Pestes
| Pestes (Peștera) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Rang | falu |
| Községközpont | Dés (Dej) |
| Irányítószám | 405202 |
| SIRUTA-kód | 55035 |
| Népesség | |
| Népesség | ismeretlen |
| Magyar lakosság | - |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 386 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 11′ 12″, k. h. 23° 43′ 37″47.186586°N 23.726963°EKoordináták: é. sz. 47° 11′ 12″, k. h. 23° 43′ 37″47.186586°N 23.726963°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pestes románul: Peștera, falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Déstől északnyugatra fekvő település.
Története
[szerkesztés]Pestes nevét 1467-ben említette először oklevél Pesthes néven, mely magyarul kemencét, barlangot jelent.[1]
Pestes Csicsóvár tartozéka volt, és mivel neve először csak 1467-ben fordult elő, kétségtelenül 1405 és 1467-es évek között keletkezhetett.
A Bánffyak birtokai közé tartozott, akik mivel Mátyás király ellen fellázadtak, pártütésük miatt javaikat a király tőlük elvette és 1467-ben Szerdahelyi Imre fia Györgynek és fiainak: Kis Jánosnak és Mihálynak adományozta.
1553-ban ugyancsak Csicsóvár tartozéka volt, vajdája pedig a Somkúton lakó Marián volt.
1572-ben Báthori István birtokának írták, 1578 körül a fejedelem a hűtlenségbe esett Békés-párti Kendy Ferenc e birtokát bátyjának, Kendi Sándornak adományozta.
1616-ban pedig Bethlen Gábor adományozta Haller Zsigmondnak s nejének, Kendy Krisztinának, aki már előbb is bírta Kendy Krisztina a Kendy István révén.
1663-ban Apafy Mihály Haller Jánosnak adományozza, majd 1678-ban a hűtlenségbe esett Haller János e birtokát a kincstár elfoglalta.
1696-ban Pestes török hódoltsági falu.
1749-ben egyik birtokosa Kornis Antal, 1760-ban pedig neje Petki Anna.
1892-ben dr. Almay Ferenczné, Bónis Emma, GyarmathRóza, Pestes község, 1898-ban pedig Rogozán Nándor, Fehér István, Vancsa János és László voltak birtokosai.
A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Dési járásához tartozott.
1910-ben 269 lakosából 4 magyar, 265 román volt. Ebből 265 görögkatolikus, 4 izraelita volt.
Nevezetességek
[szerkesztés]- Görögkatolikus régi fatemploma - 1740 körül épült, Szűz Mária tiszteletére, harangjai is ez időből valók.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- Kádár József:Szolnok-Doboka vármegye monográfiája
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.
Kolozs megye települései  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}