Cetek
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: Kora eocén - jelen, 50–0 Ma | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
 Hosszúszárnyú bálna (Megaptera novaeangliae) Ausztrália vízében
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Cetek témájú kategóriát. |
A cetek (Cetacea) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a Whippomorpha alrendjébe tartozó alrendág.
Az alrendágba 93 recens faj tartozik.
A legújabb genetikai alapú rendszertani besorolások szerint a cetek (Cetacea) egykoron önálló rendje, a párosujjú patások rendjébe lett besorolva alrendági szinten.[1][2][3][4][5]
Mint minden emlős, a cetek is levegőt lélegeznek be, tüdejük van, meleg vérűek, utódaikat szoptatják. A cetek szárazföldi emlősöktől származnak. Az evolúció során kitűnően alkalmazkodtak a vízi életmódhoz. Alakjuk áramvonalas, a halakéhoz hasonló. Mellső végtagjaik uszonyokká alakultak át, hátsó végtagjaikat elveszítették. Gyakorlatilag nincs szőrzetük.
Az emlősök ügetéséből átörökölt, a gerincet függőlegesen hullámoztató mozgással úsznak, szemben a halak és hüllők oldalirányban hullámzó mozgásával. Ennek megfelelően farkúszóik is vízszintesek.
A cetek nagy termetű állatok. Testhosszuk kifejlett korukban fajtól függően 1–30 méter, tömegük 50–173 000 kilogramm. Közülük kerül ki a ma élő legnagyobb állat, a kék bálna.
A cetek kicsinyét borjúnak nevezik.
Rendszerezés
[szerkesztés]
A cetek alrendága három részalrendre osztható; a két ma élő részalrend fejlődése körülbelül 34 millió éve vált külön:
- †Archaeoceti Flower, 1883
- sziláscetek (Mysticeti) Cope, 1891
- fogascetek (Odontoceti) Flower, 1867
Anatómiájuk
[szerkesztés]
A cetek szervezete a vízi életmód követelményei szerint alakult át. Mellső lábaik uszonyokká alakultak. Hátsó lábaik teljesen elcsökevényesedtek, kívülről nem láthatóak. Farkuk végén a halakéhoz hasonló, de vízszintes állású farokuszony fejlődött ki. A legtöbb cetfajnak hátuszonya is van.
Bőrük alatt vastag zsírréteg van, amely részben energiatartalékul, részben hőszigetelésként szolgál. Szívük más emlősökhöz hasonlóan két kamrából és két pitvarból áll.
A fejük tetején levő orrnyíláson át lélegeznek. A szilásceteknek két, a fogasceteknek csak egy orrnyílásuk van. Amikor az állat a felszínre emelkedve kifújja a levegőt, a kicsapódó pára jellegzetes alakú felhője láthatóvá válik. Képesek hosszú ideig (a nagy ámbráscet akár 120 percig) levegővétel nélkül a víz alatt maradni. Légzésük nem automatikus, emiatt csak úgy képesek aludni, hogy agyuk egyik féltekéje mindig éber állapotban marad.
Életmódjuk
[szerkesztés]A cetek közül egyes fajok mikroszkopikus planktonnal táplálkoznak, mások nagy testű állatokkal táplálkozó ragadozók.
Szaporodásuk
[szerkesztés]A nőstény cetek egyszerre csak egy utódnak adnak életet, és azt hosszú ideig (egyes fajok több mint egy évig) szoptatják. Az anyaállat és utódja között erős érzelmi kapcsolat van. Az ivarérettséget a cetek általában későn, 7–10 éves korukra érik el.
A hím nemi szervei a testüregen belül helyezkednek el, ami úszáskor a közegellenállást csökkenti. A legtöbb cetfajnál nem alakulnak ki állandó párok. A nőstények egy párzási időszak alatt gyakran több hímmel is párosodnak. Az újszülött állat farkával előre jön a világra, ez csökkenti a fulladás veszélyét. Az anyaállat szoptatáskor aktívan préseli ki a tejet emlőjéből.
Evolúciójuk
[szerkesztés]
A cetek valamennyien szárazföldi emlősök leszármazottjai. A DNS-ek összehasonlítása alapján a párosujjú patások közé tartozó vízilófélékkel (Hippopotamidae) állnak a legközelebbi rokonságban. A cetek ősei kb. 50 millió éve tértek át a vízi életmódra.
A törzsfa forrása:
- Kladogram: Dawkins, Richard. A legnagyobb mutatvány: Az evolúció bizonyítékai. Nyitott Könyvműhely K. (2009). ISBN 978-963-9725-81-2
- Mai családok: Bernd Würsig (1988). „A sziláscetek viselkedése”. Scientific American (magyar kiadás) (6), 60. o.
A cetek és az ember
[szerkesztés]A cetek védelme
[szerkesztés]A legtöbb nagy testű cetfaj a cetvadászat hatására ma veszélyeztetett állatnak számít. A legnagyobb veszélyben azonban élőhelyük változása miatt a folyamidelfinek vannak. A delfinek által lakott folyókat legnagyobb mértékben az ember gazdasági tevékenysége, az öntözés és energiatermelés céljait szolgáló duzzasztógátak építése veszélyezteti. Így például a Kínában a Jangce folyón épülő gátak veszélyeztetik a baiji fennmaradását. Az Iravádi és a Mekong folyókon épülő gátak a ritka kúposfejű delfin kipusztulását okozhatják.
