Ugrás a tartalomhoz

Barack Obama

Hivatkozások szerkesztése
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Barack Obama
Hivatalos elnöki portréja
Hivatalos elnöki portréja
Az Amerikai Egyesült Államok 44.. elnöke
Hivatali idő
2009. január 20. – 2017. január 20.
Alelnök(ök)Joe Biden
ElődGeorge W. Bush
UtódDonald Trump
Az Egyesült Államok szenátora Illinois-ból
Hivatali idő
2005. január 3. – 2008. november 16.
ElődPeter Fitzgerald
UtódRoland Burris
Az Illinois-i Szenátus tagja a 13. körzetből
Hivatali idő
1997. január 8. – 2004. november 4.
ElődAlice Palmer
UtódKwame Raoul
Születési névBarack Hussein Obama
Született1961. augusztus 4. (63 éves)
Honolulu, Hawaii, USA
PártDemokrata Párt
SzüleiBarack Obama Sr.
Ann Dunham
HázastársaMichelle Obama
Gyermekei
  • Sasha
  • Malia
Foglalkozás
IskoláiColumbia Egyetem (BA)
Harvard Egyetem (JD)
Vallásprotestáns
Díjak
  • Nobel-békedíj (2009, President Barack Obama with the Nobel Prize medal and diploma.jpg, 10 000 000 kr)
  • Grammy Award for Best Audio Book, Narration & Storytelling Recording (The Audacity of Hope, 2006. február 8.)
  • Presidential Medal of Distinction (2013. március 21., Izrael elnöke)
  • Az év embere (2008)
  • Az év embere (2012)
  • Grammy Award for Best Audio Book, Narration & Storytelling Recording (Dreams from My Father, 2005)
  • NAACP Image Award for Outstanding Literary Work, Nonfiction (The Audacity of Hope, A Promised Land, 2007, 2021)
  • NAACP Image Award – Chairman's Award (2005)
  • German Media Award (2016)
  • King Abdulaziz Medal (2009)
  • Sikatuna-rend (2014. április 28.)
  • Nemzeti Tudományos Érem
  • honorary doctorate from the University of Notre Dame
  • honorary doctor of the Northwestern University
  • a Johannesburgi Egyetem díszdoktora
  • Order of the Rajamitrabhorn
  • a Brit Birodalom Rendjének lovagparancsnoka
  • Romy
  • Primetime Emmy Award for Outstanding Narrator (Our Great National Parks, 2022. szeptember 3.)
  • Financial Times Person of the Year (2008)
  • Phoenix Award (2008)
  • Audie Award for Narration by the Author or Authors (2022)
  • Profile in Courage Award (2017)
Barack Obama aláírása
Barack Obama aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Barack Obama témájú médiaállományokat.

Ifj. Barack Hussein Obama (Honolulu, Hawaii, 1961. augusztus 4. –) amerikai jogász és politikus, az Amerikai Egyesült Államok 44. elnöke 2009. január 20. és 2017. január 20-a között. A Demokrata Párt jelölését hosszú előválasztási küzdelem után szerezte meg. Obama volt az első, nagy politikai párt színeiben induló afroamerikai elnökjelölt az Egyesült Államokban, és ő lett az ország első színes bőrű elnöke, de a 2008-as elnökválasztás során számos további rekord is megdőlt.[1] A Time magazin 2008-ban és 2012-ben „Az év emberének” választotta.[2][3] 2009-ben megkapta a Nobel-békedíjat.

Obama a Columbia Egyetemen és a Harvardon végzett. Mielőtt a szenátusba választották, dolgozott polgárjogi ügyvédként, tanított a Chicagói Egyetem jogi karán és 1997 és 2004 között szenátor volt az illinois-i állami törvényhozásban. 2000-ben a képviselőházi választásokon sikertelenül indult, négy évvel később azonban a szavazatok döntő többségével bekerült a szenátusba. A 2004-es amerikai elnökválasztások előtt a Demokrata Nemzeti Gyűlésen Obama mondhatta el a nyitóbeszédet.

2012. november 6-án legyőzte a republikánus jelölt Mitt Romneyt, ezzel újabb négy évre ő lett az Egyesült Államok elnöke.

Két elnöki ciklusához olyan események kapcsolódnak, mint a 2008-ban kezdődő gazdasági válsággal szembeni intézkedések, kampányígéretének megfelelően az iraki háború 2011-es befejezése (ezzel párhuzamosan az afganisztáni konfliktus folytatása, majd 2014-től az iraki intervenció megnyitása), az aktív közel-keleti és európai diplomácia, az amerikai–orosz kapcsolatok újbóli, hidegháborúra emlékeztető megromlása vagy az amerikai–kubai kapcsolatok enyhülése.

Fiatalkora

[szerkesztés]
Barack Hussein Obama születési anyakönyvi kivonatának másolata

Barack Obama a hawaii Honoluluban született a kansasi Wichitából származó, angol felmenőkkel rendelkező Stanley Ann Dunham (1942–1995) és a kenyai Barack Obama (1934–1982) közös gyermekeként. A szülők a Hawaii Egyetemen ismerték meg egymást, és a szigeten házasodtak össze 1961-ben,[4] Obama fél évvel később született meg. Szülei csak két évig éltek együtt, 1964-ben pedig el is váltak.[4] Obama édesapja visszatért Kenyába, és 1982-ben bekövetkezett haláláig már csak egyszer találkozott a fiával.[5] A válás után Dunham egy indonéz diákhoz, Lolo Soetoróhoz ment feleségül. Miután Indonéziában Suharto elnök került hatalomra, hazahívta az összes külföldön tanuló diákot, így Soetorónak is vissza kellett térnie hazájába. Az ifjú Obama édesanyjával együtt követte őt Indonéziába. Négy éven keresztül Jakartában éltek, ahol két általános iskolát is látogatott,[6] ezalatt a Koránt is tanulmányozta.[7]

Obama 1971-ben, tízévesen Honoluluba költözött anyai nagyszüleihez, Madelyn és Stanley Armour Dunhamhez. Egy magániskolában tanult, ahol 1979-ben kiváló eredménnyel tette le az érettségit.[8] Édesanyja 1972-ben tért vissza Hawaiira, 1977-ben viszont újra Indonéziába ment, hogy ott antropológusként dolgozzon. 1994-ben végleg Hawaiira költözött, itt halt meg rákban egy évvel később.[4]

Egyetem és munka

[szerkesztés]

A középiskola elvégzése után, 1979-ben, Obama Los Angelesbe költözött hogy az Occidental Collegeben tanuljon.[9] Két év után a New York-i Columbia Egyetemen folytatta tanulmányait, ahol 1983-ban végzett, nemzetközi kapcsolatok szakon.[10] Több éven keresztül különféle szervezeteknél dolgozott New Yorkban majd Chicagóban. 1985 és 1988 között szervezőként tevékenykedett.[11] 1988-ban először utazott Európába három hétre, később több mint egy hónapra Kenyába ment. Belépett a Harvard Law Schoolba, ahol a Harvard Law Review című szaklap első afroamerikai elnöke lett.[12] A nyári szünidőkben különféle jogi cégeknél alkalmazták. Egyetemi évei után visszatért Chicagóba. A 2004-es szenátusbeli megválasztásáig 12 éven keresztül tanított jogtudományt a Chicagói Egyetemen.

