a Fehér-Nílus felett Juba városában, Dél-Szudánban

A Fehér-Nílus

[szerkesztés]
Bővebben: Fehér-Nílus

A Fehér-Nílus Közép-Afrikából ered, legtávolabbi forrása Ruandában található, innen folyik észak felé Tanzánián, a Viktória-tavon és Ugandán keresztül, mígnem a szudáni főváros, Kartúm közelében találkozik a Kék-Nílussal. A folyó hossza 3700 km, vízgyűjtő területe 1 800 000 km² nagyságú, átlagos vízhozama 878 m³/s. Szudán, Dél-Szudán, Ruanda, Tanzánia és Uganda területén halad keresztül. Főbb nagyvárosok a folyó partján: Jinja, Juba, Kartúm.

Kompozit műholdkép a Nílusról és a Fehér-Nílusról

A Kék-Nílus

[szerkesztés]
Vízesés a Kék-Níluson Bahar Dar város közelében, Etiópiában
Bővebben: Kék-Nílus

A Kék-Nílus forrása a Tana-tó, mely 1830 m tengerszint feletti magasságban fekszik az Etióp-magasföldön. A folyó hossza 1350 km, jobb mellékfolyója a Dinder. Útja során Szudán és Etiópia területét érinti, főbb nagyvárosok a folyó mentén: Ad Damazin, al-Bahri, Sennar, Wad Madani, majd Kartúmnál a Fehér-Nílussal egyesülve ömlik a Nílusba.

A Kék-Nílus a Nílus teljes vízhozamának 56%-át adja, a szintén az Etióp-magasföldön eredő Atbara folyóval együtt pedig a vízhozam 90%-át, a hordalékok 96%-át biztosítja. E két folyó okozta a Nílus áradásait, mely az ókori egyiptomi civilizáció kialakulásának nélkülözhetetlen feltétele volt. Jellemző, hogy a Kék-Nílus igen nagy mennyiségű hordalékot szállít, mivel az etióp esős évszakban a sok csapadék hatására az erózió megnövekedik, és nagy mennyiségű iszap kerül a folyóba, nevét is a sötét színű hordalékról kapta. A hordalék vulkáni működésből előkerült földet, illetve dzsungeli eredetű növénymaradványt tartalmaz, amely termékennyé tette a part menti talajt, ezért az egyiptomiak nagy mennyiségű haszonnövényt, így gabonát tudták termelni. A nedves évszakban (augusztus végén) a Kék-Nílus vízhozama elérheti az 5663 m³/s-ot, a száraz évszakban ez az érték csak 113 m³/s.

Deltatorkolata

[szerkesztés]

A Nílus deltatorkolata 24 000 km² területű, legnagyobb városa Kairó. Hosszan elterülő alluviális síkja igen termékeny terület, kiválóan alkalmas mezőgazdasági művelésre, ebből következik hogy igen sűrűn lakott. Az Asszuáni-gát megépítése,[2] valamint a túlzott öntözés hatására a folyó kevesebb vizet és hordalékot szállít, így a delta napjainkban már nem épül tovább. Becslések szerint a gát megépítése előtt a delta területe évente átlagosan 4 km²-t nőtt.

Élővilág

[szerkesztés]

A Nílusban több mint 120 halfaj él, ezeknek negyede számít endemikus fajnak. Főbb halfajai közé tartoznak a nílusi sügér (Lates niloticus), a harcsafélék és a pontyfélék. A folyóról sok állatfaj kapta már nevét, többek között a nílusi krokodil (Crocodylus niloticus), nílusi lúd, a nílusi repülőkutya és a nílusi víziló.[3]

Hidrológia

[szerkesztés]

Mellékfolyói

[szerkesztés]

Nyugati oldali mellékfolyói:

Keleti oldali mellékfolyói:

Vízesések

[szerkesztés]

Csatornák

[szerkesztés]

A hajózást elősegítő mesterséges csatornák listája:

Városok

[szerkesztés]
A Nílus Kairónál
Katolikus katedrális Kartúmban
A Nílus deltatorkolata
Az Asszuáni-gát

Városok a Nílus mellett:

  1. Kairó Egyiptom fővárosa
  2. Kartúm (Szudán)
  3. Kigali (Ruanda)
  4. Kampala (Viktória-tó mellett)
  5. Jinja (Uganda)
  6. Juba (Szudán)
  7. Malakal (Szudán)
  8. Kusti (Szudán)
  9. Rabak (Szudán)
  10. Omdurmán (Szudán)
  11. Bahri (Szudán)
  12. Atbara (Szudán)
  13. Vádi-Halfa (Szudán)

Egyiptomi városok a Nílus közelében:

Városok a Nílus deltájában:

Kairó

[szerkesztés]
Bővebben: Kairó

Kairó Egyiptom fővárosa, Afrika és a Közel-Kelet legnagyobb városa, a világ 13. legnépesebb városa, lakossága meghaladja a 16 millió főt. 3435 négyzetkilométeres helyen fekszik, a nigériai Lagos régiója mellett ez Afrika legnagyobb agglomerációja. Kairó a Nílus folyó partján és szigetein fekszik, Egyiptom északi részén, délre attól a ponttól, ahol a folyó kilép a sivatagi völgyéből és három részre ágazik a Nílus-deltát kialakítva. A város magában foglal két szigetet, Gezīra és Roda. A folyó nyugati oldalán Kairóval szomszédos kormányzóság al-Dschīza (el-Gīza), ahol többek közt olyan történelmi területek találhatók, mint Gíza. A város földrajzi koordinátái: északi szélesség 30°03' és keleti hosszúság 31°15'.