Cetvadászat
[szerkesztés]A nagy testű ceteket évszázadokon át vadászták olajukért, húsukért, sziláikért. Az ámbráscetet a beleiben található, illatszerek alapanyagául szolgáló ámbráért is vadászták. A 20. század közepére a vadászat miatt több cetfaj majdnem teljesen kihalt. A Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság (International Whaling Commission, IWC) 1986-os moratóriumában határozatlan időre megtiltotta a kereskedelmi célú cetvadászatot. A moratórium ellenére Norvégia, Izland, Feröer és Japán ma is folytatják a vadászatot. Szibéria, Alaszka és Kanada egyes természeti népei ugyancsak vadásznak cetekre.
Halászat
[szerkesztés]A delfinek életét a halászat is veszélyezteti, mert az állatok véletlenül a halászok hálóiba kerülve elpusztulhatnak. A Csendes-óceánon folytatott tonhalhalászat évente több ezer delfin életét követeli. Egyes országokban a halászok húsukért szándékosan is ejtenek el delfineket.
Katonai kísérletek
[szerkesztés]A haditengerészet által mélységi felderítésre használt eszközök kárt tehetnek a cetek érzékszerveiben, és pusztulásukat is okozhatják.
Cetek a kultúrában
[szerkesztés]Pinokkió történetében Pinokkió apját, Dzsepettót egy cet nyeli el, és hosszú ideig él ott.
Cetek a Bibliában
[szerkesztés]A Biblia többször is említi a ceteket. Legismertebb Jónás története, akit egy nagy hal nyelt le:
Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lőn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel. És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából. (…) És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra.
További említések:
- Tenger vagyok-é én, avagy czethal, hogy őrt állítasz ellenem? (Jób könyve, 7.12.)
- Mert a miképen Jónás három éjjel és három nap volt a czethal gyomrában, azonképen az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában. (Máté evangéliuma, 12.40.)
Cetek az irodalomban
[szerkesztés]- Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak című regényében a delfin a "második legértelmesebb faj" a Földön (közvetlenül az egerek mögött és az emberek előtt). Egy nagy ámbráscet is szerepel a regényben.
- Arthur C. Clarke: A delfinek szigete című ifjúsági regénye ugyancsak a delfinek és az emberek barátságának lehetőségeit járja körül.
- Herman Melville regénye, a Moby Dick egy bálnavadász és egy fehér ámbráscet harcáról szól.
- Robert Merle: Állati elmék című regénye a delfinek haditengerészeti alkalmazásának lehetőségére és erkölcstelenségére figyelmeztet.
- Szilárd Leó: A delfinek hangja
Cetek a filmekben
[szerkesztés]- Szabadítsátok ki Willyt!
- Flipper
- Le Grand Bleu (1988) – A Nagy Kékség
- Atlantis (1991)
- Winter
Ajánlott irodalom
[szerkesztés]- Patrice van Eersel: Az ötödik álom (1994, 1999)
- Mark Carwardine: Bálnák és delfinek (1995, 2002)
- Adrian P. Kezele: A delfin álma (2004)
- Dawkins, Richard. A legnagyobb mutatvány: Az evolúció bizonyítékai. Nyitott Könyvműhely K. (2009). ISBN 978-963-9725-81-2
- Bernd Würsig (1988). „A sziláscetek viselkedése”. Scientific American (magyar kiadás) (6), 60. o.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ (2009) „New Protocetid Whale from the Middle Eocene of Pakistan: Birth on Land, Precocial Development, and sexual dimorphism”. PLOS ONE 4 (2), e4366. o. DOI:10.1371/journal.pone.0004366. PMID 19194487. PMC 2629576.
- ↑ (2007) „Whales originated from aquatic artiodactyls in the Eocene epoch of India”. Nature 450 (7173), 1190–4. o. DOI:10.1038/nature06343. PMID 18097400.
- ↑ Gatesy, J. (1997. május 1.). „More DNA support for a Cetacea/Hippopotamidae clade: the blood-clotting protein gene gamma-fibrinogen”. Molecular Biology and Evolution 14 (5), 537–543. o. DOI:10.1093/oxfordjournals.molbev.a025790. PMID 9159931.
- ↑ (2005) „The position of Hippopotamidae within Cetartiodactyla”. Proceedings of the National Academy of Sciences 102 (5), 1537–1541. o. DOI:10.1073/pnas.0409518102. PMID 15677331. PMC 547867.
- ↑ Scientists find missing link between the dolphin, whale and its closest relative, the hippo. Science News Daily, 2005. január 25. (Hozzáférés: 2011. január 8.)
Források
[szerkesztés]Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Cetacea#Evolution című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Even-toed ungulate című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Whippomorpha című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]- Tengeri emlősök (Megszűnt a lap. Te is segíthetsz megfelelő hivatkozást találni!)