Politikai pályája

[szerkesztés]

A politikával 1992-ben, Illinois-ban került kapcsolatba. Chicagóban ő szervezett egy politikai kampányt az afroamerikaiak választási regisztrációjával kapcsolatban, ami 150 000 embert mozgatott meg. 1996-ban Chicago déli választókörzetéből bekerült Illinois állam szenátusába, ahol az állami egészségügyért felelős bizottság élére került.

Képviselősége alatt meggyőződéses baloldali liberálissá és szociálpolitikussá vált. Többedmagával törvényt kezdeményezett a szegény családok megsegítésére, ezenkívül dolgozott egy törvénytervezeten, ami a betegbiztosítás nélküli embereket segítette. Támogatott homoszexuális-szervezeteket is, és közbenjárására emelték az AIDS-ellenes felvilágosítás és kezelés normatíváját.

2000-ben Bobby Rush ellen vesztett a képviselőházi helyért zajló versenyben, 30%-kal végzett. 2002-ben ellenjelölt nélkül választották be újra Illinois állam szenátusába. Mindvégig az iraki háború ellen volt; egy alkalommal „hülye háború”-nak nevezte.

Szenátusi kampánya

[szerkesztés]

Obama 2002 közepétől fontolgatta, hogy jelölteti magát a szenátusba, de ezt hivatalosan csak 2003 januárjában jelentette be.[13] Mivel a hivatalban levő republikánus Peter Fitzgerald és demokrata elődje, Carol Moseley Braun sem indult, széles körű küzdelem alakult ki 15 jelölt között.[14] Obama az előválasztási kampány alatt is több fontos személyiség és két neves újság, a Chicago Tribune és a Chicago Sun-Times támogatását élvezte. A demokrata előválasztáson, 2004 márciusában, a szavazatok 52%-ával nyert.[15]

Miután Jack Ryan republikánus jelölttel kapcsolatban több kényes dokumentum is előkerült a kampány során, az kénytelen volt visszalépni. A helyére hosszas keresgélés után Alan Keyes került. Obama előnye már jóval a választások előtt akkora volt riválisával szemben, hogy más államok demokrata jelöltjeinek segíthetett jelenlétével és a kampányban el nem költött pénzével is.

A választást végül elsöprő fölénnyel, 70%-kal nyerte Keyes 27%-ával szemben.

Szenátusi tevékenysége

[szerkesztés]

2005. január 4-én kezdte meg hivatali idejét a szenátusban. Az első hónapjai a posztján való elhelyezkedéssel teltek, ekkor nem voltak látványos akciói. Condoleezza Rice külügyminiszterré való kinevezését azonban támogatta, amivel többen nem értettek egyet. 2005 márciusában megalapította saját Political Action Committeejét, vagyis lobbiszervezetét.

A 2005-ös és a 2006-os évben 12 törvénytervezetet kezdeményezett, és további 427-et támogatott. 2007 januárjában olyan törvényjavaslatot nyújtott be, ami visszahívná az amerikai csapatokat Irakból.

Obama az egészségügyi, a külpolitikai, a munkaügyi, a védelmi, valamint a veteránok bizottságának volt tagja.

Elnökválasztási kampánya

[szerkesztés]

2008-as kampány

[szerkesztés]
Barack Obama kampánya során, 2008. február 4-én, mögötte Caroline Kennedy, Rosa Delauro és Chris Murphy kongresszusi képviselők

Obama hivatalosan 2007. február 10-én, az illinoisi Springfieldben jelentette be, hogy indul a 2008-as amerikai elnökválasztáson.[16] Kampánya az iraki háború gyors befejezésére, az energiafüggetlenség növelésére és az egészségügy megreformálására épült.[17]

A választási kampánya során Obama kampánystábjához rekord mennyiségű támogatás érkezett.[18][19] A Demokrata Párt előválasztásai során Obama számos jelölttel találta szemben magát. Az első előválasztások után a küzdelem Obama és Hillary Clinton szenátor között éleződött ki, akik az előválasztásokon csaknem azonos számú államban nyertek, így a demokrata elnökjelölt személye sokáig eldöntetlen maradt. 2008. Június 3-án Obama átlépte a szükséges delegáltak számának határát és így csaknem biztossá vált, hogy ő vezeti majd a demokratákat az elnökválasztáson.[20] Még aznap győzelmi beszédet tartott a minnesotai St. Paulban. Clinton június 7-én függesztette fel elnökválasztási kampányát és biztosította Obamát a támogatásáról.[21] Attól kezdve kampánya a republikánus jelölt, John McCain elleni harcra összpontosított.

Június 19-én Obama korábbi ígérete ellenére elutasította választási kampányának állami finanszírozását és az ezzel járó korlátokat és kötelezettségeket.[22] Így míg ellenfele, McCain betartva egy hasonló ígéretet az államilag a jelöltek számára megállapított 84.1 millió dollárból gazdálkodott, Obama ennek többszörösét költötte el kampányra, a megszerzett magán pénzadományok révén.[23] 2008. augusztus 23-án Joe Biden külpolitikában jártas delaware-i szenátort választotta alelnökjelöltjének.[24] A demokraták nemzeti gyűlésén, a coloradói Denverben Obama korábbi ellenfele, Hillary Clinton beszédében Obama támogatását kérte a küldöttektől. Augusztus 28-án 84 000 támogatója előtt mondott beszédet Denverben. A világszerte több mint 38 millió ember által követett beszédben elfogadta a Demokrata Párt elnökjelölését és ismertette választási programját.[25]

Miután a republikánusok McCaint jelölték elnöknek, 2008 szeptemberében és októberében a két jelölt három televíziós vitában vett részt. A november 4-i választáson a lakosság által leadott szavazatok 53%-át és 365 elektori szavazatot szerzett McCain 173 elektori voksa ellenében.[26] Győzelmét számos amerikai államban és városban az emberek az utcákra vonulva ünnepelték.[27]

2012-es kampány

[szerkesztés]

Obama 2011-ben jelentette be az újraindítási szándékát. Hivatalosan Bill Clinton, a 2001 előtti demokrata elnök és Joe Biden demokrata párti alelnök jelölték Obamát, akinek a választáson ezúttal a republikánus Mitt Romney, Massachusetts korábbi kormányzója volt az ellenfele. 2012. november 6-án Obama a szükségesnél jóval több, 332 elektori szavazatot nyert el, ami lehetővé tette az újbóli megválasztását. Franklin D. Roosevelt óta Obama második demokrata elnök, aki kétszer nyerte el a többségi szavazatokat Bill Clinton után.

