Szató Eiszaku
Szató Eiszaku | |
Japán 61–63. miniszterelnöke | |
Hivatali idő 1964. november 9. – 1972. július 7. | |
Előd | Ikeda Hajato |
Utód | Tanaka Kakuei |
Született | 1901. március 27. Tabusze, Japán |
Elhunyt | 1975. június 3. (74 évesen) Tokió, Japán |
Sírhely | Tsukiji Hongan-ji Wadabori-byōsho |
Párt | Liberális Demokrata Párt |
Szülei | Shigeyo Satō Hidesuke Satō |
Házastársa | Szató Hiroko |
Gyermekei | Szató Sindzsi |
Foglalkozás | politikus |
Iskolái |
|
Halál oka | agyvérzés |
Vallás | buddhizmus és sintó |
Díjak |
|
Szató Eiszaku aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szató Eiszaku témájú médiaállományokat. |
Szató Eiszaku (japánul: 佐藤榮作, nyugaton: Eisaku Satō) (Tabusze, 1901. március 27. – Tokió, 1975. június 3.) Nobel-békedíjas japán politikus, pénzügyminiszter, 1964. november 9-e és 1972. július 7-e között Japán leghosszabb ideig kormányon lévő miniszterelnöke, később a Nemzetközi Karate Szervezet elnöke.
Kormányzása
[szerkesztés]Szató 1964-ben követte Ikedát a miniszterelnöki poszton, miután az egészségügyi okok miatt lemondott. Kormánya a leghosszabb ideig vezette az országot, és az 1960-as évek végére már csaknem az egész Japán kormányzatot Szató és kormánya irányította. A gyorsan fejlődő gazdaság népszerűvé tette, az Amerikai Egyesült Államok és Kína között egyensúlyozó külpolitikája azonban törékeny volt. Szató Amerika-barát politikája és a vietnámi háborúban való részvétel ellen egyre több diáktüntetés zajlott, ami ahhoz vezetett, hogy Szató 1969-ben egy évre bezáratta a neves Tokiói Egyetemet.
1969-ben elérte, hogy Richard Nixon visszavonja az amerikai atomfegyvereket Okinaváról: az egyezség vitatott, mivel engedélyezte az amerikai csapatoknak, hogy megtarthassák támaszpontjaikat Japánban. Okinavát hivatalosan 1971-ben csatolták vissza Japánhoz.
Források
[szerkesztés]
Elődje: Ikeda Hajato |
Utódja: Tanaka Kakuei |