Ugrás a tartalomhoz

Liberális Demokrata Párt (Japán)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.
Liberális Demokrata Párt
自由民主党
Dzsijú Minsutó
Adatok
ElnökIsiba Sigeru
ElnökhelyettesMotegi Tosimicu (főtitkár)
Alapítva1955. november 15. (69 éves)
PártújságJidzsú Minsú
Tagok számaNövekedés 1 136 445[10] (2020)
Ideológiajapán nacionalizmus[1]
nemzeti konzervativizmus[2]
szociálkonzervativizmus[3]
liberális konzervativizmus[4][5]
gazdasági liberalizmus[6]
jobboldali populizmus[7]
japán neokonzervativizmus[8]
gyűjtőpárt[9]
konzervatív liberalizmus
Politikai elhelyezkedésJobboldal
Parlamenti jelenlétKépviselőház:
191 / 465
Tanácsosok Háza:
115 / 245
Prefektúrák törvényhozásai:
1 301 / 2 668
Önkormányzati képviselők:
2 137 / 29 762
[
Weboldala]

A Liberális Demokrata Párt (自由民主党; Hepburn: Dzsijú Minsutó?), röviden LDP, konzervatív[11][12][13] japán politikai párt. 1955-ös megalapítása óta négy év kivételével (1993 augusztus–1994 június és 2009 szeptember–2012 december) japán kormányzó pártja.[14]

A párt nem összekeverendő a már nem létező Liberális Párttal („自民党”, átírással Dzsimintó), amely egybeolvadt a Demokrata Párttal.

Történelem

[szerkesztés]
Az LDP alapító gyűlése

Az LDP 1955-ben alakult két konzervatív párt, a Josida Sigeru vezette Liberális Párt és a Hatojama Icsiró vezette Japán Demokrata Párt összeolvadásával. A konzervatív párt az 1952., 1953. és 1955. évi választásokon egyre erősödő baloldal és az újonnan létrejött Japán Szocialista Párt (a mai Szociáldemokrata Párt ellenében jött létre. Az 1955-öt követő választásokat 1993-ig megszakítás nélkül az LDP nyerte.[15]

A párt Japán külpolitikájának gyökeres átalakításával kezdte tevékenységét. Japán belépett az ENSZ-be, létrejöttek a diplomáciai kapcsolatok a Szovjetunióval. Az 1950-es években az LDP vezetői pártjukat meghatározó politikai erővé tették. Ennek bizonyítéka, hogy az 50-es években minden választást az LDP nyert meg.

Az 1950-es évektől az 1970-es évekig az amerikai CIA milliókat költött a japán választások befolyásolására az LDP javára és a Japán Szocialista Párt, valamint a Japán Kommunista Párt kárára, bár ez az 1990-es évekig titokban maradt.[16]

Felépítés

[szerkesztés]

A párt élén az elnök (szószai) áll, akit hároméves időszakokra választanak meg, legfeljebb kétszer (2002 előtt az elnök hivatali ideje csak két év volt). Amíg a párt megtartotta többségét az alsóházban, az elnök egyben Japán miniszterelnöke is volt. A pártelnököt a parlament LDP-s tagjaiból és a prefektúrák képviselőiből álló pártgyűlés választja.

Ideológia

[szerkesztés]

A párt alapvetően nem sorolható be egyértelmű ideológiák mentén, hosszú kormányban eltöltött évek alapján a pártot, gyűjtőpártként szokták jellemezni. Ideológiailag a pártot konzervatívnak és nacionalistának tartják. A párt gazdasági kérdésekben, a gyors, exportorienált gazdasági növekedést tartja fontosnak, nemzetközi szinten pedig Egyesült Államokkal való szoros együttműködést. Az állami tulajdon helyett a privatizálást tartják fontosnak, számos adóreformot hajtottak végre. Az állami bürokrácia csökkentése és a korrupcióellenesség is fontos része politikájuknak.

1990-es években prioritásuk volt a Délkelet-Ázsiai régió fejlődését vezetni és annak vezetőjének maradni. Fontos céljuk, hogy a japán gazdaság liberalizálásval nemzetközivé tegyek emellett a belföldi kereslet ösztönző tervek végrehajtása. A párt elutasítja az azonos neműek házasságát.

