Ugrás a tartalomhoz

Szelőce

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szelőce (Selice)
Szent Mihály tiszteletére szentelt római katolikus temploma
Szent Mihály tiszteletére szentelt római katolikus temploma
Szelőce zászlaja
Szelőce zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásVágsellyei
Rangközség
PolgármesterIgor Mandák
Irányítószám925 72
Körzethívószám00421 (0) 31
Forgalmi rendszámSA
Népesség
Teljes népesség2872 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség74 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság113 m
Terület38,36 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 05′ 36″, k. h. 17° 58′ 08″48.093333°N 17.968889°EKoordináták: é. sz. 48° 05′ 36″, k. h. 17° 58′ 08″48.093333°N 17.968889°E
Szelőce weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szelőce témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szelőce (más néven Sókszelőce, szlovákul Selice) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Vágsellyei járásban.

Fekvése

[szerkesztés]

A mátyusföldi község a Kisalföldön, Vágsellyétől 12 km-re délkeletre fekszik. Magyarsók tartozik hozzá.

Élővilága

[szerkesztés]
  • 2014
    2014
  • 2023
    2023
  • A faluban két gólyafészek található.[2]
  • A község Vágfarkasd-hoz közeli külterületén, a Vág folyó jobb partján, szemétégető építését tervezik. Megépülése esetén az évi 100 000 tonna kapacitású szemétégető a környék legnagyobb környezetszennyezője lenne.[3]

Története

[szerkesztés]

A települést 1078-ban „Seleuch” alakban említik először. 1317-ben „Zelechen”, 1323-ban „Seleuch” alakban szerepel a forrásokban. Királyi birtok volt, majd a 11. század végén a pannonhalmi bencés apátság birtoka lett. 1317-ben az Apponyi, Mérey és Vécsey családok, a 16. században a Csúzy család, a 18-19. században a Hunyady, Károlyi, Majthényi és Rudnay családok voltak a birtokosai. A 16. században elpusztította a török. 1715-ben 4 háztartása adózott. 1787-ben 124 házában 925 lakos élt. 1828-ban 182 háza volt 1271 lakossal. Lakói mezőgazdasággal és kosárfonással foglalkoztak.

Vályi András szerint „SZELLŐCZE. Magyar falu Nyitra Várm. földes Ura B. Hunyady Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Selyéhez 1 1/4 mértföldnyire; határja középszerű.”[4]

Fényes Elek szerint „Szelőcze, magyar falu, Nyitra vmegyében, Sók mellett: 1062 kath., 18 evang., 74 ref. 103 zsidó lak. kath. paroch. templommal. – Határa ollyan mint Sóké, azaz termékeny, róna; legelője sok van. F. u. gr. Hunyady sat. Érsekujvárhoz 2 mfd.”[5]

Nyitra vármegye monográfiájában „Szelőcze, magyar község a Vág balpartján, Magyar-Sók mellett. 1671 r. kath., ág. ev., ev. ref. és izr. vallásu lakossal, kik között a r. katholikusok száma túlnyomó. Postája Magyar-Sók, táviró- és vasúti állomása Tornócz. Kath. templomát 1787-ben építették. Kegyura a vallásalap. Az izraelitáknak zsinagógájuk van itt, mely 1802-ben épült. 1866-ban a községben épített út felhányása alkalmával sok emberi csontmaradványra és régi fegyverdarabokra bukkantak. A község gyakran volt kitéve elemi csapásoknak. 1861-ben nagy tüzvész pusztította. 1883-ban pedig jégverés tette tönkre a lakosok vagyonát és 1873 előtt a gyakori nagyobb árvizek okoztak inséget. A községről 156Szent László király alatt „Szelőcz” (Seleuch) néven, mint a pannonhalmi apátság birtokáról van feljegyzés. Földesurai később a Hunyady grófok voltak, jelenleg pedig gróf Károlyi Lajosnak van itt nagyobb birtoka.”[6]

A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Vágsellyei járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része.

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Harangtorony
    Harangtorony
  • Szent Vendel szobra
    Szent Vendel szobra
  • Szent Mihály tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1785-ben épült klasszicista stílusban. 1882-ben bővítették.
  • Az első református templom 1650-ben épült kőből. Az ellenreformáció idején elkobzott református templomot a későbbiekben katolikus templommá alakították át. II. József türelmi rendeletének jogalapján 1788-ban a reformátusok egy fatemplomot építettek. Ennek a helyén épült 1816-ban egy új templom téglából. Mivel homokra építették, 120 év után le kellett bontani. A mai templom (immár a negyedik) 1936-ban épült a korábbi, 1816-ban épített templom alapjaira.
  • Sókszelőcei Napok augusztusban.
  • Vízerőmű a Vág folyón.

Népessége

[szerkesztés]

Az Árpád-kori alapítású falu őshonos lakosságát magyarok alkotják.

1910-ben Szelőce 1703 lakosából 1690 magyar és 12 szlovák anyanyelvű volt. Magyarsók 2022 lakosából 1990 magyar és 29 szlovák anyanyelvű volt.

1970-ben 3425 lakosából 2842 magyar és 554 szlovák volt.

1980-ban 3124 lakosából 2606 magyar és 494 szlovák volt.

1991-ben 2755 lakosából 2079 magyar és 565 szlovák volt.

2001-ben 2832 lakosából 1682 magyar és 1011 szlovák volt.

2011-ben 2859 lakosából 1416 magyar és 1241 szlovák volt.

2021-ben 2872 lakosából 1008 (+96) magyar, 1450 (+57) szlovák, 43 (+217) cigány, 27 egyéb és 344 ismeretlen nemzetiségű volt.[7]

Szelőce lakosságának nemzetiségi megoszlása

szlovák
1011 fő (36%)
magyar
1682 fő (59%)
*2001. évi népszámlálási adatok
Szelőce lakosságának nemzetiségi megoszlása

szlovák
1241 fő (43%)
magyar
1416 fő (50%)
roma
107 fő (4%)
cseh
18 fő (1%)
*2011. évi népszámlálási adatok

Oktatásügy

[szerkesztés]
  • Iskolájának legkorábbi ismert említése 1752-ből származik.
  • Osztényi Leander Alapiskola és Óvoda. A magyar tanítási nyelvű, 11 tantermes általános iskola 2000 óta viseli egykori igazgató-tanítója, a vágfarkasdi születésű festőművész nevét.

Neves személyek

[szerkesztés]

Galéria

[szerkesztés]
  • Kereszt 1826-ból
    Kereszt 1826-ból
  • Szent Vendel
    Szent Vendel
  • Kereszt 1851-ből
    Kereszt 1851-ből
  • Temetőkapu 1929-ből
    Temetőkapu 1929-ből
  • Temetőkereszt
    Temetőkereszt

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ bociany.sk
  3. ↑ A szemétégető tervezete Szlovákia Környezetvédelmi Minisztériumának információs portálján
  4. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  5. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  6. ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Nyitra vármegye.
  7. ↑ ma7.sk

Források

[szerkesztés]
  • 1897 Dunántúli Protestáns Lap 8, 123

Külső hivatkozások

[szerkesztés]
Commons:Category:Selice
A Wikimédia Commons tartalmaz Szelőce témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szelőce&oldid=26715637”