Time (magazin)
| Time | |
 | |
 | |
| Time magazin első címlapja rajta Joseph G. Cannon (1923. március 3.) | |
| Adatok | |
| Típus | hetilap |
| Tematika | hír |
| Ország | Amerikai Egyesült Államok |
| Alapítva | 1923 |
| Tulajdonos | Marc Benioff |
| Kiadó | Time Inc. |
| Főszerkesztő | Edward Felsenthal |
| Szerkesztő | Nancy Gibbs |
| Nyelv | angol |
| Szakterület | hír |
| Székhely | New York |
| OCLC | |
| ISSN | |
| A Time weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Time témájú médiaállományokat. | |
A Time (ejtsd: tájm) egy New Yorkban kiadott amerikai heti hírmagazin és internetes híroldal. 1923-ban alapították, eredetileg Henry Luce vezette. Egy a Közel-Keletet, Afrikát és 2003 óta Dél-Amerikát is lefedő európai kiadást (Time Europe korábban Time Atlantic) Londonban szerkesztenek. Az ázsiai kiadást (Time Asia) Hongkongban, az Ausztráliát, Új-Zélandot és a Csendes-óceán szigetvilágát lefedő csendes-óceáni kiadást Sydney-ben jelentetik meg.
A Time a legnagyobb forgalmú heti hírmagazin. 2012-ben az eladott példányszám hárommillió fölött volt, ez a szám 2017-re kétmillióra csökkent.[1] A nyomtatott kiadást 26 millióan olvassák, ebből 20 millió amerikai.
Richard Stengel volt a felelős szerkesztő 2006-tól 2013-ig. Őt Nancy Gibbs váltotta 2013-tól 2017-ig. Jelenleg Edward Felsenthal tölti be a pozíciót.
Történet
[szerkesztés]A magazint 1923-ban hozta létre Britton Hadden és Henry Luce, ezzel megalapítva az első heti hírmagazint az Egyesült Államokban.[2] A kettő előzőleg a Yale Daily News-nál dolgozott együtt elnökként, illetve felelős szerkesztőként. A tervezett újságot először Facts-nek nevezték el. A tömörséget akarták hangsúlyozni, hogy a magazint egy elfoglalt ember is el tudja olvasni egy órán belül. A nevet végül Times-ra változtatták. Hadden a Time magazint fontosnak, de ugyanakkor szórakoztatónak tartotta, ami megmagyarázza az újság gyakori beszámolóit hírességekről, (politikusokat is beleértve) a szórakoztatóiparról és popkultúráról, vagyis olyan témákról amiket túl könnyednek tartottak a komoly hírekhez.
Céljuk az volt, hogy a híreket embereken keresztül mutassák be, emiatt a magazin fedőlapja több évtizedig egy személyt ábrázolt. Újonnan a Time „Az év embere” kiadványokat jelentet meg, amiknek a népszerűsége folytonosan nőtt az évek folyamán. A cím nevezetes birtokosa volt pl. Barack Obama és Steve Jobs. A Time első számát 1923 március harmadikán adták ki Joseph G. Cannon-nal, az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusának nyugdíjazott képviselőházi elnökének a képével a címlapon.
Hadden 1929-es halála után Luce vette át a vezető szerepet a Time-nál, és a 20. századi média jelentős alakja lett. A Time magazin fejlesztésében jelentős szerepet játszott Roy Edward Larsen is.
Ebben az időben 100,000 dollárt teremtettek elő módos volt Yale diákoktól, mint például Henry P. Davison-tól a J.P. Morgan & Co. egy partnerétől, vagy a J.P. Morgan & Co egy bankárától Dwight Morrow-tól.
Henry Luce és Briton Hadden 1922-ben fogadták fel Larsen-t, habár Larsen a Harvardon végzett, míg Luce és Hadden a Yale-n. Miután Hadden meghalt 1929-ben Larsen 500 részvényt vásárolt a Time Inc.-ből. A legnagyobb részvényes azonban Henry Luce volt, aki autokratikusan vezette a médiakonglomerátumot . A Luce által birtokolt The Time Inc. részvények halálakor 109 millió dollárt értek és évente több mint 2.4 millió dollár osztalékot hoztak neki. A Larsen család Time részvényei körülbelül 80 millió dollárt értek az 1960-as években. Roy Larsen a Time Inc. igazgatója és a ügyvezető bizottság elnöke is volt. Később a bizottság helyettes elnöke volt 1979-ig.
