Ugrás a tartalomhoz

KGB

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a szovjet állambiztonsági szervről szól. Hasonló címmel lásd még: KGB (egyértelműsítő lap).
Állambiztonsági Bizottság
Комитет государственной безопасности
A KGB emblémája
A KGB emblémája
Lubjanka téri főhadiszállás
Lubjanka téri főhadiszállás
Alapítva1954
Megszűnt1991
Típustitkosszolgálat
JogelődNKVD
Jogutód
  • Szövetségi Biztonsági Szolgálat
  • Állambiztonsági Bizottság
SzékhelySzovjetunió Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, Oroszországi SzSzK, Moszkva
Vezető
Dolgozók száma480 000
A KGB jelvénye
Az NKVD jelvénye

Az Állambiztonsági Bizottság, rövidítve KGB (oroszul: КГБ – Комитет государственной безопасности, magyar átírásban Komityet goszudarsztvennoj bezopasznosztyi) a Szovjetunió állambiztonsági feladatokat ellátó szerve volt 1954 és 1991 között. Vezetője miniszteri posztot töltött be, aki a Minisztertanácsnak felelt.

Oroszországi utódszervezetei a belbiztonsági és kémelhárítási feladatokat ellátó Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) és hírszerzéssel foglalkozó Külső Hírszerző Szolgálat (SZVR).

Helye a politikai és állami rendszerben

[szerkesztés]

A KGB-nek állami bizottságként a minisztériumokhoz hasonló jogállása volt, de vezetőjét nem miniszternek, hanem a Bizottság elnökének nevezték, aki a Minisztertanács tagja volt. Szervezetileg főigazgatóságokra és igazgatóságokra tagolódott. Elsősorban titkosszolgálati részlegek, valamint a határőrség és a kormányőrség tartoztak hozzá, beleértve összesen közel 300 ezer főnyi létszámú reguláris csapatokat is. A KGB szövetségi-köztársasági állami bizottság volt, ami azt jelentette, hogy a Szovjetunió valamennyi köztársaságának minisztertanácsa alá rendelve működtek hasonló szervezetek és a KGB részben ezek útján látta el feladatait.

A KGB tényleges irányítását azonban nem a Minisztertanács, hanem közvetlenül az SZKP illetve annak vezető szervei és testületei látták el. A KGB rendkívül nagy befolyással volt a Szovjetunió állampolgárainak mindennapi életére, azonban politikai befolyást elődszervezeteivel ellentétben nem szerzett a politikai vezetés felett.

Elődszervezeteinek története

[szerkesztés]

A KGB elődszervezeteinek története 1917-ben kezdődött, amikor Feliksz Edmundovics Dzerzsinszkij vezetésével létrejött az Összoroszországi Különleges Bizottság (a „Cseka”). A szovjet állambiztonsági szervek az alábbiak szerint alakultak a KGB megalakulása előtt.

  • 1917: Cseka (VCSK, Összoroszországi Különleges Bizottság) a Népbiztosok Tanácsa alatt
  • 1922: GPU (Állami Politikai Igazgatóság) az NKVD (Belügyi Népbiztosság) alatt
  • 1923: OGPU (Egyesített Állami Politikai Igazgatóság) a Népbiztosok Tanácsa alatt
  • 1934: GUGB (Állambiztonsági Főigazgatóság) az NKVD (Belügyi Népbiztosság) részeként
  • 1941 február-július, majd 1943: NKGB (Állambiztonsági Népbiztosság), kiválva az NKVD-ből
  • 1946: MGB (Állambiztonsági Minisztérium), az összes népbiztosság minisztériumra átnevezése miatt
  • 1953: MVD (Belügyminisztérium), újraegyesült az MGB és az MVD
  • 1954: KGB (Állambiztonsági Bizottság) a Minisztertanács alatt, kiválva az MVD-ből

A külföldi hírszerzést és a katonai hírszerzést 1947-ben külön szervezetben, a Minisztertanács Információs Bizottsága néven összevonták, majd ezt 1949-ben átszervezték és a Külügyminisztérium Információs Bizottsága néven működött 1952-ig, amikor visszaintegrálták az állambiztonság szervezetébe, az MGB-be.

Felépítése

[szerkesztés]

A KGB volt a Szovjetunió szövetségi hírszerzési és biztonsági hivatala, valamint a tagköztársasági szintű biztonsági hivatalok közvetlen irányítója (amikor ilyenek léteztek). A KGB tevékenységét ténylegesen a Szovjetunió Kommunista Pártja legfelsőbb vezetése irányította és felügyelte.

A KGB kollégiumának (vezető testületének) tagja az elnök, az egy-két első elnökhelyettes, a további elnökhelyettesek, illetve néhány más külön kijelölt személy volt.

