Szalakusz
Szalakusz (szlovákul Sokolniky, korábban Salakuzy) Menyhebédszalakusz településrésze, egykor önálló falu Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban.
Fekvése
[szerkesztés]Nyitrától 11 km-re, északra fekszik.
Története
[szerkesztés]
1113-ban a zobori apátság oklevelében "Solokus" néven említik először. A zobori bencés apátság uradalmához tartozott. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1275-ben a nyitrai királyi váruradalom faluja lett,[1] majd a 15. századtól a nyitrai püspökség birtoka. A 16. században a reformáció itt is tért hódított. Ebben az időben török portyák is egyre gyakrabban érték a vidéket. 1598-ban a mai község területén mintegy 500 lakos élt, 1601-ben már csak mintegy 300. Kastélyára 1649-ben Kereszthuri László nyert adományt.[2] A vidék 1663-1664-ben rövid időre török uralom alá került. A 17. század második felétől a Habsburgellenes harcok vetették vissza a falvak fejlődését. Szalakusznak ekkor 43 háza és 61 családja volt.
1715-ben Menyhét és Szalakuszt együtt mintegy 200-250-en lakták, akik a mezőgazdaságon kívül főként szőlő- és gyümölcstermesztéssel foglalkoztak. 1828-ban Szalakusznak 515 lakosa volt.
Vályi András szerint "SZALAKUSZ. Elegyes falu Nyitra Várm. földes Urai Majthényi, és több Uraságok, lakosai katolikusok, határbéli földgye meglehetős."[3]
Fényes Elek szerint "Szalakuz, magyar falu, Nyitra vgyében, Nyitrától északkeletre 1 1/4 mfdnyire, 485 kath., 13 zsidó lak., kath. paroch. templommal, synagogával, kastéllyal és kerttel. Erdeje derék; bort termeszt; gyümölcse bőven. F. u. a Bartakovich család."[4]
Nyitra vármegye monográfiája szerint "Szalakusz, nyitravölgyi község a Zoborhegy északi oldalán, Béd és Menyhe között. Lakosainak száma 391, kik közt 73 magyar és 23 német van, a többi tót. Vallásuk r. kath. Postája van, táviró- és vasúti állomása Szomorfalu. Kath. templomát 1853–55 közt Bartakovich Béla egri érsek építtette. Volt itt egy másik templom is, mely 1736-ban a régi temetőben még fennállott, de azután romba dőlt. Egy elpusztult várkastélynak is megvannak még az alapfalai. Ez 1668 előtt Keresztury András birtokához tartozott és 1767-ben még fennállott. A faluban több régibb és ujabb nemesi kuria és urilak van. Az egyik Bartakovich Árpádé, a másik Kovách Józsefé, de ezt szintén a Bartakovich-család építtette és végre Kochanovszky Lászlóé. A község földesurai 1275-ben a nyitrai vár urai voltak, 1635-ben és később a Kereszturyak, 1668 után a Bartakovichok és Kochanovszkyak. A községben nyári menedékházat tartanak fenn, melyet a F. M. K. E. is segélyez."[5]
A trianoni diktátumig Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott.
Népessége
[szerkesztés]1910-ben Szalakusznak 420, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel.
2001-ben Menyhebédszalakusz 1395 lakosából 1256 szlovák és 123 magyar.
Neves személyek
[szerkesztés]- Itt született 1722-ben Bartakovics József Jezsuita rendi tanár.
- Itt született Bartakovics László (1762 körül – Szalakusz, 1814. augusztus 13.) író.[6]
- Itt született 1862-ben Franciscy Lajos katolikus pap, nyitrai kanonok, csehszlovákiai magyar politikus.
Nevezetességei
[szerkesztés]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ DLDF 282982
- ↑ Ethey Gyula 1933: Régi kastélyaink. In: Nemzeti Kultura I/1, 47.
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Nyitra vármegye.
- ↑ Kisapponyi Bartakovics Imre, a nyitrai püspöki javak igazgatójának fia. Műve: Tentamen publicum ex physica experimentali. Budae, 1779. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.
Források
[szerkesztés]- Grünvald Fülöp 1963 (szerk.): Magyar-Zsidó oklevéltár 7. 1725-1748. Budapest, 766.
- Ethey Gyula: Szalakusz község története. (kézirat)