Elnöksége

[szerkesztés]
Obama leteszi az elnöki hivatali esküt

Beiktatása

[szerkesztés]
Obama első ciklusi elnökportréja

2009. január 8-án összeült a kongresszus, hogy összeszámolja az elektori szavazatokat. A hivatalos eredmények alapján Barack Obamát az Egyesült Államok megválasztott elnökének és Joe Bident pedig megválasztott alelnökének nyilvánították ki.[28] 2009. január 20-án, 12.05-kor (közép-európai idő szerint 18.05-kor) tette le hivatali esküjét kétmillós tömeg előtt[29] ugyanazzal a Bibliával, amivel Abraham Lincoln 1861-ben. Az Egyesült Államok alkotmányában foglaltak szerint azonban már 12:00-kor ő lett az ország következő elnöke. Mivel az eskü szövegét az elnököt eskető John G. Roberts főbíró, majd a szöveget utána mondó Obama is eltévesztette, az elnök másnap a Fehér Ház térképtermében megismételte az eskütételt.[30]

Belpolitikája

[szerkesztés]
Obama rövid megbeszélést tart Rahm Emanuellel, fehér házi kabinetfőnökével, első teljes elnöki munkanapján

Az elnöki eskütétel után pár perccel Obama fehér házi kabinetfőnöke, Rahm Emanuel, visszavonta Bush elnök azon rendelkezéseit, amelyek még nem léptek érvénybe.[31] 2009. március 9-én Obama semmissé tette a Bush-kormány azon lépését is, amely megtiltotta az őssejtkutatók állami támogatását.[32]

Első hivatali napján Obama elrendelte a guantánamói fogolytáborban tartottak pereinek felfüggesztését 120 napra.[33] A 2008-2009-es gazdasági világválság miatt még aznap befagyasztatta a Fehér Ház magas rangú munkatársainak fizetését, szigorította a lobbizásra vonatkozó szabályokat, így például megtiltotta, hogy a kormány tagjai bármilyen jellegű ajándékot vegyenek át lobbistáktól.[34] 2009. január 22-én Obama aláírta a guantánamói börtön bezárására vonatkozó utasítást, egyéves határidőt szabva a bezárásra.[35] Ugyanakkor 2010 szeptemberében Obama elismerte, a guantánamói börtön bezárására tett ígéretét nem sikerült beváltani, a börtön továbbra is üzemel.[36] Egy nappal később az elnök feloldotta azt a korlátozást, miszerint az Egyesült Államok nem ad anyagi támogatást olyan nemzetközi szervezeteknek, amelyek abortuszt végeznek, maguk finanszíroznak ilyen tevékenységet, vagy akár felvilágosítást adnak a terhességmegszakításról.[37]

2009. január 27-én Obama két energiafüggetlenséggel foglalkozó elnöki határozatot adott ki. Az egyik felszólítja a közlekedési minisztériumot az üzemanyag-hatékonyság növelésére, a másik pedig engedélyezi az egyes tagállamoknak, hogy azok szigorúbb kipufogógáz-kibocsátási szabályozásokat hozzanak létre, mint a szövetségi kormány.[38]

Az amerikai törvényhozás alsó- és felsőháza által heteken keresztül vitatott 787 milliárd dolláros gazdasági ösztönző csomag harmadik, végleges változatát Obama 2009. február 17-én írhatta alá. A csomag a pénzügyi válság hatásait hivatott tompítani.[39] 2009. április végén politikai kereszttűzbe került, mivel a CIA állománya keményebb kiállást várt az elnöktől, mert magát az ügynökséget erős kritika érte azokért a módszerekért, amelyeket George W. Bush előző elnök kormányzásának idején folytattak. Azért történt meg ez, mert Obama engedélyezte, hogy nyilvánosságra hozzák a CIA titkos aktáit, amelyből kiderült, hogy több embert úgy bírtak vallomásra, hogy a vízbe fojtást imitálták és alvásmegvonást hajtottak végre a foglyokon. Ezért érte a CIA-t erős kritika, és ezért kért az ügynökség kiállást Obamától maga mellett. Viszont több közéleti személyiség és a demokraták egy része is azt hangoztatták, hogy Obama vizsgálja ki alaposabban a Bush kormányzás alatt történt visszaéléseket. Dick Cheney, George W. Bush volt alelnöke a következőképpen válaszolt az őt, a volt elnököt, és annak döntéshozóit ért kritikákra és vádakra: "Kissé zavarónak találom, hogy nem közölték azokat a feljegyzéseket, amelyek erőfeszítéseink sikerét igazolják. Vannak olyan jelentések, amelyek tételesen mutatják, hogy mit nyertünk e tevékenység révén." Obama erre és az őt ért kritikákra azt a választ adta, hogy ő nem a múlttal szeretne foglalkozni, hanem a jelen és a jövő problémáit szeretné megoldani, és hogy ő már elnökségének harmadik napján betiltotta ezeket a különlegesen kegyetlen módszereket, és hogy az összes titkos CIA bázist be fogja záratni rövid időn belül.

Obama két nőt jelölt a Legfelsőbb Bíróság megüresedő helyeire, ezzel az amerikai történelem során először háromra emelkedett a női tagok száma. A 2009-ben jelölt Sonia Sotomayor az első latinó származású tagja lett a Legfelsőbb Bíróságnak. 2010-ben Elena Kagant jelölte az elnök, akit szintén az első szavazással elfogadott a szenátus.

2010. december 22-én Obama aláírta a hadsereg „Ne kérdezd, ne mondd el” irányelvét eltörlő törvényt,[40] így lehetővé vált, hogy nyíltan melegek is szolgálhassanak a hadseregnél.[41]

2012. május 9-én Obama bejelentette, hogy támogatja a melegházasságot,[42] amelyet ekkorra már az amerikai választók többsége is támogatott.[43][44] Ezzel Obama lett az első hivatalban lévő elnök, aki támogatja a melegházasságot (Bill Clinton és Jimmy Carter elnökök hivatali ciklusuk lejárta után jelentették ezt be).

2013. január 21-én, második beiktatási beszédében[45] kijelentette: „Célunkat addig nem értük el, amíg meleg fivéreinket és nővéreinket a törvény nem ugyanúgy kezeli, mint mindenki mást – mert, ha egyenlőnek teremtettünk, akkor az egymás felé megnyilvánuló szerelmünknek is egyenlőnek kell lennie.” Ezzel az első amerikai elnök volt, aki beiktatási beszédében megemlítette a melegeket.