A KGB főcsoportfőnökségekre és csoportfőnökségekre tagolódott. Például:

Főcsoportfőnökségek

[szerkesztés]
  • Első Főcsoportfőnökség – hírszerzés és külföldi műveletek
  • Második Főcsoportfőnökség – belső biztonság és kémelhárítás
  • Harmadik Főcsoportfőnökség – kémelhárítás a szovjet fegyveres erőkön belül
  • Nyolcadik Főcsoportfőnökség – rejtjelzés/rejtjelfejtés, a kormányzati kommunikációs technika fejlesztése.
  • Határőr Főcsoportfőnökség – A Szovjetunió határőrsége(wd) (1954–1991) 220 000 főt (1991 augusztus) számláló határbiztonsági erő, amely a Szovjetunió határain jelentkező csempészet és illegális mozgások ellen harcolt, szárazföldi, légi és vízi erőkkel.

Csoportfőnökségek

[szerkesztés]
    • Ötödik Csoportfőnökség – gazdasági biztonság (1954–1960); az „ideológiai diverzió” elleni harc, a szovjetellenes és az „egyházi-szektás elemek” elleni küzdelem (1967–1989 augusztus 29.)
    • Hetedik Csoportfőnökség – szovjet és külföldi állampolgárok tevékenységének, mozgásának megfigyelése, követése a KGB többi részlegének megrendelésére
    • Kilencedik Csoportfőnökség – az SZKP és a szovjet kormány legfőbb vezetőinek testőrsége
    • Tizenhatodik Csoportfőnökség – elektronikus felderítés (SIGINT, ELINT), rejtjelfejtés (1973–1991)

A KGB elnökei

[szerkesztés]
Hivatal kezdete Hivatal vége Név Rendfokozat
1954. március 13. 1958. december 8. Ivan Alekszandrovics Szerov vezérezredes, 1955-től hadseregtábornok
1958. december 25. 1961. november 13. Alekszandr Nyikolajevics Selepin
1961. november 13. 1967. május 18. Vlagyimir Jefimovics Szemicsasztnij 1964-től vezérezredes
1967. május 18. 1982. május 26. Jurij Vlagyimirovics Andropov 1973-tól vezérezredes, 1976-tól hadseregtábornok
1982. május 26. 1982. december 17. Vitalij Vasziljevics Fedorcsuk vezérezredes
1982. december 17. 1988. október 1. Viktor Mihajlovics Csebrikov vezérezredes, 1983-tól hadseregtábornok
1988. október 1. 1991. augusztus 22. Vlagyimir Alekszandrovics Krjucskov hadseregtábornok
1991. augusztus 22. Leonyid Vlagyimirovics Szebarsin
1991. augusztus 23. 1991. november 6. Vagyim Viktorovics Bakatyin vezérőrnagy

Jegyzetek

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Mitrohin: KGB-lexikon. A szovjet titkosszolgálat kézikönyve; ford. H. Prikler Renáta; Alexandra, Pécs, 2004

További információk

[szerkesztés]
  • KGB Information Center, fas.org
  • A KGB, www.mult-kor.hu
  • David E. Murphy–Szergej A. Kondrasov–George Bailey: A láthatatlan front. A CIA és a KGB háborúja a megosztott Berlinben; ford. Kőszeghy Miklós, Zalai Edvin; Kossuth, Bp., 1998
  • Vitalij Sentalinszkij: A feltámadott szó. A KGB irodalmi archívuma; franciából ford. Szilágyi András, Vajda Lőrinc; Nagyvilág, Bp., 2000
  • Christopher Andrew–Vaszilij Mitrohin: A Mitrohin-archívum. A KGB otthon és nyugaton; ford. Bruhács Kinga, M. Nagy Miklós, Szabó Mária; sajtó alá rend., jegyz., utószó Kun Miklós; Talentum, Bp., 2000
  • Amy Knight: A KGB örökösei. Kémek álarc nélkül; Hamvas Intézet, Bp., 2002 (Arc és álarc)
  • Földi Pál: Fejezetek a KGB titkos történetéből. "Hideg fej, forró szív, tiszta kéz."; Anno, Bp., 2003
  • Rupert Butler: A sztálini terror eszközei. CSEKA, OGPU, NKVD, KGB 1917-től 1991-ig; ford. Füsti Molnár Zsuzsa; Gabo, Bp., 2008
  • Horváth Miklós–Olekszandr Pahirya: Kényszerkirándulás a Szovjetunióba, Magyar deportáltak a KGB fogságában – 1956; ford. Fedinec Csilla; Argumentum, Bp., 2012
  • Bernard Lecomte: KGB. A szovjet titkosszolgálatok története; ford. Barabás József; Corvina, Bp., 2022
  • Catherine Belton: Putyin emberei. Hogyan szerezte vissza a KGB Oroszországot, és gyűrte maga alá a Nyugatot; ford. Bujdosó István; Libri, Bp., 2022
Ez a történelmi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=KGB&oldid=27597726”