Szásznyíres
| Szásznyíres (Nireș) | |
 | |
| Református templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Község | Mikeháza |
| Rang | falu |
| Községközpont | Mikeháza |
| Irányítószám | 407398 |
| SIRUTA-kód | 55204 |
| Népesség | |
| Népesség | 1031 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 550 (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 258 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 06′ 54″, k. h. 23° 58′ 51″47.114989°N 23.980917°EKoordináták: é. sz. 47° 06′ 54″, k. h. 23° 58′ 51″47.114989°N 23.980917°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szásznyíres témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szásznyíres, 1911–18-ban és 1940–44-ben Nyíres (románul: Nireș, népiesen Mniriș) falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.
Földrajz
[szerkesztés]A Mezőség északnyugati csücskében, Déstől tíz kilométerre délkeletre, a Bándó-patak (Sós-patak) völgyében fekszik. Szabó T. Attila szerint a falu legrégebbi, református templom körüli részének utca- és telekszerkezete a szász örökségre vall.
Nevének eredete
[szerkesztés]Szabó T. Attila szerint neve nem nyírfákra utal, hanem a nyíres szó ómagyar 'mocsár' jelentéséből való. Először 1330-ban említették Nyres alakban, szász telepesekre utaló előtagja pedig 1456-ban bukkant fel (Zaznyires).
Népesség
[szerkesztés]A népességszám változása
[szerkesztés]1713-ban 32 jobbágy, nyolc zsellér és hat nemes családfő lakta, ami kb. 250 főnek felel meg. 1785-ben népessége kb. 445 főből állt. 1850 és 57 között növekedett ezer fő fölé, csúcsát pedig 1977-ben érte el, 1491 fővel.
Etnikai és vallási megoszlás
[szerkesztés]A 2002-es népszámláláson 624 lakosa vallotta magát magyar, 540 román és 11 cigány nemzetiségűnek; 563 tartozott a református, 524 az ortodox és 49 az adventista felekezethez. 1760–62-ben 385 román lakosát írták össze, kik közül 250 volt görögkatolikus és 135 ortodox vallású. Református egyháza 1766-ban 119 férfit és 115 asszonyt számlált. 1785-ben nagyjából 36 magyar, 27 román és két cigány jobbágy-, hat magyar és 18 román zsellércsalád lakta. Népességének enyhe többségét ekkor valószínűleg románok alkották, azonban a 19. század második harmadában a magyarok kerültek többségbe – Szabó T. Attila szerint a románok nagyobb arányú elvándorlása (szökése, ill. telepítése) és a magyarok nagyobb népszaporulata miatt. 1910-ben 836 fő volt magyar, 461 román és 45 cigány anyanyelvű; 740 református, 548 görögkatolikus, 28 zsidó és 26 római katolikus vallású.
Története
[szerkesztés]Határában Kádár József szerint a rómaiak sót bányásztak, sőt a művelés az Árpád-korban is folyt, amit Szabó T. Attila valószínűtlennek tart. Egykori szász lakóira vonatkozóan alig maradt fönn forrás. 1330 körüli határjárásakor összeírt határnevei mind magyarok voltak. Szabó T. Attila rekonstrukciója szerint a középkor végén és az újkor elején a református templom körüli, központi falurészt lakhatták szászok, míg a keleti falurész lakossága a 16. század végén is magyar lehetett. (1599-ben már kimutathatóak a faluban a ma is itt élő Kovács család ősei.) 1553-ig a bálványosi, majd a szamosújvári uradalomhoz tartozott. Lakói a 16. század végén unitáriusok voltak, majd 1622-re visszatértek a református hitre. A 17. században többször átmenetileg, majd a 18. század legelején végleg a Kornis család szerezte meg. 1706-ban 39 háza közül 28 állt pusztán. Pusztulása és a népesség nagy részének elmenekülése után nem sokkal a Kornisok kezdtek betelepíteni román és magyar parasztokat, akiknek a falu keleti részén álló kúriájuk mellett szakítottak ki belső telkeket. A katolikus Kornis család támogatásával a katolikus egyház 1713-ban megkísérelte, hogy visszaszerezze a templomot, de a református asszonyok és lányok ezt meghiúsították. Kevés katolikus hívője számára 1745-ben kápolna épült. 1758 körül a falu teljesen leégett. 1766 körül keletkezett görögkatolikus egyházközségét a Kornisok támogatták. A 19. század folyamán a patak folyása irányában terjeszkedett, ekkor jött létre a mai falu nyugati fele. Azon vegyes, magyar–román nemzetiségű erdélyi falvak közé tartozott, ahol a román családok nem elkülönülve, hanem a magyarok között szétszóródva éltek. 1876-ban Belső-Szolnok vármegyétől, ahová addig tartozott, az akkor létrehozott Szolnok-Doboka vármegyéhez csatolták.
Látnivalók
[szerkesztés]- Református temploma román kori eredetű, a 15. században gótikus stílusban átépítették. Mai deszkamennyezete 1753-ből való, tornya később épült.
- Bálványosváralja felé, a Bándó-patak partján sósziklák.
Kultúra
[szerkesztés]A faluban gyűjtött furulyadallamok több válogatáslemezen is megjelentek.[2]
Híres emberek
[szerkesztés]- Itt született 1933. november 12-én Szilágyi Zoltán helytörténetíró.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ [1]
- ↑ Pl. Csobánok nótái Archiválva 2009. július 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (Juhász Zoltán válogatása bálványosváraljai és szásznyíresi felvételekből)
Források
[szerkesztés]- Szabó T. Attila: Szásznyíres település-, népiség-, népesedés- és helynévtörténeti viszonyai a XIII–XX. században (1937) [2] PDF
- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája IV.: A vármegye községeinek részletes története (Hagymás–Lápos). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1901.
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
További információk
[szerkesztés]Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Kolozs megye települései  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}