Ugrás a tartalomhoz

Nagyemőke

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagyemőke
Temploma védett műemlék, állítólag a 17. század végéről
Temploma védett műemlék, állítólag a 17. század végéről
Közigazgatás
Ország Szlovákia
Népesség
Teljes népességismeretlen
Földrajzi adatok
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 17′ 10″, k. h. 18° 08′ 19″48.286034°N 18.138555°EKoordináták: é. sz. 48° 17′ 10″, k. h. 18° 08′ 19″48.286034°N 18.138555°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyemőke témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
Nem tévesztendő össze a következővel: Kisemőke.

Nagyemőke (szlovákul: Veľké Janíkovce) Nyitra városrésze, egykor önálló falu Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban.

Fekvése

[szerkesztés]

Nyitra központjától 4 km-re, délkeletre fekszik.

Története

[szerkesztés]

1113-ban a zobori kolostor birtokösszeírása "Emna" néven említi először. Birtokosai a Török, Kereskényi, Radovics, majd a Szemere család voltak.

1291-ben Emoke-i Zebeslaus fia Péter fogott bíró szerepel a Ludan nembeli nemesek Csitár nevű birtoka körüli pereskedésben.[1]

1337. január 1-jén a nyitrai káptalan előtt Berencs birtok ügyében egyezségre léptek, melyben Emeyke-i Deseu, mint fogott bíró szerepelt.[2] 1427-ben a Födémesi családbeliek fizették ki özv. Checheni Katalin itteni hitbérét.[3] 1526. február 2-án Monosthor-i Zalay János királyi ember Mátyás, Dwbnicz-i pap, a nyitrai egyház Szent Ilona oltárának igazgatója káptalani ember jelenlétében Naghemeke birtokon végre akarta hajtani a Medwes Farkas pesti polgár javára Emeke-i Zobonya Imrével szemben hozott ítéletet, de Babyndal-i Mátyás Salgo-i Mihály nevében visszaűzte őket az ítélet végrehajtásától.[4] 1575-ben nyitraivánkai Illicinus Máté zálogba vette nemeskürti Baka Bálint nagyemőkei jobbágytelkét és az elődi prediális birtokait.[5]

Az 1613-as pozsonyi országgyűlésen felhozták, hogy egy processziót nem engedélyeztek a faluban.[6] 1641-ben az esztergomi törökök portyázása fenyegette a települést, Pogrányt és Nyitrát is.[7] Az 1664-es török adóösszeírás 102 fejadófizető személyt említ 73 háztartásban.[8] Benyovszky Mátyás, Esterházy Pál nádor titkára többek között Nagyemőkén is szerzett nádori adományban nemesi birtokot: 1687-ben Sárkány János magvaszakadása, 1691-ben pedig Csuthy István magvaszakadása folytán. Az említett birtokok halála után ismét a kincstárra szálltak.[9]

Plébániáját 1716-ban alapították. 1739-ben pestis pusztított a faluban, melyben 40 helyi lakos hunyt el.[10]

Vályi András szerint: "Nagy Emőke. Janikovtze. Elegyes magyar, és tót falu Nyitra Vármegyében, birtokosai Dezső, és más Urak, lakosai katolikusok, régi Plébánia, ’s az Esztergomi Megyébe tartozandó, fekszik Nyitrától 3/4. mértföldnyire. Igen győnyörű a’ környéke; alól a’ szép Nyitra vőlgye, a’ halmon fekszik maga a’ Helység, ’s a’ szántó földek, fellyebb vagynak a’ szőlök ’s a’ legelő, a’ halom tetején pedig az erdők, szőleje termékeny, földgye, réttye első osztálybéli, legelője tágas, malma alkalmatos, és piatzozása is közel, első Osztálybéli."[11]

Fényes Elek szerint: "Nagy-Emőke, (Janikovecz), Nyitra vm. vegyes magyar- tót falu, Nyitrához 1/2 órányira: 913 kath., 126 zsidó lak. Kath. paroch. templommal, synagógával. Határa róna igen s termékeny; különösen réte sok és jó is. F. u. több közbirtokosok."[12]

