Ugrás a tartalomhoz

Szamosújvár

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Gherla szócikkből átirányítva)
Szamosújvár (Gherla, Neuschloss/Armenierstadt)
Szamosújvár címere
Szamosújvár címere
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeKolozs
Rangmunicípium
KözségközpontSzamosújvár
Beosztott falvak
PolgármesterOvidiu Drăgan (PNL)
Irányítószám405300
Körzethívószám0x64[1]
SIRUTA-kód55384
Népesség
Népesség18 995 fő (2021. dec. 1.)[3] +/-
Magyar lakosság2609 (13%, 2021)[4]
Község népessége19 873 fő (2021. dec. 1.)[2]
Népsűrűség547,47 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság252-261 m
Terület36,3 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 01′ 12″, k. h. 23° 54′ 00″47.020000°N 23.900000°EKoordináták: é. sz. 47° 01′ 12″, k. h. 23° 54′ 00″47.020000°N 23.900000°E
Szamosújvár weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szamosújvár témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szamosújvár (románul Gherla, örményül Հայաքաղաք – Hájákághák, németül Neuschloss vagy Armenierstadt, latinul Armenopolis, szászul Naischloß) város Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében. Az erdélyi örmények legfontosabb központja, az örmény katolikus püspökség székhelye.

Fekvése

[szerkesztés]

Kolozsvártól 45 km-re északra fekszik.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Nevét a Martinuzzi Fráter György által 1540 körül építtetett várkastélyról kapta, aki itt tartotta kincseit.

Története

[szerkesztés]
Szamosújvár főútja
Az örmény katolikus templom
Helytörténeti Múzeum

A Kis-Szamos völgye már az őskorban lakott terület volt. A rómaiak idejében, a mai város déli bejáratánál római castrum állott, feltételezett neve Congri. Maradványait a város kialakulásakor beépítették a házakba.

Helyén a középkorban Gerla falu állt, melynek emlékét a város mai román neve őrzi. 1291-ben említik először Gerlahida néven. Tény, hogy a dési sóút itt kelt át a Kis-Szamoson. Ekkor már hídja és megerősített várhelye van. 1552-ben Wyiwar néven említik. A falut az évszázadok során többször elpusztították.

A település akkor vált jelentőssé, amikor 1540 körül Fráter György várkastélyt építtetett ide. Ezt 1556-ban Kendi Ferenc ostrommal foglalta el Dobó István erdélyi vajdától. Innen szökött meg Dobó 1557. november 6-án, miután Izabella királyné különböző üzelmei miatt lecsukatta. 1594-ben Báthory Zsigmond itt végeztetett ki több ellenzéki főurat, akik vonakodtak a török ellen vonulni – köztük unokatestvérét, Báthory Boldizsár fejedelmi tanácsost. A várkastélyt 1619 és 1652 között többször is átalakították. 1661-ben a török kifosztotta, 1786-tól az átalakított várat börtönnek használták, majd 1856-ban bővítették. Bástyáit jórészt lebontották.

A Rákóczi-szabadságharc pusztították el utoljára a falut.

A várost a 18. század elején az Erdélybe telepedett örmények alapították újra Gerla helyén. Őket I. Apafi Mihály fogadta be, 1672-ben. 1696-ban I. Lipót rendeletére megkapták a szamosújvári uradalmat, és 1700-ban Verzár Oxendius engedélyt kapott városépítésre, amelynek alapjait Alexa római mérnök tervei alapján rakták le. Ez volt Kelet-Európa első előre megtervezett városa. Utcahálózata ma is szabályos négyszögeket alkot. 1712-ben száz örmény család telepedett itt le. Először bérbe, majd örökáron vették meg az uradalmat. A város gyors fejlődésnek indult. Lakói gazdag tímárok (pontosabban tobakosok, szattyán és kordovánkészítők) és marhakereskedők voltak. 1786. október 9-től II. József szabad királyi város rangjára emelte. 1849-ben, majd 1861–76 között Doboka vármegye székhelye volt.

1910-ben 6857 lakosából 4630 magyar, 1881 román és 190 német volt. A trianoni békeszerződésig Szolnok-Doboka vármegye Szamosújvári járásának székhelye volt.

A 20. században kezdődött az örmény városi közösség hanyatlása, az első világháború után megbomlott a zárt örmény–magyar etnikai jelleg, a második világháború után elveszítették gazdasági erejüket, és tömegesen kivándoroltak. A mai lakosság javarészt a környező falvakból költözött be az 1950-es évektől.[forrás?][5]

2000-ben municípiumi rangot kapott.[6]

2002-ben 24 083 lakosából 19 243 román, 4086 magyar, 657 cigány és 30 német volt.

