Ugrás a tartalomhoz

Jobboldali populizmus

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A jobboldali populizmus vagy nemzeti populizmus[1] politikai ideológia, amely ötvözi a jobboldali politikát a populista retorikával. Retorikája elitellenes érzelmeket fejez ki, a „közemberekhez” vagy a „köznéphez” szóló beszédet alkalmaz. A jobboldali populisták visszatérő témái közé tartozik a nacionalizmus, szociálkonzervativizmus, a gazdasági nacionalizmus és a fiskális konzervativizmus.[2] Gyakran arra törekszenek, hogy megvédjék a nemzeti kultúrát, identitást és gazdaságot a kívülállók észlelt támadásaival szemben.[3] Mint a populizmus minden formájának, a jobboldali populizmusnak a tekintélyelvűséggel is van asszociációja.[4] [5] Egyes szélsőjobboldali populisták a fasizmushoz hasonlítanak.[6][7]

Jellemzők

[szerkesztés]
Jair Bolsonaro volt brazil elnök és Donald Trump volt amerikai elnök 2019-ben
Jair Bolsonaro volt brazil elnök és Donald Trump volt amerikai elnök 2019-ben
Jarosław Kaczyński volt lengyel miniszterelnök és Orbán Viktor magyar miniszterelnök 2017-ben
Jarosław Kaczyński volt lengyel miniszterelnök és Orbán Viktor magyar miniszterelnök 2017-ben

A jobboldali populista politikusok jellemzően bevándorlásellenesek, vagy legalábbis a szigorú(bb) bevándorláspolitika hívei.[8][9] Ugyanakkor sok jobboldali populista egyben a liberális demokrácia eszméjének is a követője.

A jobboldali populista kifejezést főleg azokra a pártokra használják, amelyek nemzeti konzervatívok, protekcionisták [10] Európában gyakran euroszkeptikusak és iszlámellenesek.[11][12][13][14] A jobboldali populisták támogatják a jóléti állam létrehozását, de csak az arra "érdemesek" számára,[15][16] amelyet gyakran "jóléti sovinizmus"nak is neveznek.[17] Számos más országban a jobboldali populisták neoliberális álláspontot képviselnek a gazdasággal kapcsolatban.

1990 óta számos jobboldali populista párt került be a nemzeti parlamentekbe (Kanada, Chile, Franciaország, Izrael, Norvégia, Oroszország, Románia, Magyarország) és a kormányt vagy a kormánykoalíciók részét alkotta (Ausztria, Hollandia, Dánia, Olaszország, Lengyelország, Magyarország). A jobboldali populista pártok és szervezetek gyakran ellenzékből cselekszenek, és nagy horderejű, feltűnő maximális igényeket fogalmaznak meg.

A 2008-as gazdasági válság után Európa-szerte erősödtek a jobboldali populista pártok. [18] Az olyan európai jobboldali populista mozgalmak, mint az Olaszország Fivérei és az olasz Liga, a francia Nemzeti Tömörülés, a holland Szabadságpárt vagy a Fórum a Demokráciáért, a lett Nemzeti Szövetség, a Finnek Pártja, a Svéd Demokraták, a Dán Néppárt, a spanyol VOX, az Osztrák Szabadságpárt, a Jog és Igazságosság Lengyelországban, az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja, az Alternatíva Németországért vagy a Svájci Néppárt népszerűsége növekedni kezdett,[19] [20] nagyrészt a Közel-Keletről és Afrikából érkező bevándorlással szembeni növekvő ellenállás, a növekvő euroszkepticizmus és az Európai Unió gazdaságpolitikájával való elégedetlenség miatt. [21]

Miután Donald Trump megnyerte a 2016-os amerikai elnökválasztást, a programjában jobboldali populista tendenciák is érvényesültek.[22]

Számos kutató rámutat arra, hogy a jobboldali populisták beszédeikben egy bizonyos viselkedési stratégiához ragaszkodnak, ami egyben megkülönbözteti őket az általános háttértől. Ezek a populista politikusok gyakran azt hangsúlyozzák, hogy ők a "nép hangját" képviselik, és az ő érdekeiket fejezik ki az elittel szemben.

Wilhelm Heitmeyer német szociológus, professzor a jobboldali populizmus kifejezést homályosnak tartja, ehelyett tekintélyelvű nemzeti radikalizmusról beszél.[23]

Egyéb jellemzők

[szerkesztés]
Lásd még: Populizmus#Politikai_populizmus

Jobboldali populista pártok

[szerkesztés]

Nem teljes lista jobboldali populista pártokrólː

Magyarország

[szerkesztés]

Európa

[szerkesztés]

A nagyvilág

[szerkesztés]

