Ugrás a tartalomhoz

Comenius Egyetem

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Comenius Egyetem
A Jogi és Bölcsészettudományi Kar épülete
A Jogi és Bölcsészettudományi Kar épülete
Alapítva1919
NévadóComenius
HelySzlovákia, Pozsony
Típusállami egyetem
Tanulólétszám22 536 (2018)
Hallgatói létszám22 817 (2020/2021)[1]
RektorMarek Števček
Tagság
  • Utrecht Network
  • Európai Egyetemek Szövetsége
  • Agence universitaire de la Francophonie
  • Coalition for Advancing Research Assessment
  • ASEAN European Academic University Network
Elhelyezkedése
Comenius Egyetem (Pozsony)
Comenius Egyetem
Comenius Egyetem
Pozíció Pozsony térképén
é. sz. 48° 08′ 28″, k. h. 17° 06′ 57″48.141222°N 17.115944°EKoordináták: é. sz. 48° 08′ 28″, k. h. 17° 06′ 57″48.141222°N 17.115944°E
Térkép
A Comenius Egyetem weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Comenius Egyetem témájú médiaállományokat.

A Comenius Egyetem (szlovákul Univerzita Komenského v Bratislave, latinul: Universitas Comeniana Bratislavensis) szlovák állami felsőoktatási intézmény Pozsonyban. Névadója Comenius (Jan Amos Komenský).

Története

[szerkesztés]

A Comenius Egyetem 1919-ben alakult, az alapításról szóló törvény négy karról (jogi, bölcsészettudományi, orvostudományi, természettudományi) tett említést. Azonban 1919-ben csupán az orvostudományi kar indult el, ezt követte két év múlva a bölcsészettudományi és a jogi. A természettudományi kar alapítására csak 1940-ben került sor. Azelőtt a természettudományi hallgatók többsége cseh egyetemeken tanult.

A müncheni egyezmény után a cseh professzorok elhagyták az egyetemet, többségük később sem tért vissza. 1939-től az egyetem neve egyszerűen csak 'Szlovák Egyetem' volt. Az egyetem irányításába a politika is beleszólt. A második világháború befejeztével, a kommunista párt hatalomra kerülése után megkezdődött a mennyiségi fejlődés. Sorozatban nyíltak az új karok: pedagógiai (1946), gyógyszerészeti (1952), testnevelési (1960), a turócszentmártoni orvostudományi kar (ma Jessenius Orvostudományi Kar (1962), matematikai-fizikai (1980, a természettudományiból különválasztva). A 'Comenius' elnevezést csak 1954-ben kapta vissza. Jelentősen megnőtt a hallgatók száma is, mely az 1978/79-es tanévben érte el a maximumot: ekkor 18 050 diák járt a Comenius Egyetemre. Ez azonban az ideológiai alapon való megkülönböztetést is magával hozta. Az 1950-es törvény alapján megkezdődött a felsőoktatási intézmények reformja, majd a politikai tisztogatás az egyetemeken.

A bársonyos forradalom után 1990-ben megalakult a Cirill és Metód Római Katolikus Kar, illetve az egyetem kötelékébe került az Evangélikus Teológiai Kar is. 1991-ben létrejött a Menedzsment Kar. Az egyetem legfiatalabb kara a 2002-ben alapított Társadalom- és Közgazdaságtudományok Kar.

Karok

[szerkesztés]
A Természettudományi Kar épülete
A Matematika, Fizika és Informatika Kar épülete

Az egyetemnek összesen 13 kara van.

  • Bölcsészettudományi Kar
  • Matematika, Fizika és Informatika Kar
  • Természettudományi Kar
  • Jogi Kar
  • Gyógyszerészeti Kar
  • Orvostudományi Kar
  • Cirill és Metód Római Katolikus Teológiai Kar
  • Evangélikus Teológiai Kar
  • Menedzsment Kar
  • Társadalom- és Közgazdságtudományok Kara
  • Testnevelési Kar
  • Jessenius Orvostudományi Kar (Turócszentmárton)
  • Pedagógiai Kar

Magyar nyelvű oktatás

[szerkesztés]

Szlovákiában az államilag finanszírozott felsőoktatásban csak a magyar pedagógusok képzése folyik magyar nyelven, más szakterületen itt nincs lehetőség magyar nyelvű tanulmányok folytatására. A Bölcsészettudományi Karon évente tíz és húsz közötti számban végeznek magyartanárok.

