Ugrás a tartalomhoz

Nyitragerencsér

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nyitragerencsér (Nitrianske Hrnčiarovce)
A gerencséri templom
A gerencséri templom
Nyitragerencsér zászlaja
Nyitragerencsér zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásNyitrai
Rangközség
Első írásos említés1113 (villa Grincha)
PolgármesterMgr. Anna Vrábelová
Irányítószám951 01
Körzethívószám037
Forgalmi rendszámNR
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség2196 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség193 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság204 m
Terület9,94 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 20′, k. h. 18° 08′48.333333°N 18.133333°EKoordináták: é. sz. 48° 20′, k. h. 18° 08′48.333333°N 18.133333°E
Nyitragerencsér weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyitragerencsér témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nyitragerencsér (szlovákul Nitrianske Hrnčiarovce) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban. Hozzá tartozik az Alsó Malántai uradalom, egykor önálló község.

Fekvése

[szerkesztés]

Nyitra központjától 4 km-re, északkeletre fekszik.

Története

[szerkesztés]

A Zsibrica dűlőben 9-10. századi várhely található.[2]

1113-ban a Zobori oklevélben "Grnczar" néven említik először. Neve a szláv grnčar (= fazekas) főnévből származik.

Vályi András szerint: "GERENCSÉR Hrnkarovcze. Elegyes tót falu Nyitra Vármegyében, földes Ura az Esztergomi Káptalanbéli Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Nyitra Városához fél mértföldnyire. Fája tűzre, és épűletre elég, szőlö hegyei termők, gyümöltsös kertyei jók, mellyeknek terméseit jól eladhattyák, legelője elég, piatzozása alkalmatos, és malma szomszédságban Nyitrán; de mivel földgyei, és réttyei középszerűek, második Osztálybéli."[3]

Fényes Elek szerint: "Gerencsér, (Hrncsarovecz), magyar falu, Nyitra vmegyében, Nyitrához 1/2 órányira a Ghymesbe vivő utban: 530 kath. lak., kath. paroch. templommal. Határa termékeny; van erdeje, szőlőhegye. F. u. az eszterg. káptalan."[4]

Nyitra vármegye monográfiája szerint: "Nyitra-Gerencsér magyar község a Zoborhegy alatt, Nyitrától félórányira, észak-keletre. Lakosainak száma 856, a kik, 100 tót kivételével, magyarok; vallásuk r. katholikus. Postája, táviró- és vasúti állomása Nyitra. E község már egy XII. századbeli összeirásban szerepel "Grniczar" néven. Kath. temploma régi. Kegyura az esztergomi főkáptalan. A faluban két nemesi kuria van, melyeket az Ocskayak építtettek. Jelenleg gr. Zamojszky Tamásné tulajdonai. 1896-ban ezredéves fennállásunk emlékére a községben Huba vezérről elnevezett emlékoszlopot állítottak fel. Az 1865-iki felhőszakadás és az 1866-iki és 1872-iki óriási jégverés rendkivüli inségbe döntötte a község lakóit. A község határában régi lószerszámrészeket, fegyverdarabokat és XVI. és XVII. századbeli pénzeket találtak. A lakosok községi hitelszövetkezetet tartanak fenn. Földesura a Schollenberg-család volt és utána az esztergomi főkáptalan. Az idetartozó Malánta pusztán van gr. Zamojszky Jenő csinos urilaka."[5]

A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott.

1932-ben nagy tűzvész pusztított a faluban.[6] A második világháború utáni csehszlovák jogfosztás idején magyar nyelvű röpcédulák jelentek meg a faluban.[7]

Népessége

[szerkesztés]
  • 1880-ban 782 lakosából 653 magyar és 101 szlovák anyanyelvű volt.
  • 1890-ben 856 lakosából 751 magyar és 100 szlovák anyanyelvű volt.
  • 1900-ban 1057 lakosából 951 magyar és 106 szlovák anyanyelvű volt.
  • 1910-ben 1077 lakosából 951 magyar, 125 szlovák és 1 német anyanyelvű volt.
  • 1921-ben 1154 lakosából 877 magyar és 276 csehszlovák volt.
  • 1930-ban 1388 lakosából 839 magyar és 528 csehszlovák volt.
  • 1970-ben 2098 lakosából 1157 magyar és 926 szlovák volt.
  • 1991-ben 1585 lakosából 751 magyar és 800 szlovák volt.
  • 2001-ben 1753 lakosából 1128 szlovák és 573 magyar volt.
  • 2011-ben 1921 lakosából 1442 szlovák és 414 magyar volt.
  • 2021-ben 2196 lakosából 1728 (+44) szlovák, 305 (+30) magyar, 2 (+2) cigány, 1 (+4) ruszin, 37 (+4) egyéb és 123 ismeretlen nemzetiségű volt.[8]

Néprajza

[szerkesztés]

Ernyey József 1911-ben itt is fényképfelvételeket készített a falu életéről (például a vasárnapi viseletről). A fényképek a Néprajzi Múzeum gyűjteményében találhatóak.