A 2012. decemberi newtowni iskolai mészárlás után Obama síkraszállt a fegyvertartás szigorítása mellett.[46] Ebben a közvélemény többségének a támogatását is élvezi.[47]

Egészségbiztosítási reform

[szerkesztés]

Obama többször kérte a kongresszust, hogy fogadjon el egy egészségbiztosítási reformcsomagot, ami kampányának egyik alappillére volt. Javasolta, hogy nyújtsanak egészségbiztosítást azoknak, akik azzal nem rendelkeznek, szabjanak határt a biztosítási díjaknak és tegyék lehetővé, hogy az emberek megtarthassák biztosításukat amikor elveszítik munkahelyüket vagy munkahelyet váltanak. Tervezete szerint létrejött volna egy állami biztosító, amely a magánbiztosítókkal versenyezve csökkentette volna az árakat és javította volna az egészségügyi ellátás minőségét.[48]

2009. július 14-én a képviselőház demokrata párti képviselői benyújtották az egészségbiztosítási reformtervezetet. Obama azt szerette volna, ha a Kongresszus még 2009 vége előtt elfogadja azt. November 7-én a képviselőház elfogadta azt a változatot, amely létrehozott volna egy állami biztosítót. December 24-én a szenátus saját törvényjavaslatát fogadta el – állami biztosító nélkül. 2010. március 21-én a szenátusi tervezetet a képviselőház is megszavazta 219-212-es szavazati arányban. Obama március 23-án írhatta alá a törvényt.[49][50][51][52] (Ez volt az Affordable Care Act program, ami "Obamacare" néven került be a közbeszédbe.)

Az egészségügyi reformot többen kritizálták: egyesek a piacgazdasági viszonyokba való beavatkozásként értékelték, mások azzal érveltek, hogy a biztosítás munkanélküliekre és bevándorlókra való kiterjesztése az amerikai középosztály adóterheit növeli meg. Egyes tüntetők szerint Obama a „szocializmus” felé vezeti az Egyesült Államokat.[53]

Külpolitikája

[szerkesztés]
Obama első külföldi látogatásán Stephen Harper kanadai miniszterelnöknél

A 2008-ban kezdődő gazdasági világválság hosszú távon kedvezőtlenül érintette az USA pénzügyi és politikai pozícióit. Részben ettől függetlenül az Egyesült Államok politikusai között egyre inkább teret nyert a kilencvenes évek során kialakult multipoláris világrendhez való alkalmazkodás gondolata, miközben hazájukat egyre kevésbé tartják szuperhatalomnak.[54][55][56][57][58][59][60] Obama külpolitikája (elsősorban retorikai szinten) éles fordulatot hozott George Bushéhoz képest, többek között előfeltételek nélküli tárgyalást kezdeményezett több korábban ellenségesként kezelt országgal.

Ezek közé tartozott Irán, már a választási kampányban is hangsúlyozta a tárgyalások fontosságát. Az atomlétesítmények bezárásának eddigi követelése helyett Obama támogatja Irán békés atomenergiához való jogát. 2009 márciusában az elnök békülékeny és tiszteletteljes videóüzenetben köszöntötte az országot a perzsa újév alkalmából.[61] Mindezek a lépések kedvező fogadtatást kaptak Mahmúd Ahmadinezsád elnöktől.[62] Obama a latin-amerikai államokhoz is barátságosabban közeledett az AÁSZ-csúcson, 2009 áprilisában. Kubával tárgyalásokat kezdeményezett, a csúcs kezdete előtt enyhített a Kubát sújtó szankciókon: feloldotta a családlátogatásra átutazó kubai amerikaiakra vonatkozó tartózkodási, pénzköltési és átutalási korlátozásokat, de érvényben hagyta az 1962-es általános kereskedelmi embargót. Obama és a venezuelai radikális baloldali elnök, Hugo Chávez között barátságos kézfogásra került sor. Chávez egy ízben George Busht korábban magának az ördögnek nevezte.[63]

2009-ben Obamának ítélték oda a Nobel-békedíjat „a nemzetközi diplomácia megerősítéséért és a népek közötti együttműködés elősegítéséért tett erőfeszítéséért”. Jóllehet az elnök számottevő erkölcsi és politikai tőkére tett szert gesztusainak köszönhetően, a díj nagy vitát váltott ki, hiszen Obama aközben kapta meg a békedíjat, hogy két nemzetközi fegyveres konfliktusban[64] is aktívan részt vett, az amerikai törvények szerint ugyanis az elnök egyben a hadsereg főparancsnoka is.

Közel-keleti politikája

[szerkesztés]

Az Egyesült Államok Obama 2009. február 27-i bejelentése alapján 2010-re kivonul Irakból, tanácsadó, kiképző és terrorelhárító feladatokat pedig 2011-ig fognak ellátni az országban.[65] Mindazonáltal 9 nappal korábban, február 18-án, Obama bejelentette, hogy Afganisztánba még 17 000 katonát küld.[66] Az Egyesült Államok katonáinak Irakból való tényleges kivonulására 2011. december 18-án került sor. Ezután már csak 157 kiképző és a nagykövetséget védő alakulat marad Irakban.[67]

2009. június 4-én Kairóban Obama új kezdetet szorgalmazott az Egyesült Államok és a iszlám világ között: „a gyanakvásnak véget kell vetni, őszintén kell beszélni a térségről” – mondta. Elviselhetetlennek nevezte a palesztinok a megszállás 60 éve tartó napi megaláztatását. Izraelt felszólította arra, hogy hagyjon fel a ciszjordániai telepek építésével; a palesztinokat pedig arra, hogy hagyjanak fel az erőszakkal és a Hamasz ismerje el Izraelt. Obama kölcsönös bizalmon és tiszteleten alapuló kapcsolatot ajánlott a muzulmánoknak, alátámasztandó, kiemelte, hogy az iszlám része az Egyesült Államoknak, hangsúlyozva, hogy minden amerikai államban található mecset és a Koránból vett idézeteket. Kitért a nők jogaira és hogy nem szabad megtiltani a nők oktatását. Beszédét tapssal fogadta a közönség.[68]

2011. május 2-án Obama parancsára amerikai katonák kommandóakciót hajtottak végre a pakisztáni Abbottábádban, melynek során megölték a számos terrortámadásért felelős Oszáma bin Ládent.

Nemzetközi szinten komoly kritikák merültek fel az elnöknek az úgynevezett arab tavasz során elfoglalt állásfoglalásával kapcsolatban, elsősorban azért, mivel politikai stratégiáját és népszerűségét kezdetben a George W. Bush által képviselt diplomáciával való szakításra alapozta, ezzel szemben 2011-től kezdve aktívabb politikát folytatott a Közel-Kelet országaiban zajló rezsimváltások elősegítése céljából. Utóbbi során az Egyesült Államok geopolitikai szövetségesének számító (Egyiptom) vagy az USA-val feszült, de tárgyalásokkal rendezhető viszonyban álló (Líbia) szekuláris autokráciák helyét radikális, többek között iszlamista hátterű mozgalmak vették át. A politikai helyzet eszkalálódását mi sem mutatja jobban, mint Bengáziban található amerikai konzulátus elleni 2012. szeptember 11-i szélsőséges támadás, mely Christopher Stevens líbiai nagykövet halálát okozta.[69][70] A közvéleményt megosztó eset után Hillary Clintont John Kerry váltotta a külügyek élén (2013. február).