A Comenius Egyetemen a tanterv kötelezően előírja a levéltáros szakosoknak a magyar nyelv tanulását, hogy a levéltári anyagok tanulmányozása során boldoguljanak azok olvasásával.

Neves diákjai és oktatói

[szerkesztés]
  • Agócs Attila (1978) néprajzkutató, Fülek polgármestere.
  • Alabán Ferenc (1951) szlovákiai magyar irodalomtörténész, irodalomtudós, egyetemi tanár.
  • Július Alberty (1925–2019) egyetemi oktató.
  • Alt Ernő (1921–2022) lévai gyógyszerész.
  • František Andraščík (1931–2001) szlovák költő, regény- és esszéíró, irodalomkritikus.
  • Arany Adalbert László (1909–1967) szlovákiai magyar nyelvész, tanár, néprajzkutató, múzeumigazgató, a szlovák nyelvjáráskutatás egyik megalapítója.
  • Alexander Avenarius (1942–2004) szlovák levéltáros, történész.
  • Rudolf Baláž (1940–2011) szlovák katolikus pap, besztercebányai püspök.
  • Barak László (1953) felvidéki költő, író, publicista, novellista, közíró.
  • Bárdos Gyula (1958) szlovákiai magyar politikus.
  • Július Bartl (1937–2022) szlovák történész, levéltáros.
  • Jozef Bátora (1950) szlovák régész.
  • Bauer Győző (1942–2018) szlovákiai magyar orvos, farmakológus, diplomata.
  • Rudolf Bednárik (1903–1975) szlovák etnológus.
  • Berényi József (1967) szlovákiai magyar politikus, 2010-től a Magyar Koalíció Pártja (MKP) elnöke.
  • Darina Bialeková (1934) szlovák régésznő.
  • Binder Pál (1938) zoológus.
  • Biró Ágnes (1957) szlovákiai magyar politikus, tanár.
  • Jaroslava Blažková (1933–2017) szlovák író, publicista.
  • Viktor Borodovčák (1926–2021) szlovák levéltáros, történész.
  • Bohuš Bodacz (1955–2020) szlovák író, irodalomkritikus és publicista.
  • Jana Bodnárová (1950) szlovák költő, író, művészettörténész, forgatókönyvíró.
  • František Bokes (1906–1968) szlovák történész, történeti geográfus.
  • Ján Botík (1938) szlovák néprajzkutató, egyetemi oktató.
  • Bólya Lajos (1905–1978) jogász, költő, egyetemi tanár.
  • Brogyányi Judit (Nagy; 1948–2006) műfordító, újságíró.
  • Buday Péter (1984) művészettörténész, oktató.
  • Ján Buzássy (1935) szlovák költő és műfordító.
  • Vojtech Budinský-Krička (1903–1993) szlovák régészprofesszor.
  • Bukovszky László (1966) történész, levéltáros.
  • Václav Chaloupecký (1882–1951) cseh történész, oktató.
  • Ivan Chalupecký (1932–2020) történész, levéltáros, oktató.
  • Milan Chautur (1957) szlovák görögkatolikus pap, redemptorista szerzetes, kassai görögkatolikus püspök.
  • Karol Chmel (1953) szlovák költő, műfordító, újságíró.
  • Rudolf Chmel (1939) szlovák politikus, hungarológus, korábban irodalomtörténészként is dolgozott, Csehszlovákia budapesti nagykövete, a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője, korábbi kulturális miniszter, jelenleg emberi jogi és kisebbségügyi miniszterelnök-helyettes.
  • Chrenka Edit (1936) szótárszerkesztő, szótáríró, műfordító.
  • Bohuslav Chropovský (1926–2009) szlovák régész.
  • Peter Colotka (1925–2019) szlovák akadémikus, ügyvéd és politikus, 1969–1988 között a Szlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnöke.
  • Zuzana Čaputová (1973) szlovák liberális politikus, jogász, aktivista, Szlovákia megválasztott elnöke.
  • Csanda Gábor (1963) irodalomkritikus, szerkesztő.
  • Csanda Sándor (1927–1989) irodalomtörténész, egyetemi tanár, Csemadok elnökségi tag.
  • Csehy Zoltán (1973) felvidéki költő, műfordító, irodalomtörténész, kritikus.
  • Cselényi László (1938–2023) József Attila-díjas (2003) író, költő, újságíró, műfordító, egyetemi tanár.
  • Zlata Čilinská (1932) szlovák régésznő.
  • Rudolf Čižmárik (1949–2008) szlovák költő, regényíró, újságíró és műfordító.
