Ugrás a tartalomhoz

Augusto Pinochet

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Augusto Pinochet
Nyolcvanévesen
Nyolcvanévesen
Chile 30. elnöke
Hivatali idő
1974. december 17. – 1990. március 11.
ElődSalvador Allende
UtódPatricio Aylwin
Chile fegyveres erőinek vezérkari főnöke

Született1915. november 25.
Valparaíso
Elhunyt2006. december 10. (91 évesen)
Santiago de Chile
Sírhelynincs

HázastársaLucía Hiriart de Pinochet (1943. január 29. – 2006. december 10., a személy halála)
Gyermekei
  • Lucía Pinochet
  • Augusto Pinochet Hiriart
Foglalkozás
Iskolái
  • Instituto Rafael Ariztía (1925–1927)
  • Colegio de los Sagrados Corazones de Valparaíso (1927–1930)
  • Bernardo O'Higgins Military School (1931–1936, alférez)
  • Chilei Egyetem (1954–1956, jogrendszer)[1][2]
  • Chilean Army War Academy (1949–1953, geopolitika, military geography)
Halál okaszívinfarktus
Vallásrómai katolikus egyház

Díjak
  • Grand Cross of the Order Bernardo O'Higgins
  • Grand Cross of the Order of Merit
  • National Order of Merit
  • Grand Cross of the Order of the Liberator General San Martín (–2005, díj visszavonása, 1976. december 6.)
  • Grand Cross of the Order of May (–2005, díj visszavonása, 1993. február 12.)
  • Order of the Chrysanthemum
  • Order of Abdon Calderón
  • Order of Military Merit José María Córdova
  • Grand Cross of the Order of the Quetzal (1977. július 4.)
  • Az Osztrák Köztársaság Nagy Csillaga
  • Grand Cross of the Military Merit - White Badge ( – 2023. szeptember 12., díj visszavonása, 1975. szeptember 18.)
  • Grand Cross of the Order of the Sun of Peru‎
  • Knight Grand Cross of the Order of St. Olav‎
  • Order of Rama
  • Order of José Matías Delgado
  • Order of the Star of Nepal
  • Grand cross of the Order of the Million Elephants and the White Parasol

Augusto Pinochet aláírása
Augusto Pinochet aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Augusto Pinochet témájú médiaállományokat.

Augusto José Ramón Pinochet Ugarte, (Valparaíso, 1915. november 25.Santiago de Chile, 2006. december 10.) chilei tábornok, a hadsereg főparancsnoka, 1973 és 1990 között Chile diktatórikus vezetője, majd haláláig szenátor.

Elsősorban arról ismert, hogy 1973-ban puccsal magához ragadta a hatalmat a demokratikusan megválasztott Salvador Allende szocialista elnöktől. Tizenhat éves elnöksége során az emberi jogokat súlyosan sértő diktatúrát folytatott. A hetvenes évek végén neoliberális politikájával stabilizálta a gazdaságot.

Élete

[szerkesztés]

Családja a felső középosztályba tartozott. 1936-ban végezte el a santiagói katonai akadémiát, majd már tisztként a Santiagói Egyetemen társadalomtudományokat és jogot hallgatott. Több katonai tanintézetben volt oktató, katonai teoretikusként írt művei – Geopolítica (Geopolitika – 1968) és Campaña de Tarapacá (Tarapacái hadjárat – 1972) tudományos szempontból jelentősek.[3]

Az 1950-es években katonai attasé volt Quitóban és Washingtonban. 1968-ban dandártábornok lett. 1973 augusztusában Allende elnök őt nevezte ki a szárazföldi haderő, a Chilei Hadsereg (Ejército de Chile) főparancsnokává (Comandante en jefe del Ejército de Chile). A tábornok 18 nappal később államcsínyt hajtott végre, és átvette a hatalmat. Közel egy évnyi kegyetlen, véres átmeneti időszak után konszolidálta a pozícióját, és 1974. december 17-én felvette az elnöki címet.[3] 1982-ben ötcsillagos tábornok (capitán general) rangra emelkedett.

A következő közel két évtizedben kíméletlenül szétzúzta a chilei baloldalt, és a Milton Friedman vezette chicagói iskola neoliberális közgazdasági tanait követve átmenetileg stabilizálta a gazdaságot. A hetvenes évek végétől több kísérletet is tett hatalma legitimálására. 1981-ben népszavazással új alkotmányt léptetett életbe, amelynek értelmében a következő nyolc évre ő maradt az elnök. Ennek az időszaknak a lejártával, 1989-ben újabb népszavazást írt ki, amelyen a választók elutasították elnöki mandátumának további meghosszabbítását.[3]

A következő évben átadta a hatalmat a demokratikusan megválasztott Aylwin elnöknek, de 1998-ig a hadsereg élén maradt. Ezt követően örökös szenátori címmel nyugalomba vonult. Élete utolsó éveiben sikerrel kerülte el a büntetőjogi felelősségre vonást, bár 1998-tól 2000-ig házi őrizetben tartották Nagy-Britanniában. 2006. december 10-én, szívroham következtében halt meg egy santiagói katonai kórházban.[4][3]