Az Irakból való kivonulás és a szíriai polgárháborúban elfoglalt álláspont, melynek során Obama a vegyes összetételű, nagyrészt szunnita koalíciót tekintette Szíria hivatalos képviselőjének[71] mindkét országban elősegítette az Iraki és Levantei Iszlám Állam (később: Iszlám Állam) megjelenését és megerősödését. Válaszul utóbbi előretörésére 2014 júniusában Obama kisebb amerikai erőket küldött Irakba (hivatalosan a térség amerikai állampolgárai és a bagdadi nagykövetség védelme érdekében).[72] Az Egyesült Államok vezető szerepet vállalt az Iszlám Állam elleni koalícióban, amelyből azonban kihagyták Iránt és a szír kormányt.[73] A konfliktusban az amerikai légierő is bevetésre került, ami Irakban és Szíriában – a szír kormány beleegyezésének kikérése nélkül – támadja az Iszlám Állam erőit, támaszpontjait és az elfoglalt olajlétesítményeket.[74] Az amerikai diplomáciának a NATO-tag Törökországot sem sikerült megnyerni az iraki és szíriai intervenció támogatójának.

Európához való viszonya

[szerkesztés]

Obama első európai útjára március 31-én került sor. Látogatása második napján, a G20-as országok csúcstalálkozója előtt, megbeszélést tartott Dmitrij Medvegyev orosz államfővel. A két vezető megegyezett, hogy a 2009-es év végéig létrehoznak egy új egyezményt, amelynek értelmében az Egyesült Államok és Oroszország csökkenteni fogja nukleáris fegyvereinek számát.[75]

Obama az aktív külpolitikáját a terrorellenes küzdelem és az USA biztonsági igényei mellett az emberi szabadságjogok liberális doktrínájára alapozta. Ennek során 2011 decemberében Obama arra utasította az USA-béli ügynökségeket, hogy a külföldi országok pénzügyi támogatásakor vegyék figyelembe a szexuális kisebbségek ottani helyzetét is,[76] emellett ezzel összefüggésben kritizálta az orosz belpolitikát.

Obama még a 2012-es televíziós vita során keményen támadta Mitt Romney republikánus elnökjelöltet, aki (szerinte) túl nagy jelentőséget tulajdonított Oroszországnak. 2013–2014 során komoly biztonsági és geopolitikai problémaforrásként merült fel az ukrán belpolitika válsága és az ehhez kapcsolódó orosz–ukrán konfliktus.[77] Az Obama-adminisztráció számára ugyanis a Közel-Kelet élvezett prioritást, míg az Oroszországgal fennálló ellentéteket diplomáciai és gazdasági nyomásgyakorlás útján igyekeztek megoldani. Mindez a közép- és kelet-európai országok egy részében, főképp a Baltikumban, a Nyugat-orientált ukrán vezetésben és az USA NATO-szövetségeseinél a 2008-as orosz–grúz háború során elmaradt nyugati segítség tudatában komoly aggodalmakat váltott ki. Mások (ezzel ellenkezőleg) éppen az Obama-adminisztráció európai ügyekbe való túlzott beavatkozását kifogásolták.

2016. december 29-én Obama kiutasított 35 orosz diplomatát, valamint újabb orosz szervezetekre és magánszemélyekre terjesztette ki a már meglévő szankciókat.[78] Az évek óta húzódó, és Obama második elnöki ciklusán is túlnyúló amerikai–orosz konfliktust a politikában és a médiában többen új hidegháborúként értékelik.[79][80][81]

Magyarországgal való kapcsolata

[szerkesztés]
Az Obama házaspár Bajnai Gordon miniszterelnökkel New Yorkban, 2009 szeptemberében

Obama elnöksége alatt Magyarország és az Egyesült Államok kapcsolatára alapvetően a kölcsönös tiszteleten alapuló szövetségesi és partneri viszony volt jellemző.[82] Ugyanakkor a Magyarországgal való kapcsolat érezhetően nem volt az elnök érdeklődésének középpontjában: két elődjével szemben Obama nem járt Magyarországon, és csak többoldalú csúcstalálkozók keretében találkozott a magyar miniszterelnökökkel. Az Egyesült Államok szempontjából stratégiailag kevésbé fontos országokkal kapcsolatos amerikai gyakorlatot folytatva Barack Obama nem külügyi szakembereket nevezett ki magyarországi nagykövetnek, hanem politikai támogatóit jutalmazta ezzel az állással. A 2010-től 2013-ig szolgáló Eleni Tsakopoulos Kounalakis korábban egy ingatlanfejlesztési társaság vezetőjeként gyűjtött adományokat Obama, illetve azelőtt Hillary Clinton kampánya számára, a 2013-ban jelölt, majd a szenátus által 2014. december 2-án jóváhagyott[83] Colleen Bell televíziós producer pedig az elnök politikai szövetségese.

A Norvég Alap-ügy nyomán az amerikai elnök 2014. szeptember 23-án egy beszédében Magyarországot (Oroszország, Kína és Egyiptom mellett) azon államok közé sorolta, amelyekben véleménye szerint a civil szféra sérelmet szenved.[84] Az USA és Magyarország közötti diplomáciai ellentét tovább mélyült, amikor az Egyesült Államok 2014 októberében a 7750-es elnöki proklamáció alapján megtagadta a beutazás lehetőségét hat magyar köztisztviselőtől.[85] A harmadik Orbán-kormány tevékenységét több esetben bírálták az elnök és Hillary Clinton szövetségeseinek számító magánszemélyek és szervezetek, továbbá André Goodfriend ideiglenes budapesti ügyvivő, Obama bizalmi embere részt vett az internetadó elleni tüntetésen és Gyurcsány Ferenc pártjának rendezvényén.[86][87]

Kül- és belpolitikai botrányok

[szerkesztés]

2013-ban napvilágra került információk szerint[88] az USA-béli Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) lehallgatta számos vezető európai politikus, elsősorban Angela Merkel német kancellár telefonját, illetve az AP hírügynökség újságíróit. Az NSA százmilliónál is jóval több francia, spanyol és olasz telefonhívást rögzített.[89] Mindez súlyosan érintette mind az Egyesült Államok, mind elnöke külpolitikájának megítélését. A lehallgatási botrány internetes mémek sorát hívta életre, melyekben Obamát az 1984 Nagy Testvéréhez hasonlították.

