Ugrás a tartalomhoz

Georgi Dimitrov (politikus, 1882–1949)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ebben a szócikkben egyes szerkesztők szerint sérül a Wikipédia egyik alappillérének számító, úgynevezett semleges nézőpont elve (a vita részleteihez lásd a vitalapot). | Ha nincs indoklás sem itt a sablonban, sem a vitalapon, bátran távolítsd el a sablont!
Georgi Dimitrov
Bulgária 33. miniszterelnöke
Hivatali idő
1946. november 23. – 1949. július 2.
ElődKimon Georgiev
UtódVaszil Kolarov
Született1882. június 18.
Kovacsevci, Bulgária
Elhunyt1949. július 2. (67 évesen)
Moszkva, Szovjetunió
SírhelyCentral Sofia Cemetery
PártBolgár Kommunista Párt
HázastársaLjuba Ivošević, Roza Julijevna
Foglalkozásnyomdász
Halál okamájbetegségek
Díjak
  • Lenin-rend (1945)
  • Order of 9 September 1944
  • Grand Cross of the Order of Polonia Restituta
A Wikimédia Commons tartalmaz Georgi Dimitrov témájú médiaállományokat.
Ez a szócikk a kommunista politikusról, miniszterelnökről szól. Hasonló címmel lásd még: Georgi Dimitrov (egyértelműsítő lap).
Nem tévesztendő össze a következővel: Grigor Dimitrov.
Nem tévesztendő össze a következővel: Georgi Dimitrov (politikus, 1903–1972).

Georgi Dimitrov Mihajlov (bolgárul: Гео̀рги Димитро̀в Миха̀йлов), (Kovacsevci, 1882. június 18. – Moszkva, 1949. július 2.) a bolgár, valamint a nemzetközi kommunizmus egyik meghatározó alakja. 1935-től a Kommunista Internacionálé vezetője, 1945-től haláláig Bulgária első embere.

Életpályája

[szerkesztés]

1902-ben kapcsolódott be a munkásmozgalomba. 1919-től, a megalakulásától a Bolgár Kommunista Párt vezetője. 1923-ban emigrált. 1933-ban a Reichstag felgyújtásával vádolták, és a lipcsei per néven elhíresült tárgyaláson végül felmentették. A büntetőeljárás során igen előzékenyen bántak vele, olvashatta a neki küldött leveleket, táviratokat és a nemzetközi újságokat, anyja és nővére pedig látogathatta őt a börtönben.[1][2][3] A neki küldött ételcsomagokat rendszeresen megkapta és kölcsönözhetett a börtön könyvtárából.[4] Egyes vélemények szerint ez annak köszönhető, hogy a per során egyezséget kötöttek a GPU-val szabadon bocsátásáról.[5] A per után Dimitrovot Berlinbe szállították, ahol nővére Wilhelm Frick belügyminiszternél kérte szabadon engedését. Bulgária elutasította, hogy befogadja, két társával együtt 1934. február 13-án elvesztette bolgár állampolgárságát, és 15-én megkapta helyette a szovjetet.[6] Február 27-én repülőgéppel szállították át Königsbergbe, onnan pedig Moszkvába.[2] A Gestapo főnöke, Rudolf Diels a következő szavakkal búcsúztatta: „Jó viszonyt akarunk a Szovjetunióval. Ha nem ez lenne a helyzet, nem küldenénk magukat Moszkvába.”[7]

Miután megérkezett a Szovjetunióba, a Kommunista Internacionálé elnöke lett 1935 és 1943 között, és ilyen minőségében hűen végrehajtotta Sztálin minden utasítását. A szervezet 1935-ös VII. kongresszusán ő hirdette meg az új sztálini antifasiszta egységfrontot, majd a Molotov–Ribbentrop-paktum aláírása után gondoskodott a fasizmusellenes agitáció beszüntetéséről.[8] 1939. szeptember 7-én utasítást kapott Sztálintól, hogy dolgozza ki a Komintern téziseit, amelyet a Végrehajtó Bizottság A háború és a kommunisták feladatai címen néhány nap múlva kiadott. Ebben a szociálfasizmus teóriája érvényesült, vagyis a kommunisták fő ellenségeként a „megalkuvó” szociáldemokratákat jelölték meg. A határozat értelmében az elkövetkező időszakban tilos volt nemzetiszocializmusról rosszat írni, és utasításba adták, hogy az antifasiszta értelmiséget járassák le.[9]

1945-ig Moszkvában élt, majd Bulgária első számú vezetője lett, 1946-tól miniszterelnök, 1948-tól pedig a kommunista párt főtitkára. Kormánya listáját minden esetben benyújtotta a szovjet vezetésnek jóváhagyásra. Egyetlen önálló akciója a Titóval a Balkán egyesítésére vonatkozó terve volt, ám ez Sztálin erős ellenzésébe ütközött, aki durva szavakkal rendreutasította Dimitrovot. Tisztázatlan körülmények között halt meg, Moszkva közelében,[8] miközben gyógykezelésen volt a Szovjetunióban. Ugyanaz az orvos kezelte őt, mint Andrej Zsdanovot, aki szintén kezelése idején lelte halálát.[10]

