Ugrás a tartalomhoz

Pavol Hamžík

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pavol Hamžík
Született1954. augusztus 20. (70 éves)[1][2]
Trencsén[1]
Állampolgársága
Foglalkozása
Tisztsége
  • szlovák országgyűlési képviselő
  • szlovák nagykövet Németországban (1994–1996)
  • Szlovákia külügyminisztere (1996. augusztus 27. – 1997. május 25.)
  • szlovák nagykövet Ukrajnában (2009–2013)
  • szlovák nagykövet Magyarországon (2018–)
IskoláiComenius Egyetem Jogtudományi Kar
SablonWikidataSegítség

Pavol Hamžík (Trencsén, 1954. augusztus 20.[3] –) szlovák politikus, volt integrációs (1998–2001) és külügyminiszter (1996–1997), 2018 óta Szlovákia budapesti nagykövete.

Pályafutása

[szerkesztés]

1973-ban érettségizett Trencsénben, majd a Comenius Egyetem jogi karán szerzett diplomát 1978-ban. Ezt követően jogászként dolgozott 1984-ig, amikor belépett a Csehszlovák Külügyminisztérium kötelékébe. Első kiküldetése 1991-ig Dániába szólította beosztott diplomataként. 1992-ig az EBESZ-hez delegált szlovák küldöttség tagja volt Ausztriában, majd a délszláv háborúval kapcsolatos leszerelési tárgyalások szlovák delegációjának vezetője volt, több missziót teljesítve Koszovóban és a Vajdaságban. 1994 és 1996 között Szlovákia bonni nagykövete volt, megbízatását kormányzati kinevezése miatt szakította meg,[4] ugyanis a második Mečiar-kormányban 1996. augusztus 27-én Juraj Schenket váltva[5] külügyminiszterré nevezték ki. A külügyi tárca vezetőjeként első hivatalos látogatásán Magyarországra utazott 1996. szeptember 18-án.[6] Szlovákiában 1997 májusában tartottak népszavazást az ország NATO-tagságáról, mely azonban a társadalom érdektelenségébe fulladt, a részvételi arány nem érte el a tíz százalékot, ezért Hamžík május 26-án beadta lemondását, amit Mečiar elfogadott.[7] Az új külügyminiszter Zdenka Kramplová lett.

1998-ban Rudolf Schuster kassai polgármesterrel új pártot alapítottak, Polgári Megértés Pártja(wd) néven (SOP, Strana občianskeho porozumenia).[8] Hamžík mint alelnök az 1998-as szlovákiai parlamenti választáson pártja listájának második helyén volt, és a SOP is egyike lett annak a négy pártnak, melyek kormányt alkothattak, melyben Hamžík az európai integrációért felelős kormányalelnöki (miniszterelnök-helyettesi) pozíciót kapta.[9]

2001-ben azonban egy korrupciós botrány elsodorta őt is: hivatalának egy kormánytisztviselője visszaéléseket követett el uniós forrásokkal, és bár Hamžíkot értesítette erről az EU bővitési főigazgatója, sőt, április elején le is állították a finanszírozást az ügy tisztázásáig, ezeket az információkat nem adta tovább a kormánynak. Így bár Hamžík nem volt érintett a korrupciós ügyben, annak politikai felelősségét vállalnia kellett volna. Miután erre nem volt hajlandó, Mikuláš Dzurinda felkérte Rudolf Schuster államelnököt, hogy mentse fel posztjából Hamžíkot,[10] amire 2001. május 4-én került sor.[11] A SOP pártelnöki tisztségét ugyanakkor megőrizhette.

A Polgári Megértés Pártjáról hamarosan kiderült, hogy lényegében "egyszemélyes párt",[12] melynek egyetlen funkciója volt az akkoriban népszerű Schustert államelnöki pozícióba juttatni. Miután ez 1998-ban megtörtént, a szervezet ugyan formailag létezett, sőt, a kormánykoalíciót alkotó egyik tényező volt, lényegében kiüresedett. A 2002-es szlovákiai parlamenti választáson annak ellenére is két százalék alatti eredményt értek el, hogy a Demokratikus Baloldal Pártja nevű formációval közösen indultak.[13]

Hamžík 2002-től 2006-ig jogászként, vállalatvezetőként dolgozott, 2006 2009 között Robert Fico miniszterelnök külpolitikai tanácsadója volt. 2009 és 2013 között Szlovákia ukrajnai nagykövete, majd 2014-18 között energiabiztonsági tanácsadója volt Ficónak.[4] 2018. július 9-én[14] nevezték ki magyarországi nagykövetnek, posztján Rastislav Káčert váltotta, megbízólevelét 2018. szeptember 5-én[15] adta át.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c Evidence zájmových osob StB
  2. Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Pavol Hamžík. Szlovák kormányhivatal (1998) (Hozzáférés: 2019. augusztus 30.)
  4. a b Pavol Hamžík mimoriadny a splnomocnený veľvyslanec SR v Maďarsku. Szlovákia budapesti nagykövetsége (2018) (Hozzáférés: 2019. augusztus 30.) arch
  5. Minisztercserék a szlovák kormányban. Népszabadság, LIV. évf. 200. sz. (1996. augusztus 28.) 1. o. (fizetős hozzáférés)
  6. Torda Endréné (szerk.): Magyar Külpolitikai Évkönyv 1996. Budapest: Külügyminisztérium. 1996. 72. o.  
  7. Érvénytelen a vitatott szlovákiai referendum. Népszabadság, LV. évf. 121. sz. (1997. május 27.) 1. o.
  8. Meciar nem indul az elnökválasztáson. Népszabadság, LVI. évf. 44. sz. (1998. február 21.) 3. o.
  9. Neszméri Sándor: Megszületett az új szlovák koalíció. Magyar Nemzet, LXI. évf. 253. sz. (1998. október 29.) 2. o.
  10. G. Hetényi Sylvia: Korrupciós botrány Szlovákiában: Pavol Hamzík indokolatlannak tartja leváltását. Népszava, CXXIX. évf. 104. sz. (2001. május 5.) 8. o. (fizetős hozzáférés)
  11. Leváltották a szlovák integrációs minisztert. Napi Gazdaság (2001. május 4.) (Hozzáférés: 2019. augusztus 30.)
  12. Balassa Zoltán: Két nemzet a Kárpát-medencében: IV. rész. Hitel, XX. évf. 6. sz. (2007. június) 104. o.
  13. Molnár Róbert: Meciar nyert, Dzurinda tovább kormányozhat. Magyar Hírlap, XXXV. évf. 222. sz. (2002. szeptember 23.) 4. o. (fizetős hozzáférés)
  14. Az elnök négy új nagykövetnek adta át a megbízólevelét. Új Szó (2018. július 10.) (Hozzáférés: 2019. augusztus 30.)
  15. http://www.kulugyminiszterium.hu/dtwebe/reszletes.aspx?Orszag=Slovak%20Republic