2013-ban vált ismertté, hogy 2010 után az amerikai adóhivatal (IRS) célzottan, politikai alapon indított vizsgálatokat jobboldali nonprofit szervezetek ellen. Az amerikai adóhivatal a civil szervezetek adómentességi kérelmeit 2010-től szelektíven vizsgálta, közel 300 ellenzéki, konzervatív csoportot vett célkeresztbe, a beadványok többségének elbírálása 13 hónapnál tovább tartott. Obama ugyanakkor saját véleménye alapján nem tudott az eljárásokról és lemondatta az adóhatóság vezetőjét.[90][91]

2014 decemberében lett köztudomású, hogy a CIA éveken keresztül nem egyszerűen kényszervallatást alkalmazott, hanem kínzásnak számító vallatási módszerekkel élt. A Fehér Ház kommunikációja szerint a fogolykínzásokra Obama akaratával szemben került sor. Kérdésesnek tűnik ugyanakkor, hogy az elnök nem volt tisztában saját hírszerzésének tevékenységével.

Családja és magánélete

[szerkesztés]
Bővebben: Barack Obama családja
Barack és Michelle Obama
Michelle Obama és gyermekei: balra Malia, jobbra Sasha

Obamának saját elmondása szerint nagy családja van. Kenyai édesapja oldaláról hét féltestvére van (ebből hat él még ma is), édesanyja indonéz férjétől pedig egy, Maya Soetoro-Ng, akivel együtt nevelkedett.[92] Kansasi születésű anyai nagyanyja, Madelyn Dunham, Obama édesanyjánál is tovább élt 2008. november 2-án bekövetkezett haláláig.[93] Obama dédnagybátyja a második világháború alatt az amerikai hadseregben szolgált és a 89. hadosztállyal részt vett az ohrdrufi náci munkatábor felszabadításában.[94]

Obama 1989 júniusában találkozott leendő feleségével, Michelle Robinsonnal, amikor a Sidley Austin alkalmazottjaként dolgozott Chicagóban. 1991-ben eljegyezte és 1992. október 3-án feleségül vette Michelle-t,[95] aki szintén a Harvard Jogi Iskolában tanult. Két gyermekük született: Malia 1998-ban és Natasha (Sasha) 2001-ben.[96]

Anyanyelve, az angol mellett beszél még indonézül, amelyet a szigetországban eltöltött négy év alatt tanult meg.[97] Kedvenc sportja a kosárlabda, középiskolájában az iskolai csapat tagja is volt.[98] Bár nem vallásosként nőtt fel, 1988-ban megkeresztelkedett egy chicagói, főleg feketékből álló gyülekezetben, és két évtizeden keresztül annak aktív tagja volt.[99]

Saját elmondása szerint többször próbált leszokni a dohányzásról.[100] Miután beköltöztek a Fehér Házba, Obama megfogadta, hogy többet már nem fog dohányozni.[100]

Konfliktusok a személye körül

[szerkesztés]
  • Több elképzelés született születési helyével és állampolgárságával kapcsolatban. Az elnök visszautasította az ezzel kapcsolatos teóriákat és 2008-ban nyilvánosságra hozta születési bizonyítványát.
  • Komoly szakmai és politikai bírálatok merültek fel az elnöksége kezdetén, 2009-ben átvett Nobel-békedíjával kapcsolatban (lásd fentebb).
  • Elsősorban republikánus részről kifogásolták Obama számottevő médiafölényét, rámutatva egyes médiumok sztárcsináló szerepére. Obama mindkét elnökválasztási kampánya során maga mögött tudhatta a televízióadók, a nyomtatott és elektronikus sajtó többségét, sőt első megválasztását követően több esetben szerepeltették képregényekben.[101][102]

Honlapok

[szerkesztés]

Magyarul megjelent művei

[szerkesztés]
  • Vakmerő remények. Gondolatok az amerikai álom újraélesztéséről; ford. Lantos István; Cor Leonis, Bp., 2008
  • Barack Obama inspiráló gondolatai; ford. Weisz Böbe; HVG Könyvek, Bp., 2019
  • Egy ígéret földje. Elnöki memoár I.; ford. Darnyik Judit; HVG Könyvek, Bp., 2020

