Kafferbivaly
A kafferbivaly vagy fokföldi bivaly (Syncerus caffer) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a tulokformák (Bovinae) alcsaládjába tartozó faj.
Nemének a típusfaja és egyben az egyetlen élő faja is. A tulkok (Bovini) nemzetségének egyetlen, Afrikában élő képviselője.
Előfordulása
[szerkesztés]A kafferbivaly megtalálható Etiópiában, Szomáliában, Zambiában, Zimbabwében, Namíbiában, Botswanában, Mozambikban, a Dél-afrikai Köztársaságban, Kenyában és Tanzániában, valamint Afrika középső és nyugati részein is.
Alfajai
[szerkesztés]Hagyományosan 5 alfaja van elismerve; azonban 2011-ben Groves és Grubb kutatóbiológusok az alfajokat külön, önálló fajoknak nyilvánították. Szerintük a különböző alfajok között jelentős alaktani változatosság van; továbbá más állatfajok esetében is egyes alfajokat kivontak a szülőfajból és önálló státusszal látták el (pl.: őstulok és szarvasmarha, valamint vad vízibivaly és házi vízibivaly esetei). 2016-ban, Castelló egy tulokszakértő felkarolta Groves és Grubb rendszertani elképzeléseit, azonban mások kétellyel tekintenek erre az elméletre és szerintük további kutatások szükségesek.[1][2][3][4][5][6][7][8][9]
- Syncerus caffer aequinoctialis Blyth, 1866
- szudáni bivaly vagy rövidszarvúbivaly (Syncerus caffer brachyceros) (Gray, 1837)
- szavannabivaly (Syncerus caffer caffer) (Sparrman, 1779)
- hegyi bivaly (Syncerus caffer mathewsi) (Lydekker, 1904)
- vörös bivaly vagy őserdei bivaly (Syncerus caffer nanus) (Boddaert, 1785)
Megjelenése
[szerkesztés]A bika az 1,7 méter magasságot, a 3,4 méter hosszt és a 900 kilogrammot is elérheti. Egy kifejlett hím marmagassága nagyjából 1,5 méter, tömege átlagosan 680 kg. A nőstény 10–15 cm-rel alacsonyabb; tömege 500–600 kg.
Életmódja, élőhelye
[szerkesztés]Rendkívül erős állat. Az emberen kívül csak kevés a természetes ellensége; még az oroszlánoktól is képes megvédeni magát (és olykor meg is öli a támadókat). Az oroszlánok esetenként megölik és megeszik a bivalyokat, ám általában sok oroszlán kell egyetlen felnőtt példány leterítéséhez; leginkább a sérült vagy idős egyedeket sikerül levadászni. A leopárd és a foltos hiéna csak újszülött borjakat ejt el. A házi szarvasmarhával korlátozott sikerrel keresztezték; háziasítani nem sikerült.
A kafferbivaly a nyílt szavannától a sűrű bozótosokig előfordul. Előszeretettel dagonyázik.
Az öt afrikai nagyvad egyikeként a kafferbivaly fürge és félelmetes vadállat, mely évente rengeteg embert öklel fel, tapos el és öl meg. A víziló mellett elnyerte a legveszélyesebb nagyvad hírnevet.
Szaporodása
[szerkesztés]A csorda összetétele nemtől és kortól független, de léteznek csak hímekből álló csapatok is. A hím „szarvpáncélnak” is hívott szarvainak vastagságáról ismerhető fel. A bikák nyolcéves korukban válnak ivaréretté. A tehenek először ötéves korukban ellenek, 11,5 hónapos vemhesség után. Az idősebb bikákat kiveti a csorda, és általában a hím csapatokba tömörülnek.
Állatkertekben
[szerkesztés]Fogságban ritkábban látható, mint a vad vízibivaly, főleg a bikák kiszámíthatatlansága miatt. Magyarországon a Budapesti Állatkertben tartják, ahol vörös bivaly nevű alfajának egy bikája és két tehene él, ill. a győri állatkertben szintén ezt az alfajt.
Képek
[szerkesztés]-
19. századi rajz -
Kafferbivaly csorda -
Őserdei vagy vörös bivaly -
Kafferbivaly trófea a hatvani Széchenyi Zsigmond Vadászati Múzeumban
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ (2004) „Molecular phylogeny of the tribe Bovini (Bovidae, Bovinae) and the taxonomic status of the Kouprey, Bos sauveli Urbain 1937”. Molecular Phylogenetics and Evolution 33 (3), 896–907. o. DOI:10.1016/j.ympev.2004.08.009. PMID 15522811.[halott link]
- ↑ (1996) „Phylogenetic relationship among all living species of the genus Bubalus based on DNA sequences of the cytochrome b gene.”. Biochemical Genetics 34 (11), 443–452. o. DOI:10.1007/BF00570125. PMID 9126673.
- ↑ Ungulate Taxonomy. The Johns Hopkins University Press (2011)
- ↑ Bovids of the Word.. Princeton University Press (2016)
- ↑ (1999) „Systematics and phylogeny of cattle.”. The Genetics of Cattle, 1–14. o.
- ↑ Mammal Species of the World: A Taxonomic and Geographic Reference.. The Johns Hopkins University Press (2005)
- ↑ Grubb, Peter. Syncerus, Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference, 3rd (online edition), Baltimore: Johns Hopkins University Press (2005. november 11.). ISBN 9780801882210
- ↑ The Kingdon Field Guide to African Mammals. Princeton University Press (2015)
- ↑ (2013) „Are there really twice as many bovid species as we thought?.”. Systematic Biology 62 (3), 490–493. o. DOI:10.1093/sysbio/syt004. PMID 23362112.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben az African buffalo című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Bubalina#Genera_and_species című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. augusztus 21.)
- Nature-wildlife.com
- Fokföldi bivaly (Syncerus caffer caffer) adatok és fotók – Wild Animals Online encyclopedia
- Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (editors). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3rd ed).
- Angol nyelvű fajleírás