Miután a Time magazin 1923-ban elkezdte kiadni heti példányait, Roy Larsen megnövelte az újság forgalmát a rádió és filmszínházak segítségével. Gyakran népszerűsítette a Time magazin és az Egyesült Államok politikai és üzleti érdekeit is. A March of Time című rövidfilm-sorozat szerint Larsen már 1924-ben bevezette a magazint a gyermekcipőben járó rádiós üzletbe, egy 15 perces Pop Question című kvízshow 1925-ig tartó sugárzásával.
Larsen elintézte egy 30 perces The March of Time című rádióműsor sugárzását a CBS-en keresztül ami 1931 március hatodikán indult. A műsor minden héten bemutatta hét híreinek a dramatizálását, ezzel a Time magazin híre olyan emberekhez is lejutott akik eddig nem is tudtak róla. Ez a magazin forgalmának növekedéséhez vezetett a harmincas években. 1931 és 1937 között a The March of Time rádióműsor a CBS rádióján volt sugározva, utána 1937-től 1945-ig az NBC rádióján.
1989-ben amikor a Time Inc. és a Warner Communications egyesült, a Time a Time Warner része lett a Warner Bros-szal együtt.
A magazin jelenlegi tulajdonosa Marc Benioff a Salesforce.com elnöke és társ ügyvezető igazgatója.[3]
Forgalom
[szerkesztés]2009 második felében a magazin eladásai 34.9%-kal csökkentek.[4] 2010 első felében az eladások száma legalább harmadával csökkent. 2010 második felében az eladások tovább csökkentek 12%-kal, ami valamivel több mint 79000 eladott példányt jelent egy héten.
2012-ben 3.3 milliós forgalma volt, ami az Egyesült Államok 11. legnagyobb forgalmú újságjává teszi, és a második legnagyobb forgalmú heti magazinná a People mögött. 2017 októberében a Time kettő millióra csökkentette a példányszámot.
Stílus
[szerkesztés]A magazin jól ismert a jellegzetes piros szegélyéről, amit először 1927-ben mutattak be.[5] Ezt a szegélyt csak ötször változtatták meg 1927 óta: a szeptember 11-ei támadások után nem sokkal megjelent kiadáson fekete szegély volt a gyászt jelképezve. Azonban ez egy speciális extra kiadás volt amit gyorsan adtak ki a hír után; a következő szabályos menetrend szerint kiadott példányokon piros szegély volt. Ezenkívül a 2008 április 28-ai, a Föld Napján megjelent és a környezeti problémáknak szentelt számon zöld szegély volt. A szegélyt legközelebb 2011 szeptember 19-én változtatták meg, amikor ezüst színű volt a szeptember 11-ei támadások tizedik évfordulójának alkalmából. Ezüst szegélyt használtak 2012 december 31-én is, Barack Obama "Az év emberének" való megválasztásának alkalmából. A legutóbbi változás a 2016-os november 28 / december 5-ös Minden idők legbefolyásosabb fotói című kiadáson volt, amin úgyszintén ezüst szegély volt.
Richard Nixon volt amerikai elnök volt a Time előlapján egyik leggyakrabban szereplő ember, ugyanis 55 alkalommal jelent meg az 1952 augusztus 25-ei kiadástól az 1994 május másodikai kiadásig.[6]
Speciális kiadások
[szerkesztés]Az év embere
[szerkesztés]
A Time magazin leghíresebb sajátossága az évente megjelenő „Az év embere” címlapsztori, amelyben a magazin elismeri azt a személyt vagy személyek csoportját, akiknek a legnagyobb hatásuk volt az elmúlt 12 hónap főcímeire. A címet az az ember kapja meg aki a legtöbbet változtatott az év menetén; ez azonban nem feltétlenül egy kitüntetés vagy megtiszteltetés. A múltban olyan emberek is megkapták a címet mint Adolf Hitler vagy Joszif Sztálin.
Time 100
[szerkesztés]A magazin minden évben összeállít egy éves listát az adott év 100 legbefolyásosabb emberéről. Ezeknek a kiadásoknak a címlapján általában a listán szereplő emberek képe van, és a magazinon belül 100 cikk foglalkozik minden a listán megtalálható emberrel. Bizonyos esetekben több mint 100 személy van a listán, mint például amikor két ember oszt meg egy helyet.