A faluból Hegedűs Lajos nyelvjárási gyűjtésében találhatóak felvételek. Ún. siska típusú kemence is ismert a faluból.[9]

Karácsonyi (étkezési) szokások is fennmaradtak.[10]

Neves személyek

[szerkesztés]
  • Majthényi János, a pozsonyi ítélőszék ülnöke, 1777-ben szerezte meg a Malántai birtokot.
  • Itt szolgált Drnovszky Ferenc (1785–1857) katolikus pap.
  • Ocskay Ignác (1786) Nagyszombatban végzett jogot, 1833-1836 között Nyitra vármegye alispánja, később 1836-ban országgyűlési követ, majd 1841-1847 között tanácsos, azaz a királyi tábla ülnöke.
  • Atovich Ferenc (1873-?) nyitragerencséri tanító, nyelvész, népdalgyűjtő.
  • Vojtech Anistik (Antistik Béla, 1885-1957) helyi pap, dékán.
  • Edgar William Buchanan (Buchanan Edgar Vilmos) 1921-ben elvette Zamoysky Efridiát és így az (alsó) Malánta nagybirtok utolsó magántulajdonosává vált. Skót származású angol hajóskapitány, aki a varsói lengyel kormány melletti angol katonai misszió tagja volt. 1938-ban bevonult a brit hadseregbe, és a második világháborúban esett el.
  • Itt szolgált Hevessy Sári (1897-1981) tanítónő, költő, pedagógiai szakíró, főiskolai oktató.
  • Itt élt Révész Bertalan (1935-2020) irodalomtörténész, egyetemi docens.

Nevezetességei

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Sándor AnnaTóth Katalin: Nyitragerencséri tájszótár – Sima Ferenc tájszóhagyatéka alapján.
  • Popély Árpád 2014: Fél évszázad kisebbségben – Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből. Somorja, 95.
  • Filip Jaššo 2007: Stredoveké hrádky na západnom Slovensku. Musaica XXV, 123-140.
  • Resko Sándor – Finta Rezső 1998: Nyitragerencsér – Zoboraljai község.
  • Ján Hunka 1996: Nález mincí Leopolda I. z Nitrianskych Hrnčiaroviec. Slovenská numizmatika 1996/ 14, 231–232.
  • Ruttkayová, J. – Ruttkay, M. 1992: Stredoveký hrádok v Nitrianskych Hrnčiarovciach. AVANS 1990, 93-94.
  • Motesíky Árpád 1991: Harc a sólyomhegyért. A Hét 36/32, 8.
  • Habovštiak, A. 1989: Régészeti adatok a középkori népi építészet tanulmányozásához Szlovákiából. In: Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében. Miskolc.
  • Alojz Habovštiak 1971: Objavy románskeho muriva kostolov v Nitrianskych Hrnčiarovciach a Dolných Obdokovciach. Vlastivedný časopis 20/ 1, 34–37.
  • Atovich Ferenc 1902: Lakodalmi szokások Gerencséren. Nyitrai Lapok.
  • 1477: DLDF 236221-236222

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Štefan Janšák 1929: Slovenské hradiská z doby halštatskej. Sbor. Muzeál. slov. Spoločn. 23, 12-16; Darina Bialeková 1989: Pramene k dejinám osídlenia Slovenska z konca 5. až z 13. storočia I. Nitra, 214-215.
  3. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  4. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  5. Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2016. november 28.)
  6. Szepesi Gyula 1932: A nyitragerencséri óriási tűzvészről. Magyar Tanitó XII, 885-887.
  7. Vadkerty Katalin 2007: A kitelepítéstől a reszlovakizációig 1945-1948. Pozsony, 342; Bukovszky László 2016: A Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség és a Mindszenty-per szlovákiai recepciója. 77,
  8. ma7.sk
  9. Magyar Nyelv Atlasz 237. térkép; Balassa M. Iván 1990: Az Alsó-Garam menti magyar falvak települése, építkezése és lakásberendezése. In: Cseri Miklós - Füzes Endre (szerk.): Ház és ember. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. Szentendre, 30 36. jegyzet.
  10. Sándor 1989: Karácsony, húsvét, pünkösd. Budapest, 83-84. [1]
  11. Bialeková 1989, 214.

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Nitrianske Hrnčiarovce
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyitragerencsér témájú médiaállományokat.