Bajmóctölgyes
Bajmóctölgyes (1899-ig Dubnicza, szlovákul: Dubnica) Bajmóc északi városrésze, egykor önálló község Szlovákiában, a Trencséni kerület Privigyei járásában.
Története
[szerkesztés]A település a 13. században keletkezett, Bajmóc várának tartozéka volt. 1553-ban 4 portával adózott. 1675-ben 109-en lakták. 1778-ban 119 volt a lakosok száma.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „DUBNITZA. Tót falu Nyitra Vármegyében, földes Ura Gróf Pálfy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Bajmócztol nem meszsze, réttyei ugyan első Osztálybéliek, és legelője is elegendő, szomszédságban Bajmóczon piatzozása, és malma, fája tűzre; de mivel szőlö hegye nintsen, és földgye is második Osztálybéli, ugyan a’ második Osztályba tétettetett.”[1]
1828-ban 29 házában 207 lakos élt.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Dubnicza, Nyitra m. tót falu, Bajmócz filial. 270 kath. lak. F. u. a nyitrai káptalan. Ut. p. Privigye.”[2]
Borovszky Samu monográfiasorozatának Nyitra vármegyét tárgyaló része szerint: „Dubnicza, regényes fekvésü kis tót falu, az Obora nevü fenyveserdő mellett, Bajmócztól északra. Lakosainak száma összesen 199, akik római katholikusok. Postája Bajmócz, táviró- és vasúti állomása Privigye. Régi község, melynek okiratilag igazolható nyomai már 1113-ra vezethetők vissza. Földesurai a Pálffyak voltak.”[3]
A trianoni diktátumig Nyitra vármegye Privigyei járásához tartozott.
1966-ban csatolták a városhoz.
Népessége
[szerkesztés]1910-ben 291 lakosából 285 szlovák és 6 egyéb anyanyelvű volt.
1930-ban 361 csehszlovák lakta.
Testvérvárosai
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Samu, Borovszky; Pásztor: Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu, Hiba: Érvénytelen idő. (Hozzáférés: 2023. február 27.)