Nyitra vármegye monográfiája szerint: "Nagy-Emőke, Nyitrától délkeletre, 8 kilométerre fekvő község, 1059 lakossal, kik közt 391 magyar, 79 német, 588 tót; vallásra nézve túlnyomóan róm. kath. (88 izraelita). A tót nyelvet az 1849 óta bevándorolt cselédség terjesztette el, de ezek is megtanulnak magyarul s az egész helység visszamagyarosodása a közel jövőben remélhető. Postája van, táviró- és vasúti állomása Nyitra. Kath. templomának építési ideje ismeretlen. Annyi bizonyos, hogy 1700 előtt már fennállott és hogy plébániája már 1397 előtt volt. A templomban egy miseruhát őriznek, melyet Mária Terézia ajándékozott az egyházközségnek és egy értékes, zománczozott ezüst kelyhet 1766-ból, amely Rapcsek Endre volt emőkei plébános és szepesi kanonok adománya. A községben az izraelitáknak is van imaházuk. A falu a XII. század elején a zobori apátság és a nyitrai káptalan birtoka volt, de azután gyakran cserélt gazdát. Két ízben tűzvész pusztította el teljesen, még pedig 1830-ban és 1872-ben. Van itt egy mezőgazdasági szeszgyár is. Jelenleg Szemere Györgynek és a Markhot családnak van a határban nagyobb birtoka."[13]

Több nemesi birtokos család lakott a településen; a legjelentősebbek a nagyemőkei Deseő, a rohodi és nagyemőkei Rohody, és a galánthai Balogh családok voltak. Rajtuk kívül jelentősebb szerepet is játszott a tekintélyes kisnemesi chrenóczi Chrenóczy család is. Chrenóczi Chrenóczy István (1753-†?), nagyemőkei birtokos, és nemes Simoncsics Johanna gyermekeiben kihalt a családjuk: közülök, chrenóczi Chrenóczy Klára (1788-†?), nemes Nagy Antal, városbíró felesége, és chrenóczi Chrenóczy Johanna (1790-1853), akinek az első férje, vajki Vass József (1783-1817), nagyemőkei birtokos, és a második nemes Horváth Pál lett.

A trianoni diktátumig Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott. 1927. január 16-án felszentelték a kétosztályos népiskola új épületét.[14] Az 1930-as években a kommunista pártnak nagy támogatottsága volt a községben.[15] 1936. május 30-án nagy jégeső károsította meg Nyitrát, valamint Alsó- és Felsőköröskény, Berencs, Cabajcsápor, Csekej, Nagyemőke, Nagycétény, Nyitracsehi, Nyitraegerszeg, Salgó, Tormos, Ürmény, Üzbég, Vicsáp és Apáti, illetve Zobordarázs falvakat.[16] Az első bécsi döntést követően a Prajza-féle Nyitra-Nagycétény közti autóbuszjárat teljesen megszűnt.[17] 1976 óta Nyitra része.

Népessége

[szerkesztés]

A falu elszlovákosodása a 18. században kezdődött. A betelepülő szláv népesség azután nagyrészt magába olvasztotta magyar lakosságát.

1880-ban 905 lakosából 517 szlovák, 288 magyar, 63 német anyanyelvű és 37 csecsemő; ebből 811 római katolikus, 77 zsidó, 12 evangélikus és 5 református vallású volt.

1890-ben 1059 lakosából 588 szlovák, 391 magyar, 79 német és 1 egyéb anyanyelvű volt.

1900-ban 1120 lakosából 774 szlovák, 295 magyar, 50 német és 1 egyéb anyanyelvű volt.

1910-ben 1140 lakosából 789 szlovák, 321 magyar és 30 német anyanyelvű volt.

1921-ben 1008 lakosából 861 csehszlovák és 128 magyar volt.

1930-ban 1170 lakosából 35 magyar volt.

Híres emberek

[szerkesztés]