Választási eredmények

[szerkesztés]

Parlamenti választások

[szerkesztés]
Választás éve Elnök Képviselők száma Elnyert mandátumok Választókerületi szavazatok Blokk szavazások Eredmény
Szavazatok száma % Szavazatok száma %
1958[17] Kisi Nobuszuke 413
289 / 467
 23,840,170 59.0% Kormánypárt
1960[17] Ikeda Hajato 399
300 / 467
 22,950,404 58.1% Kormánypárt
1963[17] Ikeda Hajato 359
283 / 467
 22,972,892 56.0% Kormánypárt
1967[17] Szató Eiszaku 342
277 / 486
 22,447,838 48.9% Kormánypárt
1969[17] Szató Eiszaku 328
288 / 486
 22,381,570 47.6% Kormánypárt
1972[17] Tanaka Kakuei 339
271 / 491
 24,563,199 46.9% Kormánypárt
1976[17] Miki Takeo 320
249 / 511
 23,653,626 41.8% Kormánypárt
1979[17] Ōhira Maszajosi 322
248 / 511
 24,084,130 44.59% Kormánypárt
1980[17] Ōhira Maszajosi 310
284 / 511
 28,262,442 47.88% Kormánypárt
1983[17] Nakaszone Jaszuhiro 339
250 / 511
 25,982,785 45.76% Koalíció
1986[17] Nakaszone Jaszuhiro 322
300 / 512
 29,875,501 49.42% Kormánypárt
1990[17] Kájfú Tosiki 338
275 / 512
 30,315,417 46.14% Kormánypárt
1993[17] Mijazava Kiicsi 285
223 / 511
 22,999,646 36.62% Ellenzék
Koalíció
1996[17] Hasimoto Rjútaró 355
239 / 500
 21,836,096 38.63% 18,205,955 32.76% Koalíció
2000[17] Mori Josiró 337
233 / 480
 24,945,806 40.97% 16,943,425 28.31% Koalíció
2003[17] Koizumi Dzsunicsiró 336
237 / 480
 26,089,326 43.85% 20,660,185 34.96% Koalíció
2005[18] Koizumi Dzsunicsiró 346
296 / 480
 32,518,389 47.80% 25,887,798 38.20% Koalíció
2009[19] Aszó Taró 326
119 / 480
 27,301,982 38.68% 18,810,217 26.73% Ellenzék
2012[20] Abe Sinzó 337
294 / 480
 25,643,309 43.01% 16,624,457 27.79% Koalíció
2014[21] Abe Sinzó 352
291 / 475
 25,461,427 48.10% 17,658,916 33.11% Koalíció
2017[22] Abe Sinzó 332
284 / 465
 26,719,032 48.21% 18,555,717 33.28% Koalíció
2021 Kisida Fumio 337
259 / 465
 27,626,235 48.08% 19,914,883 34.66% Koalíció

