Egbell
| Egbell (Gbely) | |||
 | |||
| A Szent Mihály templom | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szlovákia | ||
| Kerület | Nagyszombati | ||
| Járás | Szakolcai | ||
| Rang | város | ||
| Első írásos említés | 1392 | ||
| Polgármester | Jozef Hazlinger | ||
| Irányítószám | 908 45 | ||
| Körzethívószám | 034 | ||
| Forgalmi rendszám | SI | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 4921 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 87 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 172 m | ||
| Terület | 59,95 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 48° 43′ 03″, k. h. 17° 06′ 54″48.717500°N 17.115000°EKoordináták: é. sz. 48° 43′ 03″, k. h. 17° 06′ 54″48.717500°N 17.115000°E | |||
| Egbell weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Egbell témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Egbell (szlovákul Gbely, németül: Egbell) település Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Szakolcai járásban.
Fekvése
[szerkesztés]Szakolcától 21 km-re délnyugatra fekszik.
Története
[szerkesztés]A falu területén már a kőkorszakban is éltek emberek, ezt bizonyítja az itt talált kőbalta és mamutfog is. A hallstatt korból cserépmaradványok kerültek elő. Területén 7-8. századi halomtemetőt tártak fel (Kojatín), illetve 8-9. századi halomtemetőt és telepet (Adamov dvor), továbbá 9-10. századi telep nyomait (Štrkoviská) találták meg.[2]
A település első fennmaradt írásos említése csak 1392-ből származik, ekkor már jelentős hely, a halicsi uradalomhoz tartozott. A 14. században a Stíborok az urai, majd 1489-től a Czobor család, 1736-tól pedig a Habsburgok. 1452-ben 40 háztartással az uradalom legjelentősebb települése. A 16–17. században városi kiváltságokat kapott és négy országos vásárt tarthatott. Lakói mezőgazdasággal, kézművességgel foglalkoztak, termékeik Bécsig és Morvaországig is eljutottak. 1547-ben habánok telepedtek le a városban. A 17. században több csapás is érte. 1602-ben Bocskai katonái törtek a városra és a habán házakat felgyújtották, majd néhány év múlva a török égette fel a települést. Ekkor temploma is elpusztult. A 16. és 18. század között több nemesi család – köztük az Árokháty, Alföldy, Saághy, Vághy, Surányi családok – birtoka, majd a Habsburgoké. 1875-ben 314 család élt a településen, de a század végén többen kivándoroltak Amerikába.
Vályi András szerint "EGBELL. Egbello, Gbellani. Tót mező Város Nyitra Vármegyében, földes Ura a’ Felséges Tsászár, és Gróf Aponyi Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Sastyintól egy mértföldnyire, ámbár szőleje nintsen, de mivel e’ fogyatkozását kétféle fája, ’s a’ kendernek bő termése, és jó eladásra való alkalmatossága helyre hozza, réttye első Osztálybéli, legelője elég, malma helyben, és szomszéd piatzozása Holitson, első Osztálybéli."[3]
Fényes Elek szerint "Egbell, (Gbelly), Nyitra m. tót mváros, Holics, és Sasvár között 2480 kath., 146 zsidó lak. Van itt egy kath. paroch. templom, synagóga, több urasági gazdasági épületek, egy vármegye-kvártélyház az itt tanyázni szokott lovas főstrázsamester számára; egy kénköves forrás, de a melly nem igen becsültetik, fáczányoskert, urasági vizimalom az itt folyó kis patakon. Lakosai kenderrel nagy kereskedést üznek Morvaországban, s Austriában. F. u. ő cs. k. felsége. Ut. p. Holics."[4]
Nyitra vármegye monográfiája így ír róla: "Egbell, nagyközség a Morva folyó közelében, a pozsony–szakolczai vasút mellett. Lakosainak száma 3079, akik tótajkuak és vallásuk, kis töredék kivételével, r. katholikus. Posta-, táviró- és vasúti állomása van. E község nyoma csak a XVI. század elejéig megy vissza, amikor „Uykbelw”, „Ebely” név alatt szerepel. Kath. temploma 1851-ben épült és kegyura a cs. és kir. család. Az izraelitáknak is van itt imaházuk, mely 1859-ben épült. A község a törököktől sokat szenvedett. 1848-ban meg felváltva hol a magyar, hol az osztrák csapatok táboroztak itt, 1866-ban pedig a poroszok. A község lakosainak nagy része kendermagolaj-gyártással foglalkozik. Van itt még három kisebb keményítő-gyár. A lakosok egy magyar olvasókört tartanak fenn, mely hivatva van a magyarosodást terjeszteni. Földesurai a Czobor grófok és a Körmendiek voltak, később a Czoborok uradalmai a cs. és kir. család tulajdonába mentek át, mely azokat a mai napig is bírja."[5]
A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Szakolcai járásához tartozott.
