Ugrás a tartalomhoz

Richard Nixon

Hivatkozások szerkesztése
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Richard Nixon
1971 decemberében
1971 decemberében
Az Amerikai Egyesült Államok 37. elnöke
Hivatali idő
1969. január 20. – 1974. augusztus 9.
Alelnök(ök)Spiro Agnew (1969–1973)
Gerald Ford (1973–1974)
ElődLyndon B. Johnson
UtódGerald Ford
Az Egyesült Államok 36. alelnöke
Hivatali idő
1953. január 20. – 1961. január 20.
ElnökDwight D. Eisenhower
ElődAlben Barkley
UtódLyndon B. Johnson
Katonai pályafutása
Csatái
Született1913. január 9.
Yorba Linda, Kalifornia
Elhunyt1994. április 22. (81 évesen)
New York, New York
SírhelyRichard Nixon Presidential Library and Museum
PártRepublikánus Párt
SzüleiHannah Milhous Nixon
Francis A. Nixon
HázastársaPat Nixon
Gyermekei
  • Tricia Nixon Cox
  • Julie Nixon Eisenhower
Foglalkozás
  • politikus
  • katonatiszt
  • jogász
  • önéletrajzíró
  • államférfi
Iskolái
  • Whittier College (–1934)[1]
  • Duke Egyetem
  • Duke University School of Law (–1937)[1]
  • Whittier High School
  • Fullerton Union High School
Halál okaagyi érkatasztrófa
Valláskvéker
Díjak
  • Amerikai Hadjárati Érdemérem
  • Asiatic-Pacific Campaign Medal
  • II. Világháborús Győzelmi Érdemérem
  • Az Olasz Köztársaság Nagykeresztjének Lovagja (1988. december 3.)
  • Az év embere (1971)
  • Az év embere (1972, Henry Kissinger)
  • National Defense Service Medal
  • Armed Forces Reserve Medal
  • Commendation Medal
  • Ellis Island Medal of Honor
  • az Olasz Köztársaság Érdemrendje
  • Nishan-e-Pakistan
Richard Nixon aláírása
Richard Nixon aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Richard Nixon témájú médiaállományokat.

Richard Milhous Nixon (Yorba Linda, Kalifornia, 1913. január 9. – New York, New York, 1994. április 22.) az Amerikai Egyesült Államok 37. elnöke 1969 és 1974 között, és 36. alelnöke Dwight D. Eisenhower kormányzása alatt, 1953 és 1961 között.

Már 1960-ban is indult az elnökválasztásokon, de ekkor ellenfele, John Fitzgerald Kennedy nyert. 1968-ban George Wallace és Hubert Humphrey voltak az ellenfelei, de a szavazatok 56,1%-ával megnyerte a választásokat. 1972-ben újraválasztották. A Watergate-botrány miatt 1974-ben lemondott hivataláról. Ő az Egyesült Államok történetének első és egyetlen elnöke, aki lemondott hivataláról.[2]

Pályafutása

[szerkesztés]

A második világháború alatt haditengerészetnél hadnagyként szolgált a Csendes-óceánon, ezután választották meg az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusának tagjává, később alelnökké.

A Duke Egyetemen szerzett jogi diplomát; 1937 és 1942 között ügyvédként dolgozott. 1942 és 1946 között a haditengerészetnél szolgált. 1948-tól az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottságnál dolgozott. Republikánus politikusként 1947 és 1950 között kongresszusi képviselő, majd 1950 és 1953 között szenátor.

1953 és 1960 között alelnök volt és ő volt a republikánus párt elnökjelöltje az 1960. évi elnökválasztáson. Az 1960-as években ismét ügyvéd, illetve jó nevű ügyvédi irodák üzlettársa (partner). 1969 és 1974 között az Amerikai Egyesült Államok elnöke volt. Nagy taktikusként tartották számon (gúnyneve Tricky Dicky[3] volt.) 1972-ben az amerikai elnökök közül elsőként látogatta meg a Szovjetuniót és Kínát. Ugyanebben az évben megkötötte a Szovjetunióval a fegyverzetkorlátozásról szóló SALT–1 szerződést. 1973-ban fegyverszünetet kötött Vietnámban, ami gyakorlatilag a vietnámi háború végét jelentette.

Az ún. Watergate-botrány 1972-ben pattant ki. Washingtonban, június 17-én a Potomac partján álló Watergate-épületkomplexumban lévő demokrata párti főhadiszálláson betörőket értek tetten.[4] A szálak Nixonhoz vezettek és az elnök, hogy megelőzze a leváltását célzó kongresszusi eljárást, 1974. augusztus 9-én lemondott. Nixonnal együtt kormányzatának hat tagja (Kleindienst, Ehrlichman, Haldeman, Magruder, Dean és Grey) is kénytelen volt lemondani. Ford elnök később kegyelemben részesítette. 1988-tól a Los Angeles Times és a Sunday Times kommentátora volt.

Főbb művei

[szerkesztés]
  • Six Crises (1962)
  • RN: Memoirs (1978)
  • The Real War (1980)
  • Leaders (1982)
  • Real Peace: A Strategy for the West (1984)
  • No More Vietnams (1986)
  • 1999: Victory Without War (1988)
  • In The Arena: A Memoir of Victory, Defeat and Renewal (1990)

Magyarul

[szerkesztés]
  • Richard Nixon elnök jelentése a kongresszusnak az Amerikai Egyesült Államok 1970-es évekre szóló külpolitikájáról. Teljes fordítás; Magyar Néphadsereg Vezérkara 2. Csoportfőnökség, Bp., 1973

Megjelenése a kultúrában

[szerkesztés]

Filmművészet

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Biographical Directory of the United States Congress (angol nyelven). United States Government Publishing Office, 1903
  2. ↑ On this day: Richard Nixon becomes the only US president to resign. Jerusalem Post, 2021. augusztus 9. (Hozzáférés: 2023. november 17.)
  3. ↑ Tricky Dicky by Country Joe McDonald, youtube.com
  4. ↑ 1972. június 17. | Betörőket fognak el a Watergate-épületkomplexumban, rubicon.hu

Források

[szerkesztés]
  • Hahner Péter. Az Egyesült Államok elnökei. Maecenas kiadó (2006) 

További információk

[szerkesztés]
Fájl:Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Richard Nixon témában.


Elődje:
Lyndon B. Johnson 		Utódja:
Gerald Ford
Elődje:
Alben Barkley 		Utódja:
Lyndon B. Johnson
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Richard_Nixon&oldid=27669848”