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ The Resurgence of Japanese Nationalism (the Globalist). [2016. augusztus 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. július 11.)
  2. ↑ Ganesan. Bilateral Legacies in East and Southeast Asia. Institute of Southeast Asian Studies, 67. o. (2015) 
  3. ↑ Inada, Miho; Dvorak, Phred. "Same-Sex Marriage in Japan: A Long Way Away?" Archiválva 2016. június 16-i dátummal a Wayback Machine-ben.. The Wall Street Journal. 20 September 2013. Retrieved 31 March 2014.
  4. ↑ szerk.: William D. Hoover: Historical Dictionary of Postwar Japan. Scarecrow Press, 211. o. (2011). ISBN 978-0-8108-7539-5 
  5. ↑ Karan, Pradyumna P. (2005), Japan in the 21st century: environment, economy, and society, University Press of Kentucky, <https://books.google.com/books?id=wS5kcRvShg8C&pg=PT259>
  6. ↑ Muramatsu, Michio. State and Administration in Japan and Germany: A Comparative Perspective on Continuity and Change. Walter de Gruyter, 117. o. (1997) 
  7. ↑ Lindgren, Petter: The Era of Koizumi's Right-Wing Populism. University of Oslo, 2012
  8. ↑ Hebert. Wind Bands and Cultural Identity in Japanese Schools. Springer Science & Business Media, 44. o. (2011) 
  9. ↑ Japan's International Relations: Politics, Economics and Security. Routledge, 58. o. (2001). ISBN 978-1-134-32806-2 
  10. ↑ 自民党員が政権復帰以降で最多に　5万人増の113万人. Aszahi Sinbun (japánul) (2021. március 1.) (Hozzáférés: 2021. március 27.)
  11. ↑ José Antonio Crespo: The Liberal Democratic Party in Japan: Conservative Domination. (angolul) International Political Science Review, XVI. évf. 2. sz. (1995. április) 199–209. o. doi Hozzáférés: 2021. március 27.
  12. ↑ Cheol-Hee Park: The LDP's conservative shift. (angolul) Asia-Pacific Review, VII. évf. 2. sz. (2000) 51–65. o. doi
  13. ↑ Richardson 145. o.
  14. ↑ Arthur Stockwin: Explaining one-party dominance in Japanese politics. (angolul) Australia & Japan in the Region, VI. évf. 1. sz. (2018) arch Hozzáférés: 2021. március 27.
  15. ↑ Lee 372–374.; Maszumi Junnoszuke 286.; Neary 1272.; Richardson 148. o.
  16. ↑ Tim Weiner: C.I.A. Spent Millions to Support Japanese Right in 50's and 60's. The New York Times (angolul) (1994. október 9.) (Hozzáférés: 2021. március 27.) arch
  17. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p Maszumi Isikava
  18. ↑ 戦後の補欠選挙. www.ndl.go.jp. (japánul) Tokió: Japán Országgyűlési Könyvtár (2005) (Hozzáférés: 2021. március 28.)
  19. ↑ 平成21年8月30日執行 衆議院議員総選挙・最高裁判所裁判官国民審査結果調. www.soumu.go.jp. (japánul) Tokió: Japán Belügyi és Telekommunikációs Minisztérium (2009) (Hozzáférés: 2021. március 28.)
  20. ↑ 第46回衆議院議員総選挙・最高裁判所裁判官国民審査結果調. www.soumu.go.jp. (japánul) Tokió: Japán Belügyi és Telekommunikációs Minisztérium (2012) (Hozzáférés: 2021. március 28.)
  21. ↑ 第47回衆議院議員総選挙・最高裁判所裁判官国民審査結果調. www.soumu.go.jp. (japánul) Tokió: Japán Belügyi és Telekommunikációs Minisztérium (2014) (Hozzáférés: 2021. március 28.) arch
  22. ↑ 第48回 衆議院議員総選挙　候補者・名簿届出政党等情報. warp.da.ndl.go.jp. (japánul) Tokió: Japán Belügyi és Telekommunikációs Minisztérium (2017) (Hozzáférés: 2021. március 28.)

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Lee: Jong Vook Lee: The Origin of One Party Domination: America's Reverse Course and the Emergence of The Liberal Democratic Party in Japan. (angolul) The Journal of East Asian Affairs, XVIII. évf. 2. sz. (2004) 371–413. o.
  • ↑ Maszumi Isikava: Maszumi Isikava: 戦後政治史 (magyarul: A háború utáni politikai történet). (japánul) Tokió: Ivanami Soten. 2004. ISBN 4004309042  
  • ↑ Maszumi Junnoszuke: Maszumi Junnoszuke: The 1955 System in Japan and Its Subsequent Development. (angolul) Asian Survey, XXVIII. évf. 3. sz. (1988) 286–306. o.
  • ↑ Neary: Ian Neary: Conservatives and their Allies. In Critical Readings on the Liberal Democratic Party in Japan. (angolul) Szerk. Robert J. Pekkanen. Leiden: Brill. 2018. 1271–1290. o. ISBN 9789004380554  
  • ↑ Richardson: Bradley Richardson: Japan's "1955 System" and Beyond. In Political Parties and Democracy. (angolul) Szerk. Larry Diamond – Richard Gunther. Baltimore; London: The Johns Hopkins University Press. 2001. 143–170. o. ISBN 9780801868634  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Liberális_Demokrata_Párt_(Japán)&oldid=27569436”