Piros X címlap
[szerkesztés]Történelme során öt alkalommal a magazin egy speciális kiadást jelentetett meg, aminek a címlapján egy X volt egy arc vagy egy nemzeti jelkép fölé rajzolva. Az első ilyen kiadás 1945 május hetedikén jelent meg amikor egy piros X volt Adolf Hitler arca fölött. A második X-es kiadás több mint három hónappal később jelent meg 1945 augusztus 20-án, aminek a címlapján egy fekete X volt látható Japán zászlaja felett, ezzel ábrázolva Japán kapitulációját, ami a második világháború végét jelentette.
58 évvel később 2003 április 21-én, két héttel az iraki invázió után, a Time kiadott még egy X-es kiadást, amin egy piros X volt Szaddám Huszein arcán. 2006 június 13-án a magazin megint megjelentetett egy speciális kiadást, Abu Musab al-Zarqawi Irakban egy amerikai légitámadás miatt bekövetkezett halála után. A legutóbbi piros X-es speciális kiadás 2011 május másodikán jelent meg Oszáma bin Láden halála után.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ AAM: Total Circ for Consumer Magazines. abcas3.auditedmedia.com. [2017. január 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. február 23.)
- ↑ „History of TIME”, Time. [2005. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2019. február 26.)
- ↑ Shu, Catherine. „Marc and Lynne Benioff will buy Time magazine from Meredith for $190M”, TechCrunch, 2018. szeptember 17. (Hozzáférés: 2018. szeptember 17.) The sale was completed on October 31, 2018.
- ↑ Clifford, Stephanie. „Magazines' Newsstand Sales Fall 9.1 Percent”, The New York Times, 2010. február 8.. [2019. február 3-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2019. február 26.)
- ↑ Lin, Tao: Great American Novelist. TheStranger.com, 2010. szeptember 21. (Hozzáférés: 2011. május 30.)
- ↑ Watch: The Rise and Fall of Richard Nixon in TIME Covers (angol nyelven). Time . (Hozzáférés: 2018. szeptember 17.)
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Time (magazine) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Baughman, James L. (2011), Henry R. Luce and the Business of Journalism, vol. 9, <https://web.archive.org/web/20150402200758/http://coursesa.matrix.msu.edu/~business/bhcweb/publications/BEHonline/2011/baughman.pdf>. Hozzáférés ideje: October 8, 2018
- Baughman, James L. (April 28, 2004), Henry R. Luce and the Rise of the American News Media, American Masters, <https://www.pbs.org/wnet/americanmasters/episodes/henry-luce/henry-r-luce-and-the-rise-of-the-american-news-media/650/>. Hozzáférés ideje: October 8, 2018
- Brinkley, Alan (2010), The Publisher: Henry Luce and His American Century, Alfred A. Knopf, ISBN 978-0307592910
- Maslin, Janet (April 20, 2010), "A Magazine Master Builder", The New York Times: C1, <https://www.nytimes.com/2010/04/20/books/20book.html>. Hozzáférés ideje: April 20, 2010
- Brinkley, Alan (April 19, 2010), "What Would Henry Luce Make of the Digital Age?", TIME (Atheneum), <http://www.time.com/time/magazine/article/0,9171,1978794,00.html#ixzz0n9k5AEGK> Archiválva 2013. augusztus 17-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Elson, Robert T. (1968), Time Inc: The Intimate History of a Publishing Enterprise, 1923–1941, Atheneum, ISBN 978-0689105555
- Elson, Robert T. (1973), Norton-Taylor, Duncan, ed., The World of Time Inc.: The Intimate History, 1941–1960, vol. 2, ISBN 978-0689105555
- Herzstein, Robert E. (2006), Henry R. Luce, Time, and the American Crusade in Asia, Cambridge University Press, ISBN 978-0521835770, <https://books.google.com/books/about/Henry_R_Luce_Time_and_the_American_Crusa.html?id=fb30H5d_jZkC>
- Herzstein, Robert E. (1994), Henry R. Luce: A Political Portrait of the Man Who Created the American Century, C. Scribner's Sons, ISBN 978-0684193601
- Wilner, Isaiah (2006), The Man Time Forgot: A Tale of Genius, Betrayal, and the Creation of Time Magazine, New York: HarperCollins, ISBN 978-0061747267