  • Danczi Villebald József (1910–1977) bencés pap, tanár, iskolaigazgató, nyelvész.
  • Andrej Danko (1974) szlovák politikus, a Szlovák Nemzeti Párt vezetője.
  • Danter Izabella (1955) néprajzkutató, muzeológus.
  • Ladislav Deák (1931–2011) szlovák történész.
  • Décsy Gyula (1925–2008) nyelvész, egyetemi oktató.
  • Pavel Dvořák (1937–2018) cseh történész, író, újságíró.
  • Dezider Anton Dubay (1902–1993) szlovák nyelvész, bibliográfus.
  • Dudich Sándor László (1942) biológus, egyetemi oktató.
  • Duray Miklós (1945–2022) szlovákiai magyar politikus, író.
  • Mikuláš Dušek (1913–1994) szlovák régész, a révkomáromi Duna Menti Múzeum II. világháború utáni első igazgatója.
  • Martin „Maťo“ Ďurinda (1961) szlovák gitáros, énekes. A Tublatanka alapító frontembere.
  • Beata Egyházy-Jurovská (1944) szlovákiai régésznő.
  • Jan Eisner (1885–1967) cseh régész, a pozsonyi Comenius Egyetem, majd a prágai Károly Egyetem professzora.
  • Écsi Gyöngyi (1965) lelkész, népdalénekes, -gyűjtő, bábszínész.
  • Oľga Feldeková (1943) szlovák író, újságíró, és dramaturg.
  • Frederik Federmayer (1973) szlovák genealógus, heraldikus, történész, egyetemi oktató.
  • Vladimír Fekete (1955) szlovák szerzetes, az Azerbajdzsáni apostoli prefektúra első római katolikus prefektusa (püspöke).
  • Robert Fico (1964) szlovák politikus, a Smer-SD párt elnöke, 2006-2010 között Szlovákia miniszterelnöke.
  • Vladimír Filo (1940–2015) rozsnyói püspök.
  • Fogarassy László (1920–1994) pozsonyi magyar történész, jogász, könyvtáros.
  • Fónod Zoltán (1930–2021) irodalomtörténész, kritikus, publicista, egyetemi oktató, szerkesztő.
  • Fukári Valéria (1934–2012) filológus, irodalom- és művelődéstörténész.
  • Gabriel Fusek (1957) szlovák régész.
  • Fuzik János (1957–2022) magyarországi szlovák újságíró, dokumentumfilm-rendező, közéleti személyiség.
  • Garaj Lajos (1932–2008) irodalomtörténész, műfordító, egyetemi oktató.
  • Ľubomír Galko (1968) szlovák politikus, a Szabadság és Szolidaritás (SaS) egyik alelnöke.
  • Ivan Gašparovič (1941) szlovák politikus, jogtudós, 2004-2012 között a Szlovák Köztársaság köztársasági elnöke.
  • Gergelyi Ottmár (1919–1995) szlovákiai levéltáros.
  • Göllner Erzsébet (1905–1944) szlovák irodalomtörténész, hungarológus, műfordító.
  • Grendel Lajos (1948–2018) szlovákiai magyar író, kritikus, egyetemi tanár.
  • Gudmon Ilona (1952) néprajzkutató, muzeológus.
  • Alžbeta Güntherová-Mayerová (1905–1973) szlovák művészettörténész, műemlékvédelmi szakember.
  • Gwerk Ödön (1895–1956) festőművész.
  • Gyurgyík László (1954) szociológus, egyetemi oktató.
  • Michal Habaj (1974) szlovák költő, író és irodalomtudós.
  • Bohumil Haluzický (1879–1957) szlovák író, publicista, irodalomtörténész, kritikus.
  • Pavol Hamžík (1954) szlovák politikus, volt integrációs (1998–2001) és külügyminiszter (1996–1997), 2018 óta Szlovákia budapesti nagykövete.
  • Milan Hanuliak (1951) szlovák régész.
  • Haraszti Mária (1959) író, költő, műfordító, előadóművész, könyv- és lemezkiadó, producer.
  • Himmler György (1954) gimnáziumi tanár, szerkesztő, művelődésszervező.
  • Roman Holec (1959) történészprofesszor.
  • Vilém Hrubý (1912–1985) cseh régészprofesszor.
  • Ján Hučko (1929–2001) szlovák történész, egyetemi oktató.
  • Marta Hučková Kocianová (1955) művészettörténész.
  • Ivan Hudec (1947–2022) szlovák író, drámaíró, politikus.
  • Ján Hunka (1958–2021) szlovák régész, numizmatikus.
  • Huszár László (1951–2021) művelődésszervező, Csemadok titkár.
  • Alexander Húščava (1906–1969) szlovák történész, levéltáros.