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Miért volt történelmi az elnökválasztás? (angol nyelven). Index, 2008. november 5. (Hozzáférés: 2009. január 20.)
  2. ↑ David Von Drehle: Person of the Year 2008 (angol nyelven). Time, 2008. december 17. [2009. április 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 20.)
  3. ↑ Scherer, Michael: 2012 Person of the Year: Barack Obama, the President (angol nyelven). Time, 2012. december 19. (Hozzáférés: 2021. augusztus 8.)
  4. ↑ a b c Amanda Ripley: The Story of Barack Obama's Mother. Time, 2008. április 9. [2009. február 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. március 31.)
  5. ↑ Kevin Merida: The Ghost of a Father. The Washington Post, 2007. december 14. (Hozzáférés: 2009. március 31.)
  6. ↑ Obama school days in Jakarta. greatnewsfromindonesia.blogspot.com, 2008. január 24. [2014. január 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. március 31.)
  7. ↑ Obama: Man of the World. [2010. december 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 13.)
  8. ↑ Peter Serafin: Punahou Grad Stirs Up Illinois Politics. Honolulu Star-Bulletin, 2004. március 21. (Hozzáférés: 2008. április 13.)
  9. ↑ Jim Tranquada: Barack Obama '83 Elected President. Occidental College, 2008. november 4. [2009. április 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 4.)
  10. ↑ Shira Boss-Bicak: Barack Obama '83. Columbia College Today, 2005. [2008. szeptember 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 4.)
  11. ↑ Bob Secter; John McCormick: Portrait of a pragmatist. Chicago Tribune, 2007. március 30. [2008. február 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 4.)
  12. ↑ Fox Butterfield: First Black Elected to Head Harvard's Law Review. The New York Times, 1990. február 6. (Hozzáférés: 2009. április 4.)
  13. ↑ Scott Helman: An early defeat launched a rapid political rise (angol nyelven). The Boston Globe, 2007. október 12. (Hozzáférés: 2009. január 19.)
  14. ↑ Monica Davey: Closely Watched Illinois Senate Race Attracts 7 Candidates in Millionaire Range (angol nyelven). The New York Times, 2004. március 7. (Hozzáférés: 2009. január 19.)
  15. ↑ Monica Davey: From Crowded Field, Democrats Choose State Legislator to Seek Senate Seat (angol nyelven). The New York Times, 2004. március 17. (Hozzáférés: 2009. január 19.)
  16. ↑ Rick Pearson; Ray Long: Obama: I'm running for president (angol nyelven). Chicago Tribune, 2007. február 10. (Hozzáférés: 2009. január 19.)
  17. ↑ Michael Falcone: Obama's 'One Thing' (angol nyelven). The New York Times, 2007. december 21. (Hozzáférés: 2009. január 19.)
  18. ↑ Jim Malone: Obama Fundraising Suggests Close Race For Party Nomination (angol nyelven). Voice of America, 2007. július 2. [2009. augusztus 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 19.)
  19. ↑ Emily Cadei: Obama Outshines Other Candidates in January Fundraising (angol nyelven). CQ Politics, 2008. február 21. [2008. június 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 19.)
  20. ↑ Jonathan D. Salant: Obama: I will be the Democratic nominee (angol nyelven). CNN, 2008. június 4. (Hozzáférés: 2009. január 19.)
  21. ↑ Adam Nagourney; Jeff Zeleny: Clinton to End Bid and Endorse Obama (angol nyelven). The New York Times, 2008. június 4. (Hozzáférés: 2009. január 19.)
  22. ↑ Jonathan D. Salant: Obama Won't Accept Public Money in Election Campaign (angol nyelven). Bloomberg, 2008. július 19. (Hozzáférés: 2009. január 19.)
  23. ↑ Az állami finanszírozás rendszerével a nagyvállalatok és lobbisták által a rendszerbe áramoltatott pénzek mennyiségét és így befolyását akarták eredetileg visszaszorítani.
  24. ↑ Obama introduces Biden as running mate (angol nyelven). CNN, 2008. augusztus 23. (Hozzáférés: 2009. január 19.)
  25. ↑ Obama launches historic campaign (angol nyelven). BBC, 2008. augusztus 29. (Hozzáférés: 2009. január 19.)
  26. ↑ CNN Electoral Map Calculator - Election Center 2008. CNN, 2008 (Hozzáférés: 2008. december 14.)
  27. ↑ Scenes of joy across the US (angol nyelven). The Canberra Times, 2008. november 5. [2009. február 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 19.)
  28. ↑ Congress meets to count electoral votes (angol nyelven). MSNBC, 2009. január 8. (Hozzáférés: 2009. január 20.)
  29. ↑ Barack Obama letette hivatali esküjét. Népszabadság Online, 2009. január 20. (Hozzáférés: 2009. január 21.)
  30. ↑ Michael D. Shear: Obama Sworn In Again, With Right Words. The Washington Post, 2009. január 22. (Hozzáférés: 2009. február 3.)
  31. ↑ Obama halts all regulations pending review. MSNBC, 2009. január 20. (Hozzáférés: 2009. január 22.)
  32. ↑ Sheryl Gay Stolberg: Obama Lifts Bush's Strict Limits on Stem Cell Research. The New York Times, 2009. március 9. (Hozzáférés: 2009. március 16.)
  33. ↑ Peter Finn: Obama Seeks Halt to Legal Proceedings at Guantanamo. The Washington Post, 2009. január 21. (Hozzáférés: 2009. január 22.)
  34. ↑ Obama befagyasztotta a fehér házi fizetéseket, korlátozza a lobbizást. Transindex, 2009. január 22. (Hozzáférés: 2009. január 22.)
  35. ↑ Ben Feller: Obama signs order to close Guantanamo in a year (angol nyelven). San Diego Union Tribune, 2009. január 22. (Hozzáférés: 2022. október 19.)
  36. ↑ Obama admits he has 'fallen short' on Guantanamo
  37. ↑ Peter Baker: Obama Reverses Rules on U.S. Abortion Aid. The New York Times, 2009. január 23. (Hozzáférés: 2009. február 4.)
  38. ↑ Steven Mufson; Juliet Eilperin: Obama Issues Orders Toward More Fuel-Efficient Cars. The Washington Post, 2009. január 27. (Hozzáférés: 2009. február 1.)
  39. ↑ Obama's remarks on signing the stimulus plan. CNN, 2009. február 17. (Hozzáférés: 2009. február 23.)
  40. ↑ Don't Ask, Don't Tell Repeal Act of 2010(wd)
  41. ↑ http://www.origo.hu/nagyvilag/20101218-maradhatnak-az-amerikai-seregben-a-nyiltan-meleg-katonak.html
  42. ↑ Obama kiállt a melegházasság mellett. Index, 2012. május 9. (Hozzáférés: 2021. augusztus 8.)
  43. ↑ Archivált másolat. [2011. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 22.)
  44. ↑ Amerika többsége támogatja a melegházasságot. Index, 2012. június 6. (Hozzáférés: 2021. augusztus 8.)
  45. ↑ http://www.whitehouse.gov/the-press-office/2013/01/21/inaugural-address-president-barack-obama
  46. ↑ Bejelentette fegyvertartást szigorító javaslatait Obama. Mandiner, 2013. január 17. (Hozzáférés: 2021. augusztus 8.)
  47. ↑ http://kitekinto.hu/amerika/2013/03/19/fegyverkorlatozas_melyik_part_vigye_veghez/
  48. ↑ Sheryl Gay Stolberg, Jeff Zeleny: Obama, Armed With Details, Says Health Plan Is Necessary. The New York Times, 2009. szeptember 9. (Hozzáférés: 2010. június 21.)
  49. ↑ Carl Hulse, Robert Pear: Sweeping Health Care Plan Passes House. The New York Times, 2009. november 7. (Hozzáférés: 2010. június 21.)
  50. ↑ Scott Hensley: Senate Says Yes To Landmark Heath Bill. npr, 2009. december 24. (Hozzáférés: 2010. június 21.)
  51. ↑ Health Care Reform, at Last. The New York Times, 2010. március 21. (Hozzáférés: 2010. június 21.)
  52. ↑ Egészségügyi reform - Obama aláírta a törvényt élő adásban. Népszava online, 2010. március 23. [2010. március 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 21.)
  53. ↑ Tízezrek tüntettek: Obama a szocializmus felé vezetné az USA-t. HVG, 2009. szeptember 13. [Hozzáférés ideje: 2014. 08. 28.]
  54. ↑ The Global list (No superpower). [2006. június 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. június 10.)
  55. ↑ Washington Post (No superpower). (Hozzáférés: 2006. június 10.)
  56. ↑ Huffington Post (No superpower). (Hozzáférés: 2006. június 11.)
  57. ↑ Globalpolicy.org (No superpower). (Hozzáférés: 2006. június 11.)
  58. ↑ Townhall.com (No superpower). [2006. június 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. június 11.)
  59. ↑ A Times (No superpower). [2003. április 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. június 11.)
  60. ↑ Captol Hill Blue (No superpower). [2012. február 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. június 11.)
  61. ↑ President's Message to the Iranian People. YouTube
  62. ↑ Szőcs László: Az USA engedményt tehet Iránnak. Népszabadság Online, 2009. április 16. (Hozzáférés: 2009. május 21.)
  63. ↑ Obama „új kezdetre” törekszik Latin-Amerikában. Népszabadság Online, 2009. április 18. (Hozzáférés: 2009. május 21.)
  64. ↑ Lásd Iraki háború Afganisztáni háború
  65. ↑ Ewen MacAskill: Six years after Iraq invasion, Obama sets out his exit plan (angol nyelven). The Guardian, 2009. február 27. (Hozzáférés: 2022. október 19.)
  66. ↑ Amanda Hodge: Obama launches Afghanistan surge. The Australian, 2009. február 19. [2009. február 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. március 16.)
  67. ↑ https://index.hu/kulfold/2011/12/18/az_utolso_amerikai_katona_is_elhagyta_irakot/
  68. ↑ Az iszlám része Amerikának - Népszabadság
  69. ↑ Margaret Coker: U.S. Ambassador to Libya Is Killed. Wall Street Journal, 2012. szeptember 12. (Hozzáférés: 2012. szeptember 12.)
  70. ↑ US ambassador 'killed in Libya'. BBC News, 2012. szeptember 12. (Hozzáférés: 2012. szeptember 12.)
  71. ↑ http://www.bbc.co.uk/news/world-middle-east-20690148
  72. ↑ „Obama Is Sending 275 US Troops To Iraq”, BusinessInsider.com (Hozzáférés: 2014. június 19.) 
  73. ↑ Tőrös István: Kényszerházasság. In: Magyar Honvéd 2014/10. szám, 8–11. o.
  74. ↑ Aru Pande–Carla Babb: US: Syria Won't, Can't Stop Militant Safe Havens. Voa News date=2014. szeptember 13.. (Hozzáférés: 2014. október 15.)
  75. ↑ Obama, Medvedev agree to reopen nuke talks. MSNBC, 2009. március 31. (Hozzáférés: 2009. április 1.)
  76. ↑ McVeigh, Karen. „Gay rights must be criterion for US aid allocations, instructs Obama”, The Guardian , 2011. december 6. (Hozzáférés: 2013. január 4.) 
  77. ↑ Orosz beismerés: kitört a háború (bővített) (magyar nyelven). Napi.hu, 2014. augusztus 28. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  78. ↑ „U.S. Sanctions Russia Over Election Hacking; Moscow Threatens to Retaliate”, The Wall Street Journal , 2016. december 30. 
  79. ↑ In Cold War Echo, Obama Strategy Writes Off Putin. The New York Times, 2014. április 19.
  80. ↑ Is this Cold War 2.0? Power-plays, US-Russia relations and how Putin is rewriting the rulebook. The Telegraph, 2016. december 31.
  81. ↑ Trump, Putin and the New Cold War. Politico, 2017. december 22.
  82. ↑ Orbán Viktor: Az Egyesült Államok Magyarország szövetségese. Magyar Nemzet Online. NEMZET Lap- és Könyvkiadó Korlátolt Felelősségű Társaság, 2014. november 14. [2014. november 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 19.)
  83. ↑ Al Kamen: Sharply divided Senate narrowly confirms two bundlers for sensitive posts. Washington Post, 2014. december 2. (Hozzáférés: 2014. december 2.)
  84. ↑ Magyarországot kritizálta Barack Obama
  85. ↑ Kínos és veszélyes - A kitiltási botrány tíz pontban. HVG.hu. HVG Kiadó Zrt., 2010. október 9. (Hozzáférés: 2014. november 19.)
  86. ↑ Tüntetés a netadó ellen – beszámoló. mno.hu, 2014. október 26. [2014. december 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 28.)
  87. ↑ Már a látszatra sem ügyelnek. Archiválva 2014. december 22-i dátummal a Wayback Machine-ben MNO, 2014. december 22., hétfő 05:36
  88. ↑ Lásd többek között az Edward Snowden szócikket.
  89. ↑ Obama, Obama, miért csinálod ezt? Origo, 2013. 10. 29.
  90. ↑ Az amerikai adóhatóság kipécézte a jobboldalt. MTI/Index, 2013.05.15. 10:31.
  91. ↑ Obama kirúgatta az adóhatóság vezetőjét MTI/Origo, 2013. 05. 16. 9:35
  92. ↑ Scott Fornek: Half siblings. Chicago Sun-Times, 2007. szeptember 9. [2010. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 5.)
  93. ↑ Obama's grandmother dies after battle with cancer. CNN, 2008. április 2. (Hozzáférés: 2009. április 5.)
  94. ↑ Carla K. Johnson: Obama's great-uncle recalls liberating Nazi camp. USA Today, 2008. július 24. (Hozzáférés: 2009. április 5.)
  95. ↑ Scott Fornek: Michelle Obama: He swept me off my feet. Chicago Sun-Times, 2007. november 3. [2009. december 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 5.)
  96. ↑ Jonathan Martin: Born on the 4th of July. Politico, 2007. november 3. (Hozzáférés: 2009. április 5.)
  97. ↑ Benjamin Zimmer: Obama's Indonesian redux. Language Log, 2009. január 15. (Hozzáférés: 2009. április 5.)
  98. ↑ Jodi Kantor: One Place Where Obama Goes Elbow to Elbow. The New York Times, 2007. június 1. (Hozzáférés: 2009. április 5.)
  99. ↑ Barack Obama: My Spiritual Journey. Time, 2006. október 16. [2013. augusztus 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 5.)
  100. ↑ a b Obama says he won't be smoking in White House. Reuters, 2008. december 7. (Hozzáférés: 2009. április 5.)
  101. ↑ Barack Obama megjelenése képregényekben(wd)
  102. ↑ Obama vigyorog az új Pókember címlapján. Index, 2009.01.09.

