Rőd
Rőd (Rediu) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Kolozs |
Község | Ajton |
Rang | falu |
Községközpont | Ajton |
Irányítószám | 407026 |
Körzethívószám | 0264 |
SIRUTA-kód | 55614 |
Népesség | |
Népesség | 411 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 17 (2011)[1] |
Földrajzi adatok | |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 46° 41′ 03″, k. h. 23° 41′ 34″46.684227°N 23.692762°EKoordináták: é. sz. 46° 41′ 03″, k. h. 23° 41′ 34″46.684227°N 23.692762°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Rőd (románul Rediu) falu Romániában, Kolozs megyében, Ajton községben.
Nevének említése
[szerkesztés]1292-ben Revd, 1324-ben Reud, 1441-ben Reed, 1461-ben, 1500-ban és 1521-ben Magyar Rewd néven jelentkezik az oklevelekben.
Lakossága
[szerkesztés]1850-ben 1137 fős lakosságából 1031 fő román, 72 fő magyar, 9 fő zsidó és 25 fő cigány. 1956-ban Seregélyes kivált, ekkor még 1581-en laktak a településen. 1992-ben 795 fő lakta és csupán 2 fő volt magyar. 1850-ben 1044 görögkatolikus, 8 római katolikus, 76 református és 9 izraelita lakosa volt a falunak. 1992-ben 785 ortodox, 6 görögkatolikus, 1 református és 2 pünkösdista hívő maradt a faluban.
Története
[szerkesztés]1303-ban Rőd falu felét Gerendi Saul, tordai főesperes birtokolja. Egy oklevél szerint már kőtemploma is van, melyet Szent Jakab tiszteletére szenteltek fel: „in qua ecclesia lapidea in hon b Jacobi Apost.” 1445-ben az írások György plébánost említik. 1500-as Magyar előneve még római katolikus hívekről tanúskodik, ám a későbbiekben nem szólnak a források sem katolikus, sem protestáns hívekről, de még középkori templomát sem említik. Görögkeleti hívek jelenlétére utalt későbbi Oláh előneve. A falu a trianoni békeszerződésig Kolozs vármegye Kolozsvári járásához tartozott. 1956-ban vált ki Seregélyes.
Híres emberek
[szerkesztés]- Itt született 1887. szeptember 17-én Farkas Árpád magyar mezőgazdasági szakíró, egyetemi tanár.
Források
[szerkesztés]- Varga E. Árpád Erdély etnikai és felekezeti statisztikája (1850-1992)
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Kolozs megye. adatbank.ro