Alexander Dubček

Alexander Dubček
Csehszlovák Kommunista Párt 4. első titkára
Hivatali idő 1968. január 5. – 1969. április 17.
Előd	Antonín Novotný
Utód	Gustáv Husák
Csehszlovák Szövetségi Gyűlés (Parlament) elnöke
Hivatali idő 1989. december 28. – 1992. június 25.
Előd	Stanislav Kukrál
Utód	Michal Kováč
Katonai pályafutása
Csatái	második világháború
Született	1921. november 27. Zayugróc
Elhunyt	1992. november 7. (70 évesen) Prága
Sírhely	Csalogányvölgyi temető
Párt	Csehszlovák Kommunista Párt (1948-1970), majd Szlovák Szociáldemokrata Párt (1992)
Házastársa	Anna Dubček
Gyermekei	Pavol Dubček Peter Dubček
Foglalkozás	politikus diplomata
Iskolái	Higher Party School at the Central Committee of the CPSU Comenius Egyetem
Halál oka	autóbaleset
Vallás	evangélikus kereszténység
Díjak	Fehér Oroszlán-rend Szaharov-díj (1989) Ľudovít Štúr Order 1st class (1995. augusztus 31., Michal Kováč, Szlovákia elnöke) Cross of Pribina class I (2000. január 3., Rudolf Schuster, Szlovákia elnöke) a Madridi Complutense Egyetem díszdoktora (1990) Order of February 25, 1st class (1949)
Alexander Dubček aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Alexander Dubček témájú médiaállományokat.

Alexander Dubček (Zayugróc, 1921. november 27. – Prága, 1992. november 7.) szlovák kommunista politikus, rövid ideig Csehszlovákia vezetője (1968–1969), a prágai tavasz kulcsfigurája.

Pályafutása

1951–1955, 1960–1968 és 1969–1970 között a szövetségi parlament tagja, illetve szóvivője, és 1964–1970 között a szlovák parlament tagja.

1955 és 1969 között a Szlovák Kommunista Párt tagja; 1962-től az elnökség tagja, 1963-tól a Központi Bizottság első titkára. 1968-ban a prágai tavasz alatt leváltják posztjából, és 1970-ben kizárják a pártból. 1958–1969 a Csehszlovákia Kommunista Pártja tagja; 1960–1962 között titkára, 1962-től az elnökség tagja; 1968-tól első titkára. 1969–1970 nagykövet volt Törökországban.

1989–1992 között a VPN párt (Verejnosť proti násiliu – Nyilvánosság az erőszak ellen) tagja és ugyanekkor a szövetségi parlament tagja. 1992-ben rövid ideig az SSDS párt (Sociálnodemokratická strana Slovenska – Szlovákia szociáldemokrata pártja) vezetője.

Élete

Zayugrócon született, és Kirgizisztánban nőtt fel. Az apja az első világháború alatt Clevelandből költözött Európába, mert pacifista okokból nem akart az amerikai hadseregben szolgálni. A nagy válság idején a család a Szovjetunióba költözött. 1938-ban visszaköltöztek Csehszlovákiába és Dubček belépett a Szlovák Kommunista Pártba. A náci korszakban Dubček az ellenállásban harcolt.

1955-ben tagja lett a párt központi bizottságának és Moszkvába küldték tanulni, ahonnan 1958-ban tért vissza. 1962-re már a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának teljes jogú tagjává vált.

Alexander Dubček síremléke Pozsonyban

Az 1960-as évek kommunizmusában a csehszlovák gazdaság súlyos válságban volt. A prágai központi irányítás csalódást okozott a helyi kommunistáknak, miközben a desztálinizációs program további nyugtalanságot okozott. 1967 októberében néhány reformer, köztük a legjelentősebb Ota Šik, akcióba lépett, és a Központi Bizottság ülésén megtámadták Antonín Novotný első titkárt. Novotnýnak nem sikerült támogatást szereznie sem kommunista társaitól, sem Moszkvától, így lemondásra kényszerült. Így lett Dubček az új első titkár 1968. január 5-én. Az 1968 márciusától augusztusig tartó időszakot prágai tavasznak nevezik; ebben az időszakban Dubček megpróbálta a kormányzás liberalizálását és az "emberarcú szocializmus" megteremtését.

Dubček megpróbálta biztosítani a szovjeteket, hogy ő továbbra is baráti viszonyban van Moszkvával, azzal érvelve, hogy a reformokat belügynek kell tekinteni. A prágai tavasznak 1968. augusztus 21-én lett vége, amikor a szovjet erők bevonultak Prágába. Mielőtt egy katonai repülőgépen a padlóhoz láncolva Moszkvába szállították volna, Dubček arra szólította fel a népet, hogy ne álljanak ellen. Miután kényszerűen engedtek a szovjet követeléseknek, augusztus 27-én Dubčeket és néhány más reformert visszaszállították Prágába. Rövid ideig Dubček megtarthatta első titkári pozícióját, de az 1969-es "jégkorong-zavargások" és az azt követő krízis nyomán lemondott. 1969–1970-ben törökországi nagykövetté nevezték ki, abban a reményben, hogy Nyugatra szökik (de ezt nem tette meg), majd 1970-ben kizárták a pártból.

1989-ben a bársonyos forradalom alatt a Václav Havel által vezetett civil fórumot támogatta. 1989. december 28-án megválasztották a szövetségi nemzetgyűlés elnökének, majd 1990-ben újraválasztották.

1992. november 7-én halt meg, egy néhány héttel korábban történt autóbalesetben elszenvedett sérülései következtében. A pozsonyi Csalogányvölgyben (Slávičie Údolie) temették el.

Dubček élete legnagyobb részében Csehország és Szlovákia uniója mellett volt.

Művei magyarul

• Biztosítjuk a vegyi ipar gyors fejlődését a harmadik ötéves tervben. Alexander Dubček beszámolója a CSKP KB 1960. december 7.-i ülésén; SZLKP, Bratislava 1961
• Dubček megszólal. Tankokkal a tavasz ellen. A szenzációs maratoni tévé-interjú teljes, csonkítatlan szövege Sugár András helyszíni riportjával, a nemzetközi polémia krónikájával; szerzői, Bp., 1989

Források

• 90 éve született Alexander Dubček (mult-kor.hu, 2011. november 27.)
• Slovakia.travel – Alexander Dubček
• Alexander Dubček biográfia (angolul)

További információk

• Dubček-cikkek az Új Szóban
• Urbán György elemzi a Magyar Televízióban közvetített Dubček interjút (hanganyag, 1989. április 18.)
• Alexander Dubček emlékmű Pozsonyban (képgaléria)
• Alexander Dubček. A látnok, reformer és européer PORT.hu-adatlap
• Ľuboš Jurík: Egy évszázadnál hosszabb év. Alexander Dubček élettörténete; ford. Árgyelán Erzsébet, Pénzes Tímea, utószó Bába Iván; Magyar Napló–Írott Szó Alapítvány–Matica slovenská, Bp.–Martin, 2019