Szamoshesdát
| Szamoshesdát (Hășdate) | |
CJ_(5).JPG) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Rang | falu |
| Községközpont | Szamosújvár |
| Irányítószám | 405302 |
| Körzethívószám | +40 x64[1] |
| SIRUTA-kód | 55419 |
| Népesség | |
| Népesség | 300 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 6[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 261 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 00′ 30″, k. h. 23° 52′ 48″47.008458°N 23.879940°EKoordináták: é. sz. 47° 00′ 30″, k. h. 23° 52′ 48″47.008458°N 23.879940°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szamoshesdát témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szamoshesdát (1910-ig Hesdát, románul: Hășdate) falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.
Nevének eredete
[szerkesztés]Neve Kiss Lajos szerint a 'hasadék' jelentésű hasadát szóból keletkezett. Középkor végi írott alakjai: Hassad (1339), Hosdad (1449), Hasdad (1457), Hosdat (1462), majd Hesdatth (1587).
Fekvése
[szerkesztés]Szamosújvártól két kilométerre délnyugatra, a Kis-Szamos jobb partján fekszik.
Története
[szerkesztés]A középkor végén és az újkor elején magyar lakosságú falu lehetett, mert a 16. század második felében önálló református egyházközsége volt. Utóbbi 1643-ban már Vízszilvás filiája romos templommal és megfogyatkozott gyülekezettel. Református lakóit a 17–18. században ortodox románok váltották fel. 1786-ban három földesúrnak 23 jobbágy- és 16 zsellércsaláda élt benne.
1806-tól a helyi Pop, Morar és Man kisnemesi családok színes nyomatokat készítettek. (Más forrás szerint már 1776-ban művelték ezt a mesterséget a faluban.) A fa nyomódúcokról készített lenyomatot a szamosújvári örmény papírkereskedőnél vásárolt és házilag főzött festékekkel színezték ki. A kegyes témájú és ikonokat utánzó képeken kívül a református magyarok számára kakasos és kisasszonyos képeket is készítettek. Ezeket részben a szamosújvári papírkereskedő árusította, részben a falusiak maguk kereskedtek velük. A tevékenységnek a gyári, többszínű olajnyomatok megjelenése vetett véget.
Doboka, 1876 után Szolnok-Doboka vármegyéhez tartozott. 1945-ben több családja a bánáti Janován kapott házat és földet.[3]
Népesség
[szerkesztés]A népességszám változása
[szerkesztés]Népessége 1850 óta 226 fő (1850) és 385 fő (1977) között ingadozott.
Etnikai és vallási megoszlás
[szerkesztés]- 1880-ban 244 lakosából 221 volt román anyanyelvű; 231 görögkatolikus vallású.
- 2002-ben 329 lakosából 277 fő volt román, 43 |cigány és 9 magyar nemzetiségű; 275 ortodox, 30 pünkösdi, 16 görögkatolikus és hét református vallású.
Látnivalók
[szerkesztés]- Egy helyben lakó és Szamosújváron dolgozó rajztanár által berendezett kiállítás hagyományos hesdáti fanyomatokból.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS.
- ↑ [1]
- ↑ Alina Ioana Ciobănel – Paul Drogeanu: Habitatul: Răspunsuri la chestionarele Atlasului Etnografic Român, vol. 3, Transilvania (București, 2011)
- ↑ Făclia 2012. január 28. és [2][halott link] (románul)
Források
[szerkesztés]- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája IV.: A vármegye községeinek részletes története (Hagymás–Lápos). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1901.
- dr. Kós Károly: A népi ikonkészítés mezőségi műhelyei. In K. K.: A mezőség néprajza I. köt. Marosvásárhely, 2000, 329–39. o.
További információk
[szerkesztés]Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Kolozs megye települései  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}