Kapcsolódó cikkek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Eatwell, Roger: National populism : the revolt against liberal democracy. Goodwin, Matthew J.. ISBN 0-241-31200-0 Hozzáférés: 2020. január 11.  
  2. ↑ Zembylas, Michalinos. Affect and the Rise of Right-Wing Populism. 
  3. ↑ Akkerman, Agnes (2003) "Populism and Democracy: Challenge or Pathology?" Acta Politica n.38, pp.147-159
  4. ↑ Weyland (2013. július 1.). „Latin America's Authoritarian Drift”. Journal of Democracy 24 (3), 18–32. o. DOI:10.1353/jod.2013.0045. 
  5. ↑ Norris, Pippa. Cultural backlash: Trump, Brexit, and the rise of authoritarian-populism. New York, NY: Cambridge University Press, 14. o. (2018. december 15.). ISBN 978-1-108-42607-7 
  6. ↑ Eatwell, Roger (2017) "Populism and Fascism" in Kaltwasser, Cristóbal Rovira; Taggart, Paul; Espejo, Paulina Ochoa; and Ostiguy, Pierre eds. The Oxford Handbook of Populism. "whilst populism and fascism differ notably ideologically, in practice the latter has borrowed aspects of populist discourse and style, and populism can degenerate into leader-oriented authoritarian and exclusionary politics."
  7. ↑ Brown, Drew (31 October 2018) "Where Does 'Right-Wing Populism' End, and Fascism Begin?" Vice
  8. ↑ Akkerman, Tjitske (2003. június 1.). „Populism and Democracy: Challenge or Pathology?”. Acta Politica 38 (2), 147–159. o. DOI:10.1057/palgrave.ap.5500021. ISSN 0001-6810. 
  9. ↑ Explaining the Swing to the Right : The Dutch Debate on the Rise of Right-Wing Populism. ISBN 978-1-78093-232-3 Hozzáférés: 2020. január 11.  
  10. ↑ Lowry, Rich: The End of Reaganism (angol nyelven). POLITICO Magazine. (Hozzáférés: 2021. október 26.)
  11. ↑ Rory Jeffs – Matthew Sharpe: Introduction: European Thought, After the Deluge. 2017. 1–24. o. ISBN 978-3-319-50360-8 Hozzáférés: 2020. január 11.  
  12. ↑ New York Times New York State Poll, March 1999. ICPSR Data Holdings, 1999. június 16. (Hozzáférés: 2020. január 11.)
  13. ↑ André Krause: 5. Presseanalyse: Geert Wilders. 2017. 213–424. o. ISBN 978-3-8452-8076-9 Hozzáférés: 2020. január 11.  
  14. ↑ Sunil K. Choudhary: The Right-Wing Parties (Nationalist Block). 2017–08–31. 139–173. o. ISBN 978-981-10-5174-6 Hozzáférés: 2020. január 11.  
  15. ↑ New York Times Survey, December 1985. ICPSR Data Holdings, 1987. október 12. (Hozzáférés: 2020. január 11.)
  16. ↑ (2021. március 2.) „Authoritarian values and the welfare state: the social policy preferences of radical right voters”. West European Politics 45, 77–101. o. DOI:10.1080/01402382.2021.1886497. ISSN 0140-2382. 
  17. ↑ „The Rise of 'Welfare Chauvinism'”, 2014. december 16. (Hozzáférés: 2015. január 4.) 
  18. ↑ Judis, John B.. The Populist Explosion: How the Great Recession Transformed American and European Politics. Columbia Global Reports (2016. október 5.). ISBN 978-0-9971264-4-0 
  19. ↑ „The map which shows how Ukip support is growing in every constituency but two”, The Independent, 2015. május 15. (Hozzáférés: 2017. március 24.) (brit angol nyelvű) 
  20. ↑ Hunt. „UKIP: The story of the UK Independence Party's rise”, BBC News, 2014. november 21. (Hozzáférés: 2017. március 24.) (brit angol nyelvű) 
  21. ↑ Lowe: Why Europe's populist revolt is spreading. Newsweek, 2016. november 23. (Hozzáférés: 2017. március 24.)
  22. ↑ „Trump's 6 populist positions”, POLITICO (Hozzáférés: 2017. március 24.) 
  23. ↑ Soziologe Wilhelm Heitmeyer - "Der Begriff 'Rechtspopulismus' ist viel zu verharmlosend" (de-DE nyelven). Deutschlandfunk Kultur. (Hozzáférés: 2021. október 26.)
  24. ↑ Bakke, Elisabeth (2010), Central and East European party systems since 1989, Cambridge University Press, p. 79, ISBN 978-1-13948750-4, <https://books.google.com/?id=oFXdiS25N78C&pg=PA79>. Hozzáférés ideje: 17 November 2011
  25. ↑ Bieling, Hans-Jürgen. Uneven development and 'European crisis constitutionalism', or the reasons for and conditions of a 'passive revolution in trouble', Asymmetric Crisis in Europe and Possible Futures: Critical Political Economy and Post-Keynesian Perspectives. Routledge, 110. o. (2015). ISBN 978-1-317-65298-4 
  26. ↑ Vokskabinː Fidesz – Magyar Polgári Szövetség
  27. ↑ Right-Wing Populism in Central Europe: Hungarian Case (Fidesz, Jobbik)
  28. ↑ Becker, Jens (2010. december 15.). „The rise of right-wing populism in Hungary”. SEER: Journal for Labour and Social Affairs in Eastern Europe 13 (1), 29–40. o. ISSN 1435-2869. 
  29. ↑ Vokskabinː Mi Hazánk Mozgalom
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jobboldali_populizmus&oldid=27513414”