2011-ben 20 982 lakosából 16 636 román, 3380 magyar, 148 cigány és 9 német anyanyelvűt írtak össze. 796 fő nem nyilatkozott a hovatartozásáról.[7] A nemzetiségre vonatkozó adatok az alábbi táblázatban találhatóak.[8]

Lakosság

[szerkesztés]

A város lakosságának és nemzetiségi összetételének változását az alábbi táblázat mutatja:

Népszámlálás[9][10] Nemzetiségek
Év Népesség Román Magyar Német Roma Más
1850 5.287 1.663 947 132 181 2.364[11]
1880 6.292 2.446 2.021 148 1.677
1890 7.027 2.917 2.709 143 1.258
1900 7.626 2.796 4.501 97 232
1910 8.124 2.827 4.920 208 169
1920 7.764 3.514 2.309 48 1.893
1930 7.962 4.118 2.164 66 135 1.479
1941 7.563 2.599 4.628 48 25 263
1956 8.499 5.556 2.615 26 2 300
1966 13.329 9.799 3.308 39 47 136
1977 17.599 13.670 3.680 36 107 106
1992 26.277 21.346 4.668 49 183 31
2002 24.083 19.243 4.086 30 657 67
2011 20.982 15.952 3.435 16 735 844
2021 19.873 14.414 2.609 3 560 2287[12]

Látnivalók

[szerkesztés]

A város Közép-Európa talán egyetlen barokk szerkezetű és építészeti szellemiségű városa: párhuzamos utcák, átlós mellékutcák, szimmetrikusan elrendezve a központi piac két oldalán. Ezeken az utcákon mindenhol megtaláljuk a jellegzetes, dúsan faragott ablakszemöldökű, magas tetejű barokk házakat és a visszafogottabb díszítésű hangulatos, klasszicista épületeket.

  • Martinuzzi-kastély (Bálványos-Újvár) (ma börtön)

A mezőségi út védelmére épült 13. századi várhelyet először Szatmári Laczk Jakab, erdélyi vajda erősíttette meg. Nagyobbrészt az 1540–41-es években épült tovább Martinuzzi Fráter György idejében, Domenico da Bologna tervei alapján. 1619–52 között tovább erősítették Giovanni Landi és Agostino Serena irányításával. Nagyobbrészt reneszánsz és barokk stílusjegyeket visel magán. 1787 után fogháznak használták. 1856–59 között háromemeletes épületet toldottak hozzá.

A várhoz kötődő fontosabb események: 1553–56 között várkapitánya Dobó István, az egri hős; 1594-ben Báthory Zsigmond parancsára itt fojtották meg a két erdélyi főurat, Báthory Boldizsárt és Kovacsóczy Farkast; 1869 után haláláig ide volt bezárva Rózsa Sándor. Sírja a fogház melletti temetőben található. A kommunizmus idejében a legszigorúbb rendszerű politikai börtön volt.

  • Az örmény-katolikus székesegyház

A főtéren található, jellegzetes osztrák-barokk stílusban épült. Tornya és homlokzata a többszöri átépítés miatt klasszicizáló jelleget mutat. 1748-ban kezdték építeni, 1780-ban és 1793-ban ledőlt a tornya, 1804-ben avatták fel. Építői között Thalinger Frigyes, Uberlakher Antal, Jung József az ismertebbek. Szobordíszeit és kisoltárait Hoffmayer Simon és a Csűrös testvérek készítették. 1806-ban I. Ferenc császártól, a legenda szerint mivel nem tudta visszafizetni az örményektől aranyban felvett kölcsönt, egy nagy művészi értékű főoltárképet kaptak, Krisztus levételét a keresztről. Ezt Rubensnek tulajdonítják, de valószínűbb, hogy egy tanítványa készítette. A kalandos történetű kép 1999 óta látható ismét a templomban.[13]

  • A Salamon-templom (Boldogasszony-templom)

A legelső örmény-katolikus templom 1723-ban épült a Simai Salamon adományozta telken és költségén. Erről szól a homlokzati felirat is.

  • A ferencrendi zárdatemplom (Bobalna utca 8)

1745-ben telepedik le a ferences rend, 1748–57 között építették a templomukat, majd a zárdát. 1855-ben leégett, tornya és homlokzata 1778-ban épült.

  • A múzeum épülete (volt Karátsonyi-ház)

Az épület egyike a még meglévő emeletes barokk örmény házaknak (másik a Lászlóffy-ház). Ennek külön jellegzetessége barokk kapuzata, amelyet két vaskos Atlasz-szobor tart.