Kartúm

[szerkesztés]
Bővebben: Kartúm

Kartúm Szudán fővárosa, teljes lakossága meghaladja az egymilliót, ezzel az ország második legnagyobb városa, de szomszédaival, al-H̱artūm al-Bahrī (Észak-Kartúm) és Omdurmán várossal együtt négymilliós metropoliszt alkot. A város azon a helyen épült, ahol az Ugandából érkező Fehér-Nílus és az Etiópiából érkező Kék-Nílus egyesül. Az itt egyesülő folyó tovább kanyarog északra Egyiptom és a Földközi-tenger felé.

Kigali

[szerkesztés]
Bővebben: Kigali

Kigali a Ruandai Köztársaság fővárosa és messze legnépesebb városa. Itt találhatóak az állami intézmények, valamint a város közlekedési csomópont, főutak találkozási pontja. Mint főváros, és a környező ónbányák és kávéültetvények központja Kigali lakossága gyors növekedésnek indult, s az 1980-as évek közepére elérte a 160 ezres lélekszámot. A főváros lakosságának 90%-át a hutuk, 10%-át pedig a tuszik teszik ki. Az európaiakat kevés német, belga, és francia üzletember képviseli.

Kampala

[szerkesztés]
Bővebben: Kampala

Kampala Uganda fővárosa és egyben legnépesebb városa, mely az ország déli részén, a Viktória-tó közelében helyezkedik el. Itt található Uganda gazdasági, közigazgatási, politikai és pénzügyi központja.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Nile című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Nil című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Irodalom

[szerkesztés]
  • Végh Dalma (2008) Tíz ország kincse: A NÍLUS, Afrika tanulmányok, 2008. (2. évf.) 3. sz. 34-39. oldal
  • Móga János - Borsos Balázs (1986) A Nílus forrásvidékén, Természet világa: természettudományi közlöny, 1986. (117. évf.) 7. sz. 302-306. oldal
  • Ludwig, Emil (1937) A Nilus Egyiptomban, Athenaeum Kiadó, Budapest

Szakcikkek:

  • Tározó a Nílus mentén, National Geographic Magyarország, 2010. (8. évf.) 4. sz. 25. old.
  • Juhász Lajos: Távoli tájak madarai: A Nílus-völgy madarai (II.): Madarak lakott területeken, Díszmadár magazin, 2010. (17. évf.) 4. sz. 27-29. old.
  • Juhász Lajos: A Nílus-völgy madarai (I.): Madarak vízközelben, Díszmadár magazin, 2010. (17. évf.) 3. sz. 26-29. old.
  • Juhari Zsuzsanna: Különös tömeghalál a Nílus mellett, Élet és tudomány, 2005. (60. évf.) 48. sz. 1507. old.
  • Németh Géza: A Kék-Nílus zuhataga, Élet és tudomány, 2005. (60. évf.) 6. sz. 190-hátlap. old.
  • Szenzáció a Nílus iszapjában, Élet és tudomány, 2003. (58. évf.) 43. sz. 1347. old.
  • Fekete István - Mező Szilveszter: Bilincsbe vert folyamistenek - Megtelt a Nílus!, Élet és tudomány, 2000. (55. évf.) 11. sz. 341-343. old.
  • Farkas Balázs: Páncélos óriások. a Nílus krokodiljai, Természetbúvár, 1998. (53. évf.) 1. sz. 2-5. old.
  • Gawhary, Karim-el: Kairói jegyzet: Nílus menti álmok, HVG, 1993. (15. évf.) 1. (710.) sz. 68-69. old.
  • Markó Iván: A Nílus-völgy öntözései, Vízügyi közlemények, 1949. (31. évf.) 1-2. sz. 85-97. old.
  • Egyiptom a Nílus ajándéka, Búvár (1935-1944), 1941. (7. évf.) 6. sz. 274. old.
  • Szolnoki Imre: A Nílus áradása és a Föld időjárása, Természet világa : természettudományi közlöny, 1927. (59. évf.) 850. sz. 697. old.
  • A Nílus deltájának geológiájához, Természettudományi közlöny , 1888. (20. évf.) 232. sz. 478. old.
  • Hunfalvy János: A legújabb útazások és fölfedezések: 1. közlemény, Afrika. 1., A Nílus mellékei és forrásai, Budapesti szemle (1857-1869), 1866. (10. évf.) Új f., 5. köt., 14/15. sz. 65-113. old.

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nílus&oldid=27551144”