Pusztaszentmárton
Pusztaszentmárton (Mărtinești) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Kolozs |
Község | Tordatúr |
Rang | falu |
Községközpont | Tordatúr |
Irányítószám | 407563 |
SIRUTA-kód | 59808 |
Népesség | |
Népesség | 413 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 38[1] |
Népsűrűség | 87,87 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 539 m |
Terület | 4,7 km² |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 46° 39′ 21″, k. h. 23° 40′ 48″46.655856°N 23.680040°EKoordináták: é. sz. 46° 39′ 21″, k. h. 23° 40′ 48″46.655856°N 23.680040°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Pusztaszentmárton témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Pusztaszentmárton (románul: Mărtinești, korábban Pusta-Sânmartin vagy Sânmartinul Deșert, helyi nevén Sărmăchinu[2]) falu Romániában, Kolozs megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Kolozsvártól 12 km-re délkeletre fekszik.
Története
[szerkesztés]1332-ben de Sancto Martino, 1348-ban Scentmartun, 1362-ben Zenthmarton, 1587-ben Kaposztas Zent Márton, 1760–1762-ben Puszta Szent Márton néven említették.
Eredetileg a Rődi-völgy és a Rákos-patak völgyének találkozásánál, a La beserica határrészben feküdt. Valószínűleg egészen az 1660-as években történt pusztulásáig magyar falu volt és azután települt újra mai helyén, román lakossággal. 1839-ben a báró Alvintzi család birtokolta.
A Kolozsvár–Torda főút mentén fekvő falurész, a Hármas (Trei Hanuri) onnan kapta nevét, hogy egykor három fogadó működött itt.
Népessége
[szerkesztés]- 1900-ban 226 görögkatolikus román lakója volt.
- 2002-ben 383 lakosából 233 volt román, 109 cigány és 41 magyar nemzetiségű; 314 ortodox, 21 unitárius, 14 református, 13 baptista, 7 római katolikus és 6 pünkösdista vallású.
Források
[szerkesztés]- Orbán Balázs: Torda város és környéke
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ [1]
- ↑ Emil Petrovici: Material onomastic din Atlasul lingvistic român II. Anuar de lingvistică și istorie literară 32 (1988–91), A. köt., 170. o.. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 31.)