Ugrás a tartalomhoz

Tild

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tild (Telince)
Tild zászlaja
Tild zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásNyitrai
Rangközség
Első írásos említés1297
PolgármesterNorbert Kiss
Irányítószám951 61
Körzethívószám037
Forgalmi rendszámNR
Népesség
Teljes népesség420 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség55 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság162 m
Terület6,84 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 13′ 52″, k. h. 18° 22′ 06″48.231111°N 18.368333°EKoordináták: é. sz. 48° 13′ 52″, k. h. 18° 22′ 06″48.231111°N 18.368333°E
Tild weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Tild témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Tild (szlovákul Telince) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban.

Fekvése

[szerkesztés]

Nyitrától 23 km-re délkeletre fekszik.

Története

[szerkesztés]
Tild pecsétje 1763-ból

A régészeti leletek tanúsága szerint területén a kőkorszakban a lengyeli kultúra települése állt, de lakott volt a római korban is.[2]

A mai települést 1297-ben "Teld" alakban említik először. 1312-ben "Theeld, Teeld", 1319-ben Teeld,[3] 1322-ben "Tyld" néven szerepel a korabeli forrásokban. Helyi nemesek mellett az esztergomi érsekségnek voltak birtokai itt, amely 1319-ben az egész falut megszerezte. Később a falu egy része a nagyszombati szemináriumé lett. 1311-ben Csák Máté fosztotta ki.

1569-ben 7 jobbágytelke adózott összesen 2 forint 80 dénárt Szent András ünnepnapján.[4] Az esztergomi érsekség birtokán 1597-ben végeztek kárfelmérést.[5] 1618-ban a török fosztotta ki a települést. 1634-ben a töröknek fizetett adót. 1534-ben 12 portája adózott. 1601-ben 45 ház állt a településen. 1614-ben a az esztergomi török pasa hódolásra szólította fel.[6] 1715-ben malma és 34 adózója volt. 1828-ban 53 házában 358 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.

1804-ben tűzvész pusztított a faluban.[7]

Vályi András szerint "TILD. Magyar falu Bars Várm. földes Ura az Esztergomi Érsekség, fekszik Csiffárhoz közel, mellynek filiája; határja ollyan, mint Melléké."[8]

Fényes Elek szerint "Tild, magyar falu, Bars vgyében, 355 kath. lak. F. u. a sz. István seminariuma. Ut. p. Verebély."[9]

Bars vármegye monográfiája szerint "Tild, Verebély közelében fekvő magyar kisközség, 387 róm. kath. vallású lakossal. Az esztergomi érsekség ősi birtoka és a verebélyi érseki székhez tartozott. Akkoriban Téld és Tilt alakban van említve. 1311-ben Csák Máté, az érsekség többi birtokaival együtt, ezt is feldúlta. 1319-ben az esztergomi káptalannak egyik csere-oklevelében szerepel. 1618-ban Tild is a törököknek behódolt községek közé tartozott, majd a Szent István-papnevelő intézet lett az ura, de később a Kiss és az Ilosvay családot is itt találjuk. Az utóbbi család birtoka, a családi házzal együtt, Dillesz Sándor tulajdonába került, a ki gazdag régiség-gyűjteményét a vármegyének ajándékozta és ezzel a vármegyei múzeum alapját vetette meg; de házában most is igen érdekes régiség-gyűjteményt és nagybecsű könyv- és levéltárt őríz. Templom nincs a községben. Ide tartozik Tild puszta is. A falu postája Csiffár, távirója és vasúti állomása pedig Verebély."[10]

A trianoni békeszerződésig területe Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott. A háború után lakói kisbirtokosok, mezőgazdasági munkások voltak. 1938 és 1944 között újra Magyarország része. 1976-ban Csiffárhoz csatolták, 1990-ben különvált Csiffártól.

Népessége

[szerkesztés]

1880-ban 429 lakosából 425 magyar, 1 német anyanyelvű és 3 idegen volt.

1890-ben 406 lakosából 369 magyar és 27 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 387 lakosából 360 magyar és 24 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 442 lakosából 411 magyar, 30 szlovák és 1 német anyanyelvű volt.

1921-ben 472 lakosából 282 magyar és 160 csehszlovák volt.

1930-ban 503 lakosából 225 magyar és 246 csehszlovák volt.

1941-ben 502 lakosából 469 magyar és 33 szlovák volt.

1970-ben 466 lakosából 292 szlovák, 171 magyar és 3 cseh volt.[11]

1976-1990 között Csiffárhoz csatolták.

1991-ben 291 lakosából 68 magyar és 218 szlovák volt.

2001-ben 277 lakosából 221 szlovák és 55 magyar volt.

2011-ben 378 lakosából 341 szlovák és 34 magyar volt.

2021-ben 420 lakosából 356 (+4) szlovák, 26 (+1) magyar, 1 egyéb és 37 ismeretlen nemzetiségű volt.[12]

Nevezetességei

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Vö. pl. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.  elektronikus elérhetőség Bars vármegye - Dillesz Sándor: Bars vármegye őskora.
  3. Fejér, Georgius 1832: Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis. VIII/2. Budae, 220; 1871 Az esztergomi főkáptalan fekvő s egyéb birtokaira vonatkozó okmányok tára. Pest, 81.
  4. HU MNL OL E (UC) 156b, fasc. 7, No. 6, p. 3.
  5. UC 45:28, pag. 23a
  6. Botka Tivadar 1867: Kisfaludy Lipthay Imre Bars és Hont megyék alispánjának és országos törökügyi követnek emlékezete. Pest, 26.
  7. ŠA Nitra, Tekovská Župa - kongregačné písomnosti - Inventár, 558 (inv. č. 1415 - 1814/fas. 7/21)
  8. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  9. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  10. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.  elektronikus elérhetőség Bars vármegye.
  11. Gyurgyík László 2017: Szlovákia lakosságának községsoros nemzetiségi összetétele az 1970. és az 1980. évi népszámlálás alapján. Somorja, 46.
  12. ma7.sk

Források

[szerkesztés]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]