Sigemicu Mamoru
| Sigemicu Mamoru | |
 | |
| 1945-ben | |
| Japán külügyminisztere | |
| Hivatali idő 1943. április 20. – 1945. április 7. | |
| Előd | Tani Maszajuki |
| Utód | Tógó Sigenori |
| Japán külügyminisztere | |
| Hivatali idő 1954 – 1956 | |
| Előd | Josida Sigeru |
| Utód | Kisi Nobuszuke |
| Született | 1887. július 29. Bungo-óno,  Japán |
| Elhunyt | 1957. január 26. (69 évesen) Jugavara, Japán |
| Párt | Liberális Demokrata Párt |
| Szülei | Tane Kumai
|
| Foglalkozás | diplomata, külügyminiszter |
| Iskolái | Tokiói Egyetem |
| Díjak | Order of the Rising Sun with Paulownia Flowers, 1st class |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sigemicu Mamoru témájú médiaállományokat. | |
Sigemicu Mamoru (重光 葵; Hepburn: Mamoru Shigemitsu; 1887. július 29. – 1957. január 26.) japán diplomata, 1943 és 1945 valamint 1954 és 1956 között hazája külügyminisztere. Habár erősen ellenezte a japán militarizmust és a háborúskodást, a tokiói perben 7 év börtönbüntetésre ítélték, ám a büntetés időtartamát vád alá helyezésétől számították, így csak négy és fél évet kellett börtönbe töltenie.
Élete
[szerkesztés]1887-ben született egy olyan településen, amely ma Bungo-óno város része. 1907-ben végezte el a jogot a Tokiói Császári Egyetemen. Első jelentős diplomáciai megbízatása a versailles-i békeszerződésen való részvétel volt, mint a küldöttség alacsony rangú tagja, majd az Amerikai Egyesült Államokban, Portlandban dolgozott japán konzulként. 1932. április 29-én Sanghajban tevékenykedett japán követként. Egy koreai függetlenségi aktivista bombát dobott rá, ami miatt elveszítette egyik lábát, így élete végéig műlábat kellett használnia, és a járáshoz sétabotra volt szüksége.
A Japán és a Szovjetunió között vívott 1938-as Haszan-tavi csata után a szovjetekhez küldték, hogy tárgyalja meg a béke feltételeit. Ezután Nagy-Britanniába küldték nagykövetnek, ahol általános tisztelet övezte angolbarátsága miatt. 1941 júniusában visszahívták, ám hazatérése előtt két hetet töltött Washingtonban, Nomure Kicsiszaburóval, az Egyesült Államokba akkreditált nagykövettel tárgyalva. A Pearl Harbor elleni japán támadás után két nappal nagykövetté nevezték ki a japán által működtetett nankingi bábkormányhoz. 1943. április 20-án Tódzsó Hideki miniszterelnök külügyminiszterévé tette, amelyet egészen 1945. április 7-ig betöltött.
1945. szeptember 2-án részt vett a japán fegyverletétele aláírásán a USS Missouri csatahajó fedélzetén. 1946. május 3-án a Távol-keleti Nemzetközi Katonai Törvényszék (The International Military Tribunal for the Far East) vád alá helyezte, angolbarátsága és militarizmusellenessége ellenére is, mivel külügyminisztersége alatt Japán támadó háborút folytatott, amely ellen ő nem lépett fel elég erélyesen a vád szerint. A törvényszék többségi döntése alapján háborús bűnösnek nyilvánították, és 7 év börtönbüntetésre ítélték. Enyhítésképp azonban a büntetés letöltésének kezdetét a vád alá helyezés időpontjától számították, így a tényleges büntetés 4 és fél év volt. 1950-es szabadlábra helyezése után visszatért a Japán közéletbe, és 1954–1956 között ismét hazája külügyminisztereként tevékenykedett. Ő képviselte hazáját az ENSZ Közgyűlésében, amikor Japán a szervezet 80. tagja lett 1956. december 18-án. 1957-ben halt meg jugavarai otthonában.
Források
[szerkesztés]- Lord Russell of Liverpool: A Bushido lovagjai, Gold Book, 2002, ISBN 9639437875
- Mamoru Shigemitsu, Japan and Her Destiny: My Struggle for Peace, New York: Dutton, (1958). Questia Archiválva 2011. június 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
