Kínai–vietnámi háború

Kínai–vietnámi háború
hidegháború
Dátum	1979. február 17. - március 16.
Helyszín	Észak-Vietnám
Casus belli	A Szovjetunió által támogatott Vietnám megtámadta a Kína által támogatott Demokratikus Kambodzsát a kambodzsai–vietnámi háború során A szovjet-kínai szakítás
Eredmény	Status quo ante bellum Mindkét fél győztesnek hirdette ki magát
Harcoló felek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Kína Vietnám
Haderők
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Kínai állítás: 200 000 katona, 400-550 harckocsi és 60 APC Vietnámi állítás: 600 000 katona 70 000-100 000 reguláris katona, 150 000 fő irreguláris haderő és milicista
A Wikimédia Commons tartalmaz Kínai–vietnámi háború témájú médiaállományokat.

A kínai-vietnámi háború egy rövid katonai konfliktus volt, amely 1979 elején zajlott Kína és Vietnám között. Kína támadást indított, látszólag válaszul Vietnám 1978-as kambodzsai inváziójára és megszállására, amely véget vetett a kínaiak által támogatott vörös khmerek uralmának . A konfliktus mindössze körülbelül egy hónapig tartott, mivel Kína 1979 márciusában kivonta csapatait. Ennek ellenére a 29 napos összecsapás során 100 000-nél is többen haltak meg.

1979 februárjában a kínai erők meglepetésszerű inváziót indítottak az egykori Észak-Vietnám ellen, és gyorsan elfoglaltak több várost a határ közelében. Ugyanezen év március 6-án Kína kijelentette, hogy büntető küldetése teljesült, a csapatai ezután kivonultak. Vietnám azonban egészen 1989-ig továbbra is megszállta Kambodzsát, ami arra utal, hogy Kína nem érte el azt a kitűzött célját, hogy visszatartsa Vietnámot a kambodzsai beavatkozástól. Kína hadművelete azonban legalább sikeresen kényszerítette Vietnámot, hogy néhány egységet, nevezetesen a 2. hadtestet, kivonjon a kambodzsai inváziós erőkből, hogy megerősítse Hanoi védelmét. A konfliktus tartósan befolyásolta Kína és Vietnám kapcsolatát, és a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok csak 1991-ben álltak helyre teljesen, amikor is a Szovjetunió 1991-es felbomlását követően véglegesítették a kínai-vietnámi határt. Bár Kína nem tudta visszatartani Vietnámot attól, hogy kiszorítsa Pol Potot Kambodzsából, bebizonyította, hogy a Szovjetunió, az ország hidegháborús kommunista ellenfele nem volt képes megvédeni szövetségesét.

Következmények

Kína és Vietnám egyaránt több ezer katonát vesztett, Kína pedig 3,45 milliárd jüant veszített, ami késleltette az 1979-80-as gazdasági tervük megvalósítását. A háborút követően a vietnámi vezetés különböző elnyomó intézkedéseket hozott, hogy kezelje a valós vagy potenciális kollaboráció problémáját. 1979 tavaszán a hatóságok mintegy 8000 hoát űztek ki Hanoiból a déli „új gazdasági övezetekbe,” és részben áttelepítették a hmong törzseket és más etnikai kisebbségeket a legészakibb tartományokból. Hoàng Văn Hoan disszidálására válaszul a Vietnámi Kommunista Párt eltávolította soraiból a kínabarát elemeket és azokat a személyeket, akik a háború alatt megadták magukat az előrenyomuló kínai csapatoknak. 1979-ben összesen 20 468 tagot zártak ki a pártból.

Az inváziót követően Vietnám bábkormányt hozott létre Kambodzsában, amelyet Heng Samrin vezetett, ám köteles volt konzultálni a vietnámiakkal a fontosabb döntésekről. Bár Vietnám továbbra is megszállta Kambodzsát, Kína sikeresen mozgósította a nemzetközi ellenzéket a megszállással szemben, olyan vezetőket tömörítve, mint Norodom Szihanuk, Kambodzsa trónfosztott királya, Son Sann kambodzsai antikommunista vezető és a vörös khmerek magas rangú tagjai, hogy megtagadják a vietnámbarát Kambodzsai Néppárt diplomáciai elismerését a szovjet blokkon túl.

A diplomaták és elemzők többsége arra a következtetésre jutott, hogy Kína hosszú távú stratégiája a vietnámi erőforrások megosztása volt azáltal, hogy a vietnámiak más problémákról a határkonfliktusra irányítják át erőforrásaikat. A problémák közé tartoztak Dél-Vietnám Észak-Vietnámba integrálásának nehézségei, Laosz igazgatásának és Kambodzsa megszállásának terhei, valamint a két évig tartó katasztrofális időjárás okozta gazdasági problémák.

A háború után a kínai-vietnámi határon folytatódtak a határ menti összecsapások, és a vietnámiak nem riadtak vissza attól, hogy fenntartsák Kambodzsa megszállását, növeljék Laosz feletti ellenőrzésüket, és veszélyeztessék Thaiföld biztonságát, ami Vietnámot az ASEAN-ra nézve a korábbinál is nagyobb fenyegetéssé tette Emellett a vietnámi kormány fokozta a z országban élő kínaiak üldözését. A hatóságok elkobozták a kínaiak tulajdonát képező ingatlanokat, és sokukat kitoloncolták több dél-kínai tartományba.

Kína azonban súlyos gazdasági és katonai nehézségeket okozott Vietnámnak azzal, hogy második invázióval fenyegetőzött, és továbbra is támogatta a Pol Pot kambodzsai gerilláit. A vietnámi kormánynak pénzt kellett költenie a kínai-vietnámi határon való katonai jelenlét fenntartására és a kambodzsai bábkormány támogatására. Vietnám szűkös erőforrásai kimerültek, és a gazdasági körülmények rosszul alakultak.

A háború stratégiai következményeinek értékelései jelentősen eltérnek egymástól. Howard W. French újságíró idézett néhány történészt, akik szerint „a háborút Deng úr (Kína akkori legfőbb vezetője, Teng Hsziao-ping) azért indította, hogy a hadsereget lefoglalja, amíg ő megszilárdítja a hatalmát. Kína azonban erősítette kapcsolatait az ASEAN-országokkal – különösen Thaifölddel és Szingapúrral – a vietnámi agressziótól való félelmük miatt. Li Kuang-jao szingapúri miniszterelnök 2000-ben ezt írta: „A nyugati sajtó kudarcként írta le a kínai büntetőakciót. Azt hiszem, megváltoztatta Kelet-Ázsia történetét.” Ezzel szemben Vietnám csökkenő presztízse a térségben oda vezetett, hogy jobban függött a Szovjetuniótól, amely a Cam Ranh-öbölben haditengerészeti támaszpontot bérelt. Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter azt írta, hogy Kínának sikerült feltárnia (a szovjet) stratégiai hatókör határait, és úgy vélte, hogy az eredménytelenségük kompenzálásának vágya hozzájárult ahhoz, hogy a szovjetek egy évvel később úgy döntöttek, hogy beavatkoznak Afganisztánban.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Sino-Vietnamese War című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.