További információk

[szerkesztés]
  • Képek Obama 2008-as kampányáról Archiválva 2008. január 10-i dátummal a Wayback Machine-ben – Time.com
  • A Metazin szemléi Barack Obamáról[halott link]
  • Egy keresztény liberális dilemmája – Metazin, 2006. július 4.
  • A Kitekintő cikkei Obamáról
  • Barack Obama és a faji kérdés – Origo, 2008. október 20.
  • Mit túrtak ki Obama lelkéből? – Origo, 2012. szeptember 26.
  • Magyar nyelvű könyvismertető Jodi Kantor: The Obamas c. könyvéről
  • David Mendell: Obama. Az ígérettől a hatalomig; ford. Bujdosó István; Alexandra, Pécs, 2008
  • Bokor Pál: Barack Obama szupersztár. Egy fergeteges és szabálytalan politikai karrier hiteles története és anatómiája; Atlantic Press, Budapest, 2008
  • Barry Libert–Rick Faulk: Obama. A kampányról üzletembereknek; ford. Rohonyi András; Akadémiai, Budapest, 2009
  • Jonathan Alter: Az ígéret. Obama első elnöki éve; ford. Hajdu András; Geopen, Budapest, 2010
  • Bokor Pál: Obama. Az út Honolulutól a Fehér Házig és mindig tovább...; Atlantic Press, Budapest, 2010
  • Daphne Barak: Mama Sarah Obama. Álmaink és gyökereink. Az elnök nagymamája; ford. Lami Júlia; Sanoma Media Budapest, Budapest, 2013
  • Kate Andersen Brower: A rezidencia. Magánélet a Fehér Házban. Kennedytől Obamáig; ford. Forgách Ildikó; Gabo, Budapest, 2016
Elődje:
George W. Bush 		Utódja:
Donald Trump
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Barack_Obama&oldid=27669897”