  • Illés Anna (1957) tanár, műfordító, újságíró.
  • Janda Iván (1923–2007) iskolaigazgató tanár, karnagy.
  • Štefan Janšák (1886–1972) szlovák építészmérnök, régész, diplomata és író.
  • Viliam Judák (1957) a Nyitrai egyházmegye megyéspüspöke.
  • Robert Kaliňák (1971) szlovák politikus, belügyminiszter.
  • Ivan Kamenec (1938) szlovák történész, a Szlovák Tudományos Akadémia Történeti Intézetének vezető kutatója.
  • Ľubomíra Kaminská (1954) szlovák régésznő, egyetemi oktató.
  • Karaffa János (1973–2021) szlovákiai magyar plébános.
  • Viliam Karmažin (1922–2018) szlovák zeneszerző, karmester.
  • Jozef Karvaš (1905–1982) szlovák tanár, helytörténeti kutató, muzeológus, levéltáros.
  • Matúš Kavec (1898–1980) szlovák író.
  • Július Kálmán (1911–1991) művészettörténész, muzeológus, publicista.
  • Táňa Keleová-Vasilková (1964) szlovák író.
  • Peter Keresteš (1981) szlovák történész, levéltáros, levéltárigazgató.
  • Király Tibor (1920–2021) magyar jogtudós, egyetemi tanár, MTA tagja.
  • Kiss József (1944–2013) történész, publicista.
  • Kiss László (1950) orvos, orvostörténész, író.
  • Klokner Loránd (1932) tanár, botanikus.
  • Ľudovít Knappek (1906–1983) szlovák jogász, jogászprofesszor.
  • Kolbenheyer Tibor (1917–1993) szlovákiai magyar geofizikus, asztrofizikus, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti (1979) tagja.
  • Titus Kolník (1932–2017) szlovák régész.
  • Eva Kolníková (1935) szlovák numizmatikus.
  • Koncsol László (1936–2023) szlovákiai magyar irodalomkritikus, esszéíró, hely- és művelődéstörténész, költő, műfordító, szerkesztő, pedagógus.
  • Ivan Korčok (1964) szlovák diplomata és politikus.
  • Jozef Kostka (1912–1996) szlovák szobrász.
  • G. Kovács László (1961) történész, műfordító.
  • Dušan Kováč (1942) szlovák történész, író, költő, a történettudomány doktora, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja.
  • Kovács Endre (1911–1985) Kossuth-díjas történész, irodalomtörténész, író.
  • Kovács László (1946–2024) tanár, tankönyvíró.
  • Vlastimil Kovalčík (1939) szlovák költő, esszéíró és műfordító.
  • Kónya Péter (1966) történész.
  • Marek Krajčí (1974) szlovák gyermekkardiológus, politikus, egészségügyi miniszter.
  • Rudolf Krajčovič (1927–2014) szlovák nyelvész, szlavista.
  • Ľudmila Kraskovská (1904–1999) ukrán származású szlovák régésznő, történész, numizmatikus.
  • Krompecher István (1905–1983) orvos, anatómus, hisztológus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Comenius Egyetem díszdoktora.
  • Kubička Kucsera Klára (1936–2022) művészettörténész.
  • Ivan Kupec (1922–1997) szlovák költő, esszéíró és műfordító.
  • Miroslav Kusý (1931–2019) szlovák politológus, tanár, polgárjogi aktivista és egykori politikus, az UNESCO szlovákiai emberjogi bizottságának elnöke.
  • Ivan Kuzma (1955–2013) szlovák régész.
  • Klára Kuzmová (1955–2022) régész.

Irodalom

[szerkesztés]
  • O. Dolan – J. Bartl (1966): Bratislavská univerzita v rokoch 1938-1945, Sborník Filozofickej Fakulty Univerzity Komenského – Historica XVII, 3-34.
  • Július Bartl 2014: K pomenovaniu Univerzity Komenského. Verbum Historiae 2014/1.
  • Hautová, Júlia (Hg.): Comenius University 1919–1994, Bratislava 1994.
  • Csáder, Viliam: História a súčasnosť Univerzity Komenského v Bratislave 1919–2000, Bratislava 2000.


További információk

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Štúdium (szlovák nyelven) (html). uniba.sk. Comenius Egyetem. (Hozzáférés: 2021. július 15.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Comenius_Egyetem&oldid=27788186”