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Szent Péter és Pál apostoloknak szentelt, római katolikus temploma 1715-ben épült. 1814-ben és később is felújították. A templomban Mária Terézia által ajándékozott miseruha és 1766-ból származó zománcozott ezüst kehely volt.[21]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ B. Halász Éva-Piti Ferenc 2019: Az Erdődy család bécsi levéltárának középkori oklevélregesztái 1001-1387. Budapest-Szeged, 67-68 No. 94.
  2. ↑ Blazovich, L. - Géczi, L. 2005 (szerk.): Anjou-kori oklevéltár XXI. 1337. Budapestini-Szegedini, 7 No. 1
  3. ↑ C. Tóth Norbert - Lakatos Bálint - Mikó Gábor 2020: Zsigmondkori Oklevéltár XIV. Budapest, 399 No. 1011
  4. ↑ DLDF 90601.
  5. ↑ Peter Keresteš 2003: Dejiny Ivanky pri Nitre. Nitra, 75-76.
  6. ↑ Zsilinszky Mihály 1891: A magyar országgyűlések vallásügyi tárgyalásai a reformatiotól kezdve II. Budapest, 71.
  7. ↑ Jedlicska 285; Haiczl Kálmán 1932: Érsekujvár multjából. Érsekújvár, 144.
  8. ↑ Blaskovics, J. 1993: Az újvári ejálet török adóösszeírásai. Pozsony, 303.
  9. ↑ MOL P 108 67. Protocollum donationale, 107-108, 257; Iványi Emma 1991: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége (1681-1713). Budapest, 373-374.
  10. ↑ Ján Tomasta 2012: Janíkovce 900 rokov. Nitra, 33.
  11. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  12. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  13. ↑ Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2016. november 24.)
  14. ↑ 1927 Slovenský učiteľ 9/1, 22.
  15. ↑ Viliam Plevza 1963: Revolučné hnutie zemerobotníkov na Slovensku 1933-1938. Bratislava, 190.
  16. ↑ Slovenská Domovina 18/27, 1
  17. ↑ Palárik – Hasarová 2020, 482; Vö. Cétényi Lapok 2016.
  18. ↑ 1885 Szabadelvűpárti Naptár 2
  19. ↑ Anton Pažitný 1998 (ed.): Významné osobnosti mesta Nitry. Nitra, 68; Keresteš a kol. 2015: Janíkovce - Dejiny obce od najstarších čias až po súčasnosť. Nitra, 311-312.
  20. ↑ Számadó Emese - Bálint Ferenc - Turi Zsolt - Pokornyi Gábor 2018: Komárom, komáromiak, komáromi alakulatok az első világháborúban. Komárom, 261.
  21. ↑ Forster Gyula (szerk.) 1906: Magyarország műemlékei II. Budapest, 563.

Források

[szerkesztés]
  • Steczik Ferenc: Nagy Emőke község és iskolájának rövid története. Kézirat.
  • Alojz Habovštiak 1960: Nález dvoch neolitických nádob z Veľkých Janíkoviec. Arch. roz. 12, 430-431.
  • Jozef Paulík 1963: K problematike čakanskej kultúry a Karpatskej kotline. Slovenská archeológia 1963/2, 305 No. 72.
  • Otomar Gergelyi 1965: Dejiny obcí okresu Nitra. Hlas Nitrianskeho okresu VI (XV), No. 115.
  • Juraj Pavúk 1976: Sídlisko ludanickej skupiny v Nitre. AVANS 1975, 182-184.
  • Július Jakab 1980: Antropologické zhodnotenie kostry z Nitry-Veľkých Janíkoviec. AVANS 1978, 118-120.
  • Ondrej Ožďáni 1992: Neolitické sídlisko v Janíkovciach. AVANS 1990, 84-85.
  • Milan Hanuliak 1995: Veľkomoravské pohrebisko z Nitry-Veľkých Janíkoviec. AVANS 1993, 50-51.
  • Jakab, J. 1995: Antropologický posudok kostry z 9. storočia z Nitry-Veľkých Janíkoviec. AVANS 1993, 73-74.
  • Milo, Š. 1997: Janíkovský kostol jubiluje (1397-1997). Nitra.
  • Nevizánszky Gábor 1998: Sídlisko badenskej kultúry v Nitre-Janíkovciach. AVANS 1996, 120-121.
  • Solymosi László 2002: Az esztergomi székeskáptalan jegyzőkönyve. Budapest, 64, 68, 74, 77, 83, 87, 93, 96, 97, 101, 107, 110, 116, 120, 126, 131, 139, 142, 147, 153, 156, 163, 170.
  • Ján Tomasta 2012: Janíkovce - 900 rokov. Nitra.
  • Ruttkay, M. - Bielich, M. - Daňová, K. 2015: Záchranné archeologické výskumy na trase výstavby rýchlostnej cesty R1 v úseku Nitra-západ – Selenec. AVANS 2010, 208-210.
  • Peter Keresteš (zost.) 2015: Janíkovce - dejiny Janíkoviec od najstarších čias až po súčasnosť. Nitra.
  • Matej Ruttkay – Jaroslava Ruttkayová – Mário Bielich – Barbora Zajacová – Adrián Nemergut 2016: Sídlisko z 10.–12. storočia v Nitre-Janíkovciach. In: Archæologia Historica 41/2, 41-57.

Külső hivatkozások

[szerkesztés]
Commons:Category:Janíkovce
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyemőke témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nagyemőke&oldid=27601401”