Népessége
[szerkesztés]1880-ban 2791 lakosából 2504 szlovák, 153 német, 7 magyar anyanyelvű és 127 csecsemő volt.
1910-ben 3158 lakosából 2830 szlovák, 129 német, 71 magyar és 128 más nemzetiségű.
2001-ben 5223 lakosából 5071 szlovák volt.
2011-ben 5205 lakosából 4782 szlovák.
Neves személyek
[szerkesztés]- Itt született 1795-ben Farkas Bertalan ferences rendi szerzetes, költő.
- Itt született 1839-ben Lachmann Tódor római katolikus plébános.
- Itt született 1886-ban Csárszky József a latin rítusú katolikus egyház püspöke Csehszlovákiában.
- Itt hunyt el 1856-ban Lányi Károly római katolikus plébános, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.
Nevezetességei
[szerkesztés]- Mihály arkangyal tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1846 és 1852 között épült. Előtte Immaculata szobor áll.
- Jelentős kulturális emlék még a temető kálváriája és a polgármesteri hivatal előtt álló Szentháromság szobor.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Bialeková, D. 1992 (Zost.): Pramene k dejinám osídlenia Slovenska z konca 5. až z 13. storočia I/2. Nitra, 294.
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Nyitra vármegye.
Források
[szerkesztés]- Zs. Mráv – I. Bazovský – M. Budaj – R. Čambal – I. A. Vida 2021: M. Fabius Iulianus Heracleo Optatianus as suffect consul in a new military diploma from Gbely (Slovakia). Zeitschrift für Papyrologie und Epigraphik 217, 217–221.
- Csuthy, A. 2021: Nové a novšie analógie kovaní z Komárna-Lodenice. Iuxta Danubium 17, 136-147.
- Marek Hladík - Katarína Hladíková 2020: Burial sites in Záhorie (middle and lower Morava region) in Roman times and in the early Middle ages - Considering the Causes of Formal and Spatial Dynamics of the Burial Rite – Ethnicity, Religion or Socio-Economic Development? In: A. Kozubová – E. Makarová – M. Neumann (ed.): Ultra velum temporis. Venované Jozefovi Bátorovi k 70. narodeninám. Slovenská archeológia Supplementum 1. Nitra, 191–200.
- Stanislav Sofka 2019: Doba rímská na Záhorí. Studia Archaeologica Brunensia 24/1
- Marek Hladík - Marian Mazuch 2018: Včasnostredoveké pohrebiská na strednom a dolnom Pomoraví - Kontinuita či diskontinuita v interakcii pohrebného rítu s geografickým priestorom. Malacky a okolie 11 - História
- Csuthy, A. 2018: Újabb apró lószerszámveret a Morva mentéről. In: Forisek Péter - Szabó Ádám - Szakács János (szerk.): „Hadak útján” - A népvándorláskor fiatal kutatóinak XXVII. konferenciája. Debrecen, 58-65.
- Radoslav Čambal 2017: Laténske osídlenie na Záhorí. Malacky a okolie 10 História, 53-66, 154.
- Marek Budaj 2017: Peňažné pomery na Záhorí v 14. až 15. storočí vo svetle nálezov mincí. Malacky a okolie 10, 67-80.
- Marek Budaj 2015: Nález mincí zo začiatku 15. storočia z Limbachu. Slovenská numizmatika 20, 20-32.
- Marek Hladík 2014: Hospodárske zázemie Mikulčíc - Sídelná štruktúra na strednom toku rieky Morava v 9. – 1. polovici 13. storočia. Brno.
- Elgyütt, J. 2014: Staršie včasnostredoveké sídliskové nálezy zo Záhoria. Študijné zvesti 55, 83–112.
- Elschek, K. 2012: Römisches Baumaterial, Dachziegeln und Ziegeln vom Záhorie-Gebiet und aus Zohor (Westslowakei). Zborník SNM CVI - Archeológia 22, 259-265.
- Marián Čurný – Pavol Jelínek 2009: Tehliarstvo na Záhorí. Archeologia technica - zkoumání výrobních objektů a technologií archeologickými metodami 20, 81-128.
- Viera Drahošová 1997: Nálezy v Gbeloch. AVANS 1995, 37.
- Kraskovská, Ľ. 1968: Nález v Gbeloch, okres Senica. Numismatický sborník 10, 241–242.