Híres emberek

[szerkesztés]

Testvérvárosai

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS.
  2. ↑ 2021-es romániai népszámlálás. Nemzeti Statisztikai Intézet
  3. ↑ 2021-es romániai népszámlálás. Nemzeti Statisztikai Intézet, 2023. május 31. (Hozzáférés: 2023. július 9.)
  4. ↑ 2021-es romániai népszámlálás (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet, 2023. (Hozzáférés: 2024. január 21.)
  5. ↑ Balázs-Bécsi Attila: Szamosújvári örökség. 2013. ISBN 9789730160093 Hozzáférés: 2018. augusztus 21.  
  6. ↑ Legea nr. 172/2000 privind declararea oraşului Gherla, judeţul Cluj, municipiu. lege5.ro (Hozzáférés: 2023. április 10.)
  7. ↑ Distribuția vorbitorilor de limba maghiară - județul Cluj (angol nyelven). INSTITUTUL PENTRU STUDIEREA PROBLEMELOR MINORITĂŢILOR NAŢIONALE. [2017. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 2.)
  8. ↑ Distribuția populației de etnie maghiară - județul Cluj (angol nyelven). INSTITUTUL PENTRU STUDIEREA PROBLEMELOR MINORITĂŢILOR NAŢIONALE. [2017. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 2.)
  9. ↑ Varga E. Statistică recensăminte după limba maternă, respectiv naționalitate
  10. ↑ Structura etno-demografică a României la recensământul din 2002
  11. ↑ Ebből 2.299 örmény.
  12. ↑ Ebből 29 örmény, 2.188 ismeretlen nemzetiségű.
  13. ↑ Templom.hu - Templomok és harangok a történelmi Magyarországon | Szamosújvár, Örménykatolikus Székesegyház. [2012. május 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. április 18.)
  14. ↑ Szamosújvár testvérvásosai a polgármesteri hivatal honlapján (román nyelven). (Hozzáférés: 2024. június 7.)

További információk

[szerkesztés]
  • https://web.archive.org/web/20180809083217/http://szamosujvar.ro/
  • http://www.teka.ro
  • https://web.archive.org/web/20160109222323/http://gherlanews.ro/
  • http://www.gherlainfo.ro
  • https://web.archive.org/web/20160111195024/http://ormenymuzeum.ro/
  • http://www.szamosujvar.net[halott link]
  • Szongott Kristóf: Szamosújvár, a magyar-örmény metropolisz írásban és képekben; Aurora Ny., Szamosújvár, 1893
  • Aldobolyi Nagy Miklós: Örmény Szamosújvár – magyar Szamosújvár; Minerva Ny., Kolozsvár, 1944
  • Az erdélyi magyarörmények társadalmi szerepe, örmény-katolikus egyháza és identitástudata régen és ma című konferencia. Szamosújvár 1999. november 20-21.; Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület, Bp., 2000 (Erdélyi örmény múzeum)
  • A szamosújvári magyar-örmény katolikus temető monográfiája; fotó Balázs-Bécsi Attila, Szongoth Gábor; XI. kerületi Örmény Kisebbségi Önkormányzat, Bp., 2002
  • Örménymagyarok, akik hatottak, alkottak, gyarapítottak, hogy a haza fényre derüljön, s kincses legyen. Kolozsvár – Szamosújvár, 2001. szeptember 14-16. IV. jubileumi konferencia; szerk. Bálintné Kovács Júlia, Issekutz Sarolta; Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület, Bp., 2002 (Erdélyi örmény múzeum)
  • Gabányi János: A szamosújvári örmény katolikus temető. 1957–1962; Magyarörmény Kulturális Egyesület–Budaörsi Örmény Kisebbségi Önkormányzat–Pro Artis Alapítvány, Budaörs, 2005 (Magyar-örmény könyvtár)
  • Az örmény Szamosújvár; szerk. Tarisnyás Csilla Beatrisz; Galaxia Gutenberg, Târgu-Lăpus, 2009
  • Bernád Rita–Kovács Bálint: A Szamosújvári Örmény Katolikus Gyűjtőlevéltár. Repertórium; ELTE Egyetemi Levéltár–Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség–Leipziger Universitätsverlag, Bp.– Gyulafehérvár–Leipzig, 2011 (Erdélyi római katolikus levéltárak)
  • Balázs-Bécsi Attila: Szamosújvári örökség; Téka Alapítvány, Szamosújvár, 2013
  • P. Kovács Klára: A Szamos menti új várSzamosújvár a 16-19. században; Martin Opitz, Bp., 2019 (Opitz historiae artium)
  • Tamáska Máté: Örmény városépítészet Erdélyben; L'Harmattan–PPKE, Bp., 2020 (Studia Armenologica Hungarica)
Zsibó (55 km) Dés (13 km) Bethlen (26 km)
Zilah (66 km)

Észak
Nyugat  Szamosújvár  Kelet
Dél

Beszterce (46 km)
Kolozsvár (37 km) Aranyosgyéres (53 km) Nagysármás (37 km)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szamosújvár&oldid=27263980”