Katonai hatalomátvétel

[szerkesztés]
Bővebben: 1973-as chilei katonai hatalomátvétel

Felelősségre vonási kísérletek

[szerkesztés]

Értékelése

[szerkesztés]

Pinochet 1973-1990 közötti kormányzása során Latin-Amerika gazdaságilag egyik legstabilabb, dinamikusan fejlődő államává változtatta az 1973-ban még a gazdasági összeomlás szélén imbolygó, és hiperinflációval küzdő Chilét. Pinochet rendszerének ideológiáját a konzervativizmus, a gremializmus (chilei kereszténydemokrata-katolikus irányzat), a nacionalizmus, a militarizmus és a szabadpiaci kapitalizmus szimbiózisa adta, ezt nevezik pinochetizmusnak (Pinochetismo). Augusto Pinochet máig végletesen megosztó személyiség, a chilei és nemzetközi baloldal képviselői véreskezű diktátort látnak benne, egyes jobboldali kommentátorok ugyanakkor kiemelik eredményeit és azt a tényt, hogy hatalomátvételével valószínűleg sikerült elkerülni egy pusztító polgárháború kitörését. Támogatói szerint alapvető fontosságú tény, hogy Pinochet tábornok és a fegyveres erők 1973-ban a chilei törvényhozás felhatalmazása alapján, azaz legitim módon léptek fel Allende elnök ellen, aki sorozatosan sértette meg az ország törvényeit, aláásva az állam alkotmányos berendezkedését, és a magántulajdon szentségét, káoszba taszítva Chilét. Pinochet teljesítménye számos konzervatív vezető elismerését kivívta, például Margaret Thatcher brit miniszterelnök, a Vaslady, Richard Nixon és Ronald Reagan amerikai elnökök, továbbá Henry Kissinger számítottak Pinochet ismert támogatói közé. Chilében napjainkban egyfajta Pinochet-reneszánsz tapasztalható, a 2020-as évekre a tábornokot és politikai örökségét nyíltan felvállaló, konzervatív politikusok, mint José Antonio Kast vették át a chilei jobboldal vezetését. Jelenleg elsősorban a 2023-as chilei alkotmányozó konvenció delegált választását 34,34̤̥%-os eredménnyel megnyerő Republikánus Párt (Partido Republicano - PLR) képviseli a pinochetizmus ideológiáját.[5][6]

Augusto Pinochet teljes neve Augusto José Ramón Pinochet Ugarte (a spanyol személynevek szabályai szerint Pinochet az apja családneve, míg Ugarte az anyjáé).

A Pinochet névnek több kiejtési változata van a spanyol anyanyelvű chileiek körében is. A chilei spanyolban a társadalmi osztálytól és a tanultságtól függően a 'ch' betűkapcsolat ejtése a magyar 'cs' vagy 's' betűéhez egyaránt hasonlíthat. Mivel a Pinochet család eredetileg Bretagne-ból származik, van aki a franciás 'pinosé' vagy 'pinocsé' kiejtést követi, míg mások spanyolosan 'pinocset' vagy 'pinoset' alakot. A hangsúly az utolsó szótagra esik.[7] Magyar beszédben a 'pinocset' kiejtés rögzült, és így a nevet a toldalékokkal egybeírjuk.

Pinochet elterjedt gúnyneve a nevéhez hasonló hangzású Pinocho ('Pinokkió'), amit írásban néha „Pin8” alakban rövidítenek, mivel spanyolul az ocho szó a 8-as számot jelenti.[7]

Galéria

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Juan Gasparini: Diktátorok asszonyai. Fidel Castro, Augusto Pinochet, Ferdinand Marcos, Alberto Fujimori, Jorge Rafael Videla, Szlobodan Milosevics; ford. Dornbach Mária, Csikós Zsuzsa; Gabo, Bp., 2003

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. https://www.cooperativa.cl/noticias/pais/augusto-pinochet/pinochet-un-intelectual-limitado-que-copio-libros-segun-escritor/2013-07-08/075339.html
  2. http://www.elmostrador.cl/noticias/pais/2007/01/02/ejercito-causo-quiebra-de-valmoval-para-que-fuera-vendida-a-hijo-de-pinochet/
  3. a b c d Monte Reel és J.Y. Smith: A Chilean Dictator's Dark Legacy. The Washington Post, 2006. december 11. (Hozzáférés: 2013. augusztus 21.)
  4. Augusto Pinochet (president of Chile). Encyclopædia Britannica, 2006. december 14. (Hozzáférés: 2013. augusztus 21.)
  5. Bawden, John R.ː The Pinochet Generation: The Chilean Military in the Twentieth Century. University of Alabama 2016. ISBN 978-0-8173-1928-1
  6. Valdés, Juan Gabrielː Pinochet's economists. The Chicago School in Chile. Cambridge University Press, Cambridge 1995. ISBN 978-0-521-45146-8.
  7. a b Daniel Engber: Augusto Pino-qué?. Explainer. Slate, 2006. december 12. [2020. július 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 21.)