Ugrás a tartalomhoz

Nagyúny

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagyúny (Unín)
Nagyúny zászlaja
Nagyúny zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNagyszombati
JárásSzakolcai
Rangközség
Első írásos említés1392
PolgármesterJán Palkovič
Irányítószám908 46
Körzethívószám034
Forgalmi rendszámSI
Népesség
Teljes népesség1206 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség53 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság276 m
Terület22,73 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 43′ 43″, k. h. 17° 12′ 53″48.728611°N 17.214722°EKoordináták: é. sz. 48° 43′ 43″, k. h. 17° 12′ 53″48.728611°N 17.214722°E
Nagyúny weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyúny témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nagyúny (1899-ig Unin, szlovákul Unín) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Szakolcai járásban.

Fekvése

[szerkesztés]

Szakolcától 13 km-re délnyugatra, a Fehér-Kárpátok déli lábánál fekszik.

Története

[szerkesztés]

A régészeti leletek szerint területén már az újkőkorban, az i. e. 4. évezredben is éltek emberek. A leletek arról tanúskodnak, hogy a vonaldíszes kerámiák népének települése állt itt. A középső bronzkorban, i. e. 2000 és i. e. 1250 között földvára is állt, melynek legnagyobb kiterjedése elérte a 17 hektárt. Megállapítható, hogy a község területe a történelem előtti időkben is lényegében folyamatosan lakott volt.

A mai falut 1392-ben Luxemburgi Zsigmond oklevelében "Wny" alakban említik először, amikor a holicsi uradalmat – melyhez Úny is tartozott – a lengyel származású főúrnak, Stíbornak adja. 1439-ben a husziták támadták meg és égették fel a települést. A feljegyzések szerint Úny a 15. század közepén egyike volt a környék legjelentősebb településeinek. A század végén a holicsi uradalmat a Czobor család szerezte meg, akik a 18. század közepéig voltak itt birtokosok. 1554-ben az uradalom a Bakics és Czobor családok között oszlott meg. 1609-ben Czobor Imre a birtokosa. 1634-ben Bethlen Gábor hadai rabolták ki a települést. 1663 szeptemberében a török pusztította el és sok lakost hurcolt rabságba. Lakói mezőgazdasággal, állattartással és a 16. századig szőlőtermesztéssel foglalkoztak. A 18. században a holicsi uradalom Lotaringiai Ferenc herceg tulajdona lett. A 18. századtól zsidó közösség is élt itt, akiknek iskolájuk, imaházuk és temetőjük is volt. 1831-ben, 1855-ben és 1866-ban kolerajárvány pusztított.

Vályi András szerint "UNIM. Tót falu Nyitra Várm. földes Ura a’ F. Tsászár, lakosai katolikusok, fekszik Sassinhoz 1 1/4 mértföldnyire; határja jó."[2]

Fényes Elek szerint "Unyin, Nyitra m. tót falu, 1269 kath., 73 zsidó lak. Kath. paroch. templom. Dombos, hegyes, de jól mivelt határral, s vizimalommal. F. u. ő cs. k. felsége. Ut. p. Holics."[3]

A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Szakolcai járásához tartozott.

Népessége

[szerkesztés]

1910-ben 1294, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

Nagyúnynak 2001-ben 1164 lakosa volt, ebből 1153 szlovák, 6 cseh, 4 ukrán, 1 ismeretlen nemzetiségű.[4]

2011-ben 1214 lakosából 1168 szlovák.

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Szent Márton tiszteletére szentelt római katolikus temploma eredetileg a 14. században épült. Mai formáját az 1749-ben végzett átépítés során nyerte el. 1912-ben megújították és kifestették.
  • Szent Borbála szűz és vértanú tiszteletére szentelt kápolnája 1793-ban épült.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Irodalom

[szerkesztés]
  • Etela Studeníková 1983: Tretia výskumná sezóna na Zámčisku v Uníne. AVANS 1982, 233-234.
  • Kubiš, Milan 1990: Unín, obec spevu hudby a tanca. Posvätná úcta k tradíciám. KrSl 67/11, 16-19.
  • 1992 1992 jubilejný rok obce Unín - 600 rokov od prvej písomnej zmienky o Uníne - 500 rokov farského kostola zasväteného sv. Martinovi - 100 rokov od založenia dychovej hudby. Unín.
  • Palkovič, Konštantín 1992: Povesť o zámku v Uníne. Záhorie 1/4, 30.
  • Jozef Novák 1993: Obecný erb - Unín. Záhorie 2/1, 20.
  • Ondruš, Šimon 1993: Pôvod mena obce Unín. Naše Záhorie 1, 9-12.
  • Petrovič, Vladimír 1993: Unín a deľba Holíčsko-šaštínskeho panstva v roku 1554. Záhorie 2/4, 6-7.

Külső hivatkozások

[szerkesztés]