Emlékezete

[szerkesztés]
Georgi Dimitrov bronz szobra Kazincbarcikán
  • A pozsonyi Dynamit Nobel Állami Vegyipari Vállalatot 1948-ban róla nevezték át.[11] A gyár elé szobrot állítottak neki.
  • Szófiában a Lenin-mauzóleumhoz hasonló síremlékben helyezték el. A rendszerváltás után eltemették Dimitrovot[12] és a mauzóleumot lebontották.
  • Budapesten teret neveztek el róla (ma Fővám tér), ahol 1983-ig mellszobra állt. Ezt egy egész alakos szoborra cserélték, a mellszobrot pedig az akkoriban szintén a nevét viselő Máriaremetei út elejére helyezték át. Mindkét szobor 1992-ben a Memento Parkba került.[13]
  • Kazincbarcika 1974-ben testvérvárosától, Dimitrovgrádtól kapta ajándékba a Konrád Sándor által készített Georgi Dimitrovot ábrázoló bronzszobrot.
  • Az Érsekvadkerthez tartozó Szentlőrincpuszta 1955. augusztus 1-jétől rendszerváltásig a Dimitrov puszta nevet viselte.
  • Kiskunhalason teret neveztek el róla (ma Szentháromság tér).
  • Zalaegerszegen az 1969-ben alapított építőipari szakközépiskola 1973 és 1991 között az ő nevét viselte.
  • Dimitrovgrad nevű város a mai napig létezik Bulgáriában, Szerbiában és Oroszországban is.

Művei magyarul

[szerkesztés]

1944-ig

[szerkesztés]
  • A munkásosztály a fasizmus ellen. Beszámoló a Kommunista Internacionále VII. Világkongresszusán; A Szovjetunióban Élő Külföldi Munkások Kiadóvállalata, Moszkva–Leningrád, 1935
  • A háború és a kapitalista országok munkásosztálya; Idegennyelvű Irodalmi Kiadó, Moszkva, 1939
  • A lipcsei pör. Dimitrov okiratai, levelei és feljegyzései; Idegennyelvű Irodalmi Kiadó, Moszkva, 1944

1945–

[szerkesztés]
  • G. Dimitrov beszéde a bolgár néphez; Szikra, Bp., 1946
  • A munkásosztály a fasizmus ellen. Beszéd a Kommunista Internacionále VII. világkongresszusán; Szikra, Bp., 1949 (Marxista ismeretek kis könyvtára)
  • A kádermunkáról; MDP Központi Vezetősége, Bp., 1949
  • Bulgária a szocializmus útján; Szikra, Bp., 1949 (Marxista ismeretek kis könyvtára)
  • Válogatott cikkek és beszédek; Szikra, Bp., 1952
  • Az ifjúságról; ford. B. Zágon Zsuzsa; Ifjúsági, Bp., 1952
  • Egységfront, népfront, szocializmus. Válogatott beszédek és írások; vál., szerk., jegyz. Borsi Emil, ford. Juhász Péter, Karig Sára; Kossuth, Bp., 1974
  • Az antifasiszta harc stratégiájáról; vál., előszó Harsányi Iván, Székely Gábor, ford. Márkus Pál, Tihanyi József, Zalai Edvin; Kossuth, Bp., 1985 (Források)


Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Marin Pundeff: Dimitrov at Leipzig: Was There a Deal? In: Slavic Review, Vol. 45, No. 3 (Autumn, 1986), 548. o. „The contact was mainly effected by his sister, Magdalina Barumova, who, together with their mother, regularly visited him in prison”
  2. ↑ a b Hahner Péter, i. m. 285. o.
  3. ↑ Georgi Dimitroff: Tagebücher 1933-1943. Berlin, 2000, Aufbau-Verlag
  4. ↑ Marietta Stankova: Georgi Dimitrov, A Biography, I.B. Tauris & Co. Ltd, New York, 2010, 104. o.
  5. ↑ Tarján M. Tamás: Georgi Dimitrov halála. Rubicon. (Hozzáférés: 2013. szeptember 25.)
  6. ↑ Marin Pundeff: i. m. 549.
  7. ↑ L’Historie, 2001. december. 21. o.
  8. ↑ a b Hahner Péter, i. m. 284. o.
  9. ↑ Ungváry Krisztián (2011. 06). „A [Molotov–Ribbentrop-] Paktum hatása a Komintern politikájára”. Rubicon (A Hitler–Sztálin paktum) 218 (XXII), 14. o. hu ISSN 0865-6347. 
  10. ↑ Simon Sebag Montefiore, i. m. 579. o.
  11. ↑ Új Szó. [2013. szeptember 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 7.)
  12. ↑ Új Szó XLIII/ 163, 3 (1990. július 14.)
  13. ↑ Georgi Dimitrov mellszobra. Köztérkép. [2013. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 26.)

Források

[szerkesztés]
  • Hahner Péter: 100 történelmi tévhit avagy amit biztosan tudsz a történelemről – és mind rosszul tudod, Animus Kiadó, Budapest, 2010, ISBN 9789639884953
  • Simon Sebag Montefiore: Sztálin – A Vörös Cár udvara, Alexandra Kiadó, 2009, ISBN 9789633706916
  • Világtörténelmi enciklopédia : Reader’s Digest válogatás. Főszerk. Csaba Emese. Budapest: Reader’s Digest. 2000. 153. o. ISBN 963-8475-46-3

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Georgi_Dimitrov_(politikus,_1882–1949)&oldid=26741899”